’Sok szent teste fölkelt’
„A FÖLD megrendült és a sziklatömbök megrepedtek. Az emléksírok megnyíltak és sok alvó szentnek a teste fölkelt (és az emléksírok közül kijövő emberek bementek a szent városba, miután ő fölkelt) és sokak előtt láthatókká lettek” (Máté 27:51–53). Karl Staab, katolikus tudós ezt az eseményt, amely Jézus halálakor történt „fölöttébb titokzatos”-nak nevezi. Mi történt hát?
Epiphanius és több korai egyházatya azt tanította, hogy a szentek szó szerint életre keltek és a feltámasztott Jézussal az égbe mentek. Augusztinusz, Theophylactus, és Zigabenus azt hitték, hogy ezek a halottak ideiglenes feltámadásban részesültek, később azonban visszatértek sírjaikba. Az utóbbi vélemény azonban „nem találkozott széles körű elismeréssel”, magyarázza Erich Fascher tudós. Amikor a Máté 27:52, 53-at fordítják, sok mai bibliafordítás azt a benyomást kelti, hogy ekkor egy feltámadás történt. Nem így az Új Világ fordítás, amely egy földrengés hatásaira utal. Vajon miért?
Először is, bárkik voltak a „szentek” Máté nem azt mondta, hogy ők keltek föl. Azt mondta, hogy a testük, vagy holttestük. Másodszor nem mondta azt, hogy ezek a testek életre keltek. Azt mondta, hogy fölkeltek, és a görög e·geiʹro ige, amely azt jelenti, hogy „fölkelteni” nem mindig vonatkozik feltámadásra. Többek között jelenthet „kiemelni” egy gödörből, vagy „fölkelni” a földről (Máté 12:11; 17:7; Lukács 1:69). A rengés Jézus halálakor felnyitotta a sírokat, élettelen testeket vetve ki azokból. Ilyen eseményekről számol be az i. sz. második században bekövetkezett földrengések folyamán történtekről Aelius Aristides görög író, valamint a közelmúltban, 1962-ben Kolumbiában történt földrengéskor.
Ilyen szemszögből vizsgálva az eseményt, összhangban van a Biblia tanításával. Az 1Korinthus 15. fejezetében, Pál apostol meggyőző bizonyítékot nyújt a feltámadást illetően, de teljesen figyelmen kívül hagyja a Máté 27:52, 53 írásszöveget. Egyébként ezt teszi az összes többi bibliaíró is (Cselekedetek 2:32, 34). A kiemelt holttestek Jézus halálakor nem kelhettek életre, ahogyan Epiphanius gondolta, mert a harmadik napon Jézus lett „az elsőszülött a halottak közül” (Kolossé 1:18). A felkent keresztényeknek, akiket „szentek”-nek is neveztek, azt ígérték, hogy Krisztus jelenléte idején részesülnek az első feltámadásban, nem pedig az első században (1Thessalonika 3:13; 4:14–17).
A legtöbb Biblia-magyarázónak nehézsége van az 53. vers kifejtésekor, noha többen közülük azt az értelmet javasolják, hogy az 52. vers a sírok megnyílását írja le a földrengés következtében, valamint az újonnan eltemetett holttestek felszínre vetését. Például a német tudós Theobald Daechsel a következőképp fordítja ezt a részt: „És sírok nyíltak ki és sok szent holtteste, melyek ott pihentek kiemeltettek.”
De vajon kik voltak azok, akik „bementek a szent városba” egy jóval későbbi időpontban, nevezetesen miután Jézus felvétetett vagy feltámasztatott? Miként a fentiekben láttuk a felszínre került testek élettelenek maradtak, így Máté olyan emberekre utalhat, akik a sírokat felkeresték és hírül hozták az eseményt Jeruzsálembe. Így az Új Világ fordítás elmélyíti a Biblia megértését és nem kelt zavart az olvasóban a feltámadást illetően.