Fényes kilátások a növekedésre

A geotermikus energiával fűtött és mesterségesen megvilágított üvegházakkal az izlandi földművelők sokféle gyümölcsöt, zöldségféléket és más növényeket képesek termeszteni. Hasonlóképpen a Tanúk is szellemi igazsággal, a kedves meggyőzés melegségével és Jehova szent szellemének áldásával felszerelkezve, csodálatos eredményeket tapasztalnak az izlandi szántóföldön.

Ebben az évben 542 személy volt jelen Krisztus halálának Emlékünnepén, és jelenleg közel 200 házi bibliatanulmányozást vezetnek. Ráadásul a kedvező reagálás a bátorításra, hogy kiutalatlan területeken szolgáljanak, arról biztosít minket, hogy a juhszerű emberek ezen a kiterjedt szigeten mind meg fogják hallani a Jó Pásztor, Jézus Krisztus hangját (János 10:14–16). Mily örömteli eredmény ez azoknak a hűséges Királyság-hírnököknek, akik az elmúlt 64 év alatt oly sok türelmet és kitartást mutattak azáltal, hogy prédikálták a Jóhírt a jég és tűz földjén!

Végezzétek tovább az úttörőszolgálatot állhatatosan

KÖRÜLBELÜL Jehova 4 500 000 Tanúja hirdeti a Jóhírt világszerte. Köztük több mint 600 000 úttörő vagy teljes idejű Királyság-hírnök van. Az úttörők e seregén belül életkoruk egészen a tizenéves kort még el nem érőktől a nyugdíjas kort már meghaladó 90 évesekig terjed. Mindenféle családi háttérből és életkörülmények közül jönnek.

Kétségtelen, hogy ezeknek a teljes idejű prédikálóknak mindegyike sikeres szeretne lenni az úttörőszolgálatban. Sokan szeretnék ezt élethosszig tartó pályafutássá tenni. Néhányan ezt nem tudják megtenni bizonyos okok miatt. Mások mégis folytatni tudják az úttörőszolgálatot pénzügyi nehézségeik, gyenge egészségük, elkedvetlenedésük és egyéb más nehézség ellenére. Nos, hogyan tudnak a teljes idejű prédikálók megbirkózni ilyen nehézségekkel, és hogyan tudják továbbra is állhatatosan végezni az úttörőszolgálatot?

A pénzügyi szükségletek fedezése

Általában az úttörők világi munkahelyen dolgoznak, hogy fedezni tudják kiadásaikat, ahogyan Pál apostol tette (1Thessalonika 2:9). A világ legtöbb részén az étel, ruházat, hajlék és utazás igen magasra szökő árával néznek szembe. Gyakran nehéz részidejű munkát szerezniük, amelyre pedig szükségük van. Ha vannak is, az ilyen munkák gyakran csak minimális fizetést ajánlanak, egészségügyi biztosítás előnyei nélkül.

Ha továbbra is ’Isten országát és igazságát keressük’, bízhatunk abban, hogy Jehova gondoskodni fog anyagi szükségleteinkről. Ezért a pénzügyi nyomás alatt az úttörőknek nem kell ’aggodalmaskodniuk a holnap felől’ (Máté 6:25–34). Mialatt komoly erőfeszítéseket tesznek, hogy megoldják az ilyen problémákat, a Jehovába vetett erős hit megkíméli őket a túlzott aggodalomtól.

Ha valaki pénzügyi nehézségekkel kerül szembe, talán lehet a kiadásokat csökkenteni. A költségvetés némi változtatásával talán lehetséges fedezni a szükségleteket, de nem csupán az anyagi természetű igényeket. A kiadások csökkentése érdekében néhány úttörő megosztott egy lakást más keresztényekkel. A szülők néha ingyenes szállásról gondoskodnak vagy csak minimális pénzt kérnek, hogy támogassák gyermekeiket az úttörőszolgálatban. Mások ennivalóval segítik az úttörőket és hozzájárulnak utazási költségeikhez. De az úttörők nem szeretnének terhére lenni másoknak, mivel Írás szerinti kötelességük, hogy gondoskodjanak önmagukról (2Thessalonika 3:10–12).

Az utazási költségeket úgy is le lehet csökkenteni, ha a kiadásokat megosztják más úttörőkkel. Ha van két úttörő, aki autóval rendelkezik, együtt kezdhetnék el a prédikálómunkát ugyanazon a területen, és egy kocsit használnának, ezzel kizárva két jármű működtetésének költségeit. Azok az úttörők, akiknek nincs autójuk, csatlakozhatnának olyanokhoz, akiknek van, és együtt állhatnák az utazási költségeket. Az utazási költségeket úgy lehet még csökkenteni, ha egy közeli területet munkálnak be, főleg gyalogosan. Sok országban használnak az úttörők gazdaságos tömegközlekedési eszközöket.

Newton Cantwell és felesége azok közé tartozik, akik le tudták küzdeni a pénzügyi nehézségeket, és tovább tudták végezni állhatatosan a teljes idejű szolgálatot. Eladták farmjukat és elkezdték az úttörőszolgálatot hét gyermekük közül hattal 1932-ben, a nagy gazdasági válság idején. „Nem tartott sokáig, mire elköltöttük mindazt, amit kaptunk a farm eladásából, főként orvosi számlákra — írta Cantwell testvér. — Visszaemlékszünk rá, hogy mikor elköltöztünk második megbízatásunk helyére, csupán arra volt elegendő pénzünk, hogy két hetet kifizessünk előre a szállás bérléséért, és öt dollár maradt. Ennek ellenére tudtuk, hogy Jehova gondoskodni fog rólunk mindaddig, míg mi szorgalmasan végezzük szolgálatunkat . . . Megtanultunk különböző módokon takarékoskodni. Például, amikor új területre költöztünk, beszéltem néhány benzinkút tulajdonosával és elmondtam nekik, hogy három kocsink van úton mindennap keresztény munkánkkal kapcsolatban. Ennek az lett általában az eredménye, hogy kedvezményes áron kaptunk benzint. Fiaink hamar megtanulták, hogyan javítsák meg kocsijainkat, ezzel sok autójavítási költséget takarítottunk meg.” Cantwellék így sikeresen megbirkóztak a pénzügyi kihívásokkal, és tovább végezték állhatatosan a teljes idejű szolgálatot. Cantwell testvér még mindig az úttörők listáján volt, amikor 103 évesen meghalt.

Részidejű munka megszerzése

Sok úttörő részidejű munkával tartja fenn magát pénzügyileg. Pál hittársaival, Priscillával és Akvilával együtt sátorkészítőként dolgozott, hogy eltartsa magát Korinthusban a szolgálatban (Cselekedetek 18:1–11). Ma a szellemi testvérek gyakran boldogan ajánlanak fel az úttörőknek részidejű világi munkát. Más úttörők munkaközvetítő iroda útján szereztek ilyen munkát, ahol ideiglenes munkákat ajánlottak nekik. Nélkülözhetetlen az Istenbe vetett hit és ugyanígy a buzgó ima, hogy ő irányítsa a munkaadó döntését (Példabeszédek 15:29).

„Miután sok erőt merítettem az imateljes átgondolásból — mondta egy úttörő —, közöltem az igazgatómmal, hogy prédikálószolgálati munkám komoly, személyes felelősség, és nem tudom elfogadni a teljes idejű állást. A következő szerdán megkérdezte tőlem, nem fontolnám-e meg újra a munka lehetőségét, azonban részidejű alapon. Örömmel elfogadtam.” Ne becsüljétek alá az ima erejét, és imáitokat kövessék cselekedetek.

Az úttörők tanácsosnak láthatják, ha közlik leendő munkaadójukkal, hogy a részidejű munka keresésével az a céljuk, hogy eltartsák magukat a szolgálatban. Megemlíthetik, melyek azok a napok, amelyeken elérhetőek, és hány órát szeretnének hetente a munkára szentelni. Két vér szerinti testvérnő meg tudott osztani egy teljes idejű munkát egy jogi tanácsadó irodánál; megengedték mindkettőjüknek, hogy két és fél napot dolgozzanak egy héten. Ez eltartotta őket mint úttörőket egészen addig, míg részt nem vettek az Őrtorony Gileád Biblia Iskolában és meg nem kapták misszionáriusi megbízatásukat.

Különböző, Írás szerint elfogadható munkákat lehet találni, ha hívőtársainkkal és másokkal beszélgetünk, vagy utánanézünk újsághirdetésekben. Nagy segítség az alázat, mert ez távol tartja az úttörőket attól, hogy túl válogatósak legyenek a munka fajtáját illetően, hogy mit szeretnének elvégezni. (Vö. Jakab 4:10.) Hogy folytatni tudják az úttörőszolgálatot, talán szükséges olyan világi munkát végezniük, amelyet néhány ember túl lealacsonyítónak vagy alantasnak talál. Ha elfogadják az ilyen munkát, de valami másra vágynak, a munkahely változtatása később azért még lehetséges.

Gyenge egészség és elkedvetlenedés

Néhány testvérnek abba kell hagynia az úttörőszolgálatot, mert komoly egészségi problémái vannak. Ha az úttörők nem elhamarkodottak ebben a tekintetben, úgy találhatják, hogy a betegség gyógyítható, és egészségük javulhat annyira, hogy folytatni tudják az úttörőszolgálatot. Sokan tudnak úttörőszolgálatot végezni egészségi problémáik ellenére is, mivel gyógyszeres kezelést kapnak, ragaszkodnak a nekik megfelelő diétához, és megvan a szükséges pihenésük és testedzésük. Az egyik utazófelvigyázó egy olyan úttörő testvérnőre lett figyelmes, akit annyira gyötört az izületi gyulladás, hogy segítségre volt szüksége ahhoz, hogy házról házra tudjon járni a szolgálatban (Cselekedetek 20:20). Ennek ellenére férjével együtt 33 házi bibliatanulmányozást vezettek, és 83 embert segítettek hozzá, hogy elfogadják Isten igazságát. Egészsége idővel javult, és részt vett az Úttörőszolgálati Iskolán 11 évvel később.

Az elkedvetlenedés is okozhatja, hogy néhányan abbahagyják az úttörőszolgálatot (Példabeszédek 24:10). Az egyik úttörő ezt mondta egy utazófelvigyázónak: „Abba fogom hagyni az úttörőszolgálatot . . . Számláim vannak, amelyeket ki kell fizetnem.” Szemüvegre volt szüksége, amely 20 dollárba került. „Abbahagyod az úttörőszolgálatot, mert 20 dollárra van szükséged?” — kérdezte a felvigyázó. Az úttörő azt a javaslatot kapta, hogy dolgozzon a helyi kávéültetvényen egy napot, keresse meg a 20 dollárt, vegye meg a szemüveget és maradjon meg az úttörőszolgálatban. Egy további beszélgetés feltárta, hogy a probléma alapja a költséges kocsijavítások miatti elkedvetlenedés volt. Azt ajánlották, csökkentse az úttörő a költségeit úgy, hogy mindennap csupán néhány kilométeres utat járjon be kocsival ahelyett, hogy egy nagy területet járna be. Azt is javasolták neki, hogy őrizze meg szellemiségét. Az úttörő megfogadta a tanácsot és hat hónappal később meghívást kapott, hogy vegyen részt a Gileád Iskolában. Miután elvégezte, egy külföldi országba kapott megbízatást, és sok éven keresztül szolgált ott hűségesen egészen a haláláig. Igen, gyakran nagy áldásokat eredményez, ha nem engedünk az elkedvetlenedésnek, hanem elménkben tartjuk, hogy Jehova velünk van.

Tekintsd kincsként szolgálati kiváltságodat

A próbák, mint például ínséges helyzetek és élelem nélküli idők ellenére, Pál kincsnek tekintette szolgálatát (2Korinthus 4:7; 6:3–6). Szembenézve a nehézséggel és az üldözéssel, ma Jehovának sok szolgája Afrikában, Ázsiában, Kelet-Európában és másutt megtartják úttörőszolgálati kiváltságukat. Amikor próbákkal kerülnek szembe, minden erőfeszítést megtesznek, hogy végezzék tovább állhatatosan ezt a kiváltságos szolgálatot Jehova dicsőségére.

A legtöbb úttörő csupán azért tudott belépni a teljes idejű prédikálómunkába, mivel leegyszerűsítette életvitelét. Pálhoz hasonlóan ellenálltak az anyagi csábításnak, és megelégedettséget ápoltak ’az élelem és a ruházat’ tekintetében. Ahhoz, hogy állhatatosan tovább végezzék az úttörőszolgálatot, arra van szükségük hogy elégedjenek meg a szükséges dolgokkal (1Timótheus 6:8). Öröm származik abból, ha kincsként kezeljük Istentől kapott kiváltságainkat, ha feljebb helyezzük az anyagi javaknál.

Szemléltetésül: Anton Koerbernek kiváltságában állt, hogy a Királyság-érdekeket a kormányhivatalnokok előtt képviselje Washington D.C-ben. Úttörőként szolgált egy ideig és körzetfelvigyázó volt az 1950-es években. Egyszer néhány korábbi üzlettársa megkereste egy üzleti ügyben azzal, hogy meg tud szerezni netto egymillió dollárt. Ahhoz azonban, hogy ez meglegyen, arra lett volna szükség, hogy minden idejét az üzleti dolgoknak szentelje, körülbelül egy évig. Miután irányításért és a józan értelem szelleméért imádkozott, ezt mondta: „Lehetetlen, hogy feladjam csodálatos kiváltságaimat Jehova szolgálatában, még ha csupán egy évre is; nem, a világ semmi pénzéért sem tenném. Sokkal drágább nekem, hogy testvéreimet szolgáljam itt Washingtonban, és tudom, hogy itt Jehova áldása velem van. Kétségtelenül szerezhetnék egymillió dollárt, de ha ilyen életet élek, mi lenne velem egy év múlva szellemileg, vagy akár fizikailag?” Ezért visszautasította az ajánlatot. Sokakat segít hasonlóan, hogy tovább végezzék állhatatosan az úttörőszolgálatot az, hogy kincsnek tekintik kiváltságukat.

Micsoda nagy áldásoknak örvendhetnek az úttörők! Áldás sok órát azzal tölteni, hogy Jehova dicsőséges királyságáról beszélnek (Zsoltárok 145:11–13). Mivel ilyen sok időt szentelnek a szolgálatnak, az úttörők rendelkeznek azzal az áldással, hogy szellemi vigaszt visznek a szegényeknek és az elnyomottaknak, a betegeknek és az elhunytak hozzátartozóinak, és másoknak, akik súlyosan lehangoltak, vagy akiknek szükségük van a biztos reményre. Éppen ezért, ha a körülményeink lehetővé teszik, hogy elkezdjük a teljes idejű prédikálómunkát, valóban sok áldásnak fogunk örvendeni. Ez az ’Úrnak áldása, amely meggazdagít’ (Példabeszédek 10:22). Az ő segítségével és áldásával sok Királyság-hírnök örömteljesen végzi tovább állhatatosan az úttörőszolgálatot.

Olvasók kérdései

Pál apostol a Róma 9:3-ban a Békés—Dalos fordítás szerint ezt írta: „Inkább azt kívánnám, hogy magam legyek átkozottként távol Krisztustól testvéreimért, test szerint való rokonaimért.” Vajon azt értette ezen, hogy feláldozná az életét, hogy megmentse zsidó társait?

Jézus a szeretet felülmúlhatatlan példáját mutatta be. Kész volt odaadni lelkét vagy életét a bűnös emberiségért. Nyilvános szolgálata során honfitársaiért — a zsidókért — fáradozott, hogy a lehető legtöbben legyenek azok között, akik javukra fordítják a váltságáldozatát (Márk 6:30-34). A megmentés üzenete iránt tanúsított tartózkodásuk és ellenszenvük sosem csökkentette Jézus szerető törődését a zsidó emberek iránt (Máté 23:37). Ezenkívül ’példát hagyott számunkra, hogy az ő nyomdokait kövessük’ (1Péter 2:21).

Lehetséges-e tökéletlen embereknek Jézus szeretetének példáját követni? Igen, és ennek szemléltetéséül Pál apostolra tekinthetünk. Ő olyannyira törődött zsidó társaival, hogy az irántuk érzett szeretettől indíttatva azt mondta, hogy az ő érdekükben bárcsak maga ’lenne átkozottként távol Krisztustól’.

Pál itt a felnagyítás vagy túlzás bizonyos formáját alkalmazta a lényeg kihangsúlyozására. Jézus hasonló túlzást alkalmazott a Máté 5:18-ban, amikor ezt mondta: „Az ég és a föld hamarabb elmúlnak, mintsem, hogy a Törvényből a legkisebb betű vagy betűrészecske elmúlna úgy, hogy mindezek be ne következnének” (New World Translation). Jézus tudta, hogy az ég és a föld nem múlnak majd el. Pál sem fog átkozottá válni, valamint az összes zsidó sem fogadja majd el a keresztényiséget. De Pál mondanivalójának a lényege az volt, hogy tulajdonképpen mindent megtenne, hogy segítsen a zsidóknak javukra fordítani Isten gondoskodását a megmentésről — Jézus Krisztus által. Nem csoda, hogy az apostol így buzdíthatta keresztény társait: „Legyetek az én követőim, mint én is a Krisztusé” (1Korinthus 11:1).

Ma a keresztényeknek ugyanúgy kell törődniük a hitetlenekkel, ahogyan Jézus és Pál törődött. Soha nem lenne szabad megengednünk, hogy a tanúskodási területünkön élő emberek érdeklődésének a hiánya vagy a részükről jövő nyílt ellenállás csökkentse az embertársaink iránt érzett szeretetünket és arra irányuló buzgalmunkat, hogy segítsünk nekik megismerni a megmentés útját (Máté 22:39).