Tanítja a Biblia a végzetbe vetett hitet?

BECSÜLETSÉRTÉS! RÁGALMAZÁS! Amikor a társadalom egyik köztiszteletben álló tagja úgy véli, hogy a nevét vagy hírnevét bemocskolja egy hamis híresztelés, arra érez késztetést, hogy kiigazítsa a dolgokat. Talán még bírói eljáráshoz is folyamodik azok ellen, akik felelősek a becsületsértésért.

Nos, a fatalizmus nem más, mint a Mindenható Isten elleni rágalom. Ez az elmélet azt tartja, hogy Isten személyesen felelős az összes tragédiáért és szerencsétlenségért, ami az emberiséget sújtja. Ha te is hiszel a végzetben, talán azt gondolod, hogy az Egyetemes Szuverén összeállított egy napirendet, amelyben valami ilyesmit lehetne olvasni: „Ma John megsérül egy autóbalesetben, Fatou-nak maláriarohama lesz, Mamadou házát romba dönti a vihar.” Éreznél igazi indíttatást arra, hogy egy ilyen Istent szolgálj?

„De ha nem Isten a felelős a minket érő csapásokért, akkor ki?” — kérdezik a fatalisták. Az előző cikkben említett fiatalember, Ousmane maga is ezen tűnődött. De neki nem kellett találgatnia vagy töprengenie ahhoz, hogy eljusson az igazsághoz. Megtudta, hogy Isten az ihletett Szavában, a Bibliában található tanítások által tisztázta magát ettől a rágalomtól (2Timótheus 3:16). Akkor vizsgáljuk is meg, mit mond a Biblia ebben a témában!

Ki a hibás?

Árvizek, viharok, földrengések — az ilyen katasztrófákat gyakran Isten műveinek nevezik. A Biblia mégsem azt mutatja, hogy Isten okozza ezeket a szerencsétlenségeket. Vegyünk szemügyre egy tragédiát, ami évszázadokkal ezelőtt történt a Közel-Keleten! A Biblia elmondja nekünk, hogy ennek a katasztrófának az egyetlen túlélője ezt adta hírül: „Istennek tüze [a héber kifejezés gyakran ’villámlást’ jelent] esék le az égből, és megégeté a juhokat és a szolgákat, és megemészté őket” (Jób 1:16).

Bár ez a megrémült ember talán azt gondolta, hogy Isten felelős a villámlásért, a Biblia rámutat, hogy nem Ő volt a hibás. Olvasd el magadnak a Jób 1:7–12-t, és megtudod, hogy a vihart nem Isten, hanem az ő Ellenfele, Sátán, az Ördög okozta! Nem minden szerencsétlenséget idéz elő közvetlenül Sátán. De Istent hibáztatni nyilvánvalóan nincs okunk.

Valójában sokszor az emberek a hibásak, amikor rosszul mennek a dolgok. Az iskolai, a munkahelyi vagy a társas kapcsolatokban jelentkező kudarcok talán az erőfeszítések és a megfelelő képzés, vagy mások figyelembevételének a hiányából fakadnak. A betegségek, a balesetek és a halálesetek szintén lehetnek a gondatlanság következményei. Nos, az is nagyban lecsökkenti valaki halálának a valószínűségét egy autóbalesetben, ha egyszerűen csak bekapcsolja a biztonsági övet, amíg vezet. A biztonsági öv nem számítana, ha a megváltoztathatatlan „végzet” működne. A megfelelő orvosi ellátás és a higiénia drámai módon lecsökkenti az idő előtti elhalálozások számát. Még ha néhány csapást általánosan „Isten művének” neveznek is, valójában az ember művei — az ember földdel való rossz gazdálkodásának a szomorú következményei. (Vö. Jelenések 11:18.)

„Idő és előre nem látott események”

Igaz, hogy van sok olyan szomorú esemény, amelynek az okai nem teljesen nyilvánvalóak. Jegyezzük meg azonban, amit a Biblia a New World Translation szerint a Prédikátor 9:11-ben (9:13) mond: „Megfordultam, hogy lássam a nap alatt, hogy nem a gyorsaké a versenyfutás, és nem az erőseké a csata, sem a bölcseké az eledel, sem az értelmeseké a gazdagság; a kedvesség sem azoké, akiknek ismeretük van, mert idő és előre nem látott események érik mindannyiukat.” Ezért tehát nincs okunk azt hinni, hogy a Teremtő áll a balesetek mögött, vagy azt, hogy a balesetek áldozatai valamiképpen büntetésben részesülnek.

Maga Jézus Krisztus is vitatta a fatalista érvelést. Egy olyan tragédiára utalva, amit jól ismertek a hallgatói, Jézus megkérdezte: „az a tizennyolcz, a kire rászakadt a torony Siloámban, és megölte őket, gondoljátok-é, hogy bűnösebb volt minden más Jeruzsálemben lakó embernél? Nem, mondom néktek” (Lukács 13:4, 5). Jézus nyilvánvalóan nem Isten közbelépésének, hanem ’az időnek és az előre nem látott eseményeknek’ tulajdonította a csapást.

A tökéletlenség pusztító hatásai

Mi a helyzet akkor a megmagyarázhatatlan halálesetekkel és betegségekkel? A Biblia nyíltan írja le az emberiség állapotát: „Ádámban mindnyájan meghalnak” (1Korinthus 15:22). A halál azóta sújtja az emberiséget, amióta ősapánk, Ádám az engedetlenség útjára lépett. Ahogy Isten figyelmeztetése el is hangzott, Ádám a halál örökségét hagyta leszármazottjaira (1Mózes 2:17; Róma 5:12). Ilyenformán végül is minden betegség Ádámra, a közös ősünkre vezethető vissza. Örökölt gyengeségünknek is sok köze van a csalódásokhoz és a kudarcokhoz, amelyeket az életben tapasztalunk (Zsoltárok 51:7).

Vegyük szemügyre a szegénység problémáját! A végzetbe vetett hit gyakran arra ösztönzi az áldozatokat, hogy törődjenek bele nehéz életükbe. „Ez a sorsunk” — gondolják. A Biblia viszont rámutat, hogy az emberi tökéletlenség, nem pedig a végzet a hibás. Néhányan akkor lesznek szegények, amikor ’learatják, amit elvetettek’ a lustaság vagy az erőforrásaikkal való rossz gazdálkodás következtében (Galátzia 6:7; Példabeszédek 6:10, 11). Megszámlálhatatlan milliók élnek szegénységben amiatt, hogy a hatalmon lévő kapzsi embereknek esnek áldozatul. (Vö. Jakab 2:6.) „Uralkodik az ember az emberen maga kárára” — mondja a Biblia (Prédikátor 8:9). Nem létezik bizonyíték arra, hogy minden ínség Istennek vagy a sorsnak tulajdonítható.

A végzetbe vetett hit káros hatásai

Még egy meggyőző érv a végzetbe vetett hit ellen az, amilyen hatással lehet a fatalizmus a benne hívőkre. Jézus Krisztus azt mondta: „minden jó fa jó gyümölcsöt terem; a romlott fa pedig rossz gyümölcsöt terem” (Máté 7:17). Vizsgáljuk meg a fatalizmus egyik „gyümölcsét” — azt, ahogyan befolyásolja az emberek felelősségérzetét.

Az egészséges, személyes felelősségérzet fontos. Ez azon dolgok egyike, amelyek arra késztetik a szülőket, hogy gondoskodjanak a családjukról, a dolgozókat, hogy lelkiismeretesen tegyenek eleget feladataiknak, a gyártókat pedig, hogy jó minőségű termékről gondoskodjanak. A végzetbe vetett hit eltompíthatja ezt a felelősségérzetet. Például képzeljük el, hogy egy ember autójának hibás a kormánymechanizmusa. Ha kifinomult a felelősségérzete, megjavíttatja azt a saját és az utasai élete iránti törődésből. Egy fatalista személy viszont talán nem veszi figyelembe a kockázatot, úgy érvelve, hogy csak akkor fog bekövetkezni egy üzemzavar, ha az „Isten akarata”.

Igen, a végzetbe vetett hit könnyen előmozdítja a gondatlanságot, a lustaságot, az egyén tettei iránti felelősségvállalás elmulasztását és egy sor egyéb kedvezőtlen vonást.

Akadály az Istennel való kapcsolatunkban?

A legkárosabb az egészben az, hogy a végzetbe vetett hit elfojthatja az egyén Isten iránti felelősség- vagy kötelességtudatát (Prédikátor 12:15). A zsoltáríró arra ösztönzi az egész emberiséget, hogy ’érezzék és lássák meg, hogy jó az Úr’ (Zsoltárok 34:9). Isten kifejezett bizonyos követelményeket azok számára, akik élvezni szeretnék jóságát (Zsoltárok 15:1–5).

Ezen követelmények egyike a bűnbánat (Cselekedetek 3:19; 17:30). Ez magában foglalja, hogy beismerjük hibáinkat, és megtesszük a szükséges változtatásokat. Tökéletlen emberekként mindannyiunknak van sok hibája, amit szükséges megbánni. De ha egy személy azt hiszi, hogy ő a sors egyik tehetetlen áldozata, nehéz éreznie annak szükségességét, hogy megbánja a hibáit, vagy vállalja értük a felelősséget.

A zsoltáríró azt mondta Istenről: „a te kegyelmed jobb az életnél” (Zsoltárok 63:4). A végzetbe vetett hit mégis milliókat győzött meg arról, hogy Isten az okozója a szenvedésüknek. Ez persze sokakat keserűséggel tölt el vele szemben, és bezárják az ajtót az előtt, hogy igazán szoros kapcsolatuk legyen a Teremtővel. Elvégre, te hogyan tudnál szeretetet érezni olyasvalaki iránt, akit úgy tekintesz, mint az összes problémád és megpróbáltatásod okozóját? A fatalizmus tehát gátat emel Isten és az ember közé.

Megszabadulva a végzet zsarnoksága alól

A fiatal Ousmane-t, akit kezdetben említettünk, egyszer már rabszolgájává tette a végzetbe vetett hit. Mikor azonban Jehova Tanúi segítettek, hogy a Biblia fényében értékelje ki a gondolkodásmódját, Ousmane-t ez arra indította, hogy feladja a végzetbe vetett hitét. Az eredmény a megkönnyebbülés mélyreható érzése és egy új, pozitív életszemlélet lett. Ami még fontosabb, megismerte Jehovát mint olyan Istent, aki „irgalmas és kegyelmes Isten, késedelmes a haragra, nagy irgalmasságú és igazságú” (2Mózes 34:6).

Ousmane arra is ráébredt, hogy Istennek, bár nem tervezi meg az életünk minden részletét, célja van velünk a jövőre nézve.a A 2Péter 3:13 ezt mondja: „De új eget és új földet várunk az ő ígérete szerint, a melyekben igazság lakozik.” Jehova Tanúi millióknak segítettek már abban, hogy azt a reménységet ápolhassák, hogy örökké élhetnek a megígért „új föld” részeként. Neked is szeretnének segíteni ebben!

Ahogy növekedsz majd a Biblia pontos ismeretében, értékelni fogod, hogy a jövőd nem valamiféle előre meghatározott sorstól függ, ami felett nincs hatalmad. Mózesnek az ókori izraelitákhoz szóló szavai jól alkalmazhatók: „az életet és a halált adtam előtökbe, az áldást és az átkot: válaszd azért az életet, hogy élhess mind te, mind a te magod; hogy szeressed az Urat, a te Istenedet, és hogy hallgass az ő szavára, és ragaszkodjál hozzá” (5Mózes 30:19, 20). Igen, van beleszólásod a jövődbe! Ez nem a sors kezében van!

[Lábjegyzet]

[Képek a 6–7. oldalon]

Ezek a csapások nem „Isten művei” voltak

[Forrásjelzések]

U.S. Coast Guard photo

WHO

UN PHOTO 186208 /M. Grafman