Itt az ideje annak, hogy keressük Jehovát
„Ami Jehovát illeti, ő az égből tekint le az emberek fiaira, hogy meglássa, vajon van-e köztük valakinek éleslátása, aki Jehovát keresi” (ZSOLTÁROK 14:2).
1., 2. a) Hogyan tekintik sokan az igaz Istent, Jehovát? b) Honnan tudjuk, hogy Jehova tisztában van az emberiség közömbösségével?
NAPJAINKBAN az ateisták, az agnosztikusok, a hamis istenek imádói és olyan milliók, akik állítják ugyan, hogy hisznek Istenben, de megtagadják őt cselekedeteik által, elutasítják az igaz Istent, Jehovát (Titus 1:16). Sokan úgy hiszik, miként a XIX. századi német filozófus, Nietzsche, hogy „Isten halott”. Jehova vajon nincs tudatában e durva közömbösségnek? Nem, ő ennek leírására ihlette Dávidot: „Az értelmetlen azt mondta szívében: ’Nincs Jehova.’ Végzetesen cselekedtek, utálatosan cselekedtek viselkedésükben. Senki sincs, aki jót tesz” (Zsoltárok 14:1).
2 Dávid így folytatta: „Ami Jehovát illeti, ő az égből tekint le az emberek fiaira, hogy meglássa, vajon van-e köztük valakinek éleslátása, aki Jehovát keresi.” Igen, a Szuverén Úr tudja, kik szeretnék megismerni és szolgálni őt. Létfontosságú hát számunkra most, hogy keressük őt. Ez jelenti majd a különbséget az örökké tartó élet és az örökké tartó megsemmisítés között (Zsoltárok 14:2; Máté 25:41, 46; Zsidók 11:6).
3. Milyen lehetőségek vannak még a jövőre nézve?
3 Láthatjuk hát, miért olyan fontos most, hogy segítsünk másoknak is keresni Jehovát. Milliók vannak, akik még sohasem találkoztak Jehova Tanúival és nem hallották ’a királyság jó hírét’. És nem tudjuk, milyen hatalmas méretekben nő még a „nagy sokaság” száma, mielőtt eljönne a „nagy nyomorúság”. De minden bizonnyal sokak számára van még lehetőség arra, hogy minél előbb keressék és megtalálják Jehova Istent, mielőtt túl késő lenne. A kérdés most az: mit tehetünk, hogy még számtalan embernek segítsünk megtalálni Istent? (Máté 24:14; Jelenések 7:9, 14).
4., 5. Mit részesítenek sokan előnyben istenkeresésükben?
4 A világban sok ember keres napjainkban, de vajon mit keres? Nagyon kevesek keresik valójában az igaz Istent, Jehovát. Rengetegen olyan istent részesítenek előnyben, aki megfelel saját személyes kívánságaiknak és előítéleteiknek. Ahogy az amerikai közvélemény-kutató, George Gallup Jr. megállapította: „Sokan nem látnak túl nagy különbséget az egyházi és a világi értelemben vett csalás, adócsalás és tolvajlás között, nagyrészt azért, mert rengeteg társadalmi vallás van.” Hozzáteszi még, hogy „sokan csupán azért hoznak létre egy vallást, mert ez kényelmes számukra és izgatja őket . . . Néhányan à la carte vallásnak nevezik az ilyet.”
5 Mások ezt mondják: „Nekem elég jó a saját vallásom.” Természetesen, a kérdés valójában ez lenne: ’Az én vallásom vajon elég jó Istennek?’ Igaz, hogy a kereszténységben és a hinduizmusban a többség hajlandó képek és bálványok előtt hódolni. A legtöbb úgynevezett keresztény úgy találta, hogy egy névtelen háromságisten megfelelő számukra. És több mint 900 millió muzulmán hisz Allahban. Másrészt ateisták milliói állítják azt, hogy nincs Isten.
Akiknek segítségre van szükségük
6. Mit fedeztek fel sokan Az Őrtorony olvasói közül?
6 De mi a helyzet közülünk azokkal, akik rendszeresen olvassuk e folyóiratot? Mi az igaz Istent kerestük, és meg is találtuk őt. Mi igazoltuk a Jakab 4:8-ban található szavak igazát: „Közeledjetek Istenhez, és ő közeledni fog hozzátok.” A keresztény gyülekezettel való tevékeny kapcsolat által közeledtünk Istenhez, és mi magunk tapasztaltuk, hogyan közeledett hozzánk Jehova (János 6:44, 65).
7. Honnan tudjuk, hogy még sokan vannak olyanok, akik érdekeltek abban, hogy tevékenyek legyenek az igazságban?
7 Tudjuk azonban, hogy sokan vannak még olyanok, akik boldogok, hogy alkalomadtán Jehova népe között lehetnek, de még nem tettek megfelelő lépéseket, hogy közelebb kerüljenek Jehovához önátadás és alámerítkezés által. Honnan tudjuk ezt? Közel tízmillió személy vett részt 1990-ben Jézus halálának Emlékünnepén. De hányan tevékenykednek a Királyság jó hírének prédikálásában? Valamivel több mint négymillióan. Ez azt jelenti, hogy körülbelül hatmillió olyan barátja van az igazságnak, aki időnként örvend a velünk való társaságnak, de aki még nem kezdte el az igazság tiszta nyelvének ajánlását azáltal, hogy a Királyság jó hírét prédikálná. Kétségtelen tény, hogy bizonyos alkalmakkor sokan szólalnak fel Jehova és az ő Királyság-uralma érdekében. Ők azonban még nem azonosították magukat Jehova Tanúival. Nekik is szeretnénk segíteni (Sofóniás 3:9; Márk 13:10).
8., 9. a) Minek a megtételére bátorít minket Jehova? b) Miért balgaság figyelmen kívül hagyni Jehova tanácsát?
8 Arra szeretnénk bátorítani ezeket a személyeket, hogy legyenek boldog, cselekvő Tanúi Jehovának, annak a nagy munkának a végső szakaszában, amelyet ma az egész világon végeznek. Kérünk, figyeljétek meg Jehova szerető meghívását a Példabeszédek 1:23. versében: „Térjetek vissza feddésem nyomán. Akkor szellememet fakasztom számotokra, megismertetem veletek szavaimat.” (Vö. János 4:14.) Milyen buzdító tudni, hogy Jehova válaszol az irányú helyes lépéseinkre, hogy nevével és imádatával azonosítsuk magunkat! Bizonyára nem akarunk azok között lenni, akiket a Példabeszédek 1:24, 25 így ír le: „Hívtalak, de ti elutasítottátok, kinyújtottam kezemet, de senki sem figyelt rám, és elhanyagoltátok minden tanácsomat, és feddésemet nem fogadtátok el.”
9 Azok, akik elmulasztják megfogadni Jehova tanácsát, hogy keressék őt, amíg megtalálható, és akik kitérnek a döntés elől addig az ideig, amikor valóban meglátják a nagy nyomorúság kezdetét, rájönnek majd, hogy túl sokáig vártak. Az ilyen viselkedés a hit és a bölcsesség hiányát mutatja, és megvetést Jehova szerető kedvessége iránt (2Korinthus 6:1, 2).
10. Miért veszélyes az érzéketlenség és a közömbösség?
10 Az azonnali cselekvés szükségességének szemléltetésére, te csak akkor fogadnád meg az orvos jó tanácsát, amikor már kétoldali tüdőgyulladásod van? Vagy inkább akkor, amikor a betegség első jeleit észleled? Miért várnál hát oly sokáig azzal, hogy elkülönülj Sátán gonosz világától, és Jehovának és az ő Tanúinak oldalára állj? Az érzéketlenség, közömbösség és hanyagság következményeit nyilvánvalóvá teszik a Példabeszédek 1:26–29. versének szavai: „A magam részéről én is nevetek a szerencsétlenségeteken, kigúnyollak, amikor eljön, amitől féltek . . . Akkor hívnak majd engem, de nem válaszolok, keresnek engem, de nem találnak meg, mert gyűlölték az ismeretet és nem választották Jehova félelmét.” Nehogy akkor ’keressük Jehovát’, amikor már túl késő!
11. Mely segítség érhető el azok számára, akik Istent szeretnék szolgálni?
11 Néhányan, akik e folyóiratot olvassák, talán még most is keresik az igaz Istent. Örülünk, ha állhatatosan keresitek. Imádkozunk, hogy bibliaismeretetek indítson további helyes lépések megtételére, hogy szilárdan állhassatok az igazságban. Bizonyosak lehettek afelől, hogy Jehova Tanúinak bármely gyülekezete kész segíteni nektek e keresésben (Filippi 2:1–4).
A buzgóság és tevékenység ideje
12., 13. Miért kell lépéseket tennünk az igaz imádatot illetően?
12 Miért oly életfontosságú mindannyiunk számára, hogy lépéseket tegyünk annak érdekében, hogy kiálljunk Jehova Isten és az igaz imádat mellett? Mert a világ eseményei csúcspontjuk felé közelednek. A történelem lapjai gyorsabban peregnek, mint ahogy az ember el tudná olvasni azokat. Nem annak van itt az ideje, hogy várakozó álláspontra helyezkedj vagy langyos légy. Jézus egyértelműen megmondta: „Aki nincs az én oldalamon, az ellenem van, és aki nem gyűjt velem, az szétszór.” Azt is megmondta: „Mindaz, aki szégyell engem és az én szavaimat, azt az Emberfia is szégyellni fogja, amikor eljön az ő dicsőségében, valamint az Atya és a szent angyalok dicsőségében” (Máté 12:30; Lukács 9:26).
13 Ez a buzgalom és cselekvés ideje! Tudjuk, milyen irányban haladnak a világesemények, és Armageddon ott dereng a láthatáron. A felhívás ezért arra buzdít, hogy keressük Jehovát most, mielőtt eljönne ’haragja napja’, amíg megtalálható. A nagy nyomorúság idején már túl késő lesz (Sofóniás 2:2, 3; Róma 13:11, 12; Jelenések 16:14, 16).
14. Milyen okaink vannak arra, hogy Istent keressük?
14 Valóban, az egész emberiségnek Isten tetszését kellene most keresnie. Pál apostol helyénvalóan fejezte ki ezt a Cselekedetek 17:26–28. versekben: „És [Isten] egy emberből alkotta meg az emberek minden nemzetét, hogy lakozzanak a föld egész színén, és elrendelte a meghatározott időket és az emberek tartózkodásának kijelölt határait, hogy keressék Istent, ha talán kitapogathatnák és tényleg megtalálnák őt, jóllehet a valóságban nincs messze egyikünktől sem. Mert ő általa élünk, mozgunk és létezünk.” Ez az utolsó kifejezés: „őáltala élünk, mozgunk és létezünk,” megfelelő okot szolgáltat arra, hogy keressük Istent. Hála Jehova ki nem érdemelt kedvességének, e parányi föld keskeny, de életfontosságú bioszférájában létezünk. Nem kellene hálásaknak lennünk a világegyetem Szuverén Urának? És nem kellene gyakorlati módon kimutatnunk az iránta érzett hálánkat? (Cselekedetek 4:24).
15. a) Mit tartott Arnold Toynbee történész a magasabb rendű vallás valódi céljának? b) Mit kell tennünk annak érdekében, hogy dicsőséget szerezhessünk Istennek?
15 Arnold Toynbee történész egyszer ezt írta: „Egy magasabb rendű vallás valódi célja a lényeges szellemi tanácsok és igazságok kisugárzása annyi lélekbe, amennyit képes elérni annak érdekében, hogy a lelkek mindegyike képes legyen beteljesíteni az emberiség valódi célját. Az emberiség valódi célja Isten dicsőítése, és hogy örvendjen neki örökké” (An Historian’s Approach to Religion, 268-269. oldal). Annak érdekében, hogy dicsőíthessük Istent, először is keresni kell őt és pontos ismeretet kell szerezni róla és az ő szándékairól. Így tehát Ésaiás felhívása nagyon is helyénvaló: „Keressétek Jehovát, amíg megtalálható. Hívjátok őt, amíg közel van. A gonosz hagyja el az ő útját, és a rosszindulatú ember az ő gondolatát; és térjen vissza Jehovához, aki irgalmas lesz iránta, és a mi Istenünkhöz, mert ő nagylelkűen megbocsát” (Ésaiás 55:6, 7).
Milyen gyakorlatias segítséget tudunk felajánlani?
16. a) Milyen kihívással néz szembe a keresztény gyülekezet? b) Milyen gyakorlati módon segíthetünk másoknak, hogy Jehovát szolgálják?
16 Az érdeklődő személyek milliói, akik még nem cselekvő hírnökök, valódi kihívást jelentenek mindannyiunk számára. De milyen gyakorlatias lépéseket teszünk mint vének, kisegítőszolgák, úttörők és hírnökök annak érdekében, hogy segítsünk ezeknek a személyeknek, akik az igazság barátai, tevékeny hírnökké válni velünk az igaz imádatban? A gyakorlatias segítség egyik módja, ahol ez szükséges, meglátogatni őket az otthonaikban és elvinni őket az összejövetelekre a Királyság-terembe, így ők is rendszeresen örvendhetnek a Jehova szellemétől származó áldásoknak. Pál tanácsa a Zsidók 10. fejezetének 24. és 25. versében, ma ugyanolyan sürgős, mint akkor volt: „És ügyeljünk egymásra, hogy egymást szeretetre és jó cselekedetekre buzdítsuk, nem hagyva el összejövetelünket, miként az szokásuk némelyeknek, hanem bátorítva egymást, és annál inkább, mivel látjátok, hogy az a nap közeledik.” Mindenkit, aki szeretné tapasztalni Jehova jóakaratát, bátorítsunk arra, hogy találkozzék rendszeresen Jehova Tanúival a Királyság-termükben.
17. Ha segítséget kell nyújtanunk bibliatanulmányozóinknak abban, hogy előrehaladást tegyenek Jehova keresésében, milyen kérdések várnak válaszra?
17 Ha olyan személlyel folytatunk bibliatanulmányozást, aki rendszeresen részt vesz az összejöveteleken, hogyan segíthetünk neki abban, hogy a jóhír képesített hírnöke legyen? (Lásd a Szervezetten a szolgálatunk elvégzésére című könyv 97-100. oldalát.) És ha egy napon alámerítetlen hírnökké válik, vajon meghívjuk-e őt, hogy kísérjen el minket rendszeresen a nyilvános prédikáló munkába vagy néhány bibliatanulmányozásra és újralátogatásra? (Lásd Az Őrtorony 89/25 számának 29. oldalát.) Más szóval, bátorítjuk-e az ilyen képesített újakat azáltal, hogy engedjük első kézből látni prédikáló tevékenységünk néhány pozitív eredményét? (Máté 28:19, 20).
Jehova méltó arra, hogy keressük
18. Hogyan mutatja ki irgalmát Jehova az emberiség iránt?
18 Krisztus Jézus váltságáldozata következtében Jehova nem tartja számon múltbeli bűneinket, ha megbánást tanúsítunk és hitet gyakorolunk. Figyeljük meg Dávid szavait: „Nem bánt velünk bűneink szerint, hibáink szerint sem hozta ránk, amit megérdemlünk. Mert amint magasabbak az egek a földnél, úgy az ő szerető kedvessége is nagyobb az őt félők iránt. Amilyen távol van a napkelte a napnyugtától, oly messze távolította el tőlünk vétkeinket. Amiképp egy atya könyörületet tanúsít fiai iránt, Jehova könyörületet tanúsított az őt félők iránt. Mert ő jól ismeri formáltatásunkat, megemlékezve arról, hogy por vagyunk” (Zsoltárok 103:10–14; Zsidók 10:10, 12–14).
19. Milyen bátorítást kaphatnak azok, akik elsodródtak az igazságtól?
19 Jehova a valóban jóságos és irgalmas Isten. Ha az alázatossággal és megbánással fordulunk hozzá, megbocsát és elfelejt. Nem táplál vég nélküli haragot azáltal, hogy örök gyötrelmet okozna a pokol tüzében bárkinek is. Nem, ahogy Jehova kijelentette: „Én, én vagyok az, aki eltörlöm törvényszegéseidet önmagamért és bűneidről nem emlékezem meg.” Milyen bátorító tudni ezt mindazoknak, akik elsodródtak az igazságtól és elhanyagolták a Jehovához fűződő kapcsolatukat! Arra is bátorítást kapnak, hogy keressék most Jehovát és térjenek vissza a nevének népével való tevékeny együttlétbe (Ésaiás 43:25).
20., 21. a) Milyen buzdító példát állított fel számunkra az ókori Júda? b) Mit kellett tenniük Júda lakosainak, hogy Jehova áldásaiban részesülhessenek?
20 Ebben a vonatkozásban az ókori Júda királya, Asa buzdító példaként szolgál. Kigyomlálta a hamis imádatot királyságából, de a pogány imádat maradványai még megmaradtak. A 2Krónika 15. rész 2–4. verseinek beszámolója elmondja, mit mondott Azáriás próféta Asának emlékeztetőül: „Jehova veletek van, amíg ti is vele vagytok; és ha őt keresitek, engedi, hogy megtaláljátok, de ha elhagyjátok őt, ő is elhagy titeket. És számosak voltak azok a napok, amelyeken Izrael az igaz Isten nélkül volt . . . Amikor azonban szorongattatásukban megtértek Jehovához, az Izrael Istenéhez és őt keresték, akkor engedte, hogy megtalálják őt.”
21 Jehova nem játszott bujócskát Asa királlyal, hanem ’engedte, hogy megtalálja’. Hogyan reagált a király erre az üzenetre? Ugyanennek a fejezetnek a 8. és 12. verse választ ad: „És mihelyt Asa meghallotta e szavakat . . . felbátorodott és megszüntette Júda és Benjámin egész földjén az utálatos dolgokat . . . és felújította Jehova oltárát, amely Jehova tornáca előtt állt. Azonkívül [Júda] szövetségre lépett, hogy keressék Jehovát, ősatyáik Istenét, teljes szívükkel és teljes lelkükkel.” Igen, ők komolyan keresték Jehovát „teljes szívükkel és teljes lelkükkel”. Mit eredményezett ez a nemzet számára? A 15. vers ezt mondja nekünk: „És egész Júda örvendezett afelett, amire megesküdtek, mert egész szívükkel esküdtek és részükről nagy örömmel keresték őt, ezért ő hagyta, hogy megtalálják, és Jehova továbbra is nyugalmat adott nekik minden felől.”
22. Mi bátorít tevékenységre Jehova szolgálatában?
22 Nem buzdító ez ma mindannyiunk számára, akik helyes lépéseket teszünk Jehova tiszta imádata irányába? Tudjuk, hogy további milliók számára áll nyitva a lehetőség, hogy dicsőítsék Jehovát. Kétségtelenül sokan tettek ezek közül változtatásokat az életükben annak érdekében, hogy megfeleljenek a Jehova szolgálatára vonatkozó Írás szerinti követelményeknek. Mások növekednek az éleslátásban és a hitben, keresik Jehovát és hamarosan készeknek bizonyulnak arra, hogy másokkal is megismertessék a tiszta nyelvet azáltal, hogy átadják nekik Jehova igazságának és Királyságának mélyebb megértését. És miért oly életfontosságú mindannyiunk számára, hogy most keressük Jehovát, amíg megtalálható? Mert az ő megígért új világa közel van! (Ésaiás 65:17–25; Lukács 21:29–33; Róma 10:13–15).
Emlékszel rá?
◻ Kik mutatnak közömbösséget az igaz Isten, Jehova iránt?
◻ Milyen fokig hat a vallás a viselkedésre?
◻ Milyen lehetőség van arra, hogy növekedjen a tevékeny Tanúk száma?
◻ Miért a buzgóság és cselekvés ideje van most?
◻ Miért méltó Jehova arra, hogy keressük?
[Kép a 10. oldalon]
Jehova Tanúi sok barátja, aki részt vesz az Emlékünnepen, Isten lehetséges jövőbeli szolgája
1990. évi Emlékünnepi résztvevők száma:9 950 058
1990. évi hírnökcsúcs: 4 017 213
[Kép a 12. oldalon]
Asa király idején a nemzet Jehova felé fordult