hatalmas tanúskodás is volt, mivel a szomszédok közül sokan figyelemmel kísérték. Ezért most szeretnénk megragadni az alkalmat, hogy minden kedves testvérünknek és testvérnőnknek, akik oly szorgalmasan közreműködtek, tiszta szívből köszönetet mondjunk. Köszönetünk szól mindazon testvéreknek és testvérnőknek is, akik nyolc különböző országból érkeztek, és önfeláldozóan támogattak minket a Bételünk bővítése közben.

Ezzel a melléklettel kívántunk egy rövid áttekintést adni a mi jelenlegi Bétel-otthonunkról. A képeken keresztül láthatjátok mindazt, ami a ti szerető — szellemi, fizikai és anyagi — hozzájárulásotokkal lehetővé vált és ami Jehova áldásával meg is valósult.

Meggyőződésünk azonban, hogy a tevékenység még gazdagabb időszaka áll még előttünk. Ezért munkálkodjunk együtt szorosan továbbra is, hogy ezáltal örvendhessünk Jehova áldásának, hiszen „az gazdagít meg, és azzal semmi nem szerez bántást” (Péld 10:22). Boldogító az a tudat is, hogy ’a mi munkánk nem hiábavaló az Úrban’ (1Kor 15:58).

Legyél egész lélekkel a szolgálatodban

¹ Mint Jézus tanítványait, minket is kijelöltek arra, hogy prédikáljuk a Jóhírt Isten Királyságáról, és képezzünk másokat Jézus Krisztus tanítványaivá (Máté 24:14; 28:19, 20). Nincs más munka a földön, amivel össze lehetne hasonlítani sűrgősségben és fontosságban. Embermilliók élete forog kockán. Ez kiérdemli a legnagyobb erőfeszítésünket. Pál figyelmeztetése jól alkalmazható: „Bármit tesztek, egész lélekkel munkálkodjatok azon, mint Jehovának és nem embereknek” (Kol 3:23, New World Translation). Az „egész lélekkel” kifejezésnek az a meghatározása, hogy valaki „lángoló felbuzdulást vagy egyetlen célra törő önátadást” gyakorol. Egész lélekkel vagy a szolgálatban?

² Mit követel meg tőlünk az, hogy egész lélekkel legyünk? Jehova úgy utalt az elfogadható szolgálatra, mint egy tizedre, vagy tizedik részre (Mal 3:10). Ahelyett, hogy kijelölt volna egy különleges mennyiséget, a tizedik rész azt az időt és erőfeszítést jelenti, amelyet átadunk Jehova szolgálatára az iránta érzett szeretetünk kinyilvánításaként és a felé történt önátadásunk megbecsüléseként (w92 12/1 15. old.). Tevékenységünknek vissza kell tükröznie önátadásunk és Jehova iránti szeretetünk mélységét. Az a személy, aki egész lélekkel van, ösztönözve érzi magát, hogy olyan mértékben szolgálja Jehovát, amilyen mértékben egészsége és körülményei megengedik.

³ Pál kiemelten beszélt azokról a keresztényekről, akik ’fáradtak és küzdöttek’ a reménységük alapján (1Tim 4:10, Újfordítású revideált Biblia). Jehova olyan áldással jutalmazza meg őket, ami ’meggazdagít’ (Péld 10:22). Ellentétben azok, akik nem szívesen, visszatartva adják, elmulasztják tapasztalni azt az örömet, ami az adakozásból származik (Csel 20:35). Elhanyagolva azt, hogy ténylegesen a legjobbat adjuk, elraboljuk Jehovától a neki járó ’tizedet’ (Mal 3:8).

⁴ Adjuk a legjobbat: Amikor részt veszünk a szántóföldi szolgálatban, és leadjuk a jelentésünket, pontos a jelentés? A Szolgálatunk könyv 104. oldala ezt állapítja meg: „Akkor kezdd el mérni a prédikálószolgálatban eltöltött időt, amikor megkezded a tanúskodó tevékenységet, és akkor fejezd be a mérést, amikor az utolsó látogatást befejezted. Azt az időt, amelyet a szántóföldi szolgálat alatt pihenésre vagy étkezésre fordítasz, nem kell számítani.” Jó tervezés és erőfeszítések szükségesek, hogy a legtöbbet végezzük el az alatt az idő alatt, amelyet a szántóföldi szolgálatban töltünk.

⁵ A legjobb erőforrásainkat adni azt jelenti, hogy annyit teszünk, amennyit csak tudunk, amikor részt veszünk a szolgálatban. Az a személy, aki egész lélekkel van, nem korlátozná szándékosan prédikálását alkalomszerű próbálkozásokra az alkalmi tanúskodásban, ahelyett hogy részt venne a házról házra végzett munkában. Egy egész lélekkel levő, fiatal, alámerítetlen hírnök nem csak a szülei unszolására menne ki prédikálni kevés érdeklődést felmutatva arra, hogy az ajtókhoz menjen vagy részt vegyen abban, hogy bevezetőket mondjon.

⁶ Pál sürget bennünket, hogy őrizzük meg szorgalmunkat azért, hogy ne váljunk lustákká (Zsid 6:11, 12). Mekkora öröm, hogy áttekinthetjük szolgálatunkat, és nincs okunk a megszégyenülésre — mivel egész lélekkel voltunk! (2Tim 2:15). A legnagyobb örömünk felismerhetővé válik, amikor a nagy nyomorúság túlélői között látjuk azokat a személyeket, akiknek személyesen segítettünk. Jehova bizonyosan gazdagon megjutalmazza azokat, akik egész lélekkel szolgálnak neki.