Vízszintes:

1. EK

2. ÖK

4. JÁBES

8. ELTÖRÖL

11. KÓ

12. EBED

14. SÉVZ

15. LÁZ

16. ÓE

18. ELOLDATIK

21. IMÁDNI

24. NEHÉZ

26. BÁRD

27. LOP

30. RA

31. SI

32. KE

33. ELIFÉLE

34. IS

35. ARASZ

36. MANNA

37. ZSAROLT

40. ÓI

41. NI

42. ÍÜ

43. HIN

44. ŐEDR

47. AÁTNB

50. ANÁKOK

53. BÉKETŰRŐK

56. LK

58. LEA

59. ÉNOK

62. JIRE

63. SJ

64. ALELUJA

65. KÚTFŐ

66. FK

67. LÓ

Függőleges:

1. EL

2. ÖRVENDEZZÜNK

3. KÖZLI

4. JÓZAN

5. BERIHA

6. EB

7. SEB

8. ELÓI

9. TS

10. ÖÉ

11. KÁD

13. DÖG

15. LL

18. EMBERFIA

19. TEREMTŐNKNEK

21. KÉ

22. ÁÁ

23. DR

25. ZSINÓROK

28. OFIRI

29. PÉ

31. ISAI

32. KAIN

38. AH

39. ON

42. ÍTÉLET

48. ÁB

49. BELSŐ

50. AŐÉLF

51. KÁNA

52. ÉLJ

54. TEJ

55. ŰA

57. KIK

60. OL

61. KUL

Az Rh-faktor és te

A BÜSZKE apa boldogan tekint le újszülött csecsemőjére, amint az az anyukája karján alszik csöndesen. Hosszú éjszaka volt ez a szülőszobán, de most már mindez a múlté. Bejön az orvos, hogy ellenőrizze a pácienseit és mindannyiuknak gratuláljon. „Csupán egy dolog van még, tényleg rutin az egész” — mondja.

Az anyuka vére Rh-negatív, és egy ellenőrzés azt mutatta, hogy a csecsemőé Rh-pozitív, így az anyukának be kell hogy adjanak egy immunizáló injekciót. „Ez csak egy kis injekció, amely emberi antitestekből áll, de elég fontos ahhoz, hogy elhárítsuk a majdani terhességeknél fellépő komplikációkat” — nyugtatja meg őket az orvos.

Bár lehet, hogy az orvos rutindolognak tartja az injekciót, de az, hogy említést tett erről és a lehetséges „komplikációkról”, egy sor kérdést vet fel az aggódó szülők elméjében. Tulajdonképpen mit ér el ez az injekció? Mennyire szükségszerű? Mi történne, ha a szülők nem akarnák? A keresztények számára egy másik kérdés is felvetődik. Mivel a Biblia azt mondja, hogy ’tartózkodjatok a vértől’, vajon egy keresztény elfogadhatja-e jó lelkiismerettel az injekciót, ha az valaki másnak a véréből való emberi antitesteket tartalmaz? (Cselekedetek 15:20, 29).

Az Rh-probléma története

A tudósok évtizedekkel ezelőtt felfedezték, hogy az emberi vér sok faktort, vagy antigént tartalmaz, amely minden ember vérét egyedülállóvá teszi. Idővel rájöttek, hogy a legtöbb orvosi problémát a vörösvérsejtekben található két antigénrendszer okozza, amennyiben az egyik ember vére kapcsolatba kerül egy másik ember vérével. Az egyik antigént „ABO”-nak nevezik; a másikat pedig „Rh”-nak. Ha röviden áttekintjük az Rh-rendszert, az segíteni fog megválaszolni az aggódó szülők fontos kérdéseit, valamint azokat, melyeken talán te is eltűnődtél már.

Az orvosok 1939-ben nyilvánosságra hozták egy 25 éves nő rejtélyes esetét, akinek a második gyermeke a terhesség alatt meghalt. A halott gyermek megszülését követően az asszonynak vérátömlesztéseket adtak, és ez súlyos reakciókat váltott ki annak ellenére, hogy a vér a férjétől származott, és látszólag kompatibilis volt a sajátjával, már ami az ABO-antigéneket illeti. Az orvosok később feltételezték, hogy valamilyen ismeretlen faktor, amely első kisbabájának a véréből keveredett az ő vérével, „szenzibilizálta” az asszony vérét, mely ahhoz vezetett, hogy így reagált a férje vérére, illetve hogy elvesztette a második kisbabáját.

A rhesus-majmokkal végzett kísérletek során a későbbiekben azonosították ezt az ismeretlen faktort, így hát „Rh-faktornak” nevezték el. Az 1960-as években az orvosi körökben élénk érdeklődést váltott ki ennek a vérfaktornak a témája, mert felfedezték, hogy ez okozza az erythroblastosis fetalisnak nevezett, majdhogynem általános és gyakran tragikus csecsemőbetegséget. Amint az orvosok tanulmányozták az Rh-faktort és a betegséget, egy lebilincselő orvosi történet tárult fel.

Rh, genetika és beteg csecsemők

A legtöbb embert megindítja, ha egy újszülött csecsemő súlyos beteg vagy meghal. Sokakat egy beteg vagy fájdalmak között szenvedő kisbabának még a látványa is érzékenyen érint, és ezzel az orvosok sincsenek másként. Két további ok miatt kiváltképp élénk érdeklődést keltett az orvosokban ez a csecsemőgyilkos Rh-faktor.

Az első az volt, hogy az orvosok kezdték látni a betegség rendszerét, és kezdték megérteni, hogy az Rh-faktor hogyan játszik szerepet a betegségben és a halálban. Az Rh-faktor az emberek körülbelül 85-95 százalékánál, férfiaknál és nőknél egyaránt jelen van a vörösvérsejtekben. Őket „Rh-pozitívaknak” hívják. Az attól mentes 5-15 százalékot „Rh-negatívnak” nevezik. Ha egy Rh-negatív személy egy Rh-pozitív ember vérének van kitéve, antitesteknek nevezett molekulák képződhetnek benne, melyek elpusztítják az Rh-pozitív vért.

Ez igazán megszokott, normális válasz a test immunrendszere részéről, amint küzd az idegen támadók ellen. A probléma akkor van, ha egy Rh-negatív anyukának esetleg olyan babája lesz, aki örökli az apukájától az Rh-pozitív vért. Ez nem jelent gondot abban az esetben, ha a méhlepény tökéletesen működik és a csecsemő vére továbbra is elkülönül az anyukájáétól. (Vö. Zsoltárok 139:13.) De mivel a testünk tökéletlen, előfordulhat, hogy a csecsemő véréből egy kis mennyiség olykor átszivárog és kapcsolatba kerül az anyuka vérével. Időnként ez valamilyen orvosi eljárás miatt történik, mint amilyen az amniocentesis (a fejlődő babát körülvevő magzatburokban lévő folyadékból vesznek mintát). Vagy a szülés alatt a csecsemő véréből valamennyi esetleg elegyedik az anyukáéval. Bármi legyen is az oka, lehet, hogy az anyuka szenzibilizálódik és a szervezete antitesteket hoz létre az Rh-pozitív vér ellen.

Képzeld el a problémát: Ha az anyában egyszer kialakulnak ilyen antitestek, az összes utána következő csecsemő kockázatnak lesz kitéve amennyiben örökli az apától az Rh-pozitív vért. Ez azért van, mert az anyában most már antitestek vannak az Rh-pozitív vér ellen.

Szóval bizonyos antitestek rendes körülmények között áthatolnak a méhlepényen. Ez jó dolog, mivel előidézi, hogy minden csecsemő az anyukája révén bizonyos fokig átmeneti, természetes védettséggel szülessen. Az Rh-betegség esetében azonban a szenzibilizált anya Rh-antitestei áthatolnak a méhlepényen, és megtámadják az Rh-pozitív csecsemő vérét. Ez ritkán hat ki az első kisbabára, ám az ezt követő bármelyik csecsemőnél viszont annál gyakoribb. Betegséget okoz, melyet újszülöttek Rh-hemolitikus betegségének hívnak (ha pedig súlyos a károsodás, akkor erythroblastosis fetalisnak).

Sok mód van ennek a betegségnek a kezelésére, de amint látni fogjuk, gyakran korlátozott sikerrel járnak. Most összpontosítsunk a probléma egyik orvosi szempontjára — a megelőzés egyik lehetséges eszközére.

A megelőzésben bekövetkezett ugrás

Talán emlékszel, hogy két oka volt annak, amiért ez a betegség olyan izgalmat keltett az orvosokban. Az első az volt, hogy a betegség mechanizmusa ismertté és érthetővé vált. Mi volt a második ok?

Ez 1968-ban derült ki. Több éves kutatás után, és azt követően, hogy korlátozott sikerrel jártak az orvosok elkeseredett erőfeszítései, melyeket ezeknek a nagyon beteg kisbabáknak a kezelése érdekében tettek, kifejlesztettek egy védőoltást, amely hatékony volt az „Rh-babák” problémájának megelőzésében. Ez jó hír volt. De hogyan hatott?

Emlékezz vissza, hogy az Rh-probléma (a második és az azutáni Rh-pozitív csecsemőknél) akkor alakult ki, amikor az első Rh-pozitív csecsemőből származó vér „átszivárgott” az Rh-negatív anya véráramába, antitestek létrehozását idézve elő. Meg lehetne kaparintani a csecsemő vörösvérsejtjeit az anya szervezetében, mielőtt azoknak alkalmuk nyílna arra, hogy szenzibilizálják az anyát?

A kigondolt módszer egy immunizáló injekció volt az anya számára, melyet Rh-immunglobulinnak, vagy RhIg-nek hívnak, és néhány országban márkaneveken ismert, mint például RhoGAM, illetve Rhesonativ. Ez az Rh-pozitív antigének elleni antitestekből van összeállítva. Összetett és még zavaros, hogy pontosan hogyan hat, de alapjában véve úgy tűnik, hogy a következőképpen:

Amikor egy Rh-negatív anyánál felmerül a gyanúja annak, hogy ki volt téve Rh-pozitív vérnek, például egy Rh-pozitív csecsemő szülése után, az anyukának RhIg injekciót adnak. Ezek az antitestek gyorsan megtámadnak a csecsemőből átszivárgott minden Rh-pozitív vörösvérsejtet, és elpusztítják azokat, mielőtt azok szenzibilizálnák az anyát. Ez hatékonyan eltávolítja a következő csecsemőre leselkedő veszélyt, mivel az anyában nem jönnek létre antitestek az Rh-pozitív vér ellen. Valódi előnynek tartják az orvosok, hogy ez a betegség megelőzését szolgálja, nem pedig annak kezelését, miután kifejlődött.

Ez elméletben jól hangzik, de bevált? Látszólag igen. Egy országban, az Egyesült Államokban az Rh-hemolitikus betegség előfordulása az 1970-es évek során 65 százalékkal csökkent. Jóllehet ez sok dolognak betudható, ennek a csökkenésnek a 60-70 százaléka az RhIg alkalmazásának volt tulajdonítható. Egy kanadai tartományban az Rh-hemolitikus betegségben meghalt csecsemők száma az 1964-ben történt 29-ről 1974—1975 között 1-re csökkent. Az orvostársadalom annak az alapelvnek a beigazolódását látta ebben, mely szerint „egy unciányi megelőzés felér egy font gyógyítással”. Ezzel az alapvető háttérinformációval a birtokunkban figyelembe vehetünk néhány konkrét kérdést, melyek gyakran felmerülnek az Rh-betegséget illetően.

Milyen nagy annak a veszélye, hogy a terhességem során felmerül az Rh-probléma?

Egy egyszerű vérvizsgálatból meg lehet határozni az anya és az apa Rh-vércsoportját; 7 házasságból durván 1 olyan, hogy az asszony Rh-negatív és a férfi Rh-pozitív. Az apa genetikai felépítésének különböző jellegei a mindenre kiterjedő kockázatot körülbelül 10 százalékra csökkentik.a

Ezek azonban átfogó demográfiai statisztikák. Ha Rh-negatív nő vagy és Rh-pozitív férfihoz mész férjhez, az esélyed vagy 50 vagy 100 százalék arra, hogy Rh-pozitív gyermeked lesz, a férjed genetikai felépítésétől függően.b (Nincs biztos mód arra, hogy meghatározzák a férj genetikai felépítését, mint ahogy még arra sincs egyszerű mód, hogy meghatározzák, vajon a méhben lévő csecsemő Rh-pozitív-e.)

Az Rh-pozitív csecsemővel terhes Rh-negatív anyukának minden egyes terhességnél 16 százalék az esélye arra, hogy szenzibilizálódik, és így a majdani terhességeket kockázatnak teszi ki. Persze ez csupán átlagérték. Egy házasságban az első csecsemő általában nincs kitéve az Rh-betegség kockázatának, hacsak azt megelőzően az anya nem kapott vérátömlesztést, illetve ha másképp sem volt kitéve vérnek. Az első csecsemő után a kockázatot igazából némileg nehéz előre megmondani bármely adott helyzetben. Lehet, hogy az egyik asszony már rögtön az első Rh-pozitív babával szenzibilizálódik. A másiknak talán öt vagy még több Rh-pozitív babája van és egyszer sem szenzibilizálódik. Ha egy anyuka szenzibilizálódik, az azt követő minden egyes Rh-pozitív magzatnál 30 százalék annak a kockázata, hogy meghal, és ezen nem változtat a terhességek között eltelt idő. Tehát ezt nem lehet könnyedén venni.

A laborvizsgálatok ki tudják mutatni, ha a fejlődő kisbabám kockázatnak van kitéve?

Bizonyos fokig igen. A terhesség alatt meg lehet mérni az anyuka vérében az antitestek szintjét, hogy meg lehessen állapítani, képződnek-e a szervezetében antitestek a csecsemő vére ellen. Az amniocentesis is segíthet megállapítani, hogy a csecsemő vérét pusztítja-e valami, illetve veszélyben van-e a csecsemő. Az amniocentesis viszont olykor önmagában is komplikációkhoz vezet, így hát elővigyázatosnak kellene lenni azt illetően, hogy valaki aláveti-e magát ennek.

Az RhIg injekciónak vannak mellékhatásai?

Még mindig folyik némi vita ennek a terhesség alatti alkalmazásával kapcsolatban, mert lehetséges, hogy a fejlődő embrió immunológiailag károsodik. A legtöbb szakember mégis azt a következtetést vonja le, hogy az immunizáció viszonylag biztonságos mind az anyuka, mind a benne fejlődő csecsemő számára.

Az orvosok szerint milyen gyakran kellene injekciót kapnom?

A szakértők azt mondják, hogy az injekciót röviddel minden olyan eset után be kellene adni, amely esetleg előidézte azt, hogy egy Rh-negatív asszony véráramába Rh-pozitív vér jusson be. Ezért a jelenlegi javaslatok szerint amennyiben azt állapítják meg, hogy a csecsemő vére Rh-pozitív, a csecsemő megszületését követő 72 órán belül kell beadni az injekciót. Ugyanez a javaslat érvényes az amniocentesisre vagy a vetélésre is.

Azonkívül, mivel a tanulmányok azt mutatták, hogy a csecsemő vérének csekély mennyisége a normális terhesség alatt is átjuthat az anya véráramába, néhány orvos azt javasolja, hogy a terhesség 28. hetében is adjanak injekciót a szenzibilizálódás megelőzésére. Ebben az esetben a csecsemő megszületése után még mindig javallott egy újabb injekció.

Ha egyszer egy csecsemő Rh-beteg lesz, van rá valamilyen kezelés?

Igen. Noha az újszülöttek hemolitikus betegsége súlyos, elegendő bizonyíték van azoknak a kezeléseknek az alátámasztására, melyek nem foglalják magukba a csecsemő vérének lecserélését. Ennek a betegségnek az egyik komplikációjába, melytől a leginkább rettegnek, a bilirubinnak nevezett vegyület felhalmozódása is beletartozik, amely vegyület a vörösvérsejtek bomlásából ered. Ez sárgaságot okoz, és néhány esetben károsodást eredményez a csecsemő szerveiben. (Mellesleg az is okozhat enyhe sárgaságot, ha ABO-összeférhetetlenség lép fel az anya és a kisbaba vére között, de ez általában nem olyan súlyos.)

Az orvosok évekig azt hitték, hogy egy bizonyos fokú sárgaság annak a jele, hogy ezekben a csecsemőkben le kellene cserélni a vért, ám a további kutatások különféle alternatív kezeléseket tártak fel. A koraszülés vagy a császármetszés, a fototerápia (kék fény), valamint olyan gyógymódok, mint például a fenobarbital, az aktív szén és egyéb kezelések hasznosnak bizonyultak, és általuk lényegesen kevesebbszer szorgalmazták a vérátömlesztés alkalmazását. Néhány újabb beszámoló valójában kihangsúlyozta az Rh-betegséggel bíró csecsemők vércseréjének hatástalanságát, sőt veszélyét. (Lásd a bekeretezett részt a 26. oldalon.)

Ennek ellenére vannak olyan rendkívüli esetek, amikor az orvosok még mindig ragaszkodnak ahhoz, hogy a vércsere az egyetlen elfogadható kezelés. Ennélfogva egyes szülők úgy érzik, hogy jobb elkerülni az egész problémát egy injekcióval, amely megelőzi a betegséget, és így a sárgaságot is.

Az RhIg injekció vérből készül?

Igen. Azokat az antitesteket, amelyekből az injekció készül, olyan személyek véréből gyűjtik össze, akik védetté vagy szenzibilizálttá váltak az Rh-faktorral szemben. A génsebészet útján készült olyan RhIg, amely nem vérből származik, talán a jövőben lesz elérhető.

A keresztény ember vajon lelkiismerete alapján elfogadhatja az RhIg-t?

A szóban forgó kérdés az, hogy esetleg visszaélnek a vérrel. Az Írások nyomatékosan megtiltják a vér fogyasztását vagy azt, hogy más módon visszaéljenek vele (3Mózes 17:11, 12; Cselekedetek 15:28, 29). Mivel az RhIg-t vérből állítják elő, akkor ha egy keresztény nő elfogadná az injekciót, azzal megszegné azt a bibliai parancsot, hogy tartózkodjon a vértől?

Ez a folyóirat és társfolyóirata, Az Őrtorony, következetesen magyarázta ezt a dolgot.c Már utaltunk rá, hogy az antitestek minden terhességben szabadon átjutnak az anyuka és a kisbaba közti méhlepényen. Ezért néhány keresztény azt a következtetést vonta le, hogy számukra nem tűnik a bibliai törvény megszegésének, ha elfogadják az antitestekből álló injekciót, mint amilyen az RhIg, mivel ez a folyamat lényegében olyan, mint ami természetes úton történik.

Annak eldöntése, hogy valaki elfogadja-e az RhIg-t, végül mégiscsak minden egyes keresztény pár dolga, hogy a lelkiismerete alapján eldöntse. Amikor orvosilag javasolt, ám egy férj és feleség, akik szembenéznek az Rh-kérdéssel, úgy döntenek, hogy nem fogadják el az RhIg-t, készeknek kell lenniük arra, hogy elfogadják azt a kockázatot, hogy a jövőben olyan gyermekük születhet, akit olyan súlyos betegség támadt meg, melyet meg lehetett volna előzni. Ebben az esetben még úgy is dönthetnek, hogy az a bölcsesség útja, ha rendkívüli óvintézkedéseket tesznek, hogy ne legyen több gyermekük és ne tegyék ki magukat annak, hogy előfordulhat egy ilyen tragédia. Az aggódó keresztény szülőknek imateljesen meg kellene fontolniuk minden szempontot, mielőtt ilyen súlyos döntést hoznak.

[Lábjegyzetek]

[Kiemelt rész a 26. oldalon]

Fokozott bilirubinszint — ok a vérátömlesztésre?

Az orvosok régóta félnek annak következményeitől, ha egy csecsemőben fokozott a bilirubinszint, olyannyira, hogy amikor a bilirubin emelkedni kezd — különösen a 20 mg/100 ml szám felé — az orvosok gyakran ragaszkodnak a vércseréhez, hogy „megelőzzék az agykárosodást” (magicterust). Vajon jogos a félelmük, és az, hogy ilyen nagy jelentőséget tulajdonítanak a vérátömlesztésnek?

Dr. Anthony Dixon megjegyzi: „Az ilyen csecsemőkkel készült számos tanulmány nem tudott rábukkani semmilyen — sem rövid távú, sem hosszú távú — következményre, amikor a bilirubin szintje 18 mg-51 mg/100 ml között volt.” Dixon doktor tovább tárgyalja a „vigintifóbiát: rettegés a 20-tól”. Bár nem származott előny abból, hogy kezelték a fokozott bilirubinszinteket, Dixon doktor ezt a következtetést vonja le: „a dilemma világos. A bilirubinszérum fokozott szintjének agresszív kezelése most bevett szokás. A bevett szokást addig nem lenne szabad kétségbe vonni, amíg rossznak nem bizonyul, viszont etikátlan minden olyan próbálkozás, amely arra irányul, hogy szemléltesse, hogy az rossz!” (Canadian Family Physician, 1984. október, 1981. oldal).

Másrészről egy olasz szakember, dr. Ersilia Garbagnati írt a bilirubin védő szerepéről, és „azokról a lehetséges és váratlan veszélyekről, melyek a helytelenül alacsony bilirubinszérum-szintből eredhetnek” (Pediatrics, 1990. március, 380. oldal). (Kiemelés tőlünk.) Dr. Joan Hodgman továbbmegy egy lépéssel, amikor ezt írja a Western Journal of Medicine-ben: „A vércsere nem fogja megelőzni az alacsony bilirubinszinteknél az agy színeződését, és tekintettel a fentiekben idézett kísérleti munkára, tulajdonképpen káros is lehet” (1984. június, 933. oldal).