147. ének
Soha el nem fogyó kincsek
1. Ó, égi Jó Atyánk, mily hálás szívünk,
Hogy szent Szavad érthetjük már.
Mily nagyszerű hirdetni Királyságod,
Hisz nincs messze s áldása vár.
2. Te bölcs, igaz, hatalmas, szerető Úr
A néped oly hálás neked.
S hogy szent Fiad, Jézus lett megmentőnkké,
Az örömünk teljes lehet.
3. Oly drága kincs véled a jó barátság,
Még mást mit is kívánhatnánk?
A végtelen kegyelmed békét ad majd,
És többre hol számíthatnánk?
4. Hogy háladalt zengjünk, jó okunk van rá,
Mert szent Szavad maradandó.
Ki hűn szeret, arra bő áldásod vár,
Oly kincs ez, mely nem mulandó.