Legyetek cselekvők — ne csak hallgatók
1 Napjainkban az igaz keresztények megszívlelik a Biblia intését, hogy legyenek a szó cselekvői, ne csak hallgatói (Jak 1:22, NW). Ez éles ellentétbe állítja őket azokkal, akik — bár kereszténynek állítják magukat — csupán szavakkal szolgálják Istent (És 29:13). Jézus világosan kijelentette, hogy csak azok részesülnek megmentésben, akik cselekszik Isten akaratát (Máté 7:21).
2 Ha nincsenek Istennek tetsző cselekedeteink, imádatunk értelmetlen (Jak 2:26). Ezért meg kell kérdeznünk magunktól: „Hogyan bizonyítják tetteim, hogy igazi hitem van? Mi mutatja azt, hogy valóban összhangban élek azzal, amiben hiszek? Hogyan utánozhatnám még teljesebben Jézust?” Ezekre a kérdésekre adott őszinte válaszok segítenek majd meglátnunk, milyen előrehaladást tettünk már eddig, vagy éppen milyen előrehaladást kell még megtennünk Isten akarata cselekvésében.
3 Jézus követőiként az életben az elsődleges célunknak azonosnak kell lennie a zsoltáríró szavaival: „Dicsérjük Istent mindennap, és mindörökké magasztaljuk nevedet” (Zsolt 44:9). A keresztényiség olyan életforma, amely mindennap minden tettünkben megmutatkozik. Micsoda megelégedést találunk, amint valamennyi tevékenységünkben kifejezzük azt a szívből jövő vágyunkat, hogy dicsérjük Jehovát! (Fil 1:11).
4 Jehovának dicséretet szerezni többet jelent annál, mint pusztán becsületesen élni: Ha Isten csak azt követelné meg, hogy az ember jól viselkedjen, akkor egyszerűen összpontosíthatnánk személyiségünk csiszolására. Imádatunk azonban azt is magában foglalja, hogy széles körben hirdetjük Jehova hatalmas dolgait, és nyilvános kijelentést teszünk nevéről! (Zsid 13:15; 1Pét 2:9).
5 A jó hír nyilvános hirdetése az általunk végzett egyik legfontosabb teendő. Jézus ennek a tevékenységnek szentelte életét, mert tudta, hogy örökké tartó életet jelent azoknak, akik odafigyelnek (Ján 17:3). Ma „az ígehirdetés szolgálata” nem nevezhető kevésbé fontosnak; egyedül ezáltal részesülhetnek az emberek megmentésben (Csel 6:4; Róma 10:13). Ha tudatában vagyunk a hosszú távú áldásoknak, akkor tisztán láthatjuk, miért intett Pál bennünket arra, hogy ’prédikáljuk a szót’, és hogy ’a sürgősség tudatával legyünk ezen’ (2Tim 4:2, NW).
6 Milyen mértékben töltse be életünket Jehova dicsérete? A zsoltáríró azt mondta, hogy ez egész nap foglalkoztatta gondolatait. Mi is így érzünk? Igen, és az emberekkel fenntartott valamennyi találkozást lehetőségnek tekintjük arra, hogy beszéljünk Jehova nevéről. Megfelelő alkalmakat keresünk, hogy beszélgetésünket szellemi dolgokra tereljük. Arra is törekszünk, hogy rendszeresen részt vegyünk a gyülekezet által szervezett szántóföldi tevékenységekben. Azok, akiknek a körülményeik megengedik, komoly megfontolás tárgyává tehetik az úttörőszolgálatot, mivel ez segít, hogy a prédikálómunkát tegyük a legelső helyre mindennapi életünkben. Isten Szava biztosít bennünket, hogy Isten akaratának állhatatos cselekvése által boldogok leszünk (Jak 1:25).