Segítesz a gyermekednek Jehovát választani?

„ÚGY éreztem, valóban unalmas és kimerítő a Biblia tanulmányozása. Titokban elhatároztam a szívemben, hogy nem leszek Jehova Tanúja, ha felnövök” — nyilatkozta egy fiatalember. Bár a keresztény otthonokban a gyermekek többsége remélhetőleg azt fogja választani végül, hogy Jehova mellett foglal állást, a fiatalok — miként ő is — nehéz időszakon mehetnek keresztül, amikor arról van szó, hogy Jehovát válasszák mint Istenüket.

A szülők olykor bizonytalanok a tekintetben, hogyan is vezessék hatékonyan a gyermekeiket. Sokszor vetik alá magukat önvizsgálatnak, mint az az aggódó édesapa is, aki egyszer ezt mondta: „Őszintén szólva voltak idők, amikor alvó gyermekeimre tekintve, láttam, amint ott csillognak még arcukon a csalódottság könnyei, és azon tűnődtem, vajon nem kellett volna-e elnézőbbnek lennem.” Két fia felnevekedett, és Jehova szolgálatát választotta.

De vannak fiatalok, akik elhagyják Jehovát, és otthagyják a keresztény közösséget Sátán világáért. Akkor hát hogyan sikerül a szülőknek gyermekeik segítségére lenniük abban, hogy Jehovát válasszák? Hogy választ kapjunk e kérdésre, először derítsük ki, miért hagyja el némely fiatal Jehovát, amikor a szüleik oly nagyon szeretnék, ha mellette maradnának.

Amiért némely fiatal elhagyja Jehovát

Az általánosabb tényezők egyike az, hogy egyes fiatalok sohasem ismerik meg igazán Jehovát vagy útjait. Noha kiskoruktól fogva járnak a keresztény összejövetelekre, ezt csak tessék-lássék módon teszik, és nem igazán keresik Jehovát (Ésaiás 55:6; Cselekedetek 17:27). A fentiekben említett fiú unatkozott a keresztény összejöveteleken, mert nem értette, miről beszélnek a szónokok az emelvényen.

Az igazság magvai beleplántáltatnak ugyan egyes gyermekekbe, de megengedik, hogy vonzerőt gyakoroljon szívükre Sátán világának nyilvánvalóan gondtalan, anyagias életstílusa. Némelyek nem tudnak megküzdeni az arra érzett rendkívül erős vággyal, hogy társuljanak a környezetükben élőkkel, és utánozzák őket (1Krónika 28:9; Lukács 8:12–14; 1Korinthus 15:33).

De világszerte sok gyermek választotta már azt a keresztény otthonokban, hogy Jehova mellett foglal állást. Tanulhatunk-e valamit a szüleik által megtett pozitív lépésekből?

Idejekorán kezdd el

Hogy segíts gyermekeidnek Jehovát választani, ahhoz kulcsfontosságú, hogy idejekorán kezdj el segíteni. A legtöbb esetben életre szólóak az olyan hatások és leckék, amelyeket akkor ismer meg az ember, amikor fogékony és tanulékony a szív (Példabeszédek 22:6). Így hát idejekorán kezdj el beszélni gyermekeidnek Jehova jóságáról, a szeretetéről és megindítóan fenséges voltáról, arra törekedve, hogy kiépítsd szívükben a Jehova iránti szeretetet és annak értékelését, amit értük tett Jehova. Ennek megcselekvése érdekében sok szülő használta fel sikeresen a Watchtower Society kiadványaiban található rengeteg olyan cikket, amely Jehova alkotásairól szól.

Az engedelmesség, valamint a Jehova és imádata iránti tisztelet további olyan tulajdonságok körébe tartozik, amelyeket már kiskorában bele kell vésni a gyermekbe. Szívet melengető dolog látni a keresztény összejöveteleken, amint iskoláskor előtt álló gyermekek minden erejüket megfeszítve igyekeznek egyszerű kis jegyzeteket készíteni és kikeresni bizonyos írásszövegeket a saját Bibliájukból, vagy amint kimennek szüleikkel a mosdóba, hogy megmossák arcukat hideg vízzel, amikor elálmosodnak. Egyszerű dolgok ezek, de mennyire elengedhetetlenek ahhoz, hogy bevéssük a fiatal elmékbe: tisztelettel és engedelmességgel tartozunk Jehovának!

A komoly, személyes bibliai oktatást szintén idejekorán kezdjük el. Amikor egy házaspár fiai kétévesek voltak, hozzáfogtak velük a Hallgass a Nagy Tanítóra!a című könyv olvasásához. Később, amikor a fiúk iskolába kezdtek járni, korán keltek, és minden reggel Az én könyvem bibliai történetekről és az Örökké élhetsz Paradicsomban a földön* című könyvből tanulmányoztak édesanyjukkal. Ezt a napiszöveg megbeszélése követte az édesapa vezetésével, mielőtt megreggeliztek. A szülők erőfeszítései gazdag jutalommal jártak, amikor is a közelmúltban Jehova szolgálatát választották fiaik, és vízben való megkeresztelkedéssel jelképezték önátadásukat 10 illetve 11 évesen.

Egy nagyszerű fiatalember, aki a Watch Tower Society Japánban működő fiókhivatalában dolgozik, visszaemlékezett arra, hogy amikor nagyon fiatal volt, édesanyja úgy segített neki kiépíteni a kapcsolatot Jehovával, hogy mellette ült esténként, és segített neki imádkozni. A fiatalember sohasem felejtette el a megtanult leckét — bármerre járt is, bármit csinált is, Jehova mindig közel volt hozzá, és a segítségnyújtásra készen állt.

A sikeres szülők megtanulják felismerni a helytelen hajlamokat, amelyek gyermekeik öröklött tökéletlenségéből adódnak, és idejekorán kezdenek segíteni gyermekeiknek, hogy kijavítsák azokat (Példabeszédek 22:15). Az önzésre, a nyakasságra, a büszkeségre, a másokkal szembeni túlzott igényességre való hajlamokat idejekorán kell kezelni. Ha elmulasztjuk ezt, akkor az ilyen „magvak” a későbbiek során Isten és az útjai elleni lázadássá fejlődnek. A jó szándékú, de túl engedékeny szülők például gyakran engedik meg gyermekeiknek, hogy énközpontú magatartásformákat fejlesszenek ki. Ezek a gyermekek nehéznek találják, hogy tiszteljék akár a szüleiket, akár Jehovát, mivel olyanokká válnak, mint a Bibliában említett „hálátlan” személy (Példabeszédek 29:21, Katolikus fordítás). Másfelől azok a gyermekek, akik házimunkákat kapnak, és akik megtanulnak éberen figyelni mások szükségleteire, hajlanak arra, hogy hálásabbak legyenek mind a szüleiknek, mind Jehovának.

Egy további nélkülözhetetlen dolog az, hogy idejekorán tűzzük ki az olyan teokratikus célokat, amelyek ésszerűen nézve elérhetők a gyermek számára. Ha ezt nem idejekorán és nem következetesen tesszük, akkor mások másfajta célokkal tölthetik meg az elméjét és a szívét. Az is tartozzon e célok közé, hogy olvassa el a teljes Bibliát, tanulmányozza személyesen a Watchtower Society valamelyik kiadványát, iratkozzon be a Teokratikus Szolgálati Iskolába, váljon a jó hír hirdetőjévé és keresztelkedjen meg.

Takafumi visszaemlékszik arra, hogy édesanyja oly módon szoktatta rá Az Őrtorony és az Ébredjetek! folyóirat olvasására, hogy egyszerű kérdéseket készített ki neki a konyhaasztalra, hogy megtalálja azokat, amikor hazajön az iskolából. Yuri emlékszik arra, hogy az úttörőkkelb eltöltött néhány nap — amelynek során ott szolgált, ahol nagy szükség volt keresztény szolgákra —, az együttes kivonulás velük a szolgálatba, annak megfigyelése, hogy ízletes ételeket készítenek, valamint az örömük és buzgóságuk érzékelése nagyban hozzájárult az arra érzett vágyához, hogy ő is így szolgálja Jehovát. Sok fiatal idézi emlékezetébe, hogy szüleik rendszeresen elvitték őket a Bételbe — ez a neve a Watch Tower Society főhivatalának és fiókjainak —, ahol megfigyelhettek más fiatal férfiakat és nőket, akik boldogan szolgálták Jehovát. Sokan e gyermekkorú látogatók közül ma már Bételekben szolgálnak világszerte.

Áldozz időt a gyermekeidre

A gyermekeiddel eltöltött idő mennyisége és minősége valószínűleg közvetlen hatással lesz arra, hogy Jehova szolgálatát választják-e vagy sem. Gyorsan felismerik, mennyi időt és felkészülést fektetsz a velük folytatott bibliatanulmányozásba. Ha nem tudsz visszaemlékezni, hol hagytátok abba a legutóbbi tanulmányozást, vagy apró-cseprő dolgok miatt lemondod a tanulmányozást, ezzel azt az üzenetet közvetíted feléjük, hogy nem is olyan fontos tanulmányozni. Ellenben ha azt látják, hogy a szülők áldozatokat hoznak a tanulmányozásért, alaposan felkészülnek rá és minden zavaró tényező ellenére is rendszeresen levezetik azt, akkor a közvetített üzenet teljesen más. Noha nem követelmény, de egyes édesanyák olyan ruhát vesznek fel a gyermekeikkel való tanulmányozásra, mint amilyenben összejövetelekre járnak vagy bibliatanulmányozást folytatnak valamelyik szomszéddal. Az így előidézett hatás azt mutatja, hogy Jehova imádata fontos.

Sok időt és erőfeszítést igényel majd, hogy élvezetessé tedd gyermekeid számára a bibliai oktatást és elérd a szívüket. Különösen a kisgyermekekre gyakorol hatást az, ha a saját szemük előtt játsszuk el nekik, amit tanulnak. Egy édesapa például azzal segített gyermekeinek maguk elé képzelni a feltámadást, hogy eljátszotta nekik a Lázár feltámasztásáról szóló bibliai beszámolót. Bebújt a szekrénybe, aztán előjött, mint a feltámasztott Lázár (János 11:17–44).

Amint a felnőttkor felé közelednek a gyermekek, még több időre és hozzáértésre van szükség, hogy kezelni tudjuk az érzelmek, kétségek és aggodalmak özönét, amellyel szembenéznek. Az az idő, amelyet ebben a stádiumban szentelnek nekik a szerető és figyelmes szülők, döntően fontos ahhoz, hogy bizalmat építsenek ki a gyermekek Jehovában. Egy négygyermekes, sikeres édesapa elmondta, hogy amikor különféle problémákkal néztek szembe gyermekei, mindennap megfelelő anyagot keresett ki és beszélt meg velük az Őrtorony–kiadványokból, mígnem teljesen úrrá lettek a válságos helyzeteken.

Egy kétgyermekes édesanya, aki szorgalmas úttörő, azt vette észre, hogy leánya visszahúzódóvá válik, és nem talál örömet a teokratikus tevékenységekben. Így az édesanya elhatározta, hogy otthon lesz délutánonként, amikor hazajön a gyermek az iskolából, és elbeszélget leányával egy csésze tea mellett. Az édesanya és leánya között folyt meghitt beszélgetések megadták a leánynak azt a segítséget, amelyre szüksége volt. Most, hogy leérettségizett, csatlakozott édesanyjához az úttörőszolgálatban (Példabeszédek 20:5).

Jó társaság és példa

Az időbeli áldozathozatalukon kívül, a szülőknek egészséges társaságról kell gondoskodniuk csemetéik számára. A Példabeszédek 13:20 kijelenti: „A ki jár a bölcsekkel, bölcs lesz; a ki pedig magát társul adja a bolondokhoz, megromol.”

Sok sikeres szülő ismeri fel e példabeszéd igazságát. Egy négygyermekes édesapa ezt mondja: „Ha visszatekintek a múltra, úgy gondolom, annak segítségével éreztek indíttatást a gyermekeink Jehova szolgálatára, hogy széles körű volt a baráti társaságuk az igazságban. Arra buzdítottam őket, hogy a miénken kívül más gyülekezetekben is szerezzenek barátokat, és ápolják e barátságokat.” Egy keresztény vén, aki hosszú éveken át szolgált a Bételben, így beszélt emlékeiről: „Fiatal koromban egy kicsiny házikóban laktunk, de mindig szállásul ajánlottuk fel a körzetfelvigyázónak. Ezenkívül a gyülekezetünk különleges úttörői rendszeresen együtt vacsoráztak velünk. A mi házunkban fürödtek meg, és élvezhettük a társaságukat. Hallva a tapasztalataikat, és látva az örömüket, segítséget kaptam ahhoz, hogy értékelést fejlesszek ki a teljes idejű szolgálat iránt.”

A jó társaság segítséget nyújt azoknak, akik nehézségeken mennek keresztül. Egy édesanya, akinek fia nyugtalansággal teli időszakot élt át, megbeszélte a problémát Jehova Tanúi egyik utazófelvigyázójával. A testvér azt javasolta neki, hogy vigye magával a fiút a szántóföldi szolgálatba. „Ha ezt teszed, a szellemisége és minden egyéb dolog javulni fog” — mondta a felvigyázó. Az édesanya a következőkről számol be: „A gyülekezetünkben intézkedések történtek az esti tanúskodás érdekében, és sok iskoláskorú gyermek, számos idősebb általános úttörő és legkevesebb egy vén is részt vett benne. Kezdetben küzdelemmel járt rávenni a fiamat, hogy rendszeresen kimenjen a szántóföldre, de ez nem tartott sokáig, mivel mindig vidámabban és az építő társaság által felbuzdulva jött haza. Középiskolai tanulmányai idején megkeresztelkedett, és minden hónapban kisegítő úttörőként szolgált, majd amikor leérettségizett, általános úttörő lett.” Az építő társaság Jehova akaratának cselekvésével párosulva jó eredményekkel járt.

Talán helyileg nincsenek olyan fiatalok, akik építőleg tudnak hatni gyermekedre, de egy észrevétel, amely ismételten elhangzott sok olyan fiatal szájából, aki Jehova szolgálatát választotta, a szülői példára vonatkozik. Számos fiatal érzett csodálatot a szülei iránt, és akarta utánozni őket. Yuri emlékezetében felidéződik édesanyja vendégszeretete és az, hogy miként törődött másokkal azáltal, hogy felhívta őket telefonon és ételt készített a betegeknek. Tatsuo, aki egy négy fiúgyermekkel megáldott családból származik — akik mindannyian felnevekedtek már, és Jehovát szolgálják —, ezt mondta: „Anyu nem tudott rendszeresen tanulmányozni velünk, mivel apu hitetlen volt, és anyu sok ellenállást tapasztalt a rokonok részéről. De az igazság melletti kiállásának, és Jehova szolgálatában átélt örömének megfigyelése nagy hatást gyakorolt rám. Ezenkívül kész volt pirkadatig is fennmaradni velünk, hogy segítsen megoldani a problémáinkat.” A bölcsességből fakadó szülői szavakban erő rejlik, amikor elvhű cselekedetek támasztják alá azokat. Yoichiro így beszélt szüleiről: „Nem emlékszem arra, hogy bármikor is negatív gondolatokat mondtak volna a gyülekezet más tagjairól; azt sem engedték meg nekünk, gyermekeknek, hogy mások hibáiról fecsegjünk” (Lukács 6:40–42).

Örömet szerez, amikor Jehovát választják a gyermekek

Nincs olyan szabály, amelynek segítségével a gyermekeid garantáltan Jehovát fogják választani. Sok aggasztó pillanatra kell számítani. De a korábban említett aggódó édesapa megállapította: „Mint szülők, mindig hűségesen igyekeztünk követni azokat a javaslatokat, amelyek Jehova látható szervezetétől jöttek. Ez nagy segítséget jelentett a problémák leküzdésében.” Az erőfeszítéseik sikerrel jártak.

Igen, ha a bibliai irányelvek követése érdekében minden tőled telhetőt megteszel, alapos okokat adva gyermekeidnek arra, hogy szeressék Jehovát, és ezt elvhű példamutatásod, valamint a segítségnyújtásra tett őszinte erőfeszítéseid támasztják alá, akkor te is azt tapasztalhatod végül, hogy siker koronázza erőfeszítéseidet. Emlékszel még a korábbiakban említett fiúra, aki elhatározta, hogy nem lesz Jehova Tanúja? Nos, miután édesanyja sikeresen átsegítette őt nehéz évein, ezt mondta e fiú: „Boldog vagyok, hogy sohasem adta fel!” Hasonló eredményt érhetsz el te is a gyermekeiddel (Galátzia 6:9).

[Lábjegyzetek]

[Kép a 30. oldalon]

Örömteli emlékekkel tudsz visszatekinteni a gyermeknevelésre?