Igazságosság jellemzi Isten minden útját

„Kőszikla! Tevékenysége tökéletes, mert minden útja igazságosság. A hűség Istene, akinél nincs igazságtalanság; igazságos és egyenes ő” (5MÓZES 32:4).

1. Jehova milyen tulajdonságaira világított rá Mózes abban az énekében, amelyet halála előtt mondott el Izrael fiainak, és mi képesítette őt arra, hogy úgy beszéljen, ahogyan beszélt?

JEHOVA, a legfőbb Bíró, Törvényadó és Király, „az igazságosság és a jog szeretője” (Zsoltárok 33:5; Ésaiás 33:22). Mózes, a Törvényszövetség közbenjárója és az a próféta, „akit Jehova szemtől szembe ismert”, bensőségesen megismerte Jehova igazságos útjait (5Mózes 34:10; János 1:17). Mózes kevés idővel halála előtt rávilágított Jehova igazságosságának kiválóságára. Izrael egész gyülekezetének hallatára kiáltotta az ének szavait: „Halljátok, ó egek, és hadd beszéljek; és a föld is hallja számnak beszédeit. . . Hirdetni fogom Jehova nevét. Tulajdonítsatok nagyságot a mi Istenünknek! Kőszikla! Tevékenysége tökéletes, mert minden útja igazságosság. A hűség Istene, akinél nincs igazságtalanság; igazságos és egyenes ő” (5Mózes 32:1, 3, 4).

2. Mi jellemezte mindig Isten tevékenységeit, és miért fontos ez?

² Jehova minden tevékenységét igazságosság jellemzi, és azt mindig tökéletes összhangban gyakorolja bölcsességével, szeretetével és hatalmával. Isten szolgája, Elihu a Jób 37:23-ban így emlékezteti Jóbot: „Ami a Mindenhatót illeti, nem értük el őt; fenséges ő hatalomban, és a jogot és az igazságosság bőségét nem becsüli le.” Dávid király pedig ezt írta: „Jehova jogszerető és nem hagyja el az ő lojálisait” (Zsoltárok 37:28). Mily megnyugtató biztosíték! Isten egyetlen eljárásában sem hagyta el soha egy pillanatra sem lojálisait. Isten igazságossága biztosítja ezt!

Miért hiányzik az igazságosság

3. Mi hiányzik ma az emberek között, és milyen kihatással van ez az ember Istenhez fűződő viszonyára?

³ Mivel Jehova az igazságosság Istene, aki jogszerető, és „a föld végső határainak Teremtője”, miért hiányzik ma oly nagyon az igazságosság az emberek között? (Ésaiás 40:28). Mózes felel meg erre az 5Mózes 32:5-ben: „A maguk részéről végzetesen cselekedtek; ők nem az ő gyermekei, a hiányosság a sajátjuk. Elhajlott, elvetemült nemzedék!” Az embert a saját pusztító tevékenysége oly messze sodorta Teremtőjétől, hogy az Írás szerint, Isten gondolatai és eljárásmódjai annyira magasabbak az emberénél, „mint ahogy magasabbak az egek a földnél” (Ésaiás 55:8, 9).

4. Milyen utat választott magának az ember, és hová vezette őt ez az út?

⁴ Ne felejtsük el, hogy a Teremtője nem úgy tervezte az embert, hogy tőle függetlenül cselekedjen. Jeremiás helyesen állapította meg számunkra: „Jól tudom, ó Jehova, hogy nem a földből való emberre tartozik az ő útja. Nem a járókelő emberre tartozik, hogy irányítsa lépteit” (Jeremiás 10:23). Azzal, hogy az ember elvetette Isten igazságos útjait és uralmát, egy teljesen más és nagyon hatalmas láthatatlan erőknek, Sátánnak az Ördögnek és bűnrészeseinek, a démonoknak uralma alá szegődött. János apostol nyomatékosan kijelenti: „Az egész világ a gonosz hatalmában van.” Ezek a démoni erők egyáltalán nem érdekeltek az igazságosság fenntartásában az emberek között (1János 5:19).

5. Mondj néhány példát az igazságosság hiányára a mai világban?

⁵ Annak példájaként, hogy a dolgok rendszerének ezen utolsó napjaiban mennyire hiányzik az igazságosság, azt William French Smith, az Egyesült Államok Legfőbb Ügyésze is kiemelte 1984-ben. Felülvizsgálva az 1977 és 1983 közötti börtönbüntetéseket 12 amerikai államban, az eredményt így kommentálta: „A nagyközönség feltételezi, hogy a legsúlyosabb bűnözők – a gyilkosok, az erőszakot elkövetők, a kábítószer-kereskedők – komoly börtönbüntetést kapnak. A hivatal vizsgálata. . . megmutatta, mennyire könnyű a megrögzött bűnözőknek visszakerülni az utcára, hogy ott újabb bűntetteket kövessenek el.” Nem csoda hát, ha Paul Kamenar, a Washington Legal Foundation (Washingtoni Jogi Alapítvány) tagja kijelentette: „Az igazságszolgáltatási rendszer túl gyakran igen laza.”

6. a) Milyen volt Júda erkölcsi állapota a fogságba vitele előtt? b) Milyen kérdéseket tett fel Habakuk, és alkalmazhatók-e ma is ezek a kérdések?

⁶ Az igazságszolgáltatás igen laza volt Júda nemzetében is, mielőtt i. e. 607-ben a babiloni seregek kezébe került ez a nemzet. Ezért Isten prófétája, Habakuk a következők kijelentésére kapott ihletést: „A törvény eltompul, nem érvényesül soha az igazságos ítélet. Mivel a gonosz bekeríti az igazságost, ezért hoznak hamis ítéletet” (Habakuk 1:4). Ez az igazságtalan állapot arra indította a prófétát, hogy ezt kérdezze Jehovától: „Miért van az, hogy csak elnézel azok felett, akik árulóan járnak el, és miért hallgatsz, amikor egy gonosz elnyeli a nálánál igazságosabbat?” (Habakuk 1:13). Ma is joggal kérdezhetik az emberiség egész területén gyakorolt igazságtalanságtól megviselt emberek is: Miért nézi el az igazságosság Istene a földön gyakorolt igazságtalanságot? Miért engedte, hogy ’elcsűrjék-csavarják az igazságosságot’? Miért ’marad csendben’? Fontos kérdések ezek, és csak Isten drága Szava, a Biblia adja meg rájuk az igazi, kielégítő feleletet.

Miért engedte meg Isten az igazságtalanságot?

7. a) Miért veszítette el az ember a Paradicsomot, amelyet Isten adott neki? b) Milyen vitakérdések vetődtek fel Édenben, és hogyan reagált ezekre az Isten igazságossága?

⁷ Isten munkái tökéletesek, amint Mózes megállapította. Ez igaz az első emberpár esetében is, akiket Isten az Éden Paradicsomába helyezett (1Mózes 1:26, 27; 2:7). Az egész elrendezés tökéletes volt az emberiség jóléte és boldogsága szempontjából. Az isteni feljegyzés így szól: „Isten látta mindazt, amit alkotott, és íme, az igen jó volt” (1Mózes 1:31). Az édeni nyugalom azonban nem tartott sokáig. Egy lázadó szellemi teremtmény befolyására, Éva és férje, Ádám, ellentétbe kerültek Jehovával az ő útját és uralmát illetően. Az Isten nekik adott parancsainak jogosságát vonták kétségbe (1Mózes 3:1–6). Az Isten uralmának igazságossága elleni kihívás fontos erkölcsi kérdéseket vetett fel. Jóbról, a hűséges emberről szóló történelmi feljegyzés jelzi, hogy ezután az Isten minden teremtményének a feddhetetlensége is kérdésessé vált. Az igazságosság megkövetelte, hogy időt fordítsanak ezeknek az egyetemes fontosságú kérdéseknek megoldására, eldöntésére (Jób 1:6–11; 2:1–5; lásd még: Lukács 22:31).

8. a) Milyen szerencsétlen állapotban találja most magát az ember? b) Milyen reménysugár látható Mózes énekében?

⁸ Az emberiségnek az Isten igazságos útjainak elvetéséből eredő szerencsétlen állapotát összegezi Pál a Róma 8:22-ben. Ott ezt írta az apostol: „Az egész teremtés együtt sóhajtozik és szenved mind a mai napig.” Sok ilyen ’sóhajtozás’ és ’szenvedés’ annak tulajdonítható, hogy hiányzik az igazságosság az emberek között, mert „ember uralkodott emberen a maga kárára” (Prédikátor 8:9). Hála legyen azonban a Mindenható Istennek, amiért nem engedi meg, hogy a végtelenségig folytatódjék az igazságosság ilyen megcsúfolása! Figyeljük meg erre vonatkozóan, amit Mózes a továbbiakban mond az énekében, az 5Mózes 32:40, 41-ben: „’Ahogy határtalan ideig élek én’, ha [én, Jehova] villogó kardom megélesítem, és kezemhez ragadom az ítéletet, bosszút állok ellenfeleimen és megfizetek azoknak, akik mélységesen gyűlölnek engem.”

9. Magyarázd meg, hogy Jehova hogyan ’ragadta kezéhez az ítéletet’, amikor az ember fellázadt.

⁹ Jehova ’kezéhez ragadta az ítéletet’ akkor Édenben. Késedelem nélkül, igazságosan ítélte Isten halálra az embert, parancsa iránti szándékos engedetlenség miatt. Így szólt Ádámhoz: „Por vagy és visszatérsz a porba” (1Mózes 3:19). Pál apostol évszázadok múltán összegezte Ádám bűnös eljárásának a szörnyű következményeit az egész emberiségre. Ezt írta: „Amiképpen egy ember által jött be a világba a bűn és bűn által a halál, és ilyenformán a halál minden emberre átterjedt, mert mindannyian vétkeztek” (Róma 5:12).

10. Milyen kétféle mag fejlődött ki Ádám lázadása óta, és hogyan reagált erre Jehova?

¹⁰ Az ember lázadásának kitörését követően Isten ezt is kijelentette: „Ellenségeskedést támasztok közted és az asszony között, a te magod és az ő magva között. Ő a fejedet zúzza szét, te pedig a sarkát zúzod szét” (1Mózes 3:15, 17–19). A két mag fejlődése 6000 éve folyik, és az „ellenségeskedés” állandóan fennállt köztük. Jehova igazságos útjai azonban nem változtak meg a föld színterének állandó változásai során. Prófétája, Malakiás által ő így szól: „Én vagyok Jehova; én nem változtam meg” (Malakiás 3:6). Ez arról biztosít bennünket, hogy Isten eljárásmódját a tökéletlen és lázadó emberiséggel szemben mindig igazságosság jellemezte. Jehova soha nem tért el fennkölt, igazságos alapelveitől, mialatt a bölcsesség, szeretet és hatalom csodálatos tulajdonságaival összhangban alkalmazta azokat.

Isten az ember megmentésére siet

11, 12. Mennyiben írja le találóan a 49. zsoltár az ember helyzetét?

¹¹ Mint ahogy egy óriási polip csápjai kinyúlnak, úgy terjed ki Sátán gonosz befolyása is, hogy hatalmába kerítse az egész emberi családot. Ó, milyen kétségbeejtően szüksége van az emberiségnek a megszabadításra, nemcsak a rajta levő halálítélettől, hanem a tökéletlen emberi uralmak alól is!

¹² Pontosan állapítja meg Kóré fiainak egyik zsoltára azt a kétségbeejtő helyzetet, amelyben az ember a rá kimondott halálos ítélet után találta magát: „Halljátok ezt mind, ti népek, hajtsátok fületeket mindannyian, ti a dolgok rendszerének lakói, ti emberiség fiai, valamint ti embernek fiai, te gazdag és te szegény együttesen! Egyikük sem válthatja meg semmiképpen még a testvérét sem, váltságdíjat sem adhat érte Istennek; (és lelkük megváltási ára oly drága, hogy határtalan időre felhagyott vele) hogy örökké élhessen és ne lássa meg a sírgödröt” (Zsoltárok 49:1, 2, 7–9, [49:2, 3, 8–10, Károli]). Mindez az Isten kifejezett igazságosságára való tekintettel történt!

13, 14. a) Egyedül ki mentheti meg az embert, és miért volt az Isten választottja olyan alkalmas rá? b) Hogyan vált Jézus „igenné” Isten minden ígéretére?

¹³ Honnan jöhet akkor segítség? Kicsoda szabadíthatja meg az embert a halál hatalmából? A zsoltár erre így felel: „Maga Isten fogja kiváltani lelkemet a Seol kezéből” (Zsoltárok 49:15, [49:16, Károli]). Csak Isten nagy szeretete az igazságosságával együttműködve képes megszabadítani az embert „a Seol kezéből”. A kérdéseinkre további feleletet ad a Jézus és az óvatos farizeus, Nikodémus közt lefolyt párbeszéd is. Jézus ezt mondta neki: „Oly nagyon szerette Isten a világot, hogy az ő egyetlen-nemzett Fiát adta, hogy aki hitet gyakorol benne, el ne pusztuljon, hanem örökké tartó élete legyen” (János 3:16). Mielőtt Isten Fia a földre jött, az Atyjánál élt az egekben. Ebben az ember előtti létezésében mondja róla az Írás, hogy ’szerette az emberek fiait’ (Példabeszédek 8:31). Mennyire helyénvaló volt hát Jehova részéről e különleges szellemi teremtményének – egyetlen-nemzett Fiának – kiválasztása az emberiség megváltására!

¹⁴ Pál a következőket mondta Jézussal kapcsolatban: „Valahány ígérete van Istennek, az mind általa lett Igenné” (2Korinthus 1:20). Isten egyik ilyen ígéretére utalva, amelyet Ésaiás próféta jegyzett fel, a Máté 12:18, 21-ben ezt olvassuk Jézussal kapcsolatban: „Íme, az én szolgám, akit kiválasztottam, akit én szeretek, akit helyesel az én lelkem! Szellememet adom reá, és megtanítja a nemzeteket arra, hogy mi az igazságos ítélet. Valóban, az ő nevében reménykednek majd a nemzetek.” (Lásd: Ésaiás 42:1–4.)

15, 16. Hogyan volt lehetséges az, hogy Jézus „örökkévaló Atya” legyen Ádám leszármazottai számára?

¹⁵ Jézus a földi szolgálata alatt nyilvánvalóvá tette, hogy minden nemzetből való emberek reménykedhetnek végül az ő nevében és így javukra fordíthatják Isten igazságosságát. Jézus ezt mondta: „Az Emberfia nem azért jött, hogy neki szolgáljanak, hanem azért, hogy ő szolgáljon és lelkét adja váltságdíjul cserébe sokakért” (Máté 20:28). Isten Izrael népének adott tökéletes törvénye kimondja: „Lelket lélekért” (5Mózes 19:21). Ezért, miután Jézus letette tökéletes életét a halálban és Isten ereje feltámasztotta őt, hogy felmenjen az égbe, olyan helyzetbe került, hogy bemutathatta Jehovának tökéletes emberi élete értékét cserébe Ádám életjogáért. Ilyen módon lett Jézus „az utolsó [vagy második] Ádám”, és most felhatalmazást kapott, hogy Ádám összes hívő utódainak „Örökkévaló Atyja”-ként cselekedjen (1Korinthus 15:45; Ésaiás 9:6).

¹⁶ Isten a megmentési eljárását Fiának, Jézus Krisztusnak váltságáldozatáról való szerető gondoskodása útján így ’nyilvánvalóvá tette a nemzetek előtt’. És ezt valóban az isteni igazságosság jellemzi. Mennyire hálásaknak kell lennünk, amiért Isten utat készített, hogy ’kiváltsa lelkünket a Seol kezéből’!

A váltságdíj fenntartása

17, 18. Milyen társas viszonyba lépett az 1870-es években C. T. Russell, de hogyan okozott neki meglepetést Barbour 1878-ban?

¹⁷ Az első századi keresztényekhez hasonlóan Jehova modernkori tanúi is mindig fenntartották a Jézus Krisztus váltságáldozatának tanítását. Érdekes felidézni, hogy az Őr Torony Társulat első elnöke, Charles Taze Russell egykor társkiadója és pénzügyi támogatója volt egy The Herald of the Morning [A reggel hírnöke] című vallásos folyóiratnak. Ezt a folyóiratot eredetileg egy adventista, a rochesteri N. H. Barbour adta ki New Yorkban, USA. Russell a huszas éveiben volt akkor, Barbour viszont sokkal idősebb.

¹⁸ A kiadói társas viszony 1878-ig kitűnőnek látszott, akkor azonban Barbour meglepetésszerűen kiadott egy cikket, amelyben tagadta a megváltás tantételét. A történteket Russell így írja le: „Barbour úr. . . cikket írt a Herald részére, amelyben tagadja a kiengesztelődés tantételét – tagadja, hogy Krisztus halála volt a váltságdíj Ádám és az ő faja számára, azt állítván, hogy Urunk halála éppen úgy nem segíthetett az ember bűnének kiegyenlítésében, mint ahogy egy légy testének a tűvel való átszúrása és az azt követő szenvedése és pusztulása sem tekinthető egy földi szülő esetében igazságos kiegyenlítésnek gyermeke vétségéért.”

19. a) Mi volt Russell válasza Barbournak a váltságdíjról kifejtett nézetére? b) Megvalósult-e Russell kívánsága Az Őrtorony-nyal kapcsolatban?

¹⁹ Russellt megingathatta volna idősebb társa, de ő nem ingott meg. A folyóirat hasábjain a vita hónapokig folytatódott, Barbour tagadta a váltságáldozatot, Russell ellenben annak érdekében írt. Végül is Russell visszavonult a Barbourral való minden kapcsolattól, és ezt a folyóiratot kezdte kiadni, akkor a Sioni Őr Torony és Krisztus jelenlétének hírnöke címmel. C. T. Russell a következő érzéseket juttatta kifejezésre az új folyóirattal kapcsolatban: „Kezdettől fogva különösen kiállt a Váltságáldozat mellett; és Isten kegyelméből reméljük, így lesz ez mindvégig.” Vajon valóra vált-e Russellnek, a kiadónak ez a reménye? Minden bizonnyal! Magyarázatul ennek a példánynak a 2. oldalán is azt olvashatjuk, hogy a folyóirat „arra buzdít, hogy higgyünk a már uralkodó Királyban, Jézus Krisztusban, akinek kiontott vére örök élet elnyerését teszi lehetővé az emberek számára”.

20. Milyen kérdések maradtak még megválaszolatlanul?

²⁰ Az eddig megtárgyalt részben nyomon kísértük Isten igazságosságának útját, amely eszközt követelt az emberiség megszabadításához az emberi családra nehezedő bűn és halál ítéletétől. A szeretet gondoskodott erről az eszközről. Mindazonáltal, válasz nélkül maradtak még ilyen kérdések: Hogyan érhetők el Jézus Krisztus váltságáldozatának jótéteményei? Hogyan részesülhetsz te is e jótéteményekben, és milyen hamar kerülhet erre sor? A következő cikk ad választ ezekre a kérdésekre, és a válaszok bizonyára növelni fogják abbeli bizodalmadat, hogy Isten útjait valóban igazságosság jellemzi.

Hogyan felelnél rá?

◻ Milyen fontosságot tulajdonít Isten az igazságosságnak?

◻ Miért van olyan sok igazságtalanság az emberek között?

◻ Hogyan gondoskodott Isten arról, hogy az emberiség megszabaduljon a haláltól?

◻ Milyen mértékben támogatta Az Őrtorony a váltságdíjra vonatkozó tanítást?