A vallás jövője múltjának tükrében
24. rész: Most és mindörökre — Az igaz vallás maradandó szépségei
„Ha a vallás égi igazságot ölt magára, elegendő csupán ránézni, hogy csodálni lehessen” (William Cowper, XVIII. századi angol költő).
A HAMIS valláson nincs semmi csodálatra méltó. Boldogtalanságot és szenvedést okozott az emberiségnek 6 évezreden át. Hazug, megtévesztő, hűtlen és gyűlöletes útjai undorítóvá tették őt mind az Isten, mind az emberek szemében. Messze van attól, hogy égi igazságba öltözött legyen. A hamis vallás az igazság és a szépség ellentéte.
Isten végrehajtó erői hamarosan habozás nélkül belevetik a hamis vallást az örök megsemmisítés vermébe. Nem sokkal később követi azt Sátán rendszerének többi része is. Az igaz vallás, valamint annak gyakorlói életben maradnak. Milyen öröm lesz akkor látni maradandó szépségeit, amely olyan mértékben válik majd nyilvánvalóvá, amit ma még aligha lennénk képesek elképzelni!
Miféle szépségek?
Az igaz vallásnak számos szépsége van. Most azonban csak néhányat említünk. Miért ne néznél utána a következőkben idézett bibliaverseknek, amelyek azt bizonyítják, hogy ezek a maradandó szépségek a Biblián alapulnak?
Az igaz vallás számos maradandó szépsége közé tartoznak a következők:
▪ Egy tévedhetetlen Isten igazságán alapul, akinek a neve Jehova, akire feltétlenül számíthatunk (Zsoltárok 83:18 [83:19, Károli]; Ésaiás 55:10, 11).
▪ Mindenki számára elérhető, aki alázatos szívű, nem azok számára van csupán fenntartva, akik kimagasló szellemi képességekkel rendelkeznek (Máté 11:25; 1Korinthus 1:26–28).
▪ Nem tekinti a faji hovatartozást, a társadalmi állást és a gazdasági helyzetet (Cselekedetek 10:34, 35; 17:24–27).
▪ Jól megalapozott reménységet nyújt egy békés és biztonságos világban bánat, betegség, boldogtalanság és halál nélküli életre vonatkozóan (Ésaiás 32:18; Jelenések 21:3, 4).
▪ Tagjai egy világméretű lojális testvériségben élhetnek, amelyet egységes tanítás, vezetés és szellem jellemez (Zsoltárok 133:1; János 13:35).
▪ Lehetőséget biztosít mindenki számára — férfinak, nőnek és gyermeknek — hogy tevékenyen részt vegyen Isten munkájában, ezáltal célt ad az életüknek (1Korinthus 15:58; Zsidók 13:15, 16).
▪ Figyelmeztet minket a rejtett veszélyekre, oktatást ad számunkra arról, miként viselkedjünk, hogy az a javunkra váljon (Példabeszédek 4:10–13; Ésaiás 48:17, 18).
És miért mondható el, hogy ezek a szépségek maradandóak? Egyszerűen azért, mert ezek olyan hosszú ideig maradnak fenn, mint maga az igaz vallás — örökké.
A rések kitöltése
Elmondható, hogy az igazság legnagyobb ellensége a halál, mivel az emberek gyakran olyan ismereteket visznek magukkal a sírba, amelyekkel mások nem rendelkeznek. Még a viszonylag nem régi események pontos részleteit is — például J. F. Kennedynek, az USA elnökének 1963-ban való meggyilkolását — ellentmondások jellemzik. Mik a tények? Ki ismeri a valóságot? Sokan, akik ismerhették, már nincsenek életben. És ha ez így van egy mindössze 26 éve történt eseménynél, mit mondhatunk a több száz, sőt a több ezer évvel ezelőtt történtekről?
Ráadásul a történészek is csupán emberek, korlátozott ismeretekkel és a munkájukat akadályozó személyes gyengeségekkel és esetleges előítéletekkel. Ezért a tárgyilagos személy jól teszi, ha tartózkodik attól, hogy dogmatikus legyen az olyan dolgokat illetően, amelyekről nem áll rendelkezésére megbízható, Istentől ihletett feljegyzés.
A vallástörténet írása közben hasonló nehézségek merülnek fel, mivel a szakértők olykor nem értenek egyet az események megítélésében. Az Ébredjetek! „A vallás jövője múltjának tükrében” sorozatban arra törekedett, hogy jól dokumentált tényeket mutasson be olvasóinak. El kell ismerni azonban, hogy jelenleg vannak bizonyos dolgok, amelyeket egyszerűen nem ismerünk. Milyen mértékben ragaszkodtak például az igaz keresztény hithez a sötét középkor ideje alatt és után a magukat kereszténynek valló csoportok?
A. M. Renwick egyháztörténeti professzor megjegyzi ezekről a csoportokról: „Sok történelmi kutatás szükséges még ahhoz, hogy kiderítsék ezen számos közösség igaz történetét és teológiai helyzetét.” Renwick szerint „a történészek a múltban túlságosan rábízták magukat az eltérő véleményű csoportok ellenségeinek állításaira, amikor azok tanítását és erkölcseit értékelték”. Természetesen elfogult szemléletmódot eredményezhet az is, ha túlzott mértékben azok barátainak állítására bízzák magukat. Ezért valószínűleg még a kiterjedt történelmi kutatómunka után is sok kérdés megválaszolatlanul maradt.
Mit mondhatunk a Bibliáról? Mint isteni ihletettségű könyv, amely felöleli a vallástörténet egy részét, mindenben megbízható, amit kijelent. Nagyon keveset beszél azonban a hamis vallás valaha létezett különböző formáiról. Ez érthető, hiszen a Bibliát az igaz vallás számára írták, hogy tankönyvként szolgáljon, nem pedig a hamis vallás számára.
Még az igaz vallással kapcsolatban sem mond el számunkra mindent a Biblia. Elegendő felvilágosítással lát el bennünket ahhoz, hogy világosan felismerhessük az igaz vallást, azonban olykor nem bocsátkozik részletekbe. Noha biztosan lenyűgöző és érdekes lenne ismerni ezeket a részleteket, jelen pillanatban azonban ezek nem létfontosságúak.
Továbbá a Bibliában is vannak időbeli rések. Például hallgat arról, mi történt az alatt a több mint 400 év alatt, amely a Héber Iratok, közismert néven Ószövetség elkészülte és Jézus megjelenése között telt el. És a Biblia írásának befejezése óta is majdnem 1900 év telt el.
Ily módon a több mint 18 évszázadra vonatkozóan nincsenek ihletett feljegyzéseink a keresztényekről. Ebből adódik az, hogy a különböző, önmagukat kereszténynek valló csoportokat bizonytalanság övezi, amint azt Renwick szerző is említette. Mindamellett nyilvánvaló, hogy az elmúlt évszázadok folyamán volt legalább néhány olyan egyén, aki ragaszkodott a korai keresztény hithez. Azonban vannak megválaszolatlan kérdések a régmúlt évek bizonyos személyiségeinek indítékaira és lehetséges őszinteségére vonatkozóan. Mit mondhatunk a reformáció némely vezetőjéről? Vagy olyan férfiakról, mint Konfucius és Mohamed? Noha a jelenlegi vallásrendszereket pontosan meg lehet ítélni gyümölcseik alapján, az egyének esetében azonban — különösen akkor, ha azok már hosszú ideje halottak — gyakran nem ez a helyzet.
Isten új világában azonban, ha az lesz a Teremtő akarata, hogy a történelemkönyveket újraírják — a vallástörténetet tartalmazókat is beleértve —, lehetséges lesz erről véleményt alkotni. Ez az igaz vallás egy másik szépségén alapszik — azon a biztosítékon, hogy a halottak fel lesznek támasztva (János 5:28, 29; Cselekedetek 24:15).
Képzeld el azt az örömöt, amikor pontos válaszokat kapunk kérdéseinkre azáltal, hogy beszélgethetünk a feltámasztott emberekkel, akik valóban részt vettek azokban az eseményekben, amelyekről mi csupán a történelemkönyvekben olvashattunk. Képzeld csak el, fény derülhet különféle hiányzó részletekre, például annak a fáraónak a nevére, aki meghalt a Vörös-tengerben, és aki átélte az egyiptomi csapásokat.
Amennyiben egy ilyen feljegyzés megírására valaha sor kerül, azt azért írják majd meg, hogy az igaz vallás megalapítójának, Jehova Istennek a dicsőségére és örök igazolására szolgáljon. Ehhez nem fér kétség. Mindenesetre egy kérdés még nyitott: Vajon te ott leszel-e, hogy elolvasd azt?
Nem elég csak csodálni
Az igaz vallás maradandó szépségei nem láthatók mindig olyan szembetűnően miként azt Cowper azon szavai feltüntetik, melyeket ennek a cikknek az elején idéztünk. Ezért a Zion’s Watch Tower and Herald of Christ’s Presence (Sioni Őr Torony és Krisztus Jelenlétének Hírnöke [angolban]) első száma a következő észrevételt tette 110 évvel ezelőtt: „Az igazság olyan, mint egy kis szerény virág az élet pusztaságában. Körülveszi és majdnem megfojtja a tévelygést jelentő burjánzóan növekvő gyom. Ha szeretnéd megtalálni, akkor szüntelenül keresned kell a tekinteteddel. Ha szeretnéd meglátni a szépségét, akkor el kell távolítani az útból a tévelygést jelentő gyomot és a vakbuzgóság tüskés bozótját. Ha azt szeretnéd, hogy a tiéd legyen, akkor le kell hajolnod érte.”
Reméljük, hogy „A vallás jövője múltjának tükrében” segített olvasóinknak „eltávolítani az útból a tévelygést jelentő gyomot és a vakbuzgóság tüskés bozótját”, hogy még teljesebb mértékben lehessen értékelni az igaz vallás maradandó szépségeit.
Azonban nem elegendő csupán értékelni. Találó a kínai közmondás: „Az olyan tanítás, amely eljut a fülbe, de nem jut el a szívbe, hasonló az álomban elfogyasztott vacsorához.” Amennyiben szeretnénk személyesen hasznot meríteni az igaz vallás maradandó szépségeiből — nem csupán álmodni róluk —, létfontosságú az, hogy a tanultak a szívünkbe jussanak, ne csupán a fülünkbe.
Olvasd el figyelmesen az „Ismertetőjelek, amelyek vallásodat mint igazat vagy hamisat azonosítják” című bekeretezett részt. Azután kérdezd meg önmagadtól: ’Egyetértek-e azzal, hogy a hamis vallás világbirodalmát illetően igaza volt Voltaire-nek, amikor a vallást „az emberiség ellensége” kitétellel illette? Segített-e számomra a vallástörténet ezen áttekintése azonosítani az igaz vallást? És vajon tudom-e, hogy az emberi ügyek ezen előrehaladott időszakában, hol található meg az? Ha igen, akkor vajon olyan személy akarok-e lenni, mint amilyent Joseph Joubert, XVIII. századi francia esszéista írt le, azaz olyan, aki a vallásban „találja örömét és feladatát”?’
Bárcsak mindazok, akik a fenti kérdésekre „igen”-nel válaszolnak, továbbra is hasznot merítenének az Ébredjetek! és társkiadványainak olvasása által. Felkérünk a korábban említett Zion’s Watch Tower (Sioni Őr Torony [angolban]) által ajánlott bölcs tanács követésére: „Ne elégedj meg az igazságnak csupán egyetlen virágával. Ha egy is elegendő volna, nem lenne belőlük több. Gyűjtsd őket mindig, kutass fel még többet!”
Igen, folytonosan gyűjteni, folytonosan kutatni kell — kutass fel még többet az igaz vallás maradandó szépségeiből!
[Kiemelt rész a 107. oldalon]
Ismertetőjelek, amelyek vallásodat mint igazat vagy hamisat azonosítják
▪ Az igaz vallás az imádói között a szeretet és az egység elszakíthatatlan kötelékét hozza létre, melyet nem befolyásolnak nemzeti határok (János 13:35). A hamis vallás nem hoz létre ilyen szeretetet, inkább Káin példáját követve tagjai mennek és egymást ölik a nemzetek közötti háborúkban (1János 3:10–12).
▪ Az igaz vallás mentes az emberi politikától és a Teremtőre tekint, hogy ő oldja meg a világ problémáit a Királyság-kormányzata által. A hamis vallás a Bábel tornyát építő Nimród példáját követi. Szövetkezik a politikával, politikai istenekben bízik, akiknek az ügyeibe beleártja magát és ezzel megveti az alapját saját megsemmisítésének (Dániel 2:44; János 18:36; Jakab 1:27).
▪ Az igaz vallás Jehovát ismeri el az igaz Istennek, az egyetlen olyannak, aki képes megszabadítani az elnyomás alól. A hamis vallás olyan, mint amilyet például az ókori Egyiptomban és Görögországban gyakoroltak: érdem nélküli, nagyszámú, tehetetlen mitikus istennek áldozik (Ésaiás 42:5; 1Korinthus 8:5, 6).
▪ Az igaz vallás örök életet ígér boldogságban a földön. A hamis vallás — például a buddhizmus — a földi életet nemkívánatos dolognak tekinti, amelytől egy bizonytalan másvilágra jutáskor megszabadul az ember (Zsoltárok 37:29; Jelenések 21:3, 4).
▪ Az igaz vallás rendíthetetlen hitet alakít ki az emberekben szent könyve, a Biblia segítségével; biztos reményt nyújt számukra és őszinte, szeretetteljes cselekedetekre indítja őket Istennel és felebarátaikkal szemben (2Timótheus 3:16, 17). A hamis vallás, szent könyvei ellenére, többnyire eredménytelen ezeknek a cselekedeteknek a véghezvitelében (1János 5:3, 4).
▪ Az igaz vallást alázatos felvigyázók jellemzik. A hamis vallás nagyravágyó, független gondolkodású vezetőiről ismert, akik készek elferdíteni az igazságot, és akik politikai és világi sikerekre törekednek (Cselekedetek 20:28, 29; 1Péter 5:2, 3).
▪ Az igaz vallás, az Isten iránti helyes alárendeltség szellemi, nem pedig szó szerinti kardot forgat. A hamis vallás viszont megalkuszik az igaz tanítás rovására, megszegi a keresztény semlegességet, és inkább emberi ügyekkel foglalkozik, mintsem hogy az isteni érdekekkel törődne (2Korinthus 10:3–5).
▪ Az igaz vallás a hitetlenek szívét az igaz Isten imádata felé fordítja. A hamis vallás hozzájárul a kételkedés, a szabadgondolkodás, a racionalizmus és a világias felfogás légkörének kialakulásához (Lukács 1:17; 1Korinthus 14:24, 25).
▪ Az igaz vallás, amint azt Jehova Tanúi gyakorolják, soha nem látott szellemi virágzást él át. A hamis vallás, melynek vérrel szennyezettek a ruhaszegélyei, szenved, mivel szellemi alultápláltság és csökkenő támogatás jellemzi (Ésaiás 65:13, 14).
Mi tehát a vallás jövője múltjának tükrében? A hamis vallásnak nincs jövője. Hagyd ott! (Jelenések 18:4, 5). Fordulj az igaz valláshoz! Az mindörökre fennmarad.