Nyugdíjazás — Ajtót nyit a teokratikus tevékenység előtt?
A NYUGDÍJAZÁS sokak számára a stressz és az ingerültség hosszú időszakának a vége. Miután egy egyhangú vagy őrült mindennapos taposómalom korlátai közé voltak zárva, sokan örömmel várják a nyugdíjazást, hogy az majd ajtót nyit a nyugodt évekre és a személyes szabadságra. Mégis, túlságosan is gyakran ez az ajtó unalomhoz és csüggedtséghez vezet. A kikapcsolódás és a hobbik egyszerűen nem segítenek az önbecsülés érzéséhez, amelyet a munka ad.
Jehova Tanúi számára a nyugdíjazás egy „nagy és munkában gazdag kaput” nyithat meg (1Korinthus 16:9, Csia fordítás). Habár a kor előrehaladásával nehézségek és korlátok jelentkeznek, némely idősebb személy úgy találta, hogy Jehova segítségével növelheti a szolgálatát Jehovának. Figyeljük meg néhány idősebb hollandiai keresztény tapasztalatát. Az 1995-ös szolgálati év folyamán a több mint 1223 úttörőből (teljes idejű Királyság-hirdetőből) 269 fő 50 éves vagy annál idősebb volt. Ezek közül 81 fő volt 65 éves vagy annál idősebb.
Néhányan egyszerűen azáltal képesek úttörőszolgálatot végezni, hogy folytatják azt az elfoglalt életvitelt, amelyet kialakítottak a világi munka végzésekor. (Vö. Filippi 3:16.) Egy Karel nevezetű nyugdíjazott keresztény így emlékszik vissza: „Amikor a világi munkahelyemen dolgoztam, rendszerint reggel 7.30-kor kezdtem a munkát. Amikor nyugdíjba vonultam, elhatároztam, hogy megtartom ugyanazt a szokásos munkamenetet. A napot a folyóiratokkal végzett utcai tanúskodással kezdtem el a vasútállomás előtt, minden reggel hét órakor.”
A gondos tervezés szintén kulcs a sikerhez (Példabeszédek 21:5). Például néhányan tartalékolni tudtak elegendő pénzalapot ahhoz, hogy fenntartsák magukat a szolgálatukban. Mások elhatározták, hogy csökkentik a személyes kiadásokat, és részidős állást szereznek. Nézzük Theodore-t és Annt. Házaséletüket úttörőkként kezdték addig, amíg családi kötelezettségeik meg nem kívánták tőlük az úttörőszolgálat befejezését. De az úttörőszellemük élénk maradt! Amint a lányaik felnőttek, folyamatosan buzdítva voltak az úttörőszolgálatra. De ami még fontosabb, Theodore és Ann jó példával jártak elöl, gyakran szolgáltak kisegítő úttörőkként. Amint a lányok idősödtek, Theodore és Ann csökkenteni kezdték a világi munkát, hogy még több idejük legyen a szántóföldi szolgálatra.
Miután a lányaik beléptek a teljes idejű szolgálatba, és elhagyták az otthont, Ann elkezdte az úttörőszolgálatot. Egy napon Ann arra bátorította Theodore-t, hogy hagyja ott munkahelyét. „Mind a ketten úttörőszolgálatot végezhetnénk” — indítványozta. Theodore tájékoztatta a munkaadóját a szándékairól. Meglepetésére a főnöke segítséget ajánlott fel neki, hogy részidős munkát ad, majd ezt mondta: „Úgy vélem, teljes idejű munkát akar végezni a fenti [égi] főnökének.” Theodore és Ann most élvezettel végzik együtt az úttörőszolgálatot.
Néhányan úgy kezdték az úttörőszolgálatot, hogy válaszoltak azokra a körülményekre, amelyek kialakultak az életükben. A lányuk és a lányunokájuk tragikus halála arra késztetett egy idősebb házaspárt, hogy komolyan fontolóra vegye, miként használja fel a hátralévő éveit (Prédikátor 7:2). Nem engedték, hogy teljesen feleméssze őket a fájdalom, ehelyett felvették a teljes idejű szolgálatot, amelynek most már több mint nyolc éve örülnek!
Kétségkívül, igazi elhatározást vesz igénybe a teljes idejű szolgálatban való megmaradás. Például Ernst és a felesége, Riek elkezdték az úttörőszolgálatot, mihelyt gyermekeik elhagyták az otthont. Röviddel ezután egy korábbi üzlettárs egy jövedelmező munkát ajánlott Ernstnek. Ernst így válaszolt: „A legjobb munkáltatónk van, aki csak lehet, és nem vagyunk hajlandóak elhagyni őt!” Mivel Ernst és a felesége Jehova „alkalmazásában” maradtak, más szolgálati kiváltságok is megnyíltak előttük. Több mint 20 éven át körzetmunkában szolgáltak, és mind a mai napig mint úttörők szolgálnak tovább. Bánkódnak az önfeláldozó életútjuk miatt? Egy kis idővel ezelőtt a házaspár ezt írta: „Ha Jehova is úgy akarja, várhatóan három hónap múlva ünnepeljük az 50. házassági évfordulónkat, amelyet gyakran aranylakodalomnak hívnak. Azonban teljes meggyőződéssel azt mondjuk, hogy a valódi aranyéveink akkor kezdődtek, amikor elkezdtük az úttörőszolgálatot.”
Sokan úgy találják, hogy a megnövekedett tevékenységhez vezető ajtó megnövekedett örömhöz is vezet! Egy testvér, aki két héttel azután, hogy elérte a 65 éves kort, elkezdte az úttörőszolgálatot, ezt mondja: „Azt kell mondanom, hogy az életemben soha nem tapasztaltam olyan időszakot, amely ennyire gazdagon elárasztott volna áldásokkal, mint az úttörőszolgálat évei az elmúlt tíz évben.” Egy házaspár, mely több mint hét éven keresztül úttörőszolgálatot végzett, ezt mondja: „Mi mást kellene csinálnia egy házaspárnak a mi korunkban, és a mi körülményeink között? Gyakran látunk a területünkön hasonló körülmények között embereket, akik kényelmesen pihennek otthon, csak a kilóikat növelik, öregek és eltespedtek. A szolgálat fitten tart bennünket szellemileg és fizikailag egyaránt. Mindig együtt vagyunk. Sokat nevetünk, és örülünk az életnek!”
Természetesen nem minden idős személynek vannak olyan körülményei, hogy megengedjék nekik az úttörőzést. Ezek a keresztények biztosak lehetnek afelől, hogy Jehova értékeli, bármennyit is képesek megtenni a szolgálatában. (Vö. Márk 12:41–44.) Például egy mozgássérült testvérnő kénytelen egy szanatóriumban élni. Azonban a tevékenységnek egy ajtaja még a számára is nyitva áll! Egy orvos megkérdezte őt, hogyan tölti az idejét. Így adja elő: „Azt mondtam neki, hogy én mindig időzavarban vagyok. Az orvos nemigen tudta megérteni ezt. Azt mondtam neki, hogy azért van ez, mert napjaim tele vannak megelégedésül szolgáló tevékenységekkel. Nem vagyok magányos, hanem megkeresek másokat, akik magányosak, és megpróbálom elmondani nekik, hogy mit tartogat Isten az emberiség számára.” Összefoglalva a dolgokat, ezt mondja: „Valakitől, aki már csaknem 80 éves, senki sem várhat túl sokat. Imádkozzatok értem, hogy még sokakat tudjak Jehovához vezetni.”
Nyugdíjaskorú vagy? A nyugodtabb élethez vezető ajtó talán nagyon csábító, de az nem ajtó a szellemi áldáshoz. Körülményeidet tedd imateljes gondolataid tárgyává. Talán átmehetsz a Jehova szolgálatában rejlő nagyobb tevékenységhez vezető ajtón.
[Képek a 25. oldalon]
A nyugdíjazás megnövekedett tevékenységhez vezethet a szolgálatban