215. ének
Terjesszük ki az irgalmat másokra
1. ’Vízzel árasztok el minden élőt,
Mert a föld népe már túl gonosz’
Isten eldöntve ezt, szólt Noéhoz:
’Építs bárkát és hirdesd a Szót!’
Mert e munkának végzése új volt,
Visszarettent-e gyáván Noé?
Bátran építve hitt Jah kegyében
S égi hírt vitt a rossz nép közé.
2. Most egy más régi rend vége jő el,
Isten irgalmas és egyre int.
Vinni kell ezt a hírt, bárhol élsz is,
El ne vesszen, ki őrá tekint.
Félve szólsz tán: ’E hírt hogy vihetném,
Gyenge szó jön ki számból ma még?’
Isten irgalma véd, prédikálj csak,
Kérve buzgón a szent szellemét.
3. Látod, ujjongva zeng, víg a ’földünk’,
Együtt jár itt a jog s irgalom.
Szinte úgy érzed, ez már az Éden,
Mert az Isten megáld gazdagon.
Nőjön irgalmad, adj jó tanácsot,
Hallja mindenki, bármerre jár:
Fuss a ’bárkába’ most, féld az Istent,
Mert Királysága ím, itt van már!