Tekints messzebbre a látható dolgoknál!

A JÓ fizikai látás áldás. A legtöbb ember valójában úgy vélekedik, kevés olyan dolgot mondhat magáénak, amely értékesebb a látásnál. A keresztényeket illetően azonban Pál apostol beszél egy olyanfajta látásról, amely még a jó fizikai látásnál is értékesebb. „Nem a láthatókra nézünk, hanem a láthatatlanokra” — írta Pál (2Korinthus 4:18). Itt csakugyan egy nagyon különleges fajta látásról kell hogy szó legyen, amely képessé tesz valakit a láthatatlan dolgok látására! Úgy is beszélhetnénk e látásról, mint normális szellemi látásélességről.

Miért van rá szükség?

Az I. századi keresztényeknek valóban szükségük volt arra, hogy ilyenfajta szellemi látásuk legyen. Sok megpróbáltatás közepette végezték keresztényi szolgálatukat. Pál így fogalmazta ezt meg: „Mindenütt nyomorgattatunk, de meg nem szoríttatunk; kétségeskedünk, de nem esünk kétségbe; üldöztetünk, de el nem hagyatunk; tiportatunk, de el nem veszünk” (2Korinthus 4:8, 9).

A hűséges tanítványok még ilyen körülmények ellenére is szilárdan álltak. Istenbe vetett erős hittel elmondhatták, miként Pál: „nem csüggedünk; sőt ha a mi külső emberünk megromol is, a belső mindazáltal napról-napra újul.” De mi idézte elő e naponkénti megújulást? Pál így folytatta: „Mert a mi pillanatnyi könnyű szenvedésünk igen-igen nagy örök dicsőséget szerez nékünk; mivelhogy nem a láthatókra nézünk, hanem a láthatatlanokra; mert a láthatók ideig valók, a láthatatlanok pedig örökkévalók” (2Korinthus 4:16–18).

Pál arra buzdította szellemi testvéreit, hogy ne engedjék, hogy a bajok, nehézségek, üldözések — bármiféle nyomorúságok — miatt homályosan lássák az eléjük helyezett dicsőséges jutalmat. Messzebbre kellett tekinteniük az éppen fennálló körülményeiknél, s a keresztényi életpálya boldog kimenetelére kellett szegezniük szemüket. Ez volt az, ami naponta segített nekik megújítani azt az elhatározásukat, hogy elszántan folytatják a harcot. A mai keresztényeknek ugyanilyen szükségük van rá, hogy effajta jó szellemi látásuk legyen.

Tekintsd pillanatnyinak a jelenlegi nyomorúságokat!

Tetszik, nem tetszik, mindennap látunk olyan dolgokat, amelyeket jobb szeretnénk nem látni. Egy pillantás a tükörbe, és akarva-akaratlan észrevesszük a fizikai test nem kívánatos pöttyeit és szépséghibáit, melyek a fizikai tökéletlenséget jelzik. Ha beletekintünk Isten Szavának tükrébe, szellemi hiányosságokat és szépséghibákat látunk mind magunkon, mind másokon (Jakab 1:22–25). Ha pedig belenézünk a napilapokba vagy a televízió képernyőjére tekintünk, mindjárt ott vannak a jogtalanságról, kegyetlenségről és tragédiákról szóló jelentések, csak hogy elszoruljon a szívünk.

Sátán azt szeretné elérni, hogy elkeseredjünk amiatt, amit látunk, vagy hogy eltérítődjünk, és inogni kezdjünk a hitben. Hogyan tudjuk ennek elejét venni? Követnünk kell a Jézus Krisztus mutatta példát, aminthogy Péter apostol is ezt tanácsolta, midőn így szólt: „Mert arra hívattatok el; hiszen Krisztus is szenvedett érettetek, néktek példát hagyván, hogy az ő nyomdokait kövessétek” (1Péter 2:21). A keresztényi élet minden területén Jézus volt a tökéletes példa.

Péter, amikor Jézusra mint mintaképünkre mutatott, külön megemlítette, hogy Jézus szenvedett. Jézus valójában nagyon sokat szenvedett a földön. Mint Jehova „kézmívese”, aki ott volt az emberiség megteremtésekor, pontosan tudta, milyennek kellett volna lenniük az embereknek Isten szándékának megfelelően (Példabeszédek 8:30, 31). Most azonban első kézből látta, milyenné tette őket a bűn és a tökéletlenség. Nap mint nap látta az emberek tökéletlenségeit, gyengeségeit, és mindennap foglalkoznia kellett ezekkel. Ez minden bizonnyal próbát jelentett neki (Máté 9:36; Márk 6:34).

Mások nyomorúságán kívül Jézus a magáét is látta (Zsidók 5:7, 8). Ám tökéletes szellemi látásával messzebbre tekintett nyomorúságánál, hogy lássa a jutalmat, vagyis azt, hogy halhatatlan életre lesz emelve feddhetetlen életpályájáért. Látta, hogy aztán messiási Királyként abban a kiváltságban fog részesülni, hogy a meggyötört emberiséget kiemelheti lealacsonyodott állapotából, s visszavezetheti arra a tökéletességre, amely megfelel Jehova eredeti szándékának. E láthatatlan jövőbeni kilátásokra való összpontosítás segítségével a nap mint nap látott nyomorúságok ellenére is meg tudta őrizni örömét az Istennek tetsző szolgálatban. Pál később ezt írta: „az előtte levő öröm helyett [örömért, Kámory fordítás], megvetve a gyalázatot, keresztet szenvedett, s az Isten királyi székének jobbjára ült” (Zsidók 12:2).

Jézus soha nem engedte meg, hogy a megpróbáltatások és próbateljes körülmények elkeserítsék, eltérítsék, vagy megingassák hitében. Nekünk mint tanítványainak, szorosan kell követnünk kimagasló példáját (Máté 16:24).

A láthatatlan, örök dolgokra összpontosíts!

Amikor Pál arról beszélt, hogy mi tette Jézust képessé a kitartásra, az általunk követendő életpályára is rámutatott, ezt írván: „kitartással fussuk meg az előttünk levő küzdő tért. Nézvén [ráfüggesztvén szemünket, D. Raffay fordítás] a hitnek fejedelmére és bevégezőjére Jézusra” (Zsidók 12:1, 2). Igen, ahhoz, hogy sikeresen és örömmel fussuk meg a keresztényi életpályát, messzebbre kell tekintenünk a közvetlenül előttünk levő dolgoknál. De hogyan ’függeszthetjük szemünket’ Jézusra, és miben válik ez javunkra?

Először is: 1914-ben Jézust beiktatták mint Isten Királyságának Királyát, és az égből uralkodik. Mindezt persze nem látjuk fizikai szemünkkel. Mégis, ha Jézusra ’függesztjük szemünket’, a szellemi látásunk segítségével látni fogjuk, hogy ő most már lépéseket készül tenni azért, hogy véget vessen a dolgok jelenlegi gonosz rendszerének, és hogy a tétlenség kötelékeibe kényszerítse Sátánt és démoni hordáit. Ha még messzebbre tekintünk, a szellemi látásunk előtt feltárul az a csodálatos új világ, amelyben „a halál nem lesz többé; sem gyász, sem kiáltás, sem fájdalom nem lesz többé, mert az elsők elmúltak” (Jelenések 19:11–16; 20:1–3; 21:4).

Így tehát, ahelyett hogy lesújtottak lennénk azok miatt az ideiglenes nyomorúságok miatt, melyekkel talán nap nap után szembe kell néznünk, miért ne összpontosítanánk tekintetünket az örök dolgokra? Hitszemünkkel miért ne tekintenénk messzebbre e szennyezett földön tapasztalható betegségeknél és kapzsiságnál, hogy paradicsomot lássunk magunk előtt, melyet egészséges, boldog és törődő emberek töltenek be? Miért ne tekintenénk messzebbre a szépséghibáinknál — legyenek azok fizikaiak vagy szellemiek —, s miért ne látnánk magunkat úgy, mint akik örökre megszabadultak ezektől Krisztus váltságáldozatának köszönhetően? Miért ne tekintenénk messzebbre a háború, a bűnözés és az erőszak okozta vérontásnál, és miért ne látnánk, amint az újonnan feltámasztott személyeket Jehova békéjében és igazságosságában oktatják?

Jézusra ’függeszteni szemünket’ ezenkívül azt is magában foglalja, hogy szellemi látásunkkal arra összpontosítunk, amit a Királyság — noha láthatatlan — megvalósított már Isten népe között a földön, vagyis az egységre, a békére, a szeretetre, a testvéri vonzalomra és a szellemi jólétre. Egy keresztény asszony Németországban a következőket írta, miután megtekintette az United by Divine Teaching (Egyesülten az isteni tanítás által) című videofilmet. „A videofilm segíteni fog még inkább elmémben tartani, hogy világszerte mily sok keresztény testvér és testvérnő szolgálja lojálisan Jehovát ugyanabban a pillanatban — és teszik ezt annak dacára, hogy ellenük van a nyilvánosság. Mennyire értékes is testvéri egységünk egy erőszak és gyűlölködés uralta világban!”

„Látod-e”, hogy Jehova, Jézus, a hűséges angyalok és több millió keresztény társ melletted áll? Ha igen, akkor nem fogsz olyanná válni, mint aki túlzottan aggódik „e világnak gondja” miatt, amely bénító elkedvetlenedésbe taszíthat, és előidézheti, hogy ’ne teremj gyümölcsöt’ a keresztényi szolgálatban (Máté 13:22). Éppen ezért ’függeszd szemedet’ Jézusra, mégpedig azáltal, hogy szellemi szemeddel Isten felállított Királyságára és annak áldásaira összpontosítasz, ideértve mind a jelenlegi, mind a jövőbeni áldásokat.

Élj, hogy lásd, ami láthatatlan!

Látva az Isten örökké tartó új világa és e bomlásnak indult régi világ közötti éles különbséget, késztetést kell éreznünk arra, hogy olyan magatartást tanúsítsunk, amelynek alapján méltónak ítéltetünk majd az életre, hogy szó szerint is lássuk azokat a dolgokat, melyeket most csak hitszemünkkel láthatunk. A feltámasztottak tömegei alig hisznek majd szemüknek, amikor egy igazságos paradicsomi föld látványára ébrednek fel, amely olyannyira eltér a haláluk előtt látott világtól. Képzeld el, mennyire fogunk örülni, hogy életben lévén köszönthetjük őket, és elmondhatjuk nekik, mit tett Isten! (Vö. Jóel 2:21–27.)

Igen, mennyire értékes is a jó szellemi látás, és mennyire lényeges, hogy megőrizzük élességét! Ezt úgy valósíthatjuk meg, hogy rendszeresen folytatunk személyes bibliatanulmányozást, látogatjuk a keresztény összejöveteleket, megosztjuk másokkal a Biblián alapuló reménységünket, s mindenekelőtt isteni vezetésért imádkozunk. Ha ezt tesszük, éles és tiszta marad szellemi látásunk, és képesek leszünk messzebbre tekinteni a látható dolgoknál!