Kapjon-e védőoltást a családom?

„IDEJE beoltatni a gyereket” — mondja az orvos. Ez a kijelentés baljóslatúan hangozhat egy kisgyermek fülének, a szülőknél ellenben biztató mosolyt és megértő bólogatást vált ki.

Az utóbbi időben azonban kérdések merültek fel a gyermekek és felnőttek védőoltásának általánosan elfogadott gyakorlatával kapcsolatban. Melyek a valóban szükséges oltások? Milyen mellékhatások lehetnek? Van-e bármiféle kapcsolat az oltóanyagtermelés és a vér között?

Ezek megfontolandó, fontos kérdések egy lelkiismeretes keresztény család számára. A válaszok közvetlenül befolyásolhatják gyermekeid és saját személyed egészségét és jövőjét.

A történelmi háttér

Az 1950-es években elkezdték egy olyan hatásos vakcina alkalmazását, amely a legtöbb országban gyakorlatilag megszüntette a gyermekbénulást. Egy hatékony védőoltási program eredményeként 1980-ban bejelentették, hogy a himlő kiveszett az egész világról. Ez látszólag megerősítette Benjamin Franklin szavait: „Egy unciányi megelőzés felér egy font gyógyítással.”

Napjainkban a védőoltási programok segítségével általában már hatásosan kivédhető számos betegség: tetanusz, gyermekbénulás, diftéria és pertussis (szamárköhögés), hogy csak néhányat említsünk. Továbbá bebizonyosodott, hogy amikor valamilyen okból a védőoltás rendszertelen lett, a betegség újra felütötte a fejét. Egyik országban ez történt a szamárköhögéssel.

Mit csinálnak tulajdonképpen ezek a védőoltások? Alapvetően a kétféle mód közül az egyik, hogy megerősítik a szervezet védekezését a kórokozóknak nevezett fertőző források — a baktériumok és a vírusok — betolakodása ellen. Ezt az első módot aktív immunizációnak nevezik. Ebben az esetben az oltás legyengített vagy elpusztított kórokozót tartalmaz (vagy annak mérgét). A kórokozó ezáltal nem jelent veszélyt a szervezetre. A szervezet saját védekező mechanizmusa antitesteknek nevezett pusztító molekulákat kezd formálni, amelyek képesek felvenni a küzdelmet a valódi betegséget okozó tényezőkkel, ha azok kifejlődnének. Amennyiben a védőoltás a kórokozó mérgéből (toxinjából) készül, akkor toxoidnak nevezik. Ha élő, legyengített (letompított) kórokozókból vagy elpusztított organizmusokból készítik, akkor vakcinának nevezik.

Elképzelheted, hogy az ilyen oltások nem adnak azonnali immunitást. Bizonyos időszakra van szüksége a szervezetnek ahhoz, hogy elkészítse a védelmet nyújtó antitesteket. Ezek az aktív immunizációk magukban foglalnak minden csecsemőoltást és azokat az injekciókat, amelyeket általában védőoltásnak tekintenek. Egy kivételével (amelyről később esik majd szó) ezeknél nem használnak fel vért a termelésük egyik fázisában sem.

A másik eljárást passzív immunizációnak nevezik. Ezt általában olyan esetekben alkalmazzák, amikor egy személy valamilyen súlyos betegséggel fertőződik meg, például veszettséggel. Ebben az esetben a szervezetnek nincs ideje felépíteni a saját immunitását. Ezért valaki másnak a kész ellenanyagait fecskendezhetik be azért, hogy azok küzdjenek meg a betegséggel megfertőzött egyén szervezetében a kórokozókkal. Gamma-globulin, antitoxin és hiperimmun-szérum nevű oltásokat is készítenek immunitással rendelkező emberek és állatok véréből nyert kivonatokból. Ezek a kölcsönzött, vagy passzív immunizációk azonnali védettséget nyújtanak a szervezetnek, hogy segítsenek legyűrni a betolakodót. A kölcsönzött antitestek mint idegen fehérjék, hamarosan kikerülnek a szervezetből.

Be kell a gyermekemet oltatni?

E háttér ismeretében némelyek még mindig megkérdezhetik: „Milyen védőoltásokat kapjon a gyermekem?” A világ legtöbb részén, ahol a gyermekkori oltások már könnyen hozzáférhetőek, a rutinszerűen adott védőoltások drámaian lecsökkentették az azokkal megcélzott gyermekbetegségek előfordulását.

Az American Academy of Pediatrics, a világszerte található hasonló testületekkel általános egyetértésben, néhány éve rutinszerű védőoltásokat ajánlott a következő betegségek ellen: diftéria, szamárköhögés és tetanusz. E hármat általában kombinálják, és mint egy oltást — Di-Per-Te — három emlékeztető (megerősítő) Di-Per-Te oltásként, legkevesebb két hónapos időszakonként adják be. Ettől függetlenül a gyermek egyéves kora után kanyaró, mumpsz és rubella (rubeola) ellen egy oltásban — MMR — adnak védőoltást. A Di-Per-Te időrendjéhez hasonlóan adják be szájon keresztül a gyermekbénulás vakcinájának (Sabin-cseppek) négy adagját is.a

Sok helyen kötelezőek ezek a rutinszerűen adott oltássorozatok, bár az emlékeztetők száma eltérő lehet. Az utóbbi időben több kanyarójárvány kitörése miatt, bizonyos körülmények esetén a kanyaró vakcináinak további emlékeztetőit is ajánlják. Talán a területeden lévő orvostól kellene megkérdezned a részleteket.

Ezeken felül létezik vakcinája a tüdőgyulladásnak (Pneumovax), amely úgy tűnik, hogy egy életre szóló védettséget nyújt az olyan gyermekek és felnőttek részére, akik valamilyen okból fogékonyak a tüdőgyulladás bizonyos fajtáira.

Egy másik, gyermekek részére ajánlott vakcina, a Hib-vakcina. Ezt azért adják, hogy védettséget biztosítson a gyermekkor gyakori kórokozója, a Haemophilus influenzae ellen. Ez a baktérium számos betegséget okozhat a csecsemőknél, ezek közül az agyhártyagyulladás különböző formái a legjelentősebbek. A vakcina általában biztonságosnak bizonyult, és egyre inkább ajánlják a csecsemő védőoltássorozatok egyik részeként.

Ezeken kívül van még nem rutinszerűen adott védőoltás a bárányhimlőre. A himlőoltást nem adják többé, ahogy fentebb megemlítettük, mert egy világméretű védőoltási program elsöpörte ezt a halálos járványt.

Mit mondhatunk a mellékhatásokról?

Mit tudunk az immunizáció mellékhatásairól? A legtöbb oltás, a gyermekek helyszíni sivalkodásán és pillanatnyi könnyein kívül, általában csak korlátozott és átmeneti mellékhatásokkal jár — legfeljebb egy vagy néhány napi lázzal. Sok szülő mégis kockázatosnak tartja ezeket az oltásokat. Egy orvosi tanulmány során megvizsgálták a szülőknek a gyermekeik egészségével kapcsolatos aggodalmait, és úgy találták, hogy a felmérésben szereplő szülők 57 százalékát nyugtalanította az oltásokkal kapcsolatos reakció.

Az utóbbi időben széles körű aggodalom nyilvánult meg a Di-Per-Te egyik alkotóeleme, nevezetesen a pertussis, vagyis a szamárköhögés miatt. E vakcina sikere folytán a korábban rettegett betegség jelentős csökkenését tapasztalták — a vakcina alkalmazása előtt csupán egyetlen országban az évi 200 000 kóreset 2000-re csökkent a következő évre az elterjedt alkalmazás nyomán. Mindamellett súlyos mellékhatások — rohamok, sőt agyi károsodások — körülbelül 100 000 beadott dózis után csupán 1 esetben fordultak elő.

Noha ez a reakció nagyon ritka, sok szülő részéről azonban bizonyos aggodalmat vált ki az az érzés, hogy nem sok választási lehetőségük van, hiszen kénytelenek megengedni gyermekeik beoltását, mert különben azok nem járhatnának iskolába. A szamárköhögés, noha általában már ritka, azonban annyira pusztító hatású akkor, ha a közösséget sújtja, hogy a szakértők szerint egy átlagos gyermek számára „a vakcina sokkal kevesebb veszélyt rejt magában, mint az, ha elkapja a betegséget”. Ezek a szakértők a védőoltást javasolják, kivéve akkor, „ha egy korábbi dózis görcsöt, agyvelőgyulladást, gócterületeket vagy eszméletvesztést okozott. Azoknak a kisgyermekeknek sem ajánlott, akiknél ’túlzott álmosság, túlzott ordítozás (3 vagy több órán át tartó kiabálás vagy ordítozás) tapasztalható, valamint azoknak sem, akiknek a láza 40,5 C°-nál magasabb lett’ a vakcina további dózisainak beadása után.”b

Sok országban a valódi megoldást egy sejtmentes vakcina jelenti, amilyent például jelenleg Japánban alkalmaznak nagyon ígéretes kilátásokkal. Ez az új és kétségtelenül biztonságosabb vakcina már más országokban is rendelkezésre áll.

Más rutinszerűen adott csecsemőoltások ismételten hatásosnak és viszonylag biztonságosnak bizonyultak.

Mit mondhatunk a felnőttek védőoltásairól?

Amikor egy személy eléri a felnőttkort, csupán néhány aktív védőoltást kell észben tartania. Kedvező esetben a gyermekkori kihevert betegségek és védőoltások eredményeként minden felnőtt személy rendelkezik a kanyaró, a mumpsz és a rubella elleni védettséggel. Ha kérdéses az ilyen betegségek elleni védettség, az orvos esetleg MMR-oltást ajánlhat a felnőtt személy részére.

A mintegy tízévenkénti tetanusz toxoid-oltás jó megelőzésnek tűnik a merevgörcs ellen. Idősebb személyek és krónikus betegségben szenvedők megbeszélhetik az évenkénti védőoltás lehetőségét. A világ bizonyos részeire utazó egyéneknek olyan betegségek elleni védőoltást kell figyelembe venniük, mint a sárgaláz, a kolera, a lépfene, a tífusz vagy a pestis, ha ilyen betegségek sújtják azokat a területeket, ahova eljutni szeretnének.

Egy másik aktív immunizáció azért érdemel figyelmet, mert ez az egyetlen aktív védőoltás, amelyet vérből nyernek. Ebben egy hepatitis-B vakcina kap szerepet, amelyet Heptavax-B névvel illetnek. Ezt a védőoltást bizonyos egyéneknek szánják — például egészségügyi dolgozóknak —, akik véletlen veszélynek tehetik ki magukat azáltal, hogy hepatitis-B-vel fertőzött betegek vérkészítményeivel foglalkoznak. Noha ezt egy jelentős haladás eredményeként üdvözlik, sokan aggódnak a vakcina előállításának módszere miatt.

Lényegében a kiválasztott hepatitis-B vírust hordozók vérét összegyűjtik és kezelik, hogy elpusztítson bármilyen vírust, majd egy bizonyos hepatitis-B antigént nyernek. Ezt a megtisztított, hatástalanított antigént vakcinaként lehet befecskendezni. Sok ember nem fogadja el a vakcinát, mert kockázatosnak tartják az olyan fertőzött emberek véréből készített termékeket, akik válogatás nélkül létesítenek nemi kapcsolatokat. Továbbá némely lelkiismeretes keresztény azon az alapon kifogásolja a vakcinát, hogy azt más személy véréből vonták ki.c

A hepatitis vakcinának ilyen kifogásolását eredményesen áthidalták egy másfajta, ámde ugyanolyan hatékony hepatitis-B vakcina forgalomba hozatalával. Ezt gén technológiával állítják elő, amelynek során a vakcinát élesztősejtekben termelik emberi vér felhasználása nélkül. Ha egészségügyi pályán dolgozol, vagy valamilyen egyéb okból előreláthatólag hepatitisz-B vakcinát kellene kapnod, megbeszélhetnéd ezt a dolgot az orvosoddal.

Vér a vakcinatermelésben

Ez egy fontos kérdést vet fel a keresztények számára, akik törődnek a Bibliának a vér helytelen használatára vonatkozó tilalmával (Cselekedetek 15:28, 29). Van más vakcina is, amelyet vérből készítenek?

Általános szabálynak lehet tekinteni napjainkban azt, hogy a Heptavax-B kivételével az aktív védőoltásokat nem vérből készítik. Ilyen például minden csecsemőoltás.

Ennek az ellenkezője igaz a passzív védőoltásokra. Ha olyan esetben tanácsolják a védőoltást, amikor valaki szögbe lépett, vagy amikor valakit megharapott egy kutya, akkor az oltás feltehetően hiperimmun-szérum lesz, amit vér felhasználásával állítanak elő (kivéve, ha rutinszerű emlékeztető oltásról van szó). Ez igaz az Rh-immunglobulinra (Rhogam) is, amelyet gyakran ajánlanak az Rh-negatív anyáknak, akik bizonyos okból — például egy Rh-pozitív csecsemő szülése esetén — Rh-pozitív vér veszélyének vannak kitéve.

Tekintettel arra, hogy ezek a passzív védőoltások azok, amelyek a vérkérdést érintik, milyen álláspontot foglaljon el velük kapcsolatban a lelkiismeretes keresztény? E folyóiratnak és társlapjának Az Őrtorony-nak korábbi cikkei feltártak egy kiegyensúlyozott álláspontot: a keresztény egyénnek a Biblia alapján kiiskolázott lelkiismerete szabja meg, hogy elfogadja-e ezt a kezelést a saját személye vagy a családja számára.d

Kapjon-e védőoltást a családom?

A keresztények mély tisztelettel tekintenek az életre, és őszintén vágynak arra, hogy családjuk a legjobb egészségnek örvendjen. Ha a lelkiismereted alapján úgy döntesz, beoltatod a családodat, az a te személyes döntésed (Galátzia 6:5).

Egy szakértő jól összegezte a helyzetet: „A szülőknek jól tájékozottaknak kell lenniük a gyermekeikkel kapcsolatos minden orvosi beavatkozással kapcsolatban. Ők nem csupán a gyermekeik jogilag kinevezett gyámjai. Ők a felelősek leszármazottaik jólétéért és oltalmáért azon időszak alatt, amíg leszármazottaik rájuk vannak utalva.” Jehova Tanúi nagyon komolyan veszik ezt a felelősséget a védőoltások és minden más orvosi kérdés terén. (Egy orvos beküldött írása.)

[Lábjegyzetek]

[Kiemelt rész a 24. oldalon]

Nem vérből kivont védőoltások

Csecsemőoltások (Di-Per-Te, Sabin-csepp, MMR)

Hib-vakcina

Pneumovax

Toxoidok

Influenza elleni oltások

Recombivax-HB

Vérből kivont védőoltások

Heptavax-B

Rhogam

Antitoxinok

Antiveninek (kígyó- és pókméregre)

Immunglobulinok (különböző betegségekre)

Gamma-globulin

Hiperimmun-szérum készítmények (például: veszettség elleni szérum)