Örüljetek Jehovában!
„Örüljetek az Úrban mindenkor; ismét mondom, örüljetek!” (FILIPPI 4:4).
1. Miért lehetünk kíváncsiak arra, mire utalt Pál, amikor azt mondta, hogy a keresztények mindenkor örüljenek?
NAPJAINKBAN úgy tűnhet, mintha alig-alig lennének okok az örömre. A porból való emberek, még ha őszinte keresztények is, olyan helyzetekkel találják magukat szembe, amelyek bánatot okoznak; ilyenek például a munkanélküliség, a gyenge egészségi állapot, a szeretett személyek halála, a személyiségbeli problémák vagy a hitetlen családtagok, illetve korábbi barátok ellenállása. Így hát hogyan értsük Pálnak azt az intését, hogy „örüljetek . . . mindenkor”? Lehetséges ez egyáltalán, tekintettel azokra a kellemetlen és próbateljes körülményekre, amelyekkel mindannyiunknak meg kell küzdenünk? Ha összefüggésükben vizsgáljuk e szavakat, az segíteni fog tisztázni a dolgot.
Örüljetek — miért és hogyan?
2., 3. Milyen fontos az öröm, ahogy azt Jézus, valamint az ókori izraeliták esete szemlélteti?
2 „Örüljetek az Úrban mindenkor; ismét mondom, örüljetek!” Ez talán azokra a szavakra emlékeztet minket, amelyek az izraelitákhoz szóltak mintegy 24 évszázaddal ezelőtt: „az Úrnak öröme a ti erősségtek” — vagy az Izraelita Magyar Irodalmi Társulat fordítása szerint —, „az Örökkévalóban való öröm a ti erősségtek” (Nehémiás 8:10). Az öröm erőt ad és egy erődhöz hasonlatos, ahová behúzódhat az ember, hogy vigaszt és védelmet találjon. Még a tökéletes ember, Jézus is az öröm által kapott segítséget a kitartáshoz. „Az előtte levő öröm helyett [örömért, NW], megvetve a gyalázatot, keresztet szenvedett, s az Isten királyi székének jobbjára ült” (Zsidók 12:2). Világos, hogy alapvetően fontos a megmentéshez, hogy képesek legyünk örülni, amikor nehézségekkel kerülünk szembe.
3 Mielőtt beléptek az Ígéret földjére, az izraeliták ezt a parancsot kapták: „örülj mindazon jó következtében, melyet Jehová Istened adott neked és házadnak: te, levi és az idegen, ki nálad van.” Komoly következményekkel kellett számolni, ha nem szolgálnák örömmel Jehovát. „Szállni fognak reád mindezen átkok, űznek és elérnek téged, miglen elpusztulsz . . . Minekutána nem tisztelted Jehová Istenedet örömmel és vig kedélylyel a nagy bőség miatt” (5Mózes 26:11; 28:45–47, Kámory fordítás).
4. Miért fordulhat elő, hogy elmulasztunk örülni?
4 Nagy szükség van tehát arra, hogy napjaink felkent maradéka és a felkentek társai, a „más juhok”, örüljenek! (János 10:16). Megismételve tanácsát az „ismét mondom” kifejezéssel, Pál kihangsúlyozta, mennyire fontos örülnünk mindama jónak, amit megtett értünk Jehova. Ezt tesszük? Vagy annyira lefoglal az élet mindennapi kerékvágása, hogy időnként szem elől tévesztjük, milyen sok okunk van az örömre? Vajon olyannyira feltornyosulnak előttünk a problémák, hogy nem látjuk tőlük a Királyságot és annak áldásait? Vajon megengedjük, hogy elrabolják tőlünk az örömünket más dolgok — az Isten törvényeinek megszegése, az isteni alapelvek figyelmen kívül hagyása vagy a keresztényi feladatok elhanyagolása?
5. Miért találja nehéznek egy ésszerűtlen személy, hogy örüljön?
5 „A ti szelídlelkűségetek [ésszerűségetek, »NW«] ismert legyen minden ember előtt. Az Úr közel!” (Filippi 4:5). Egy ésszerűtlen ember kiegyensúlyozatlan. Esetleg nem törődik kellőképpen az egészségével, és feleslegesen teszi ki a testét indokolatlan feszültségnek vagy aggódásnak. Talán nem tanulta meg elfogadni a korlátait és azt, hogy azok figyelembevételével éljen. Lehet, hogy túl nagy célokat tűz ki maga elé, és aztán bármi áron is, de megpróbálja elérni azokat. Vagy ürügyül hozhatja fel a korlátait lelassulására vagy ellanyhulására. Kiegyensúlyozatlanságában és ésszerűtlenségében nehéznek találja, hogy örüljön.
6. a) Mit lássanak meg bennünk keresztény társaink, és csak mikor lesz ez a helyzet? b) Hogyan segítenek hozzá Pálnak a 2Korinthus 1:24-ben és a Róma 14:4-ben feljegyzett szavai ahhoz, hogy ésszerűek legyünk?
6 Még ha fanatikusoknak tekintenek is az ellenkezők, akkor is olyanoknak kell lennünk, akiknek ésszerűségét mindenkor láthatják keresztény társaink. És látni is fogják, ha kiegyensúlyozottak vagyunk, s nem várunk el tökéletességet sem magunktól, sem másoktól. Mindenekelőtt tartózkodnunk kell attól, hogy olyan terheket rakjunk másokra, amelyek nehezebbek Isten Szavának követelményeinél. Pál apostol kijelentette: „Nem hogy uralkodnánk a’ ti hiteteken; hanem együtt munkálkodunk a’ ti örömötekre” (2Korinthus 1:24, Torkos András fordítás). Pál, aki korábban farizeus volt, jól tudta, hogy a hatalommal rendelkezők által lefektetett és előírt merev szabályok elfojtják az örömöt, míg a munkatársaktól jövő hasznos javaslatok fokozzák azt. Az a tény, hogy „az Úr közel”, idézze emlékezetébe egy ésszerű személynek, hogy mi nem ’ítélkezhetünk más szolgája fölött. A saját urának áll vagy esik’ (Róma 14:4, Vida fordítás).
7., 8. Miért kell a keresztényeknek számítaniuk arra, hogy lesznek problémáik, mégis mi módon örülhetnek továbbra is?
7 „Semmi felől ne aggódjatok, hanem imádságotokban és könyörgéstekben minden alkalommal hálaadással tárjátok fel kívánságaitokat az Isten előtt” (Filippi 4:6). Tapasztaljuk ma a nehezen elviselhető „veszedelmes időszakokat”, amelyekről Pál írt (2Timótheus 3:1–5, Vi). Így hát a keresztényeknek számítaniuk kell arra, hogy problémákkal kerülnek szembe. Pál azon szavai, hogy „örüljetek . . . mindenkor”, nem zárják ki annak lehetőségét, hogy egy lojális kereszténynek olykor küzdelmet kell folytatnia a csüggedtség vagy az elkedvetlenedés ellen. Pál a saját esetében valószerűen elismerte: „Mindenütt nyomorgattatunk, de meg nem szoríttatunk; kétségeskedünk, de nem esünk kétségbe; üldöztetünk, de el nem hagyatunk; tiportatunk, de el nem veszünk” (2Korinthus 4:8, 9). Mindazonáltal a keresztényi öröm enyhülést hoz az aggódás meg a szomorúság átmeneti időszakaiban, végül pedig diadalmaskodik felettük. Megadja a kellő erőt ahhoz, hogy továbbra is előretörjünk, és sohase tévesszük szem elől, milyen sok ok van az örömre.
8 Amikor problémák merülnek fel — bármilyen természetűek is —, az örömtől áthatott keresztény alázatosan könyörög ima útján Jehova segítségéért. Nem engedi át magát a túlzott aggódásnak. Miután minden tőle telhetőt megtett az ésszerűség keretein belül a probléma megoldása érdekében, Jehovára bízza a dolgok végkimenetelét, összhangban a felhívással: „Vessed az Úrra a te terhedet, ő gondot visel rólad.” A keresztény eközben nem szűnik meg hálát adni Jehovának minden Ő jóságáért (Zsoltárok 55:23; lásd még Máté 6:25–34).
9. Hogyan tölt el elmebeli békével az igazság ismerete, és milyen jó hatást gyakorol ez egy keresztényre?
9 „Az Istennek békessége, mely minden értelmet felül halad, meg fogja őrizni szíveiteket és gondolataitokat a Krisztus Jézusban” (Filippi 4:7). A Biblia igazságának ismerete megszabadítja a keresztény elméjét a hamisságtól, és egészséges gondolkodási mintákat segít neki kifejleszteni (2Timótheus 1:13). Így segítséget kap ahhoz, hogy elkerülje a helytelen vagy ostoba viselkedést, amely veszélyeztethetné a másokkal való békés kapcsolatokat. Nem veszti kedvét a jogtalanság és a gonoszság miatt, ehelyett inkább Jehovába veti bizalmát, aki megoldja az emberiség problémáit a Királyságon keresztül. Az ilyen elmebeli béke megőrzi a szívét, tisztán tartja indítékait és az igazságosság útján vezérli gondolkodását. A tiszta indítékok és a helyes gondolkodás másfelől számtalan okot adnak az örömre az olyan problémák és nyomasztó dolgok ellenére is, amelyeket egy zűrzavaros világ idéz elő.
10. Miről beszéljünk vagy gondolkodjunk, merthogy így tapasztalunk csak igazi örömet?
10 „Továbbá, Atyámfiai, a mik csak igazak, a mik csak tisztességesek, a mik csak igazságosak, a mik csak tiszták, a mik csak kedvesek, a mik csak jó hírűek; ha van valami erény és ha van valami dícséret, ezekről gondolkodjatok” (Filippi 4:8). Egy kereszténynek nem jelent örömet helytelen dolgokról beszélni vagy gondolkodni. Ez automatikusan kizár sok olyan szórakozást, amelyet a világ kínál fel. Senki sem tudja megőrizni a keresztényi örömet, ha hazugságokkal, bolond tréfálkozással és olyan dolgokkal tölti meg az elméjét és szívét, amelyek igazságtalanok, erkölcstelenek, erény nélküliek, gyűlöletesek és megvetendők. Egyszóval senki sem találhat igazi örömet azáltal, hogy szennyel tölti meg az elméjét és szívét. Sátán romlott világában mennyire építő azt tudni, hogy oly sok jó dologról gondolkodhatnak és beszélgethetnek a keresztények!
Számtalan ok az örömre
11. a) Mit nem lenne szabad soha magától értetődőnek vennünk, és miért nem? b) Milyen hatást gyakorolt egy küldöttre és feleségére, hogy részt vett egy nemzetközi kongresszuson?
11 Amikor az öröm okairól beszélünk, ne felejtsük el nemzetközi testvériségünket (1Péter 2:17). Míg a világ bizonyos nemzeti és etnikai csoportjai heves gyűlöletet nyilvánítanak ki egymás iránt, addig Isten népének tagjai közelebb kerülnek egymáshoz a szeretetben. Különösen a nemzetközi kongresszusokon látható az egységük. Az egyik ilyenről, amely 1993-ban került megrendezésre az ukrajnai Kijevben, ezt írta egy egyesült államokbeli küldött: „Az örömkönnyek, a sugárzó szemek, a családiasságot tükröző, szűnni nem akaró ölelések, valamint az üdvözlő gesztusok, amelyekkel a színes esernyőket és zsebkendőket lengető csoportok jeleztek egymásnak a küzdőtéren túlra, világosan mutatták a teokratikus egységet. Dagad a szívünk a büszkeségtől, amiért Jehova csodálatos dolgot vitt véghez a világméretű testvériségben. Mindez mély hatást gyakorolt rám meg feleségemre, és új jelentéssel gazdagította a hitünket.”
12. Hogyan teljesedik a szemünk előtt az Ésaiás 60:22?
12 Mennyire hiterősítő ma a keresztények számára, hogy saját szemükkel látják a bibliai próféciák teljesedését! Figyeld meg például az Ésaiás 60:22 szavait: „A kicsiny ezerré lészen és a csekély hatalmas nemzetté; én az Örökkévaló a maga idejében megsiettetem” (IMIT). A Királyság megszületésekor, 1914-ben, csak 5100 személy — egy kicsiny csoport — prédikált tevékenyen. De az elmúlt öt év folyamán a világméretű testvériség olyan létszámbeli növekedést ért el, amely átlagosan 5628 újonnan megkeresztelt Tanút jelentett minden héten! 1993-ban új csúcs született, mivel 4 709 889 volt a tevékeny szolgák száma. Gondold csak el! Ez azt jelenti, hogy az 1914-es „kicsiny” már szó szerint közel áll ahhoz, hogy „ezerré” legyen!
13. a) Mi játszódik le 1914 óta? b) Hogyan fogadják meg Jehova Tanúi Pál 2Korinthus 9:7-ben feljegyzett szavainak alapelvét?
13 A Messiás-Király kivonulása 1914 óta tart, s eközben győzedelmeskedik ellenségei között. Készséges emberi követők támogatják uralmát, akik idővel, erővel és pénzzel járulnak hozzá a világméretű prédikálómunka végzéséhez, valamint egy nemzetközi építési kampányhoz (Zsoltárok 110:2, 3). Jehova Tanúi örülnek a folyamatos anyagi hozzájárulásoknak, amelyek e munkák maradéktalan elvégzését szolgálják, noha az összejöveteleiken alig esik szó a pénzről.a (Vö. 1Krónika 29:9.) Az igaz keresztényeket nem kell nógatni az adakozásra, mert kiváltságnak tekintik, hogy támogathatják a Királyukat a körülményeikhez képest, „kiki a mint eltökélte szívében, nem szomorúságból, vagy kénytelenségből” (2Korinthus 9:7).
14. Milyen helyzet vált nyilvánvalóvá Isten népe körében 1919 óta, és milyen okot ad ez tagjainak az örömre?
14 Az Isten népe körében létrejövő igaz imádat megjövendölt helyreállítása egy szellemi Paradicsom megteremtését eredményezte. Ez 1919 óta fokozatosan kiterjesztette határait (Zsoltárok 14:7; Ésaiás 52:9, 10). Az eredmény? Az igaz keresztények „vígasságot és örömöt” tapasztalnak (Ésaiás 51:11). A jó gyümölcs mint eredmény, tanúbizonyságot tesz arról, mit képes megvalósítani Isten szent szelleme a tökéletlen emberek által. Minden érdem és tisztelet Jehováé, de elképzelhető-e nagyobb kiváltság annál, hogy Isten munkatársaivá válhatunk? (1Korinthus 3:9). Jehova elég hatalommal rendelkezik ahhoz, hogy szükség esetén a kövekkel hirdettesse ki fennhangon az igazság üzenetét. Mindazonáltal úgy látta jónak, hogy ne ezt a módszert alkalmazza, hanem inkább készséges, porból alkotott teremtményeket ösztönözzön az akarata végrehajtására (Lukács 19:40).
15. a) Milyen modernkori eseményeket kísérünk figyelemmel érdeklődve? b) Milyen eseményre tekintünk előre örömmel?
15 Félelemmel vegyes tisztelettől telve, Jehova szolgái most figyelemmel kísérik a világeseményeket, mivel ezek kiemelkedő bibliai próféciákkal függenek össze. A nemzetek minden erejükkel a tartós béke megteremtésén fáradoznak, de hiába. Az események arra kényszerítik őket, hogy felkérjék az Egyesült Nemzetek szervezetét a világ tűzfészkeiben való ténykedésre (Jelenések 13:15–17). Ezalatt Isten népe már nagy várakozással tekint előre az egyik legörömtelibb eseményre, ami valaha is lejátszódik, s amely napról napra közeledik. „Örüljünk és örvendezzünk, és adjunk dicsőséget néki, mert eljött a Bárány menyegzője, és az ő felesége elkészítette magát” (Jelenések 19:7).
A prédikálás teher vagy öröm?
16. Szemléltesd, hogyan foszthat meg egy keresztényt az örömétől az, ha elmulasztja gyakorolni, amit megtanult.
16 „A miket tanultatok is, el is fogadtatok, hallottatok is, láttatok is én tőlem, azokat cselekedjétek; és a békességnek Istene veletek lesz” (Filippi 4:9). A keresztények számíthatnak arra, hogy Isten áldásában részesülnek, ha gyakorolják, amit megtanultak. Az egyik legfontosabb dolog, amit megtanultak, annak szükségessége, hogy prédikálják másoknak a jó hírt. Valóban, ki tudna elmebeli békének örvendeni vagy örvendezni akkor, ha visszatartaná a becsületes szívű személyektől azt a felvilágosítást, amelynek hallásától nem kevesebb függ, mint az életük? (Ezékiel 3:17–21; 1Korinthus 9:16; 1Timótheus 4:16).
17. Miért legyen mindenkor öröm forrása a prédikálótevékenységünk?
17 Micsoda öröm juhszerű személyeket találni, akik készek Jehováról tanulni! Csakugyan, akik a helyes indítékból szolgálnak, azok mindenkor úgy találják, hogy öröm forrása a Királyság-szolgálat. Ez azért van így, mert legfőképpen annak okáért Jehova Tanúja valaki, hogy dicsérje az Ő nevét, és védelmezze az Ő állását mint Szuverén Uralkodóét (1Krónika 16:31). Aki elismeri e tényt, az még akkor is örül, amikor az emberek ostoba módon elutasítják az általa terjesztett jó hírt. Tudja, hogy a hitetleneknek való prédikálás véget ér egy napon, és Jehova nevének dicsérete örökké fog folytatódni.
18. Mi indít egy keresztényt arra, hogy Jehova akaratát cselekedje?
18 Az igaz vallás arra indítja gyakorlóit, hogy cselekedjék a Jehova által megkövetelt dolgokat, de nem azért, mert ezt kell tenniük, hanem mert ezt akarják tenni (Zsoltárok 40:9; János 4:34). Sokak szerint ezt nehéz megérteni. Egy asszony egyszer ezt mondta egy hozzá látogató Tanúnak: „Tudja, minden elismerésem az önöké. Az biztos, hogy én sohasem járnék házról házra, hogy a saját vallásomról prédikáljak, mint önök.” A Tanú mosolyogva felelte: „Meg tudom érteni, hogy így érez. Mielőtt Jehova egyik Tanúja lettem, nem tudott volna rávenni, hogy elmenjek másokhoz, és a vallásról beszéljek. De most már ezt akarom tenni.” Az asszony eltűnődött egy pillanatra, majd így következtetett: „Nyilvánvalóan az önök vallása olyasvalamit tud felkínálni, amit az enyém nem. Talán tanulmányoznom kellene.”
19. Miért van itt az ideje annak, hogy úgy örüljünk, mint még soha?
19 A Királyság-termeinkben előkelő helyen látható 1994-es éviszöveg rendszeresen emlékezetünkbe idézi: „Bízzál Jehovában egész szíveddel” (Példabeszédek 3:5, NW). Lehetne-e nagyobb ok az örömre annál, mint az, hogy lehetőségünk van Jehovába, az erősségünkbe vetni bizalmunkat, akinél menedéket találunk? A Zsoltárok 64:11 ezt mondja: „Örülni fog az igaz az Örökkévalóban és menedéket talál benne” (IMIT). Nem annak van itt az ideje, hogy meginogjunk vagy feladjuk a küzdelmet. Minden elmúló hónap közelebb visz minket annak megvalósulásához, amit már Ábel napjaitól fogva nagyon vágytak meglátni Jehova szolgái. Most annak van itt az ideje, hogy teljes szívünkkel Jehovában bízzunk, tudva azt, hogy soha nem volt még ilyen sok okunk az örömre!
[Lábjegyzet]
a A kongresszusokon és havonta egyszer a gyülekezetekben rövid közlemény kerül felolvasásra, amely rámutat az önkéntes hozzájárulások leadott összegére, valamint a felmerült költségekre. Alkalomadtán levelek küldetnek ki, amelyek tájékoztatást nyújtanak az ilyen adományok felhasználásának módjáról. Így mindenki emlékeztetőt hall Jehova Tanúi világméretű munkájának pénzügyi helyzetéről.
Hogyan válaszolnál?
◻ Miért örüljünk a Nehémiás 8:10 szerint?
◻ Hogyan mutat rá az öröm fontosságára az 5Mózes 26:11 és 28:45–47?
◻ Hogyan segíthet hozzá a Filippi 4:4–9 ahhoz, hogy mindenkor örüljünk?
◻ Milyen okot ad nekünk az örömre az 1994-es éviszöveg?
[Kép a 16. oldalon]
Orosz és német Tanúk öröme afelett, hogy részét alkotják egy nemzetközi testvériségnek
[Kép a 17. oldalon]
Az igazság másokkal való megosztása okot ad az örömre