Őrizd meg szilárd bizalmadat mindvégig

KÉPZELJ el egy kisrepülőgépet, amint nehéz időjárási körülmények között repül. A pilótának már nem vehetőek ki a tájékozódási pontok. Sűrű felhők takarják el őt. Nem lát a szélvédőjén túl, mégis érzi biztosan, hogy teljes biztonságban utazhat végig. Mi az oka a bizalmának?

Pontos műszerei vannak, amelyek képessé teszik őt arra, hogy felhőkön repüljön keresztül, és sötétben szálljon le. Útiránya mentén, különösen a repülőtérhez közel, elektromos fényjeladók irányítják, és rádiókapcsolata van a földön lévő légiforgalmi irányítókkal.

Hasonló módon, bizalommal nézhetünk szembe a jövővel, még ha a világi állapotok nap mint nap szomorúbbak is. Az utunk ezen az elvetemült rendszeren át a vártnál talán hosszabb ideig tart, de biztosak lehetünk abban, hogy helyes úton vagyunk, és pontosan megérkezünk. Miért lehetünk ebben oly biztosak? Azért, mert olyan irányításunk van, amely lehetővé teszi nekünk, hogy észleljük azt, amit az emberi látóképesség nem tud észlelni.

Isten Szava az ’ösvényünknek világossága’, és az „megbízható, a balgát bölccsé teszi” (Zsoltárok 19:8, Katolikus fordítás; 119:105). A fényjeladókhoz hasonlóan, amelyek mutatják a pilótának a repülési útvonalat, a Biblia pontosan ismerteti a jövő eseményeit, és világos utasításokat ad nekünk azzal a céllal, hogy biztonságos megérkezésünkről gondoskodjon a célállomásunkra. Annak érdekében azonban, hogy javunkra fordítsuk az isteni vezetést, bíznunk kell abban.

A zsidókhoz írt levelében Pál sürgette a zsidó keresztényeket, hogy ’azt a bizalmat, amely kezdetben élt bennük, mindvégig szilárdan tartsák meg’ (Zsidók 3:14, Újfordítású revideált Biblia). A bizalmunk megrendülhet, ha a ragaszkodásunk nem szilárd. Így felmerül a kérdés: Hogyan tarthatjuk fenn bizalmunkat szilárdan Jehovában mindvégig?

Gyakorold a hited

Mielőtt egy pilóta „vakon” repülhet — amikor is teljesen a műszereire és a földi irányításra van utalva —, szüksége van megfelelő kiképzésre és sok repülésiidő-mennyiségre. Hasonlóképpen egy kereszténynek folyamatosan kell gyakorolnia a hitét, hogy fenntarthassa a bizalmát Jehova irányításában, különösen akkor, amikor nehéz körülmények merülnek fel. Pál apostol ezt írta: „Mivelhogy pedig a hitnek mi bennünk is ugyanaz a lelke van meg, a mint írva van: Hittem és azért szóltam; hiszünk mi is, és azért szólunk” (2Korinthus 4:13). Ennélfogva, amikor Isten jó híréről beszélünk, gyakoroljuk és megszilárdítjuk a hitünket.

Magdalena, aki négy évet töltött el egy koncentrációs táborban a második világháború idején, kifejti a prédikálótevékenység jelentőségét: „Édesanyám megtanított rá, hogy az erős hit fenntartásához nélkülözhetetlen a mások szellemi jólétével kapcsolatos törődés. Emlékszem egy váratlan eseményre, amely szemlélteti, hogyan éreztünk. Miután elengedtek minket a ravensbrücki koncentrációs táborból, édesanyám és én pénteken érkeztünk meg az otthonunkba. Két nappal később, vasárnap már csatlakoztunk a testvérekhez a házról házra való prédikálásban. Szilárdan hiszem, hogy ha arra összpontosítunk, hogy segítsünk másoknak bizalmukat az Isten ígéreteibe vetni, így az ígéretek még valóságosabbá fognak válni nekünk.” (Vesd össze: Cselekedetek 5:42.)

Az, hogy megőrizzük szilárd bizalmunkat mindvégig, más területeken is szellemi aktivitást kíván meg. A személyes tanulmányozás egy másik nagyszerű hiterősítő gyakorlat. Ha utánozzuk a béreaiakat, és szorgalmasan vizsgáljuk naponként az Írásokat, az segíteni fog nekünk, ’hogy mindvégig a reménység teljes bizonyosságára jussunk’ (Zsidók 6:11, Csia fordítás; Cselekedetek 17:11). Igaz, a személyes tanulmányozás időt és eltökéltséget kíván meg. Lehet, hogy emiatt figyelmeztette Pál a zsidókat a „restség” vagy a lustaság veszélyére az ilyen dolgokban (Zsidók 6:12).

A lusta magatartásnak szörnyű következményei lehetnek az élet számos területén. Salamon megfigyelte, hogy „a kezek restsége miatt csepeg a ház” (Prédikátor 10:15). Amelyik tetővel nem törődnek, azon előbb vagy utóbb becsorog az eső. Ha szellemileg leeresztjük a kezeinket, és nem sikerül megőrizni a hitünket, kételyek alakulhatnak ki. Másrészt a rendszeres elmélkedés és Isten Szavának a tanulmányozása táplálja és megvédi a hitünket (Zsoltárok 1:2, 3).

Bizalom építése tapasztalat által

Természetesen egy pilóta a tapasztalat által, valamint a tanulmányozáson keresztül tanulja meg azt, hogy a műszerei megbízhatóak. Ugyancsak nő Jehovában a bizalmunk, amikor saját életünkben látjuk szerető gondoskodásának bizonyítékát. Józsué tapasztalta ezt, és emlékeztette izraelita társait: „Tudjátok meg azért teljes szívetek és teljes lelketek szerint, hogy egy szó sem esett el mindama jó szóból, a melyeket az Úr, a ti Istenetek szólott vala felőletek. Minden betelt rajtatok, egy szó sem esett el azokból!” (Józsué 23:14).

Josefina, egy férjezett testvérnő a Fülöp-szigetekről, megtanulta ugyanezt a leckét. Kifejti, hogy milyen élete volt korábban, mielőtt megismerte az igazságot: „A férjem sokat ivott, és amikor berúgott, dühbe jött, és ütött engem. Boldogtalan házasságunk kihatással volt a fiunkra is. A férjemmel mindketten dolgoztunk, egészen szép jövedelmünk volt, de a keresetünk legnagyobb részét szerencsejátékon eljátszottuk. A férjemnek sok barátja volt; nagy részük azért kereste a barátságát, hogy fizessen nekik egy italt, néhányan pedig még lerészegíteni is megpróbálták őt, csak azért, hogy nevessenek rajta.

Megváltoztak a dolgok akkor, amikor megismertük Jehovát, és szívünkbe fogadtuk az ő tanácsát. A férjem most már nem iszik, véget vetettünk a szerencsejátéknak, és igaz barátokra leltünk, akik szeretnek és segítenek bennünket. A házasságunk egy boldog házasság, és a fiunk remek fiatalemberré cseperedik. Kevesebb időt dolgozunk, de több a pénzünk. Tapasztalat által tanultuk meg, hogy Jehova olyan, mint egy szerető Atya, aki mindig a helyes irányba vezet minket.”

A rádión leadott utasítások eredményeként, vagy egy műszer ellenőrzése során a pilóták olykor rájönnek, hogy korrigálniuk kell az útirányukon. Hasonló módon talán nekünk is változtatnunk kell az irányon Jehova utasításának megfelelően. „Füleid meghallják a kiáltó szót mögötted: ez az út, ezen járjatok; ha jobbra és ha balra elhajoltok” (Ésaiás 30:21). Szaván és szervezetén keresztül tanácsot kapunk, amely készenlétben tart bennünket a szellemi veszélyekkel szemben. Ezek közül az egyik a társaságokra vonatkozik.

A társaságok eltéríthetnek bennünket a helyes iránytól

Egy kisrepülőgép könnyen elveszítheti a helyes irányt, ha nem teszi meg a szükséges korrekciókat. Hasonlóképpen ma a keresztényeket kívülről állandóan bántó befolyások érik. Egy testi gondolkodású világban élünk, amelyben sokan kigúnyolják a szellemi értékeket, sokkal nagyobb jelentőséget tulajdonítanak a pénznek és az élvezetnek. Pál figyelmeztette Timótheust, hogy az utolsó napokban „nehéz idők állanak be” (2Timótheus 3:1–5). A tinédzserek, akik elismerésre és népszerűségre áhítoznak, különösen sebezhetőek a rossz társaságok vonatkozásában (2Timótheus 2:22).

Amanda, aki 17 éves, így magyarázza: „Egy ideig bizonyos mértékben legyengült a hitem az évfolyamtársaim hatására. Azt mondogatták, hogy a vallásom korlátozó és ésszerűtlen, és ez kezdett elkedvetleníteni engem. Azonban a szüleim segítettek megértenem azt, hogy a keresztényi irányadó mértékek inkább védelmül szolgálnak, mintsem korlátként. Most már belátom, hogy ezek az alapelvek kielégítőbb élethez segítenek engem, mint a korábbi iskolatársaimat. Megtanultam bízni azokban, akik igazán törődnek velem — a szüleimben és Jehovában —, és élvezem az úttörőszolgálatot.”

Akármelyik korosztályhoz tartozunk is, találkozni fogunk olyan emberekkel, akik becsmérlő megjegyzéseket tesznek hitnézeteinkre. Értelmesnek látszhatnak, de Isten előtt testiek, nem szellemi emberek (1Korinthus 2:14). Pál napjaiban Korinthusban volt egy világi bölcsességű, kételkedő, befolyásos csoport. Valószínűleg ezeknek a filozófusoknak a tanításai vezettek néhány korinthusi keresztényt a feltámadás reménységébe vetett hit elvesztéséhez (1Korinthus 15:12). „Ne tévelyegjetek — figyelmeztetett Pál apostol. — Jó erkölcsöt megrontanak gonosz társaságok” (1Korinthus 15:33).

A jó társaságok másrészt szellemileg megerősítenek minket. A keresztény gyülekezeten belül kedvező alkalmunk van arra, hogy olyan emberekkel vegyüljünk el, akik hit szerinti életet élnek. Egy Norman nevű testvér, aki 1939-ben ismerte meg az igazságot, még mindig kiváló bátorítás forrása mindenkinek. Mi tartotta fenn élénken szellemi beállítottságát? „Az összejövetelek és a szoros barátságok a hűséges testvérekkel létfontosságúak — válaszolja ő. — Ez a fajta társaság segített nekem világosan látni a különbséget Isten szervezete és Sátán szervezete között.”

A gazdagság csalárdsága

Brian tapasztalt pilótaként kifejti, hogy „egy pilóta néha nehéznek találhatja azt, hogy higgyen a műszereinek — egyszerűen azért, mert ellentétes az ösztöneivel. Tapasztalt katonai pilótákról kiderült, hogy fejjel lefelé repültek, mert a földi fények pont olyannak látszottak, mint a csillagok — noha a műszereik másként tájékoztatták őket.”

Hasonlóképpen az önző hajlamaink félrevezethetnek minket szellemi értelemben. Jézus azt mondta, hogy a gazdagság „csalárdság”, Pál pedig arra figyelmeztetett, hogy ’a pénz szeretete némelyeket elirányított a hittől’ (Márk 4:19; 1Timótheus 6:10).

A megtévesztően csillogó fényekhez hasonlóan az anyagias célok elirányíthatnak bennünket a rossz irányba. Ahelyett hogy örvendenénk a „reménylett dolgok valóságának”, mellékvágányra terelhet minket a világ hivalkodó kérkedése, amely elmúlik (Zsidók 11:1; 1János 2:16, 17). Ha a jómódúak életvitelét ’akarjuk’, akkor valószínűleg kevés idő marad a szellemi növekedésre (1Timótheus 6:9; Máté 6:24; Zsidók 13:5).

Egy Patrick nevezetű fiatal házasember beismerte, hogy ő és a felesége feláldozta a szellemi célokat annak a kedvéért, hogy jobb életszínvonalnak örvendjenek. Így magyarázza: „Nagy hatással voltak ránk azok, akiknek a gyülekezetben nagy autójuk és fényűző otthonuk volt. Habár soha nem vesztettük szem elől a Királyság-reménységet, úgy éreztük, hogy ezzel együtt kényelmesen élhetünk. De idővel felismertük, hogy az igazi boldogság Jehova szolgálatán keresztül, és a szellemi növekedéssel jön. Most újra egyszerű életet élünk. Lecsökkentettük a munkaidőnket, és általános úttörők lettünk.”

A hit a fogékony szívtől függ

A fogékony szív is fontos szerepet játszik a Jehovába vetett bizalom építésében. Valóban, a „hit pedig a reménylett dolgoknak valósága, és a nem látott dolgokról való meggyőződés” vagy „meggyőző bizonyíték” (NW, lábjegyzet) (Zsidók 11:1). Ha nincs fogékony szívünk, akkor valószínűtlen az, hogy meg leszünk győzve (Példabeszédek 18:15; Máté 5:6). Ebből kifolyólag Pál apostol azt mondta, hogy „nem mindenkié a hit” (2Thessalonika 3:2).

Akkor hogyan őrizhetjük meg fogékonynak a szívünket a rendelkezésre álló összes meggyőző bizonyíték iránt? Istennek tetsző tulajdonságok ápolása révén, olyan tulajdonságok révén, amelyek gyarapítják és serkentik a hitet. Péter ösztönöz minket, hogy ’egészítsük ki a hitünket: erénnyel, ismerettel, önuralommal, kitartással, Isten tiszteletével, testvériességgel, szeretettel’ (2Péter 1:5–7, Vida fordítás; Galátzia 5:22, 23). Másrészt ha egocentrikus életet élünk, vagy Jehovának csak jelképes szolgálatot végzünk, akkor ésszerű módon nem várhatjuk el a hitünk növekedését.

Ezsdrás „erős szívvel törekedett” Jehova Szavának olvasására, és annak gyakorlatban való kifejezésére (Ezsdrás 7:10). Mikeásnak ugyancsak fogékony szíve volt. „Én az Úrra nézek, várom az én szabadításom Istenét; meghallgat engem az én Istenem!” (Mikeás 7:7).

Magdalena, akit az előzőekben említettünk, szintén türelmesen várt Jehovára (Habakuk 2:3). Ő ezt mondja: „Mi már a szellemi paradicsomban vagyunk. Második lépésként a fizikai Paradicsom fog eljönni meglehetősen hamar. Ezalatt emberek százezrei csatlakoznak a nagy sokasághoz. Felvillanyozó látnom ezt az oly nagy tömeget Isten szervezetébe seregleni.”

Tekintsünk a megmentésünk Istenére

Szilárd bizalmunk fenntartása mindvégig megkívánja a hitünk gyakorlását, és azt, hogy gondosan figyeljünk az irányításra, melyet Jehovától és szervezetétől kapunk. Kétségkívül megéri az erőfeszítést. Egy pilóta mély megelégedést érez egy hosszú, nehéz út után, amikor leereszkedik, és végül áthatol a sűrű felhőkön. Ott terül el szeme előtt a föld — zöld és hívogató. A repülőtér leszállópályája van lent, a fogadására várva.

Izgalmas tapasztalat vár minket is. Ez a nyomasztó, elvetemült világ helyet ad az igazságos új földnek. Isteni fogadtatás vár bennünket. Megérkezhetünk oda, ha megszívleljük a zsoltáríró szavait: „te vagy az én reménységem, oh Uram, Istenem, én bizodalmam gyermekségemtől fogva! . . . rólad szól az én dicséretem szüntelen” (Zsoltárok 71:5, 6).