173. ének
A szeretet az egység tökéletes köteléke
1. Kihűlt ma már a szeretet,
A végidő lejár.
De bennünk még a régi él,
Oly híven és tisztán.
Ha példaképed Jehova,
Csak őt utánzod majd.
S hogy mélyen szeress másokat
A szívedből fakad.
2. Nem színlel ám a szeretet,
Mely lángolóan ég.
Ezt kell, hogy ápold szüntelen,
Megérzik úgy hevét.
Légy nyílt és bátor, hőn szeress
Ma minden hű testvért.
Az Úr, kit szeret, úgy szeresd,
Hogy érjed el szívét.
3. Bár hullik szét az ó világ,
Nem úgy a szent egység.
A hű szeretet szálait,
Most fűzzük még összébb.
A vonzalom s a melegség
Nem nélkülözhető;
Ez egybefűz, hogy hírt vigyünk,
Amíg a vég eljő.
4. Az Úrral ápolt jó viszony
A célhoz elvezet:
Hogy embertársad úgy szeresd,
Mint önnön életed.
Nagy kincs, ha mély a szeretet,
Hát őszintén szeress;
E szent kötelék egyesít
Mivel tökéletes.