alakulásáért. Mivel ezek a természeti katasztrófák a világrendszer befejezésére megjövendölt összetett jel többi részletével együtt jelentkeznek, ezért azt bizonyítják, hogy Isten Királyságának áldásai közel vannak (Luk 21:11, 31).

Gyakran az embereket terheli súlyos felelősség a keletkezett károkért. Miért? Mert sokan még határozott figyelmeztetés esetén sem hajlandók elhagyni a veszélyes zónát, vagy elmulasztják megtenni a szükséges óvintézkedéseket (Péld 22:3; vesd össze: Máté 24:37–39).

Isten képes ellenőrzés alatt tartani a természet erőit. Ő megadta a hatalmat Jézus Krisztusnak, hogy lecsendesítsen egy vihart a Galileai-tengeren. Ez példaként szolgált arra, hogy mit fog tenni messiási Királysága idején az emberekért (Márk 4:37–41). Amikor Ádám hátat fordított Istennek, elvetette, hogy saját és utódai érdekében ilyen isteni beavatkozás történjen. Akik életet kapnak Krisztus messiási uralma idején, azok tapasztalni fogják ezt a fajta szerető törődést is, amely csak egy Istentől felhatalmazott kormányzattól várható (Ézs 11:9).

A csapással sújtott embereket Isten bünteti meg a gonoszságukért?

Aki megsérti az életre vonatkozó isteni irányadó mértékeket, az tapasztalni fogja a kellemetlen utóhatásokat (Gal 6:7). A keserű következmény gyakran azonnal érezhető. Más esetben az ilyeneknek látszólag sokáig jól megy a dolguk. Ezzel ellentétben Jézus Krisztust, aki soha nem tett helytelenséget, kegyetlenül bántalmazták, és megölték. A jelenlegi világrendszerben éppoly kevéssé Isten áldásának bizonyítéka az, hogy valakinek jól megy sora, mint ahogy a nehézségeket sem lehet Isten nemtetszése bizonyítékának tekinteni.

Mikor Jób elvesztette javait, és utálatos betegség támadta meg, az nem Isten nemtetszése miatt történt. A Bibliából egyértelműen kiderül, hogy Sátán volt ezért a felelős (Jób 2:3, 7, 8). Ám a Jóbot meglátogató társak úgy érveltek, hogy Jób nyomorult állapota biztosan annak a bizonyítéka, hogy valami gonoszságot követett el (Jób 4:7–9; 15:6, 20–24). Jehova a következő szavakkal igazította helyre őket: „Fellángolt haragom [ellenetek], mert nem az igazságot mondtátok rólam, miként az én szolgám, Jób” (Jób 42:7).

Lehet, hogy a gonoszok egy ideig boldogulnak. Asáf ezt írta: „Bizony irigykedni kezdtem a dicsekvőkre, látva a gonoszok békéjét. Nincs részük a halandók bajában, nem éri őket csapás, mint más embereket. Csúfolkodnak és rosszat beszélnek, csalásról szólnak fennhéjázva. Íme, ezek a gonoszok, akik időtlen időkig gondtalanok; gyarapítják vagyonukat” (Zsolt 73:3, 5, 8, 12).

El fog jönni a nap, amikor számot kell adnunk Isten előtt a tetteinkről. Akkor majd megbünteti a gonoszokat, örökre elpusztítva őket. A Példabeszédek 2:21, 22 ezt írja: „a becsületesek laknak majd a földön, és a feddhetetlenek maradnak meg rajta. A gonoszok pedig a földről kivágattatnak, és a hűtlenek kiszaggattatnak abból.” Akkor a becsületesek, akik közül sokaknak addig csapásokat kellett elszenvedniük, tökéletes egészségnek örvendhetnek majd, és gazdagon részesülnek a föld bőséges terméséből.

Ha valaki azt mondja:

„Miért engedi meg Isten ezt a sok szenvedést?”

Ezt válaszolhatod: „Ez olyan kérdés, amely nagyon is foglalkoztat mindnyájunkat. Megkérdezhetem, miért hozta szóba?” Esetleg tedd még hozzá: 1. (Használd fel a 347—50. oldalon lévő anyagot.) 2. (Idézz olyan írásszövegeket, amelyek enyhülést ígérnek arra a helyzetre, amely személy szerint neki szenvedést okoz.)

Vagy ezt is mondhatod (ha valaki a világban levő igazságtalanság miatt aggódik): „A Biblia rámutat a mai állapotok okaira (Préd 4:1; 8:9). Tudta-e, hogy arról is felvilágosít, mit fog tenni Isten, hogy enyhülést hozzon számunkra? (Zsolt 72:12, 14; Dán 2:44).”

Egy másik lehetőség: „Ön nyilvánvalóan hisz Istenben. Hiszi azt, hogy Isten szeretet? . . . Hiszi azt, hogy ő bölcs és mindenható? . . . Akkor biztosan nyomós okai vannak arra, hogy megengedje a szenvedést. A Biblia rámutat ezekre az okokra.” (Lásd a 347—50. oldalt.)

Valóban van Jehovának itt a földön szervezete?

A kérdésre adandó válasznál a következőket kell figyelembe venni:

Isten égi teremtményei, az angyalok szervezettek-e?

Dán 7:9, 10: „Néztem, mígnem trónokat állítottak fel, és az Öregkorú leült. Ruhája fehér volt, mint a hó, és fején a haj, mint a tiszta gyapjú, trónja lángoló tűz, annak kerekei pedig égő tűz. Tűzfolyam áradt és jött ki előle. Ezerszer ezren szolgáltak neki, és tízezerszer tízezren álltak előtte. Összeült a Törvényszék, és könyveket nyitottak fel.”

Zsolt 103:20, 21: „Áldjátok Jehovát, ó, ti angyalai, ti hatalmas erejűek, akik teljesítitek szavát, figyelve szavának hangjára. Áldjátok Jehovát mind, ti seregei, ti szolgái, akik akaratát cselekszitek.” (A ’sereg’ szervezett csoport.)

Hogyan adott Isten a múltban utasításokat földi szolgáinak?

Amíg Jehovának nem sok imádója volt, a családfők — például Noé és Ábrahám — által adott utasításokat. Ők akkor Jehova szószólóiként szolgáltak családjuk számára (1Móz 7:1, 7; 12:1–5). Amikor Jehova kiszabadította az izraelitákat Egyiptomból, Mózes révén adott nekik útmutatásokat (2Móz 3:10). A Sínai-hegynél Isten nemzetté szervezte népét, és gondoskodott az imádatukat és egymás közti kapcsolatukat szabályozó törvényekről és rendeletekről (2Móz 24:12). Papságot szervezett, amelynek élen kellett járnia az imádathoz kapcsolódó ügyekben, és oktatnia kellett a népet Jehova követelményeire; időnként prófétákat is támasztott, hogy a népnek megadja a szükséges intést és figyelmeztetést (5Móz 33:8, 10; Jer 7:24, 25). Így bár Jehova meghallgatta az egyes imádók imáit, szervezeti úton közölt velük utasításokat.

Amikor közeledett az idő, hogy Jehova önmagával egységre kezdje hozni az igaz imádókat Jézus Krisztus által, akkor elküldte Jézust szószólóként a földre (Héb 1:1, 2). Majd a szent szellem kitöltésével i. sz. 33 pünkösdjén létrejött a keresztény gyülekezet. Miután Jézus visszatért az égbe, ez a gyülekezet lett Jehova intézménye az egyes keresztények oktatására és erőfeszítéseik összehangolására. A helyi gyülekezetekben felvigyázók jártak élen, és egy központi vezető testület hozta meg a szükséges döntéseket, valamint segített összehangolni a tevékenység menetét. Kétségtelen, hogy Jehova egy szervezetet hozott létre a földön, mely igaz keresztényekből állt (Csel 14:23; 16:4, 5; Gal 2:7–10).

Felismerhető-e az anyagi teremtésműből, hogy Jehova a szervezettség Istene?

Ézs 40:26: „Emeljétek föl szemeteket a magasba, és lássátok. Ki teremtette azokat? Ő, aki szám szerint előhozza seregüket, sőt nevén szólítja mindegyiket. Tevékeny energiájának bősége és hatalmas ereje miatt egy sem hiányzik közülük.” (A csillagok galaxisokba rendeződnek, és mozgásuk kölcsönhatásban áll egymással, noha az egyes csillagok jellegzetességei különbözőek. A bolygók pontosan időzített mozgással haladnak kijelölt pályájukon. Az elemek minden atomjának elektronjai szintén meghatározott pályát követnek. És minden anyag szerkezeti felépítésében oly következetes matematikai törvényszerűségek érvényesülnek, hogy ezek alapján a tudósok megmondhatták bizonyos elemek létezését azok tényleges felfedezése előtt. Mindez rendkívüli szervezettségről tanúskodik.)

Utal-e a Biblia arra, hogy az igaz keresztények szervezett néppé lesznek?

Máté 24:14; 28:19, 20: „a királyságnak ezt a jó hírét prédikálni fogják az egész lakott földön tanúságul minden nemzetnek, és akkor jön el a vég.” „Menjetek hát, és tegyetek tanítvánnyá minden nemzetből való embereket, kereszteljétek meg őket . . . , és tanítsátok meg őket.” (Hogyan lehetne ezt szervezés nélkül megtenni? Amikor Jézus evégett képezte korai tanítványait, nem azt mondta nekik, hogy ki-ki menjen, amerre lát, és úgy tárja fel a hitét, ahogy akarja, hanem képezte őket, utasításokat adott nekik, és szervezetten küldte ki őket. Lásd: Lukács 8:1; 9:1–6; 10:1–16.)

Héb 10:24, 25: „figyeljünk egymásra a szeretetre és jó cselekedetekre való ösztönzés végett, nem hagyva fel egybegyűlésünkkel, mint szokásuk némelyeknek, hanem bátorítva egymást, éspedig annál inkább, minél inkább közeledni látjátok azt a napot.” (De hová irányítaná az ember az érdeklődő személyeket, hogy engedelmeskedhessenek ennek a parancsnak, ha nem lenne egy rendszeres összejöveteleket tartó szervezet?)

1Kor 14:33, 40: „Az Isten ugyanis nem a zűrzavar Istene, hanem a békéé . . . Csak minden illendően és elrendezés szerint történjék.” (Pál apostol itt a gyülekezeti összejövetelek rendes menetéről beszél. Ezen ihletett tanács alkalmazásának a feltétele a szervezet tiszteletben tartása.)

1Pét 2:9, 17: „Ti azonban »választott nemzetség, királyi papság, szent nemzet, különleges tulajdonnak szánt nép vagytok, hogy mindenfelé hirdessétek annak kitűnő tulajdonságait«, aki a sötétségből az ő csodálatos világosságába hívott titeket . . . a testvérek egész közösségét szeressétek.” (Szervezetnek nevezzük egy adott tevékenység elvégzése végett együttműködő emberek közösségét.)

A kereszténység különböző egyházaiban szétszórtan megtalálható egyének az Isten hűséges szolgái?

2Kor 6:15–18: „mi része van a hithűnek a nem hívővel? . . . »,Így tehát jöjjetek ki közülük, és különítsétek el magatokat — ezt mondja Jehova —, és ne érintsétek többé a tisztátalant’«; »,és én befogadlak titeket’«. »,És én atya leszek nektek, ti pedig fiak és leányok lesztek nekem’ — ezt mondja Jehova, a Mindenható.«” (Vajon igazán az Isten hűséges szolgájának nevezhető az, aki továbbra is olyanokkal együtt vesz részt az imádatban, akiknek az életmódjuk azt mutatja, hogy a valóságban