Együtt érzően legeltetik a kicsiny juhokat
AZ EMBER háziállatai között nincsen olyan, amely hasonló volna a házijuhhoz. A legtöbb állat rendelkezik a szükséges erővel és ösztönökkel, hogy felkutassa a táplálékot és elmeneküljön olyan teremtmények elől, amelyek rájuk leselkednek, egy juh azonban különbözik ettől. Sebezhető a ragadozók számára, csekély mértékben képes a védekezésre. Pásztor nélkül egy juh félénk és gyámoltalan. Elkülönülve a nyájtól könnyen elveszik. A tanulékony juhoknak ezért igen jelentős okuk van arra, hogy ragaszkodást érezzenek pásztoruk iránt. Nélküle kevés esélyük lenne a túlélésre. Mivel ilyen jellemző tulajdonságaik vannak, a Biblia a juhokat jelképesen arra használja, hogy ábrázolja az ártatlan, bántalmazott vagy védtelen embereket.
Bizonyos, hogy a pásztor komolyan kiérdemli a jutalmat. Élete nem könnyű. Mind hidegnek, mind melegnek ki van téve, és átvirrasztott éjszakákat él át. Meg kell védenie a nyájat a ragadozóktól gyakran saját kockázatára. Mivel a pásztornak együtt kell tartania a nyájat, sok időt tölt el azoknak a juhoknak a megkeresésével, akik elkóboroltak vagy elvesztek. Foglalkoznia kell a betegekkel és a sérültekkel. A gyenge vagy kimerült bárányokat hordoznia kell. Állandó az aggódás amiatt, hogy megfelelő élelmet és vizet tudjon adni nekik. Nem szokatlan egy pásztor számára, hogy kint aludjon egész éjjel a mezőn azért, hogy gondoskodjon a nyáj biztonságáról. Ennélfogva a pásztorkodás kemény élet, amely olyan ember szolgálatait követeli meg, aki bátor, szorgalmas és leleményes. Legfőképpen olyan képességgel kell rendelkeznie, hogy őszinte aggódást mutasson ki a gondjaira bízott nyáj iránt.
Legeltessük Isten nyáját
A Biblia úgy festi le Isten népét, mint tanulékony juhokat, és az ő felügyeletükkel megbízott személyeket pedig, mint pásztorokat. Jehova maga ’lelkünk pásztora és felvigyázója’ (1Péter 2:25). Jézus Krisztus, „a jó pásztor” kifejezte azon vágyát, hogy a juhok együtt érző gondoskodásban részesüljenek, amikor ezt mondta Péter apostolnak: ’Legeltesd az én bárányaimat, őrizd az én juhaimat, legeltesd az én juhaimat!’ (János 10:11; 21:15–17). A keresztény felvigyázók komolyan meg vannak bízva ’Isten gyülekezetének legeltetésével’ (Cselekedetek 20:28, New World Translation). És szellemi pásztorokként végzett munkájuk egy szó szerinti jó pásztor tulajdonságait követeli meg: a bátorságot, a szorgalmat, a leleményességet és elsősorban a szívből jövő aggódást a nyáj jóléte iránt.
Isten prófétája, Ezékiel napjaiban a pásztorok többsége, akiket kineveztek arra, hogy gondoskodjanak Izraelben Isten népe szükségleteiről, elmulasztották betölteni kötelességeiket. Isten nyája borzalmasan szenvedett, ezért a legtöbben a nyájból elhagyták az igaz imádatot (Ezékiel 34:1–10). Napjainkban a kereszténység papsága az állítólagos keresztény gyülekezet pásztorainak tünteti fel magát, szellemi beteg állapotuk azonban igazolja, hogy a papság azokhoz a gonosz csalókhoz hasonlít, akik elhanyagolták és durván bántak az emberekkel, amikor Jézus a földön volt. A kereszténység vallási vezetői olyanok, mint „a béres”, akinek „nincs gondja a juhokra” (János 10:12, 13). A legkevésbé sem készségesek, képesek vagy képesítettek arra, hogy legeltessék Isten nyáját.
Pásztorok, akik valóban gondoskodnak
Jézus tökéletes példát állított fel minden olyan személy számára, akinek legeltetnie kell Isten nyáját. Minden tekintetben szerető, kedves, együtt érző és segítőkész volt tanítványaihoz. Magához ragadta a kezdeményezést abban, hogy felkutassa a szükségben levőket. Bár Jézus elfoglalt és gyakran fáradt volt, mindig fordított időt arra, hogy meghallgassa problémáikat és buzdítást nyújtson nekik. Készsége, hogy lelkét adja oda értük, a szeretet végső kifejezése volt (János 15:13).
Ma minden kinevezett gyülekezeti vén, valamint kisegítőszolga osztozik ebben a nyáj iránti felelősségben. Ennélfogva még egy másik ország esetleges anyagi előnyei sem befolyásolják ezen felelős emberek legnagyobb részét, hogy odaköltözzenek, és ezáltal a gyülekezetet megfelelő segítség és felügyelet nélkül hagyják. A nyájnak szüksége van buzdításra és irányításra, mivel ’nehéz időkben’ élünk (2Timótheus 3:1–5). Létezik egy mindig jelenlevő veszély arra, hogy néhányan zsákmányul esnek Sátánnak, aki mint „ordító oroszlán . . . keresi, kit nyeljen el” (1Péter 5:8, Katolikus fordítás). Most még inkább életfontosságú, mint ezelőtt valaha, hogy a keresztény pásztorok ’intsék a rendetleneket, bátorítsák a félelmes szívűeket, gyámolítsák az erőtleneket’ (1Thessalonika 5:14). Az állandó éberség nélkülözhetetlen, ha meg akarják előzni, hogy az ingatag személyek elszakadjanak a nyájtól (1Timótheus 4:1).
Hogyan tudja a pásztor meghatározni, mikor van szüksége egy juhnak segítségre? Néhány szembetűnőbb jel, ha a keresztény összejövetelek látogatását hanyagolja, ha rendszertelenül vesz részt a szántóföldi szolgálatban, és ha hajlamos arra, hogy kerülje a másokkal ápolt kapcsolatot. A gyengeséget szintén észlelni lehet a juhok magatartásának és a beszélgetéseik jellegének a megfigyelése által. Hajlamosak lehetnek mások bírálgatására, talán a neheztelés érzését kimutatva. Beszélgetéseik túlságosan anyagias törekvéseknél időzhetnek, mintsem szellemi célokon. A lelkesedés, az optimizmus és az öröm általános hiánya azt jelentheti, hogy hitük meggyengült. A levert magatartás jel lehet arra vonatkozóan, hogy ellenkező rokonaik vagy világi barátaik nyomásának vannak kitéve. Megfigyelve ezeket a jeleket, a pásztor dolgozhat annak meghatározásán, milyenfajta segítség szükséges.
Amikor látogatásokat végeznek, hogy segítsenek egy hívőtársnak, a keresztény pásztoroknak az elsődleges célt kell az elméjükben tartani. Ez nem csak baráti látogatás jelentéktelen dolgokról való beszélgetéssel. Pál apostol célja a testvérei látogatásával az volt, hogy ’lelki ajándékot közölhessen velük a megerősítésükre, azaz, hogy együtt felbuzduljanak’ (Róma 1:11, 12). Ahhoz, hogy teljesítsük ezt, előzetes felkészülés szükséges.
Először vizsgáld meg az egyént, és próbáld meghatározni, milyen a szellemi állapota. Miután ezt megállapítottad, szentelj néhány gondolatot annak, milyen irányítás, buzdítás vagy tanács lesz a leghasznosabb. Isten Szavának, a Bibliának kell lennie az információ elsődleges forrásának, mert ez „erőt fejt ki” (Zsidók 4:12, NW). Át lehet nézni Az Őrtorony és az Ébredjetek! folyóiratok olyan cikkeit, amelyek a sajátságos problémákkal szembekerült juhok különleges szükségleteivel foglalkoznak. Szívderítő és felfrissítő tapasztalatokat lehet találni Jehova Tanúi Évkönyvé-ben. A cél az, hogy valami olyan szellemi dolgot adj át, ami jó a személy „épülésére” (Róma 15:2).
Olyan legeltetés, amely építő
A szó szerinti juhok nyájának pásztora tudja, hogy azok rá vannak utalva a védelem és a gondoskodás érdekében. A legáltalánosabb veszélyek az elkóborlásból, a betegségből, a kimerültségből, a sérülésből és a ragadozóktól származnak. Hasonló módon a szellemi pásztornak is fel kell ismernie és foglalkoznia kell hasonló veszélyekkel, amelyek fenyegetik a nyáj jólétét. Most néhány jellemző probléma következik és néhány javaslat arra, mit lehet mondani, hogy átadd a szellemileg építő információt.
1. Mint az elővigyázatlan juhok, néhány keresztény elkóborol Isten nyájától, mert elcsalogatják őket látszólag ártatlan és élvezetes szórakozások. Eltéríthetik őket és talán még el is sodródhatnak, mivel olyan célokra törekedtek, amelyek az anyagiassággal, a kikapcsolódással vagy a szórakozással kapcsolatosak (Zsidók 2:1). Az ilyen egyéneket figyelmeztetni lehet az idők sürgető voltára, Jehova szervezetéhez való közelmaradás szükségességére és a Királyság-érdekek életünkben való első helyre helyezésének fontosságára (Máté 6:25–33; Lukács 21:34–36; 1Timótheus 6:8–10). Hasznos tanácsot lehet találni Az Őrtorony 1984/19-es számának 25—30. oldalán az „Őrizd meg egyensúlyodat — De hogyan?” című cikkben.
2. A pásztornak szükséges gondoskodnia kezelésről az olyan juhok számára, amelyek betegségben szenvednek. Hasonlóan a szellemi pásztornak is segítenie kell azoknak a keresztényeknek, akik szellemi betegekké válnak az életükben levő negatív tényezők miatt (Jakab 5:14, 15). Talán munkanélküliek, talán komoly egészségügyi problémával küszködnek vagy nehézségeket tapasztalnak a családi életükben. Az ilyen személyeknek kicsi lehet az étvágyuk a szellemi táplálékra vagy a vágyuk Isten népének a társaságára. Ez viszont elszigetelődést és elkedvetlenedést eredményez. Szükségük van a bizonyosságra, hogy Jehova gondoskodik róluk és támogatja őket a nehéz időkben (Zsoltárok 55:23; Máté 18:12–14; 2Korinthus 4:16–18; 1Péter 1:6, 7; 5:6, 7). Szintén hasznos lehet áttekinteni a „Mint keresztény egyenesen előre nézz” című cikket, amely Az Őrtorony 1980/23-as számának 21—27. oldalán található.
3. A pásztornak őrködnie kell olyan juhok felett, amelyek kezdenek kimerülni. Néhányan hűségesen kitartottak Jehova szolgálatában évek hosszú sora alatt. Sok próbán és megpróbáltatáson mentek át. Most a kimerültté válás jeleit mutatják fel a jólétben, és talán még kétségeket is kifejezésre juttatnak az intenzív prédikáló tevékenység szükségességét illetően. Szükség van szellemük felfrissítésére, megújítva értékelésüket azon örömök és áldások iránt, amelyek az Istennek végzett teljes szívű szolgálatból fakadnak Jézus Krisztus követésében (Galátzia 6:9, 10; Zsidók 12:1–3). Talán segíteni lehet nekik meglátni, hogy Jehova értékeli lojális szolgálatukat, és meg tudja erősíteni őket a dicsőítésére irányuló jövőbeni tevékenységekre (Ésaiás 40:29, 30; Zsidók 6:10–12). Hasznos lehet gondolatokat megosztani velük a „Ne szűnjünk meg jót cselekedni” című cikkből, amely Az Őrtorony 1988/20-as számának 1—10. oldalán jelent meg.
4. Mint az a juh, amelyik megsérült, néhány keresztény is sérülést szenvedett attól, amit megbotránkoztató viselkedésnek tekintett. Mégis, ha megbocsátunk másoknak, akkor égi Atyánk biztosítja nekünk a szükséges megbocsátást (Kolossé 3:12–14; 1Péter 4:8). Néhány testvér vagy testvérnő talán tanácsot kapott vagy fegyelmezésben részesült, amit igazságtalannak érzett. Sokan közülünk azonban hasznot meríthetnek a szellemi tanácsból és a fegyelmezésből, és vigasztaló tudni, hogy Jehova azokat fegyelmezi, akik felé szeretetet érez (Zsidók 12:4–11). Mások, mivel nem kaptak olyan szolgálati kiváltságot, amelyre képesítve érzik magukat, utat engednek a neheztelésnek, hogy az szakadékot teremtsen köztük és a gyülekezet között. De ha eltávolítjuk magunkat Jehova szervezetétől, nincs máshol hely a megmentésre és az igazi örömre. (Vö. János 6:66–69.) Hasznos információt lehet találni ebben az irányban az „Őrizzük meg keresztény egységünket!” című cikkben Az Őrtorony 1988/22-es számának 25—29. oldalán.
5. A juhokat meg kell védeni a ragadozóktól. Hasonló módon néhányan talán ellenállásba ütköznek vagy megfélemlítést tapasztalnak hitetlen rokonaik vagy munkatársaik részéről. Feddhetetlenségük támadás alá kerülhet, amikor nyomást gyakorolnak rájuk, hogy korlátozzák Istennek végzett szolgálatukat vagy hagyják abba a keresztény prédikálószolgálatban való részvételüket. Erősítést kapnak azonban, amikor segítenek nekik megérteni, hogy az ellenállás várható, és tulajdonképpen ez egyike az arra vonatkozó bizonyítékoknak, hogy mi valóban Jézus Krisztus tanítványai vagyunk (Máté 5:11, 12; 10:32–39; 24:9; 2Timótheus 3:12). Hasznos lehet rámutatni, hogy ha hűségesek, akkor Jehova soha sem hagyja el őket és megjutalmazza kitartásukat (2Korinthus 4:7–9; Jakab 1:2–4, 12; 1Péter 5:8–10). Az „Örömteljes kitartás az üldözés ellenére” című cikk Az Őrtorony 1982/20-as számának 6—17. oldalán további buzdításnak bizonyul.
Pásztorok — Teljesítsétek felelősséggel járó feladataitokat
Isten nyájának számos szükséglete van, és a megfelelő figyelő gondoskodás sokat követelő munka. A keresztény pásztoroknak ezért együtt érzőknek, őszintén aggódóknak kell lenniük és érdekelteknek abban, hogy segítőkészek legyenek. Fontos a türelem és a megkülönböztető képesség. Míg néhány egyénnek tanácsra és figyelmeztetésre van szüksége, mások a hasznot nagy mértékben a buzdításból merítik. Bizonyos esetekben elég lehet néhány személyes látogatás, míg másoknál szükséges lehet egy rendszeres bibliatanulmányozás. Minden esetben az elsődleges cél az, hogy szellemileg építő útmutatásban vagy szeretetteljes tanácsban részesüljön, amelyek arra fogják indítani az egyént, hogy alakítson ki a jó tanulmányozási szokásokat, kezdje el vagy folytassa a gyülekezeti összejövetelek rendszeres látogatását, és élvezze a tevékeny részvételt a keresztény prédikálószolgálatban. Ezek fő módok arra, hogy támogassuk hívőtársainkat és segítsünk nekik utat nyitni Jehova szent szelleme szabad áramlásának.
Azok a pásztorok, akik ilyenfajta támogatásról gondoskodnak, egy nagyon értékes szolgálatot végeznek Isten nyája érdekében. (Lásd Az Őrtorony 1986/7-es számának 20—29. oldalát.) Amit a szellemi pásztorok tesznek, azt nagyon nagyra értékeli a nyáj. Miután ilyen segítséget kapott, egy családfő ezt állapította meg: „Azután, hogy 22 éve az igazságban voltunk, az anyagiasság vonzott a világba. Gyakran részt akartunk venni az összejöveteleken, de úgy tűnt, hogy képtelenek vagyunk eljutni. Valójában nem idomultunk Sátán rendszeréhez, így teljesen elkülönítettek és elszigeteltek voltunk. Ez csalódást okozott és lehangolt bennünket. Buzdító szavakra volt szükségünk. Amikor egy vén meglátogatott bennünket, örömmel elfogadtuk gondoskodását egy bibliatanulmányozásról az otthonunkban. Most közülünk már mindenki visszatért Jehova biztonságos szervezetéhez. Nem tudom kifejezni a boldogságot, amelyet érzek!”
Sok örömre van ok, amikor eltávolodott vagy elkedvetlenedett testvéreinket vagy testvérnőinket szellemileg felfrissítjük és újra tevékennyé tesszük (Lukács 15:4–7). Jehova szándéka népére vonatkozóan megvalósult, amikor egységesek ’mint juhok a karámban’ (Mikeás 2:12, Újfordítású revideált Biblia, 1991). Ebben a biztos menedékben ’felüdülést találnak lelküknek’ a Jó Pásztor, Jézus Krisztus segítségével (Máté 11:28–30, NW). Az egyesült, világméretű nyáj útmutatást, vigaszt és védelmet kap a szellemi táplálék bőségével együtt.
Ma ezen a pásztori tevékenységen keresztül Jehova egy szeretetteljes munkát végeztet, amely összhangban áll egy régebbi ígéretével: „én magam keresem meg nyájamat, és magam tudakozódom utána [viselem gondjukat, Ú. f., 1991] . . . és kiszabadítom őket minden helyről, a hova szétszóródtak . . . Jó legelőn legeltetem őket . . . Az elveszettet megkeresem . . . s a megtöröttet kötözgetem, s a beteget erősítem” (Ezékiel 34:11–16). Milyen vigasztaló az a felismerés, hogy Jehova a mi Pásztorunk! (Zsoltárok 23:1–4).
Az Isten nyájának legeltetéséről való isteni gondoskodás miatt Jehova szolgáiként osztozhatunk Dávid érzéseiben, aki azt mondta: „Békében fekszem le, és el is alszom, mert csak te adod meg, URam, hogy biztonságban élhessek!” (Zsoltárok 4:9, Ú. f., 1991). Igen, Jehova népe biztonságban érzi magát az ő szerető gondoskodásában és hálás, hogy a keresztény vének együtt érzően legeltetik a kicsiny juhokat.
[Kép forrásának jelzése a 20., 21. oldalon]
Potter’s Complete Bible Encyclopedia