Folyton engedjük fényleni világosságunkat

¹ Mi a világosság? A szótár meghatározása szerint ’olyan valami, ami lehetővé teszi a látást’. De az ember — fejlett technikája ellenére — valójában még mindig nem tudja teljesen a választ arra a kérdésre, amelyet Jehova vetett fel a Jób 38:24 feljegyzése szerint. Boldogulhatunk világosság nélkül? Világosság nélkül létezni sem tudnánk. A világosság elengedhetetlen a fizikai értelemben vett látáshoz, a Biblia pedig arról beszél, hogy szellemi értelemben „az Isten világosság” (1Ján 1:5). Teljesen attól a Személytől függünk, aki ’megvilágosít minket’ (Zsolt 118:27).

² Ez igaz fizikai értelemben, de még inkább így van szellemi értelemben. A hamis vallás mind a mai napig emberek tömegeit vezeti félre, miközben szellemi sötétségben hagyja őket, ’tapogatva, mint vakok a falat’ (És 59:9, 10). Jehova — felülmúlhatatlan szeretetétől és könyörületességétől indíttatva — ’elküldi világosságát és igazságát’ (Zsolt 43:3). Értékelő egyének szó szerinti milliói válaszoltak, és jöttek ki „a sötétségből az ő csodálatos világosságára” (1Pét 2:9).

³ Jézus Krisztus létfontosságú szerepet játszik abban, hogy ez a világosság eljusson a világba. Ezt mondta: „Én világosságul jöttem e világra, hogy senki ne maradjon a sötétségben, a ki én bennem hisz” (Ján 12:46). Minden idejét, energiáját és erőforrását úgy használta fel, hogy megismertesse az igazság világosságát. Keresztül-kasul beutazta szülőföldjét, miközben prédikált és tanított gyakorlatilag minden városban és faluban. Mindenfelől könyörtelen üldözést szenvedett, de állhatatos maradt megbízatásában, hogy kiterjessze az igazság világosságát.

⁴ Jézus a tanítványok kiválasztására, kiképzésére és megszervezésére összpontosított egy különleges céllal a fejében. A Máté 5:14–16-ban azokról az utasításokról olvasunk, amelyeket nekik adott: „Ti vagytok a világ világossága . . . Úgy fényljék a ti világosságtok az emberek előtt, hogy lássák a ti jó cselekedeteiteket, és dicsőítsék a ti mennyei Atyátokat.” Éppen úgy, ahogy Jézusnak, nekik is ’világítótesteknek kellett lenniük a világban’, széltében-hosszában kiterjesztve az igazság világosságát (Fil 2:15, NW ). Örömmel vállalták ezt a felelősséget, és életük elsődleges céljának tekintették azt. Nem sokkal később Pál azt mondhatta, hogy a jó hír „hirdettetett minden teremtménynek az ég alatt” (Kol 1:23). Az egész keresztény gyülekezet egyesülten végezte ezt a hatalmas munkát.

⁵ Ma hálát kellene éreznünk, hogy azok közé jöttünk, akik ’elvetették a sötétségnek cselekedeteit’ (Róma 13:12, 13). Azáltal mutathatjuk ki értékelésünket, ha utánozzuk azt a példát, amelyet Jézus és a hűséges keresztények állítottak a múltban. Annak a szüksége, hogy mások is hallják az igazságot, most sürgetőbb és lényegesebb, mint bármikor az emberi történelem folyamán. Távolról sem olyan sürgős, és nem jár olyan kiterjedt áldásokkal egyetlen tevékenység sem, mint ez a munka.

⁶ Hogyan áraszthatunk fényt mint világítótestek? Az elsődleges módja annak, hogy engedjük fényleni világosságunkat, az, ha részt veszünk a Királyság-prédikáló munkában. Minden gyülekezetnek vannak rendszeres, szervezett elrendezései a prédikálásra a kijelölt területükön. Hatalmas mennyiségű irodalom áll rendelkezésre — a legkülönfélébb kiadványok számos nyelven. Az összejövetelek átfogó oktatásról gondoskodnak, a tapasztaltak pedig felajánlják segítségüket mások személyes kiképzésében. Férfiaknak, nőknek, időseknek, sőt még gyermekeknek is van lehetőségük közreműködni. A gyülekezetben mindenki személy szerint meghívást kap a közreműködésre, amilyen szinten ezt képességei és körülményei megengedik. A gyülekezet összes feladatköre a prédikálásra összpontosul, és segítséget nyújt, hogy minden tag részt tudjon venni abban valamilyen módon. Ha rendszeres, szoros kapcsolatot ápolunk a gyülekezettel, akkor a legjobb módon biztosítjuk, hogy világosságunk állandóan fényt árasszon.

⁷ Oly módokon is áraszthatjuk a fényt, amelyek nem foglalnak magukban szóbeli tanúskodást. Egyszerűen magaviseletünk által is felkelthetjük mások figyelmét. Erre gondolt Péter, amikor így sürgetett: „Magatokat a pogányok közt jól viselvén, hogy . . . a jó cselekedetekből, ha látják azokat, dicsőítsék Istent” (1Pét 2:12). Sokan ítélnek meg egy tevékenységet vagy egy szervezetet az azzal kapcsolatban álló személyek viselkedése alapján. Amikor a kívülállók megfigyelik azokat az embereket, akik erkölcsileg tiszták, becsületesek, békeszeretők és törvénytisztelők, akkor úgy tekintenek azokra az emberekre, mint akik mások, és azt a következtetést vonják le, hogy sokkal magasabb szintű irányadó mértékek szerint élnek, mint amelyeket a többség követ. Ezért egy férj akkor engedi fényleni világosságát, amikor szeretetteljes módon tiszteli és becsben tartja feleségét; a feleség ugyanezt teszi azáltal, hogy tiszteletben tartja férje főségét. A gyermekek kitűnnek másságukkal, amikor engedelmeskednek szüleiknek, és távol tartják magukat a szexuális erkölcstelenségtől és a kábítószerezéstől. Egy olyan munkavállalót, aki lelkiismeretes a munkáját illetően, becsületes és figyelembe vesz másokat, nagyra értékelnek. Azáltal, hogy kimutatjuk ezeket a keresztény tulajdonságokat, engedjük fényleni világosságunkat, és így mások figyelmébe ajánljuk életmódunkat.

⁸ A prédikálás azt jelenti, hogy beszélünk másoknak arról, amit megismertünk Isten Szavából. Ezt lehet a gyülekezeti emelvényről vagy az ajtók előtt is tenni, bár semmi esetre sem korlátozódik ilyen alkalmakra. Mindennapi tevékenységünk révén rengeteg emberrel kerülünk kapcsolatba. Hányszor beszélgetsz naponta közvetlen szomszédaiddal? Milyen gyakran kopog be valaki az ajtódon? Hány különböző emberrel kerülsz kapcsolatba, amikor vásárolsz, a buszon utazol vagy a világi munkahelyeden dolgozol? Ha olyan fiatal vagy, aki iskolába jár, össze tudod számolni azokat az egyéneket, akikkel nap mint nap beszélsz? A lehetőségek, hogy beszéljünk másoknak, gyakorlatilag korlátlanok. Csak arra van szükséged, hogy néhány Írás szerinti gondolat legyen a fejedben, legyen kéznél egy Biblia és valamennyi traktátus, és legyél kezdeményező, hogy beszélgetésbe elegyedj, amikor lehetőség adódik.

⁹ Bár az alkalmi tanúskodás elég egyszerű, egyesek mégis vonakodnak megpróbálni. Talán tartózkodóak, és azt bizonygatják, hogy ők túl szégyenlősek vagy túl idegesek egy idegen személy megközelítéséhez. Talán félnek attól, hogy felhívják magukra a figyelmet, vagy hogy durva választ kapnak. Azok, akik tapasztaltak az alkalmi tanúskodásban, elmondhatják neked, hogy ritkán van bármilyen ok is az aggodalomra. A többiek alapvetően ugyanolyanok, mint mi; ugyanazok a szükségleteik, ugyanazokat az aggodalmakat érzik, és ugyanazokat a dolgokat szeretnék maguknak és családjuknak. A legtöbben kedvesen fognak válaszolni egy derűs mosolyra vagy egy barátságos üdvözlésre. Ahhoz, hogy elkezdd, talán össze kell szedned a „bátorságod” (1Thess 2:2). Ha azonban egyszer már elkezded, talán csodálkozol és örvendezel az eredményeken.

¹⁰ Áldásban részesülünk, amikor engedjük fényleni világosságunkat: Van itt néhány példa a felüdítő tapasztalatok közül, amelyek alkalmi tanúskodás eredményeként születtek: Egy 55 éves hölgy megpróbált átmenni az úton. Majdnem elütötte egy autó, amikor is egy testvérnő megragadta a karját, és elrántotta a következő szavakkal: „Kérem, vigyázzon. Veszedelmes időkben élünk!” Majd elmagyarázta, miért oly veszélyesek ezek az idők. A hölgy megkérdezte: „Maga Jehova Tanúja?” Mivel a hölgy korábban már megkapta az egyik könyvünket a nővérétől, találkozni szeretett volna egy Jehova Tanújával, és ez a véletlen találkozás lehetővé tette ezt.

¹¹ Egy testvérnő beszélgetni kezdett egy asszonnyal az orvosi váróteremben. Az asszony figyelmesen hallgatott, majd ezt mondta: „Egy ideje folyton összefutok Jehova Tanúival; de ha valamikor a jövőben magam is tényleg Jehova Tanújává válnék, ez annak köszönhető majd, amit most mondott nekem. Magára hallgatni olyan, mint amikor valaki világosságot kezd látni egy sötét helyen.”

¹² A kedvesség megnyilvánulása lépcsőfok lehet abban, hogy segítsünk másoknak megismerni az igazságot. Két testvérnő, miközben hazafelé sétált a szántóföldi szolgálatból, észrevett egy idős asszonyt, aki úgy tűnt, mintha nem érezné jól magát, amint leszállt a buszról. Megálltak, és megkérdezték a hölgyet, hogy szüksége van-e segítségre. Annyira elcsodálkozott, hogy két teljesen idegen személy érdeklődést mutat iránta, hogy mindenáron tudni akarta, mi váltotta ki ezt a kedves megnyilvánulást. Ez alkalmat adott a tanúskodásra. A hölgy készségesen megadta a címét, és szívélyesen invitálta őket, hogy látogassák meg. Tanulmányozás kezdődött. Nemsokára a hölgy elkezdett járni az összejövetelekre, és most másokkal is megosztja az igazságot.

¹³ Egy idős testvérnő a kora reggeli tanúskodás előnyét használja ki a helyi tengerparton. Találkozik bejárónőkkel, baby-sitterekkel, banktisztviselőkkel és másokkal, akik reggeli sétájukat teszik a tengerparti sétányon. Bibliatanulmányozásokat vezet a padon ülve. Számos ember ismerte már meg tőle az igazságot, és ők most Jehova Tanúi.

¹⁴ Egy testvérnő világi munkahelyén hallotta, amint egyik munkatársnője úgy beszél egy politikai pártról, mint amely szerinte képes megoldani a világ problémáit. A testvérnő kifejtette véleményét, feltárva azokat az ígéreteket, amelyek arról szólnak, amit Isten Királysága tesz majd. Ez a munkahelyi beszélgetés rendszeres bibliatanulmányozáshoz vezetett otthon, és végül a hölgy és a férje Tanúk lettek.

¹⁵ Sose feledd, hogy Tanú vagy! Amikor Jézus „a világ világosságának” nevezte tanítványait, úgy érvelt, hogy állandóan segíteniük kell másoknak javukra fordítani Isten Szava szellemi felvilágosítását. Ha Jézus tanácsát alkalmazzuk, hogyan tekintjük majd szolgálatunkat?

¹⁶ Egyesek, amikor munkahelyet keresnek, rész idejű munkát választanak. Korlátokat szabnak azt illetően, mennyi időt és energiát fordítanak majd arra, mert jobban szeretnék idejük legnagyobb részét olyan tevékenységekre fordítani, amelyeket jutalmazóbbnak találnak. Hasonlóképpen vélekedünk a szolgálatunkról? Még ha esetleg kötelezve is érezzük magunkat, még ha készek is vagyunk némi időt tartalékolni a szolgálatra, vajon elsődleges érdekeink valahol máshol legyenek?

¹⁷ Megértve azt, hogy nem létezik olyan, hogy valaki rész idejű keresztény, úgy adtuk át magunkat, hogy ’megtagadtuk magunkat’, és egyetértettünk azzal, hogy „folyton” követjük Jézust (Máté 16:24, NW ). Vágyunk, hogy továbbra is „egész lélekkel” szolgáljunk, kihasználva minden alkalmat, hogy engedjük fényleni világosságunkat, ami által elérjük az embereket, akárhol vannak (Kol 3:23, 24, NW ). El kell utasítanunk a világi magatartásformákat, meg kell őriznünk a kezdeti buzgalmunkat, és meg kell győződnünk, hogy világosságunk szünet nélkül ragyogóan fénylik. Egyesek talán engedték, hogy buzgalmuk lelohadjon, és világosságuk csupán hamvadó parázs legyen, amelyet kis távolságból is alig lehet észrevenni. Az ilyeneknek talán segítségre van szükségük, hogy visszanyerjék a szolgálat iránti buzgalmukat.

¹⁸ Egyesek talán hajlamosak visszahúzódni, mivel üzenetünk népszerűtlen sokak számára. Pál azt mondta, hogy a Krisztusról szóló üzenet „bolondság . . . azoknak, a kik elvesznek” (1Kor 1:18). Nem számított azonban, mit mondtak mások, erőteljesen hirdette: „nem szégyenlem az örömüzenetet” (Róma 1:16, Vida). Aki szégyell valamit, az alábbvalónak vagy érdemtelennek érzi magát. Hogyan is érezhetnénk szégyent, amikor a világegyetem Legfőbb Szuverénjéről és örökké tartó boldogságunk érdekében tett csodálatos gondoskodásairól beszélünk? Elképzelhetetlen, hogy alábbvalónak vagy érdemtelennek érezzük magunkat, amikor ezekről az igazságokról beszélünk másoknak. Ehelyett arra kellene ösztönzést éreznünk, hogy mindent megtegyünk, kimutatva meggyőződésünket, hogy ’nincs mit szégyenkeznünk’ (2Tim 2:15, Vi).

¹⁹ Az igazság világossága, amely most az egész világon fénylik az országokban, szívélyesen kínálja fel az örökké tartó élet reménységét egy paradicsomi új világban. Mutassuk meg, hogy szívünkbe zártuk a figyelmeztetést, hogy folyton engedjük fényleni világosságunkat! Ha így teszünk, akkor okunk lesz az örvendezésre éppen úgy, ahogy a tanítványoknak, akik mindennap „nem szűnnek vala meg tanítani és hirdetni Jézust, a Krisztust” (Csel 5:42).