Vagy ezt is mondhatod: „Biztos Önnek is az a véleménye, hogy egy ilyen súlyos vádnak határozott bizonyítékokon kell alapulnia. Megnevezett ilyet az Ön papja?” (Ha a házigazda néhány be nem teljesedett, állítólagos „jövendölésre” hivatkozik, használd fel a 138. oldalon, valamint a 139. oldaltól a 141. oldal tetejéig található anyagot.)

Egy másik lehetőség: „Ha Önt érne ilyen vád, bizonyára örülne a lehetőségnek, hogy legalább kifejthesse az álláspontját, nem igaz? . . . Megmutathatnám akkor Önnek a Bibliából, hogy . . . ?”

Mi a háromságtan eredete?

A Britannica Hungarica ezt írja: „A »szentháromság« szó vagy az erről kifejezett tanítás hiányzik az Újszövetségből, de Jézus és követői sem kívánták tagadni az ószövetségi hitvallást (Semá): »Halld, Izrael! Az Úr, a mi Istenünk az egyetlen Úr!« (MTörv 6,4) . . . A dogma . . . csak fokozatosan fejlődött ki több évszázadon át, heves viták közepette . . . a IV. század végén . . . a szentháromságtan megkapta klasszikus megfogalmazását, melyen azóta sem változtattak” (XVII. köt., 146. o.).

A New Catholic Encyclopedia kijelenti: „Az »egy Isten három személyben« megfogalmazás a IV. század vége előtt nem lett szilárdan lefektetve, és egyáltalán nem volt szerves része a keresztény életnek és hitvallásnak. De pontosan ez a megfogalmazás volt az, amelyre elsőként használták a háromság dogmája címet. Az apostoli atyák körében még csak távolról sem volt ilyen felfogás, illetve elképzelés” ([1967] XIV. köt., 299. o.).

A The Encyclopedia Americana így ír: „A keresztény hit a judaizmusból ered, a judaizmusra pedig szigorúan az egyistenhit jellemző. Az út, amely Jeruzsálemből Niceába vezetett, aligha mondható egyenesnek. A negyedik század háromságtana egyáltalán nem volt az isteni természetről szóló korai keresztény tanítás tükörképe; ellenkezőleg, eltérés volt attól a tanítástól” ([1956] XXVII. köt., 294L. o.).