111. ének

Egyre nő a fény

(Példabeszédek 4:18)

1. Fényt küld az Úr, az éjt elűzi Szava.

És dél felé haladva egyre nő a fény.

Feltárja már a Szó megannyi titkát;

Így hív a hangja tisztán: ’Füled hajtsd felém!’

Láncra vert a hamis vallás,

Mégis él a szent igazság.

Eljött tehát

Az ’Úr napja’ lásd:

Fényvillanás, mint feldereng a hajnal,

Ezáltal árad az igazra szent égi fény,

Az Úré e fény.

2. Mindegyre nő a fény a hívek útján.

Mind több világot gyújtván vezet Éltetőnk.

Jehova véd, a szent Szavával formál;

Hogy értelemmel szolgálj, szeret, nyújt erőt.

És ha lábad elbotlana,

Jó irányba térít Szava.

Bölcs Alkotónk

Küld fényt, áthatót.

Népén segít és irgalommal óvja.

Nézd, újra, újra felvillan a szent égi fény,

A szent égi fény!

3. Oly fényes út a lábunk járta ösvény,

Mint délidőben napfény, mikor kék az ég.

Jehova fény, az ő világa éltet,

Mert jóra, szépre képez, igaz útja véd.

Semmiért se kell aggódnod,

Prédikáld e hírt, buzgólkodj!

Tarts jó irányt,

És légy kőszilárd!

Látván e fényt, mely szüntelen csak árad,

Hőn zengi mind ki útján jár: ’Ó, jöjj fénysugár!

Ó, jöjj fénysugár!’