Az igazságosság felmagasztal egy nemzetet
ESŐS napok után mily kellemes arra a látványra ébredni, hogy süt a nap a felhőtlen égen! A föld felfrissült, és most buján tenyészhet a növényzet. Jehova Isten ilyen képpel szemléltette egyszer az igazságos uralom áldásait. Ezt mondta Dávid királynak: „A ki igazságosan uralkodik az emberek felett, a ki Isten félelmével uralkodik: olyan az, mint a reggeli világosság, mikor a nap feljő, mint a felhőtlen reggel; napsugártól, esőtől sarjadzik a fű a földből” (2Sámuel 23:3, 4).
Isten szavai igaznak bizonyultak Dávid fiának, Salamon királynak igazságos uralma idején. A Biblia elmondja: „lakozék Júda és Izráel bátorsággal, kiki mind az ő szőlőtője és fügefája alatt. Dántól fogva Bersebáig; Salamonnak minden idejében” (1Királyok 4:25).
Az ókori Izráel Isten választott nemzete volt. Ellátta őket törvényeivel, és megmondta nekik, hogy ha engedelmeskednek szavának, akkor „e földnek minden népénél feljebbvalóvá” teszi őket (5Mózes 28:1). Nem Izráel saját igazságossága, hanem Jehova igazságossága volt az, ami felmagasztalta őket. A parancsolatok, melyeket Isten adott nekik, jóval felülmúlták a körülöttük élő nemzetek törvényeit. Mint nép, éppoly tökéletlenek voltak, mint mindazok a nemzetek. Ezért Jehova magasabb rendű Törvényének és az ahhoz való szoros ragaszkodásuknak volt köszönhető, hogy a nemzetek fölé emeltettek. Amikor betartották Jehova törvényeit, akkor kegyének és áldásának örvendtek. Salamon király tapasztalta ezt uralma idején. Elmondhatta: „Az igazság felmagasztalja a nemzetet; a bűn pedig — figyelmeztetett — gyalázatára van a népeknek” (Példabeszédek 14:34).
Sajnálatos módon Izráel nemzete a gyakori engedetlensége folytán lealacsonyodott állapotba került. Gyalázatot szenvedett nemzetként. Ez végül visszavonhatatlan elvetéséhez vezetett, hogy egy új, szellemi nemzetnek adjon helyet (Máté 21:43).
Szellemi Izráel
Jeruzsálemben, a keresztény vezető testület egyik összejövetelén, Jakab — aki született zsidó volt — azt mondta ihletés alatt, hogy Isten ’arra irányította tekintetét, hogy a nemzetek közül szerezzen népet nevének’ (Cselekedetek 15:14, Csia fordítás). Pál apostol úgy hívta ezt az új keresztény nemzetet, hogy „Istennek Izráele” (Galátzia 6:16). Elhívásuk céljáról Péter ezt írta: „választott nemzetség, királyi papság, szent nemzet, megtartásra való nép vagytok, hogy hirdessétek Annak hatalmas dolgait, a ki a sötétségből az ő csodálatos világosságára hívott el titeket” (1Péter 2:9). Mint Isten választott népe, világítótestekként kellett fényleniük a világban. Jehova igazságossága magasra helyezi őket (Filippi 2:15).
E szellemi izraeliták kiválasztását a gyémántbányászathoz hasonlíthatnánk. Amikor gyémántban gazdag kőzetet hoznak a felszínre, előfordulhat, hogy 3 tonna föld mindössze 1 karát (200 milligramm) gyémántot tartalmaz. Egy eljárás, melyet valamikor a gyémántok elkülönítésére alkalmaztak, azt foglalta magában, hogy vízzel elegyítették a kőzetet, és a keveréket zsírtáblákon folyatták át. A gyémántok víztaszítók, és odatapadtak a zsírhoz, míg a nem kívánt anyag kimosódott. Ebben a stádiumban a gyémántok nyersek voltak. De vágás és csiszolás után minden irányban fényt tükröztek.
Miként a víztaszító gyémántok, melyek nem alkotják részét a körülöttük levő anyagnak, úgy Jehova népe is elkülöníttetett a világtól (János 17:16). Amikor először hozták ki őket a fényre, talán hiányzott a csillogásuk. De Jehova Szava és szelleme új személyiséget teremt bennük, és világítótestekként fénylenek e világban. Nem a saját igazságosságuknak, hanem Jehova igazságosságának köszönhető, hogy magas helyre kerültek, és minden irányban tükrözik a Királyság-igazság dicsőséges fényét.
Az i. sz. I. század második felétől azonban hitehagyás kezdett beszivárogni a gyülekezetekbe, és ez sokakra volt hatással. Az úgynevezett keresztények beleolvadtak a világ nemzeteibe, és nem lehetett megkülönböztetni őket a körülöttük levő világtól.
Napjainkban a szellemi izraelitáknak egy hű maradéka helyre lett állítva Jehova kegyébe. Elkülönítették magukat a világtól, és megtisztították magukat „minden testi és lelki tisztátalanságtól” (2Korinthus 7:1). Tiszták és erkölcsileg feddhetetlenek lévén Jehova előtt, kiállnak az igazságossága mellett. Ez a kegyeltség magas helyzetébe emelte őket — a világ nemzetei fölé. A Királyság jó hírét ismertető buzgó prédikálásuktól késztetve egy nagy nemzetközi sokaság gyűlt Jehovához, és vált népének részévé (Jelenések 7:9, 10).
A világ láthatja a különbséget
A világi hatóságok időnként dicsérően szólnak Isten szolgáinak viselkedéséről. Nemrégiben a dél-afrikai Pretoria Show Grounds — egy kiállítási terep — biztonsági főtisztviselője nyilatkozott arról, hogyan viselik magukat Jehova minden rasszot képviselő Tanúi, akik igénybe veszik az ottani létesítményeket az évenkénti kongresszusaik céljából. Többek között ezt írta: „Mindenki előzékeny volt, és most is az; olyan emberek, akik szépen beszélnek egymással; az elmúlt néhány napban tanúsított magatartás — nos, ez mind bizonyítja a társaságuk tagjainak kiválóságát, és hogy önök mindnyájan úgy élnek együtt, mint egyetlen boldog család.”
Akik Jehova népéhez tartoznak, azok nemcsak az ilyen nagy összejöveteleken járulhatnak hozzá nemzetének igazságosságához, hanem magánéletükben is. A Watch Tower Society dél-afrikai fiókja például levelet kapott egy johannesburgi hölgytől, aki ezt írta: „A múlt héten úgy hajtottam el a kocsimmal, hogy a tetején maradt a retikülöm. A Jan Smuts Avenue-n leesett, és az önök gyülekezetének egyik tagja, R. úr vette fel a teljes tartalmával együtt, aki aztán telefonált, és visszajuttatta hozzám . . . Igen nagyra értékelem ezt a becsületességet, amely annyira ritka tulajdonsággá vált napjainkban, és dicséretet érdemel a gyülekezetük azért, hogy lefekteti az alapelveket, melyekhez ragaszkodnak is a tagjai.”
Igen, Jehova népe, ragaszkodva az Ő igazságos alapelveihez, kimagaslik mint olyan nép, amely különbözik a világtól. Mivel tagjai kinyilvánítják Jehova igazságosságát, a becsületes szívű személyek késztetve érzik magukat, hogy a keresztény gyülekezethez jöjjenek. Természetes, hogy az ember vonzódik ahhoz, ami tiszta és szeplőtelen. Például Zürichben (Svájc) egy idegen egyszer elment Jehova Tanúinak egyik összejövetelére, és azt mondta, a gyülekezet tagja akar lenni. Elmondta, hogy a nővérét kiközösítették erkölcstelenség miatt, majd hozzátette, hogy olyan szervezethez akar tartozni, amely „nem nézi el a helytelen viselkedést”. Még a New Catholic Encyclopedia is elismeri, hogy Jehova Tanúit úgy ismerik, mint akik „az egyik legjobb magaviseletű csoport a világon”.
Míg az igazságosság felemel, addig a bűn gyalázatot ejthet valakinek a jó nevén, kivált ha súlyosan helytelen cselekedet válik ismertté a közösségben. A keresztény gyülekezetnek időnként el kell viselnie az őt ért szégyent, amikor egyes tagok súlyos bűnt követnek el. A gyülekezet hű tagjai természetesen megvédelmezhetik a gyülekezet jó nevét, kimutatva, hogy a helytelenül cselekvő irgalmas — vagyis az Írás szerinti alapelvekkel összhangban történő — fegyelmezésben részesült. Ha valaki gyakorolja a bűnt, és nem bánja meg, akkor kizárják a gyülekezetből — kiközösítik (1Korinthus 5:9–13).
Amiért kiközösítenek némelyeket
Bár minden évben kiközösítenek néhány ezer személyt a keresztény gyülekezetből, ez csak csekély hányada a világszerte megtalálható közel ötmillió Tanúnak. Miért kell ilyen erélyes lépéshez folyamodni valakivel szemben a keresztény gyülekezetben? A helytelen cselekedet természete is a meghatározó tényezők egyike. Ámde ennél is fontosabb tényező az, hogy a helytelenül cselekvő őszintén bánja-e az elkövetett súlyos helytelenséget. Ha igazán furdalja a lelkiismeret, ha Jehovához fordult szívből jövő imában, könyörögve, hogy bocsássa meg neki az Ellene elkövetett bűnt, és kérte, hogy segítsenek neki a gyülekezet felelős férfiai, akkor segítséget kaphat ahhoz, hogy visszakerüljön Isten kegyébe, és továbbra is részét alkossa a gyülekezetnek (Példabeszédek 28:13; Jakab 5:14, 15).
Ha egy gyermek, aki jó és egészséges kapcsolatban van apjával, olyasmit tesz, amivel megszomorítja az apát, mindkettőnek gyorsnak kell lennie arra, hogy helyreállítsa ezt az értékes kapcsolatot. Ugyanígy, amikor átadjuk életünket Jehovának, igen értékes kapcsolatba kerülünk vele. Ezért ha olyasmit teszünk, amivel megszomorítjuk, gyorsan kell cselekednünk, arra törekedve, hogy helyreállítsuk e kapcsolatot égi Atyánkkal.
Örvendetes, hogy némelyek, akik kiközösítettek voltak, megszívlelték a tékozló fiúról szóló szemléltetést. A szemléltetés egy szerető Atyához hasonlítja Jehovát, aki kész visszafogadni a megbánást tanúsító bűnöst, ha az megtér, és Isten megbocsátását keresi (Lukács 15:11–24). Az őszinte, szívből jövő megbánás és a rossztól való elfordulás olyan út, melyen vissza lehet kerülni Jehova kegyébe és a keresztény gyülekezetbe. Némely megbánást tanúsító helytelenül cselekvő, aki lesújtottnak érezte magát bűnének terhétől, indíttatást érzett arra, hogy megbánást tanúsítson, és lépéseket tegyen azért, hogy visszakerüljön a keresztény gyülekezet szeretetet sugárzó környezetébe. Ilyenformán értékelni kezdte Jehovának az Ésaiás 57:15-ben található szavait.
Sátán, hogy akadályozza az embereket abban, hogy visszatérjenek Jehova szerető törődéséhez, azt a látszatot akarja kelteni, hogy nincs bocsánat az elkövetett bűnökért. De Krisztus Jézus váltságáldozata elegendő ahhoz, hogy elfedezze bárkinek a bűneit, aki megbánást tanúsít — igen, még „az egész világ” öröklött bűnösségét is (1János 2:1, 2). Az egyetlen olyan bűn, amelyet nem fedez el a váltságdíj, az Isten szent szelleme elleni bűn, ami annyi mint szándékosan fellázadni Isten szellemének a működése ellen — ilyen súlyos bűnt követett el például Iskáriótes Júdás, valamint sok írástudó és farizeus (Máté 12:24, 31, 32; 23:13, 33; János 17:12).
Kiállni Jehova igazságossága mellett
Amióta a szellemi izraeliták maradéka 1919-ben helyreállíttatott Jehova kegyébe, egyre inkább kiemelkedik a környező világból. Ez nem a részéről megnyilvánuló valamilyen jóságnak tudható be, hanem annak, hogy készségesen aláveti magát Jehova törvényeinek és irányadó mértékeinek. Ennek eredményeként Krisztus „más juhainak” milliói éreznek késztetést arra, hogy kapcsolatba lépjenek a szellemi Izráellel mint lojális társak (János 10:16). Ezek az emberek dicsőséget és tiszteletet szereznek Jehovának egy olyan világban, amely messze eltávolodott Isten igazságos irányadó mértékeitől. Úgy van ez, ahogy egy dél-afrikai folyóirat, a Personality megjegyezte egyszer: „Jehova Tanúi, úgy tűnik, bővelkednek a jó tulajdonságokban, és csaknem mentesek a rosszaktól.”
Hogy megőrizzük ezt az emelkedett helyzetet egy istentelen világban, a keresztény gyülekezet minden egyes tagjának tiszta, erkölcsileg feddhetetlen életet kell élnie Jehova előtt. A Biblia Jehova égi szervezetét tiszta dolgokkal szemlélteti. Úgy tárja elénk, mint egy gyönyörű, napba öltözött asszonyt, akinek lába alatt van a hold (Jelenések 12:1). Az Új Jeruzsálemet úgy írja le, mint szent várost, amely gyönyörűen néz ki (Jelenések 21:2). Krisztus menyasszonyának hű tagjai „tiszta és ragyogó fehér gyolcsot” kapnak (Jelenések 19:8). A nagy sokasághoz tartozók úgy jelennek meg előttünk, mint akik „fehér ruhákba [vannak] öltözve” (Jelenések 7:9). Az igazságosságra hajló emberek késztetve érzik magukat, hogy egy tiszta szervezethez jöjjenek. Sátán szervezete ezzel szemben tisztátalan. Az ő vallási rendszerét egy parázna asszony szemlélteti, s akik a szent városon kívül vannak, azok szennyes és tisztátalan személyekként kerülnek bemutatásra (Jelenések 17:1; 22:15).
Az igazságosok örökké tartó életre kapnak ígéretet. A Jehova igazságossága mellett kiálló, egybegyűjtött embereknek az a kilátásuk, hogy túlélik e gonosz rendszer végét. „A ki pedig hallgat engem, lakozik bátorságosan, és csendes lesz a gonosznak félelmétől” — ígéri Isten a Példabeszédek 1:33-ban.
Mennyire felvidító lesz, amikor a Nagyobb Salamon, Krisztus Jézus uralkodik majd a felett az új világ felett igazságosságban, s Jehova félelmében! (2Péter 3:13). Olyan lesz az, mint a reggeli világosság, mikor a nap feljő, mint amilyen egy felhőtlen reggel. A föld minden lakója biztonságban lakozik majd, ki-ki az ő szőlője és fügefája alatt ül, hogy így fogalmazzunk. Igazságos emberi társadalom fogja gyönyörűvé tenni a földet és elfoglalni jogos helyét a világegyetemben Istenünk, Jehova örökké tartó dicséretére (Mikeás 4:3, 4; lásd még az Ésaiás 65:17–19, 25-öt).
[Kép forrásának jelzése a 26. oldalon]
Garo Nalbandian