177. ének
Milyeneknek kell lennünk?
1. El nem felejti éber elménk Jah nagy napját.
Őt áldja szívünk s szent Fiát, az égi Királyt.
A fény közeleg már, hisz az éj lejárt,
Elvész az Ördög és amit ő munkált.
Mondj hő imát és lankadatlan kérd Jehovát.
Légy éber ebben, el ne fáradj, küzdj még tovább.
Ha szíved, lelked ég, úgy néki mondj imát,
Hiszen tőle jő csak végleg áldás, béke reád.
2. Nincs rejtve az, hogy víg a szívünk s béke hat át.
Az életünk e nagyvilágnak látványosság.
Mily életutat járj, milyen légy tehát?
Hogy lássa a világ a te szent munkád.
Fenn trónra ült már Krisztusunk, ezt hirdetjük még,
Új ég s egy új föld vár reánk, mit Isten ígért.
Megáll örökre majd az ő igazsága,
Egyre prédikáljuk ezt a jó hírt bizakodva.
3. Hű életúton meg ne álljunk, küzdjünk tovább.
Ha megfogadjuk Jah tanácsát bőven megáld.
A bűnt lemosta már, adva szent Fiát,
Nagy béke örömét küldi Jó Atyánk.
Bár feddhetetlen lenne éltünk s tennénk a jót,
Mint hű tanúi Jehovának kik szabadok.
Hát álljunk oldalán, mert ő igaz barát,
Akkor megsegít és ránk ragyog a jog s igazság.