Hiszel a lélekvándorlásban?

„EMLÉKSZEL még a szomszéd lányra, akibe szerelmes voltál, amikor itt, Indiában cseperedtél?” — kérdezte Mukundbhai, amikor írt a fiának, aki egyetemi hallgató az Egyesült Államokban. „Egy-két héten belül férjhez megy. Gondoltam, tudnod kellene róla.”

Miért osztotta meg az apa a fiával ezt a hírt? Elvégre Mukundbhai már évekkel ezelőtt ellentmondást nem tűrően véget vetett ennek a serdülőkori románcnak. A fia ráadásul az Egyesült Államokban volt, mivel már hat éve felsőfokú oktatásban részesült. Ez idő alatt nem állt kapcsolatban a lánnyal, és ezt Mukundbhai is tudta.

Akkor mire való ez az aggodalom? Mukundbhainál azért mutatkozott meg az aggodalom, mert hitt a lélekvándorlásban, vagyis az újraszületésben.a Ha a két fél között kialakult gyermekkori vonzalom netalántán annak tudható be, hogy az előző életükben házastársak voltak, kegyetlen dolog lenne elválasztani őket egymástól most, hogy olyan korba léptek, amikor már érettek a házasságra. Mukundbhai csak tudatosítani akarta fiában a helyzetet, még mielőtt a lány valaki máshoz menne feleségül a jelenlegi életben.

Vizsgáljunk meg egy másik esetet is! Egy négyéves kislány sokszor volt kórházban Mumbaiban (India), ami nagyon meggyötörte. Az volt a baj, hogy az egyik szívbillentyűje elégtelenül működött. Jómódú szülei számára elviselhetetlen volt látni, ahogy a gyermek szenved. Ennek ellenére így érveltek: „El kell fogadnunk. Biztosan tett valamit az előző életében, amivel kiérdemelte.”

A lélekvándorlásba vetett hit fontos szerepet játszik a hinduizmushoz, a buddhizmushoz, a jainizmushoz, a szikh valláshoz és más, indiai eredetű valláshoz tartozó milliók életében. Az életben tapasztalt élményeket — kezdve attól, hogy valaki beleszeret valakibe, egészen a mérhetetlen szenvedésig — az előző életben vagy életekben elkövetett tettek következményeinek tekintik.

A nyugati országokban is sokakat bűvkörébe kerít a lélekvándorlás tana. Shirley MacLaine amerikai színésznő is vallja, hogy hisz benne. A Vancouverben (Brit Columbia, Kanada) élő Laurel Phelan nevű írónő azt állítja, hogy ötven előző életből vannak emlékképei. 1994-ben a Gallup közvélemény-kutatása alkalmával — mely a CNN és az USA Today számára készült — a megkérdezett 1016 felnőttből több mint 270-en azt vallották, hogy hisznek a lélekvándorlásban. A lélekvándorlásba vetett hit a New Age-mozgalomnak is része. De milyen bizonyítékok támasztják alá ezt a hitnézetet?

„Az előző élet emlékképei!” — mondják azok, akik hisznek a lélekvándorlásban. Ennélfogva, mikor a Bangkokban élő hároméves Ratana „kezdett emlékezni az előző életére, amikor is vallásos asszony volt, aki a hatvanas éveiben járt, amikor meghalt”, a legtöbb megfigyelő a lélekvándorlás igazi bizonyítékának fogadta el a kislány esetét.

A kételkedés ennek ellenére jelentős méreteket ölt. Az előző életeknek tulajdonított emlékeknek pedig másfajta magyarázata is lehetséges.b A hindu filozófus, Nikhilananda a Hinduism: Its Meaning for the Liberation of the Spirit című könyvében azt írja, hogy „a halál utáni élményeket a józan észre támaszkodva nem lehet bebizonyítani”. Mégis megerősíti, hogy „az újraszületés tana inkább valószínű, mintsem valószínűtlen”.

De vajon a Biblia támogatja ezt a tanítást? És a halottakra vonatkozóan milyen reménységet nyújt Isten ihletett Szava?

Hinned kellene a lélekvándorlásban?

PLATÓN, a görög filozófus a lélekvándorlás gondolatával kapcsolta össze azt, amikor valaki beleszeret valakibe. Hitt abban, hogy a lélek — lévén halhatatlan — az úgynevezett „tiszta formák birodalmába” vándorol a test halála után. Test nélkül ott is marad egy ideig, és szemléli a formákat. Amikor a lélek később egy másik testben reinkarnálódik, tudat alatt visszaemlékszik a formák birodalmára, és vágyódik is oda. Platón szerint az ember azért szeret bele valakibe, mert szerelmesében a szépség ideális formáját látja, amelyre homályosan visszaemlékszik, és amely után kutat.

Azonosítsuk a forrását és az alapját

A lélekvándorlás tanítása feltételezi, hogy a lélek halhatatlan. A lélekvándorlás eredetét tehát azokhoz a népekhez és nemzetekhez kell visszavezetni, amelyek hittek ebben. Erre alapozva néhányan azt gondolják, hogy a lélekvándorlás az ókori Egyiptomból származik. Mások úgy vélik, hogy az ősi Babilóniából indult ki. Azért, hogy tekintélyt szerezzen a babilóniai vallásnak, a papság előtérbe helyezte a lélek vándorlásának tanát. Így már kijelenthették, hogy a vallásuk hősei a kiemelkedő, bár régen elhunyt elődeik reinkarnációi.

A lélekvándorlásba vetett hit azonban Indiában érte el virágkorát. A hindu bölcsek a gonoszság és az emberek körében megnyilvánuló szenvedés egyetemes nehézségével küszködtek. „Hogyan egyeztethető ez össze az igazságos Teremtő fogalmával?” — kérdezték. Megpróbálták feloldani az Isten igazságossága és a világon tapasztalható, előre nem látott csapások és egyenlőtlenségek között feszülő ellentétet. Idővel megfogalmazták a „karma törvényét”, az ok-okozat törvényét: „Ki mint vet, úgy arat.” Kidolgoztak egy részletes „mérleget” arra vonatkozóan, hogy az egyik életben elért érdemekért és elkövetett hibákért jutalom vagy büntetés jár majd a következő életben.

A „karma” egyszerűen azt jelenti: ’cselekedet’. Akkor mondják egy hindura, hogy jó a karmája, ha alkalmazkodik a társadalmi és a vallási normákhoz, és akkor rossz a karmája, ha ezt nem teszi. A karmája, vagyis a cselekedetei határozzák meg a jövőjét az összes egymást követő újraszületés alkalmával. „Minden ember a jellemvonások olyan tervrajzával születik, amely főként az előző életeiben végrehajtott cselekedeteiből áll össze, bár a fizikai jellegzetességeit az öröklődés határozza meg” — írja a filozófus, Nikhilananda. „Az ember [ilyenformán] a saját sorsának építésze, a saját végzetének építője.” A végső cél viszont az, hogy az illető kiszabaduljon a vándorlásnak ebből a körforgásából, és egyesüljön Brahmannal — a legfőbb létezővel. A hinduk hite szerint ezt úgy érik el, ha igyekeznek a társadalom által elfogadott módon viselkedni, és elsajátítani a jellegzetes hindu tudást.

A lélekvándorlás tanítása tehát a lélek halhatatlanságának tanára alapoz, és erre épít, miközben felhasználja a karma törvényét. Lássuk csak, mi a mondanivalója Isten ihletett Szavának, a Bibliának ezekre az elképzelésekre vonatkozóan.

Halhatatlan a lélek?

Ahhoz, hogy választ kapjunk erre a kérdésre, forduljunk a Teremtő ihletett Szavához, amely a legnagyobb tekintély ebben a témában. Mindjárt a Biblia legelső könyvéből, a Mózes első könyvéből megtudjuk, mit is jelent pontosan a „lélek”. Az első ember, Ádám teremtésére vonatkozóan a Biblia ezt írja: „formálta vala az Úr Isten az embert a földnek porából, és lehellett vala az ő orrába életnek lehelletét. Így lőn az ember élő lélekké” (1Mózes 2:7). Nyilvánvaló, hogy az embernek nincs lelke, hanem önmaga a lélek. Itt a lélek értelemben használt héber szó a neʹphes. Ez a szó mintegy 700-szor fordul elő a Bibliában, és sohasem valamiféle különálló, földöntúli emberi alkotórészre utal, hanem mindig olyasmire, ami kézzelfogható és fizikai (Jób 6:7; Zsoltárok 35:13; 107:9; 119:28).

Mi történik a lélekkel a halál alkalmával? Vizsgáljuk meg, mi történt Ádámmal, mikor meghalt. Amikor elkövette a bűnt, Isten ezt mondta neki: „visszatérsz a földbe, mert abból vétettél: mert por vagy te s ismét porrá leszesz” (1Mózes 3:19). Gondolkodj el azon, mit is jelent ez! Ádám nem létezett addig, míg Isten meg nem teremtette a porból. A halála után Ádám a nemlétnek ugyanabba az állapotába tért vissza.

Egyszerűen szólva a Biblia azt tanítja, hogy a halál az élet ellentéte. A Prédikátor 9:7, 12-ben ezt olvassuk: „az élők tudják, hogy meghalnak; de a halottak semmit nem tudnak, és azoknak semmi jutalmok nincs többé; mivelhogy emlékezetök elfelejtetett. Valamit hatalmadban van cselekedni erőd szerint, azt cselekedjed; mert semmi cselekedet, okoskodás, tudomány és bölcseség nincs a Seolban, a hová menendő vagy.”

Ez azt jelenti, hogy a halottak képtelenek bármit is tenni vagy érezni. Többé nincsenek gondolataik, és nem is emlékeznek semmire. A zsoltáríró így fejezte ki ezt: „Ne bizzatok nemesekben, ember fiában, kinek nincsen segedelme: elszáll szelleme, visszatér földjéhez, azon a napon elvesznek szándékai” (Zsoltárok 146:3, 4, Izr. Magyar Irodalmi Társulat fordítása).

A Biblia világosan megmutatja, hogy a halál alkalmával a lélek nem költözik át egy másik testbe, hanem meghal. „A mely lélek vétkezik, annak kell meghalni!” — jelenti ki nyomatékosan a Biblia (Ezékiel 18:4, 20; Cselekedetek 3:23; Jelenések 16:3, Vida fordítás). A lélek halhatatlanságának tanát tehát — magát a lélekvándorlás elméletének az alapját — egyáltalán nem támogatja a Szentírás. Enélkül pedig megdől ez az elmélet. Akkor viszont mivel magyarázható az a szenvedés, amit látunk a világon?

Miért szenvednek az emberek?

Az emberi szenvedés mögött rejlő ok a tökéletlenség, amelyet mindannyian a bűnös Ádámtól öröklünk. „Egy ember által jött be a világra a bűn, és a bűn által a halál, és akképen a halál minden emberre elhatott, mivelhogy mindenek vétkeztek” — írja a Biblia (Róma 5:12). Mivel mindnyájan Ádámtól származunk, mindegyikünk megbetegszik, megöregszik és meghal (Zsoltárok 41:2, 4; Filippi 2:25–27).

Isten változhatatlan erkölcsi törvénye továbbá kijelenti: „Ne tévelyegjetek, Isten nem csúfoltatik meg; mert a mit vet az ember, azt aratándja is. Mert a ki vet az ő testének, a testből arat veszedelmet” (Galátzia 6:7, 8). A válogatás nélküli nemi élet ezért érzelmi gyötrelemhez, nem kívánt terhességekhez és nemi úton terjedő betegségekhez vezethet. „[Az Egyesült Államokban] a rák halálos válfajainak elképesztően magas százalékarányáért — 30 százalékáért — elsősorban a dohányzás, s ugyanennyiért az életmód a felelős, főleg a táplálkozási szokások és a testmozgás hiánya” — közli a Scientific American című folyóirat. Néhány, szenvedést okozó természeti csapás annak a következménye, hogy az ember rosszul gazdálkodik a föld erőforrásaival. (Vö. Jelenések 11:18.)

Bizony, sok gyötrelemért, amit az ember átél, önmaga a felelős. Mivel azonban a lélek nem halhatatlan, a „ki mint vet, úgy arat” törvény nem alkalmazható arra, hogy az emberek szenvedését a karmával, az állítólagos előző életükben végrehajtott cselekedeteikkel kapcsolja össze. A Biblia ilyen kijelentést tesz: „a ki meghalt, felszabadult a bűn alól” (Róma 6:7, 23). A bűn következményeit ezért nem viszi magával az illető valamiféle halál utáni életbe.

Sátán, az Ördög úgyszintén sok szenvedést idéz elő. Ezt a világot valójában Sátán uralja (1János 5:19). És ahogy Jézus Krisztus megjövendölte: a tanítványai ’gyűlöletesek lesznek mindenki előtt az ő nevéért’ (Máté 10:22). Ebből eredően az igazságosak sokszor több bajjal néznek szembe, mint a gonoszok.

Néhány esemény nem azonnal nyilvánvaló okokból történik meg ezen a világon. A leggyorsabb futó is eleshet, és elveszítheti a versenyt. Egy hatalmas hadsereg gyengébb haderőktől is vereséget szenvedhet. Egy bölcs ember képtelen lehet arra, hogy állást találjon magának, és emiatt még éhezhet is. Olyan emberek, akik kitűnően értenek az üzleti ügyek intézéséhez, a körülmények hatására képtelenek lehetnek alkalmazni tudásukat, és így szegénységben találhatják magukat. Intelligens egyének magukra vonhatják a hatóságok haragját, és azok rosszallóan tekinthetnek rájuk. Miért van ez így? „Mert idő és előre nem látott események érik mindannyiukat” — adja meg a választ a bölcs Salamon király (Prédikátor 9:11, NW [9:13]).

A szenvedés már hosszú idővel azelőtt osztályrésze volt az emberiségnek, mielőtt a hindu bölcsek megpróbáltak volna magyarázattal szolgálni arra vonatkozóan, hogy miért van. Reménykedhetünk azonban egy jobb jövőben? És milyen ígéretet tartogat a Biblia a halottakra vonatkozóan?

Békés jövő

A Teremtő megígérte, hogy nemsokára véget vet a Sátán irányítása alatt álló jelenlegi világ társadalmának (Példabeszédek 2:21, 22; Dániel 2:44). Az új, igazságos emberi társadalom — az „új föld” — akkor valóság lesz (2Péter 3:13). Akkor „nem mondja a lakos: beteg vagyok!” (Ésaiás 33:24). Még a halál okozta gyötrelem is megszűnik, mert Isten „eltöröl minden könyet az ő szemeikről; és a halál nem lesz többé; sem gyász, sem kiáltás, sem fájdalom nem lesz többé, mert az elsők elmúltak” (Jelenések 21:4).

Az Isten megígért új világában élőkre vonatkozóan ezt jövendölte a zsoltáríró: „Az igazak öröklik a földet, és mindvégig rajta lakoznak” (Zsoltárok 37:29). Sőt, a szelídek „gyönyörködnek nagy békességben” (Zsoltárok 37:11).

Mukundbhai, akit az előző cikkben említettünk, anélkül merült halálalvásba, hogy tudott volna Isten csodálatos ígéreteiről. Azoknak a millióknak azonban, akik úgy haltak meg, hogy nem ismerték Istent, az a kilátásuk, hogy egy békés, új világban ébredhetnek fel, ahogy a Biblia ígéri: „lesz feltámadásuk a halottaknak, mind igazaknak, mind hamisaknak” (Cselekedetek 24:15; Lukács 23:43).

A „feltámadás” szót itt a görög a·naʹszta·szisz szóból fordították, amely szó szerint azt jelenti: ’újrafelállás’. A feltámadás ezért magában foglalja az egyén életének a helyreállítását minden jellemvonásának a figyelembevételével.

Az ég és a föld Teremtőjének kifogyhatatlan a bölcsessége (Jób 12:13). Nem okoz gondot neki, hogy emlékezzen az elhunytak minden jellemvonására. (Vö. Ésaiás 40:26.) Jehova Isten a szeretetben is bővelkedik (1János 4:8). Ezért nem arra használja fel tökéletes emlékezőképességét, hogy azokért a rossz dolgokért büntesse az elhunytakat, amiket tettek, hanem arra, hogy a haláluk előtti személyiségükkel együtt visszahozza őket az életbe egy paradicsomi földön.

A Mukundbhaihoz hasonló millióknak a feltámadás azt fogja jelenteni, hogy ismét együtt lesznek szeretteikkel. De képzeld csak el, mit fog jelenteni azoknak, akik jelenleg élnek! Vegyük például Mukundbhai fiát, aki megismerte az Istenről és a szándékairól szóló csodálatos igazságot. Milyen vigasztaló számára az a tudat, hogy az édesapját nem tartja fogva az újraszületéseknek csaknem végtelen körforgása, amelyben minden egyes születést gonoszság és szenvedés övezne! Apja egyszerűen csak halálalvásban van, és a feltámadásra vár. Mennyire felpezsdítő, amikor annak lehetőségén elmélkedik, hogy egy napon majd megoszthatja édesapjával, amit ő maga is megtanul a Bibliából!

Isten akarata az, hogy „minden ember idvezüljön és az igazság ismeretére eljusson” (1Timótheus 2:3, 4). Itt az ideje, hogy megtudd, hogyan élhetsz örökké egy paradicsomi földön más embermilliókkal együtt, akik már most cselekszik Isten akaratát (János 17:3).