Légy boldog és rendezett!

A RENDEZETTSÉG lehetővé teszi számunkra, hogy jól csináljunk dolgokat. Ha eredményre törők vagyunk, az segít a legjobban felhasználni az időnket és az erőforrásainkat (Galátzia 6:16; Filippi 3:16; 1Timótheus 3:2). Az élet azonban többet jelent a rendezettségnél és eredményességnél. Az ihletett zsoltáríró ezt írta: „Boldog nép az, . . . a melynek az Úr [Jehova, New World Translation] az ő Istene” (Zsoltárok 144:15). A kihívást az jelenti, hogy mindenben, amit teszünk, boldogok, ugyanakkor rendezettek is legyünk.

Rendezett és boldog

A jó elrendezés legnagyobb példája Jehova Isten. Minden, amit teremtett — az egysejtűektől kezdve a bonyolult élőlényekig, az apró atomoktól a mérhetetlen galaxisokig — rendről és pontosságról tanúskodik. Világegyetemet működtető törvényei lehetővé teszik, hogy bizalommal építsük azokra az életünket. Tudjuk, hogy minden reggel felkel a nap és a telet a nyár követi (1Mózes 8:22; Ésaiás 40:26).

Jehova azonban több mint a rend Istene. Ő a „boldog Isten” is (1Timótheus 1:11; 1Korinthus 14:33). Boldogsága teremtményein látható. Játékos kiscicák, gyönyörű naplementék, étvágygerjesztő ételek, lelkesítő zene, ösztönző hatású munka és egy sor egyéb dolog mutatja: az állt szándékában, hogy élvezzük az életet. Törvényei nem bosszantó korlátozások, hanem oltalmak boldogságunk védelme érdekében.

Jézus Krisztus követi Atyja példáját. Ő az „ama boldog és egyedül hatalmas” és pontosan úgy viselkedik, ahogyan Atyja (1Timótheus 6:15; János 5:19). Amikor Atyjával együtt a teremtési munkában vett részt, több volt egy egyszerű „mestermunkás”-nál. Boldoggá tette az, amit végzett. ’Örvendezett előtte [Jehova előtt] minden időben, örvendezett földje termő talajának és azok a dolgok, amelyeket kedvelt, az emberek fiainál voltak’ (Példabeszédek 8:30, 31, NW).

Mi is ehhez hasonló kedvességet, örömet és gyengédséget szeretnénk visszatükrözni az emberek iránt mindenben, amit csak teszünk. Olykor azonban az eredményességért hozott erőfeszítés hevében talán elfelejtkezünk arról, hogy ’rendesen járni szellem [Isten szelleme] szerint’ magában foglalja Isten szelleme gyümölcseinek megtermését is (Galátzia 5:22–25, NW). Ezért jól tesszük, ha megkérdezzük magunktól: Hogyan lehetünk rendezettek és ugyanakkor boldogok is tevékenységünkben és mások munkájának irányítása közben?

Ne légy kegyetlen önmagadhoz!

Vedd figyelembe a Példabeszédek 11:17-ben feljegyzett jó tanácsot. Az ihletett író először elmondja nekünk, hogy „saját lelkével tesz jót a szerető-kedvességű férfiú. — Azután ezzel szembeállítva ezt mondja: — A kegyetlen pedig kitaszítottságot hoz a saját szervezetére” (NW). A Károli fordítás így adja vissza: „Ő magával tesz jól a kegyes férfiú; a kegyetlen pedig öntestének okoz fájdalmat.”

Hogyan lehetünk figyelmetlen módon kegyetlenek önmagunkhoz? Ennek egyik módja, ha jó szándékúak vagyunk ugyan, de teljesen rendezetlenek. Milyen eredménnyel? Az egyik szakértő ezt mondja: „Emlékezetkiesés, rossz helyre lefűzött akta, nem jól értelmezett utasítás, pontatlanul feljegyzett telefonhívás — ezek a kudarc apró részletei, ezek jelentik a férgeket, amelyek befurakszanak az eredményesség szövetébe és tönkreteszik a legjobb indulatokat is” (Teach Yourself Personal Efficiency).

Ez megegyezik az ihletett író kijelentésével, aki ezt mondta: „Aki munkájában hanyag, az testvére annak, aki tönkretesz” (Példabeszédek 18:9, Ökumenikus fordítás). Igen, a rendezetlen, erdeménytelen emberek bajt és kárt okozhatnak önmaguknak és másoknak. Emiatt gyakran kerülik őket. Hanyagságuk eredményeként kitaszítottá teszik magukat.

Élő eb, vagy megholt oroszlán?

De azáltal is kegyetlenek lehetünk magunkhoz, ha túl magas mércét állítunk fel magunk elé. Törekedhetünk például — mondja a fent említett, eredményességről szóló kiadvány írója — olyan „tökéletes mérce [elérésére], amelyet lehetetlen teljes mértékben megvalósítani”. Az eredmény az — mondja —, „hogy végül szívfájdalomnál és csalódásnál kötünk ki”. A tökéletességre igyekvő ember lehet rendezett, lehet eredményes, de sohasem lesz igazán boldog. Előbb-utóbb csak szívfájdalmat tapasztal.

Ha hajlamosak vagyunk arra, hogy tökéletességre igyekvők legyünk, jól tesszük, ha visszaemlékszünk arra, hogy „jobb az élő eb, hogynem a megholt oroszlán” (Prédikátor 9:6). Talán nem öljük meg szó szerint magunkat azzal, hogy ésszerűtlen küzdelmet folytatunk a tökéletességért, de súlyos kárt okozhat bennünk, ha emésztjük magunkat. Ez „magában foglalja a fizikai, érzelmi, szellemi, értelmi kimerülést, és előidézi, hogy képtelenek leszünk elviselni mások személyiségét” — mondja az egyik szaktekintély (Job Stress and Burnout). Ha megvalósíthatatlan célok eléréséért küzdünk, az minden bizonnyal kegyetlenség önmagunkkal szemben és elkerülhetetlenül elrabolja tőlünk a boldogságot.

Tégy jót magaddal!

Emlékezz rá: „Ő magával tesz jól a kegyes férfiú” (Példabeszédek 11:17, NW). Akkor teszünk jót magunkkal, ha valósághű és ésszerű célokat tűzünk ki magunk elé, nem feledkezve meg arról, hogy a boldog Isten, Jehova, ismeri a korlátainkat (Zsoltárok 103:8–14). Boldogok lehetünk, ha mi is felismerjük ezeket a korlátokat és azután ’megteszünk minden tőlünk telhetőt’ a képességeinkhez mérten, hogy jól teljesítsük a kötelességeinket (Zsidók 4:11, NW; 2Timótheus 2:15; 2Péter 1:10).

Természetesen mindig ott leselkedik annak a veszélye, hogy a másik végletbe esel — és túlságosan kedves leszel magadhoz. Ne felejtsd el Jézus válaszát Péter apostolnak a javaslatára: „Kedvezz magadnak, Uram!” — amikor valójában eltökélt cselekedetre volt szükség. Annyira veszélyes volt Péter gondolkodása, hogy Jézus ezt mondta: „Távozz tőlem, Sátán! Botláskő vagy nekem, mert nem az Isten gondolata szerint gondolkozol, hanem az embereké szerint” (Máté 16:22, 23, NW). Ha jót akarunk tenni a saját lelkünkkel, akkor nem engedhetünk meg könnyelmű, önmagunkat kényeztető viselkedést. Ez is elrabolhatna tőlünk minden boldogságot. Amire szükségünk van, az az ésszerűség, nem pedig a fanatizmus (Filippi 4:5).

Tégy jót másokkal!

Jézus korának írástudói és farizeusai hasonlóképpen azt gondolták, hogy ők rendkívüli mértékben eredményesek és rendezettek. Imádati formájukról az A Dictionary of the Bible ezt mondja: „Minden bibliai parancsot apró-cseprő szabályozások hálója vett körül. A változó körülményeknek sem tettek engedményt, minden zsidótól könyörtelenül megkövetelték a Törvény iránti teljes engedelmességet, annak minden részletével együtt . . . A jogi részletek mindaddig sokasodtak, amíg a vallás üzletté, az élet pedig elviselhetetlen teherré vált. Az emberek erkölcsi szempontból akarat nélküli bábokká váltak. A lelkiismeret hangját eltompították; az isteni szó élő ereje hatástalanná vált és elgyengült az örökös szabályok tömege alatt.”

Nem csoda, hogy Jézus Krisztus elítélte őket ezért. „Mert ők nehéz és elhordozhatatlan terheket kötöznek egybe, és az emberek vállaira vetik; de ők az ujjokkal sem akarják azokat illetni” (Máté 23:4). A szerető vének tartózkodnak attól, hogy apró-cseprő szabályzatok és előírások sokaságával terheljék a nyájat. Azáltal, hogy Krisztus Jézus kedves, felüdítő példáját követik, jót tesznek Isten nyájával (Máté 11:28–30; Filippi 2:1–5).

Még amikor a szervezeti felelősségek megsokasodnak is, a szerető vének sohasem veszítik szem elől azt a tényt, hogy emberekkel foglalkoznak — olyan emberekkel, akiket Isten szeret (1Péter 5:2, 3, 7; 1János 4:8–10). Sohasem lesznek annyira elfoglva a szervezeti ügyekkel vagy eljárásokkal, hogy elfelejtkezzenek elsődleges szerepükről mint a nyáj pásztorai, oltalmazói és védelmezői (Példabeszédek 3:3; 19:22; 21:21; Ésaiás 32:1, 2; Jeremiás 23:3, 4).

Túlzott elmélyülés az ütemtervbe és a számokba például kiszoríthatja az emberekről való gondoskodást. Vedd például a buszvezetőt, aki azt gondolja, hogy elsődleges dolga eredményesen ragaszkodni a menetrendjéhez, tekintet nélkül a következményekre. Ég a vágytól, hogy pontosan az előírt időn belül elérjen útvonalának egyik végétől a másikig. Sajnálatos módon az ő szempontjából nézve az utasok csak akadályt jelentenek. Lassúak, rendezetlenek és mindig akkor érkeznek a buszmegállóba, amikor ő éppen kiindul onnan. Ahelyett, hogy visszaemlékezne rá, munkájának pont az a lényege, hogy kiszolgálja az utasait, az eredményesség akadályaként tekinti őket, és kitér előlük.

Törődj minden egyes személlyel!

Az eredményesség miatti szívtelen vezetés gyakran nem veszi tekintetbe az egyének szükségleteit. A gyengébb, eredménytelenebb személyeket akadályokként tekinthetik. Ha ez előfordul, szörnyű következményekkel járhat. Az ókori görög városállamban, Spártában például a gyenge és beteges gyermekeket megölték. Nem lett volna belőlük erős, eredményes katona, hogy megvédje az erős, eredményes államot. „Amikor gyermek született — mondja Bertrand Russell filozófus —, az apa a családja vénei elé vitte őt, hogy megvizsgálják: ha egészséges volt, visszaadták az apának, hogy felnevelje, ha nem, egy mély vizesgödörbe dobták” (History of Western Philosophy).

A keménység és a szigorúság, nem pedig a boldogság jellemezte az ilyen kegyetlen államot. (Vö. Prédikátor 8:9.) A spártai hatalom kétségtelenül úgy érezte, hogy az eredményesség igazolja a tettét, de viselkedése minden szánalomtól vagy jóságtól mentes volt. Az ő útjuk nem Isten újta volt (Zsoltárok 41:2; Példabeszédek 14:21). Ezzel ellentétben a keresztény gyülekezet vénei visszaemlékeznek arra, hogy Isten nyájában mindenki drága Isten szemében, ezért jót tesznek a nyáj minden egyes tagjával. Nem csak arra a 99-re fordítanak gondot, akik egészségesek, hanem arra az egyre is, aki gyenge vagy érzelmileg felzaklatott állapotban van (Máté 18:12–14; Cselekedetek 20:28; 1Thessalonika 5:14, 15; 1Péter 5:7).

Maradj meghitt kapcsolatban a nyájjal!

A vének meghitt kapcsolatban maradnak a gondjaikra bízott nyájjal. A modern üzleti élet módszereiről folytatott kutatás azt tanácsolja ugyan, hogy a maximális eredményesség érdekében az igazgatónak, vagy a munkavezetőnek távolságot kell tartania azoktól a személyektől, akikre felügyel. Az egyik kutató leírja, milyen különböző eredményeket tapasztalt a légierő egyik tisztje, amikor meghitt kapcsolatban volt, és amikor távolságtartó volt az alárendeltjeivel szemben: „Amikor nagyon közeli kapcsolatot tartott fenn a tisztekkel [tisztjeivel], biztonságban érezték magukat és nem aggódtak túlságosan az egységük eredményessége miatt. Amint tartózkodóbbá és feladatközpontúbbá vált, altisztjei aggódni kezdtek, hogy nem sikerült-e valami rosszul . . . és aggódásukat arra irányították, hogy több figyelmet fordítsanak a munkájukra. Ennek az lett az eredménye, hogy a támaszpont eredményességében szemmel látható növekedés történt” (Understanding Organizations).

A keresztény gyülekezet azonban nem katonai szervezet. A keresztény vének, akik mások munkája felett felvigyázást gyakorolnak, Jézus Krisztus példáját követik. Ő mindig meghitt kapcsolatban volt a tanítványaival (Máté 12:49, 50; János 13:34, 35). Sohasem használta ki az aggodalmukat, hogy még több eredményt préseljen ki belőlük. A kölcsönös bizalom szoros kötelékét építette ki önmaga és a követői között. A gyengéd szeretet szoros köteléke jellemezte tanítványait is (1Thessalonika 2:7, 8). Ha létezik ilyen szoros kapcsolat, akkor a boldog nyáj — amelyet teljes mértékben az Isten iránti szeretet indít — kényszer nélkül, helyesen reagál majd az irányításra és megtesz minden tőle telhetőt az Istennek végzett készséges szolgálatban. (Vö. 2Mózes 35:21).

Számos írásszöveg hangsúlyozza az olyan keresztény tulajdonságokat mint a boldogság és a testvériség iránt érzett szeretet (Máté 5:3–12; 1Korinthus 13:1–13). Viszonylag kevés írásszöveg helyez hangsúlyt az eredményességre. Természetesen jó szervezésre szükség van. Isten népe mindig rendezett volt. De gondolj csak arra, milyen gyakran írják le például a zsoltárok írói Isten szolgáit úgy, mint akik boldogok. A 119. zsoltár, amely sokat foglalkozik Jehova törvényeivel, figyelmeztetéseivel és szabályaival, így kezdődik: „Boldogok, a kiknek útjok feddhetetlen, a kik az Úr törvényében járnak. Boldogok a kik megőrzik az ő bizonyságait, és teljes szívből keresik őt” (Zsoltárok 119:1, 2). Meg tudsz felelni a kihívásnak, hogy rendezett, ugyanakkor boldog is légy?

[Kép a 28. oldalon]

Armilláris gömb — régi eszköz az ég főköreinek ábrázolására

[Kép a 31. oldalon]

Jehova mint szerető Pásztor nem csupán a rend, hanem a boldogság Istene is

[Forrásjelzés]

Garo Nalbandian