Megbízhatsz a lelkiismeretedben?

RENDES körülmények között az iránytű megbízható szerkezet. A benne lévő tű, melyet a föld mágneses tere irányít, mindig észak felé mutat. Az utazók ezért az iránytűre bízhatják magukat útmutatásért olyan helyzetekben, amikor nincs semmilyen tájékozódási pont, amely vezetné őket. De mi történik, ha mágneses tárgyat helyeznek az iránytű közelébe? A tű ezután nem észak felé mutat, hanem kileng a mágnes irányába. Az iránytű nem megbízható vezető többé.

Valami hasonló történhet az emberi lelkiismerettel is. A Teremtő úgy ültette belénk ezt a képességet, hogy megbízható vezetőként szolgáljon. Mivel Isten képére lettünk teremtve, döntéshozatalnál a lelkiismeretnek mindig pontosan a helyes irányba kell vezetnie bennünket. Arra kell indítania minket, hogy visszatükrözzük Isten erkölcsi irányadó mértékeit (1Mózes 1:27). És általában ezt is teszi. Például a keresztény Pál apostol azt írta, hogy még azok közül is, akik Isten kinyilatkoztatott törvénye nélkül élnek, néhányan „természettől a törvény dolgait cselekszik”. Miért? Mivel ’bizonyságot tesz arról az ő lelkiismeretük’ (Róma 2:14, 15).

Ennek ellenére a lelkiismeret nem jelez mindig, amikor kellene. Az emberi tökéletlenség miatt hajlamosak vagyunk arra, hogy olyat tegyünk, amiről tudjuk, hogy helytelen. Pál elismerte: „gyönyörködöm az Isten törvényében a belső ember szerint; de látok egy másik törvényt az én tagjaimban, mely ellenkezik az elmém törvényével, és engem rabul ád a bűn törvényének, mely van az én tagjaimban” (Róma 7:22, 23). Ha túl gyakran engedünk a helytelen hajlamoknak, akkor a lelkiismeretünk talán fokozatosan elérzéketlenül, és végül nem jelzi többé, hogy az ilyen viselkedés helytelen.

A tökéletlenség ellenére azonban összhangba hozhatjuk a lelkiismeretünk működését Isten irányadó mértékeivel. Valójában létfontosságú ezt megtennünk. A tiszta, jól kiiskolázott lelkiismeret nem csupán melegséggel áthatott, személyes kapcsolatot eredményez Istennel, hanem a megmentésünkben is alapvető szerepet játszik (Zsidók 10:22; 1Péter 1:15, 16). Ezenkívül a jó lelkiismeret abban is segít nekünk, hogy az életünkben bölcs döntéseket hozzunk, amelyek békét és boldogságot eredményeznek számunkra. A zsoltáríró a következőt mondta arról a személyről, akinek ilyen a lelkiismerete: „Istenének törvénye van szívében, lépései nem ingadoznak” (Zsoltárok 37:31).

A lelkiismeret kiiskolázása

A lelkiismeret kiiskolázása többet jelent, mint csupán emlékezetbe vésni jó néhány törvényt, és azután szorosan ragaszkodni azokhoz. A farizeusok tették ezt Jézus napjaiban. Ezek a vallásvezetők ismerték a Törvényt, és részletesen kidolgoztak egy olyan hagyományrendszert, amelyről azt állították, segít az embereknek abban, hogy elkerüljék a Törvény megsértését. Így gyorsan felháborodtak, amikor Jézus tanítványai sabbaton kalászt szedegettek és megették a szemeket. Jézust pedig felelősségre vonták, amikor meggyógyította egy férfi elsorvadt kezét sabbaton (Máté 12:1, 2, 9, 10). A farizeusok hagyománya szerint mindkét tett a negyedik parancsolat megsértését jelentette (2Mózes 20:8–11).

A farizeusok nyilván tanulmányozták a Törvényt. De az, ahogyan a lelkiismeretük működött, összhangban volt Isten irányadó mértékeivel? Aligha! Nos, röviddel azután, hogy rosszindulatúan kritizálták azt, amit ők a sabbattörvény felháborító megsértésének tekintettek, a farizeusok arról tanácskoztak, „hogyan veszíthetnék el” Jézust (Máté 12:14). Képzeld csak el: ezek az önelégült vallásvezetők fel voltak háborodva azon a gondolaton, hogy valaki frissen szedett kalászt egyen vagy gyógyítson sabbaton, viszont semmi lelkiismeret-furdalást sem éreztek azért, amiért kitervelték Jézus megölését!

A főpapoknak ehhez hasonló elferdült gondolkodásuk volt. Ezek a korrupt emberek semmi bűntudatot nem éreztek, amikor 30 ezüstpénzt ajánlottak Júdásnak a templomi kincstárból, hogy elárulja Jézust. Amikor viszont Júdás váratlanul visszahozta a pénzt, és bedobta a templomba, a főpapok lelkiismerete egy jogi kérdéssel került szembe. Ezt mondták: „Nem szabad ezeket [az érméket] a templom kincsei közé tennünk, mert vérnek ára” (Máté 27:3–6). Nyilvánvalóan a főpapok azért aggódtak, mert Júdás pénze nem volt tiszta. (Vesd össze: 5Mózes 23:18.) Ugyanez a csoport azonban semmi kivetnivalót nem látott abban, hogy ezen a pénzen megvásárolja Isten Fiának elárulását!

Ráhangolódva Isten gondolkodására

A fent említett példák megmutatják, hogy a lelkiismeret kiiskolázása többet kíván meg, mint csupán megtölteni az elménket jó néhány szabállyal. Természetesen Isten törvényeinek ismerete elengedhetetlen, az azoknak való engedelmesség pedig szükséges a megmentéshez (Zsoltárok 19:8–12). Azonban amellett, hogy tanuljuk Isten törvényeit, olyan szívet kell kifejlesztenünk, amely ráhangolódik Isten gondolkodására. Így tapasztalhatjuk majd Jehova próféciájának beteljesedését, melyet Ésaiáson keresztül jelentett ki: „szemeid tanítóidra [Nagy Oktatódra, NW] néznek! És füleid meghallják a kiáltó szót mögötted: ez az út, ezen járjatok; ha jobbra és ha balra elhajoltok” (Ésaiás 30:20, 21; 48:17).

Persze ez nem azt jelenti, hogy amikor komoly döntés előtt állunk, szó szerinti hang fogja megmondani nekünk, mit kell tennünk. De ha a gondolkodásunk a különböző kérdésekben ráhangolódik Isten gondolkodására, a lelkiismeretünk sokkal inkább készen áll arra, hogy segítsen nekünk olyan döntéseket hozni, amelyek Isten tetszésére vannak (Példabeszédek 27:11).

Figyeld meg Józsefet, aki az i. e. XVIII. században élt. Amikor Pótifár felesége arra akarta rávenni, hogy kövessen el vele házasságtörést, József a következő szavakkal utasította vissza: „hogy követhetném hát el ezt a nagy gonoszságot és hogyan vétkezném az Isten ellen?” (1Mózes 39:9). József napjaiban nem volt Istentől származó írásos törvény, amely elítélte volna a házasságtörést. Ezenkívül József Egyiptomban élt, messze a családi fegyelmezéstől vagy a patriarchális szabályoktól. Akkor hát mi tette képessé Józsefet arra, hogy ellenálljon a kísértésnek? Egyszóval a kiiskolázott lelkiismerete. József elsajátította Isten azon nézőpontját, hogy a férj és a feleség „egy testté” lettek (1Mózes 2:24). Látta, hogy ennélfogva helytelen lenne elvenni valaki másnak a feleségét. József gondolkodása ráhangolódott Isten gondolkodására ebben a kérdésben. A házasságtörés az erkölcsi érzékét sértette.

Ma kevesen hasonlítanak Józsefhez. Burjánzik a szexuális erkölcstelenség, és sokakban nincs semmi felelősségérzet Teremtőjük iránt, önmaguk iránt, sőt a házastársuk iránt sem azt illetően, hogy erkölcsileg tiszták maradjanak. Ez a helyzet igen hasonlít a Jeremiás könyvében leírtakhoz: „senki sincs, a ki megbánja az ő gonoszságát, ezt mondván: Mit cselekedtem? Mindnyájan az ő futó-pályájokra térnek, mint a harczra rohanó ló” (Jeremiás 8:6). Ezért most nagyobb szükség van arra, mint valaha, hogy ráhangolódjunk Isten gondolkodására. És van egy csodálatos gondoskodás, amely segít nekünk ezt megtenni.

Segítség a lelkiismeret kiiskolázásához

Az ihletett Szentírás „hasznos a tanításra, a feddésre, a megjobbításra, az igazságban való nevelésre, hogy tökéletes legyen az Isten embere, minden jó cselekedetre felkészített” (2Timótheus 3:16, 17). A Biblia tanulmányozása segít nekünk abban, hogy kiiskolázzuk azt, amit a Biblia ’gyakorlott érzéknek’ nevez a helyes és a helytelen megkülönböztetésére (Zsidók 5:14). Ez képessé tesz minket arra, hogy szeretetet fejlesszünk ki aziránt, amit Isten szeret, és útálatot aziránt, amit Isten gyűlöl (Zsoltárok 97:10; 139:21).

A Biblia tanulmányozásának célja tehát az, hogy az igazság szellemét és lényegét sajátítsuk el, és ne csupán a külső vázát. Az Őrtorony az 1977/12 számában kijelentette: „A bibliatanulmányozás során törekednünk kell felfognunk Isten jogosságát, szeretetét és igazságosságát, s beplántálni mélyen a szívünkbe, hogy annyira sajátunkká váljon, mint a lélegzetvétel és a táplálkozás. Meg kell próbálnunk teljesebb mértékben éberen tartani erkölcsi érzékünket, felelősségérzetünket, éles éberséget gyakorolva aziránt, hogy mi a jó és mi a rossz. Sőt mi több, lelkiismeretünket nevelni kell arra, hogy erősen érezze a felelősséget a tökéletes Törvényhozó és Bíró iránt (És 33:22). Azaz, amint tanulunk Istenről, törekednünk kell utánozni Őt az élet minden területén.”

Szert tenni „Krisztus értelmére”

A bibliatanulmányozás abban is segít nekünk, hogy megszerezzük „Krisztus értelmét”, vagyis azt az engedelmességre és alázatosságra való elmebeli hajlandóságot, melyet Jézus mutatott ki (1Korinthus 2:16). Atyja akaratának cselekvése örömet jelentett neki, és nem csupán megszokásból, gondolkodás nélkül végezte azt. A zsoltáríró Dávid a következő szavakkal adott prófétai leírást arról a szemléletmódról, melyet Jézus mutatott fel: „Hogy teljesítsem a te akaratodat; ezt kedvelem, én Istenem, a te törvényed keblem közepette van”a (Zsoltárok 40:9).

A lelkiismeret kiiskolázásakor létfontosságú szert tenni „Krisztus értelmére”. Földönléte idején tökéletes emberként Jézus az emberi korlátokhoz képest a lehető legteljesebb módon tükrözte vissza Atyja tulajdonságait és személyiségét. Ezért ezt mondhatta: „a ki engem látott, látta az Atyát” (János 14:9). Bármilyen helyzettel nézett is szembe a földönlétekor, mindig pontosan azt tette, amit az Atyja kívánt tőle. Ezért, amikor Jézus életét tanulmányozzuk, világos képet kapunk arról, milyen Jehova Isten.

Jehováról azt olvashatjuk, hogy „irgalmas és kegyelmes Isten, késedelmes a haragra, nagy irgalmasságú és igazságú” (2Mózes 34:6). Jézus gyakran kimutatta ezeket a tulajdonságokat abban, ahogyan az apostolaival bánt. Amikor ismételten azon vitatkoztak, hogy melyikük a nagyobb, Jézus a szavaival és a példájával türelmesen a következőre tanította őket: „a ki közöttetek nagy akar lenni, legyen a ti szolgátok; és a ki közöttetek első akar lenni, legyen a ti szolgátok” (Máté 20:26, 27). Ez csak egyetlen példa, amely azt mutatja, hogy ha megvizsgáljuk Jézus életét, akkor fokozatosan ráhangolódhatunk Isten gondolkodására.

Minél többet tanulunk Jézusról, annál inkább készek leszünk arra, hogy utánozzuk égi Atyánkat, Jehovát (Efézus 5:1, 2). Az Isten gondolkodására ráhangolódott lelkiismeret helyes irányba vezet majd minket. Jehova a következőt ígéri azoknak, akik bíznak benne: „Bölcscsé teszlek és megtanítlak téged az útra, a melyen járj; szemeimmel tanácsollak téged” (Zsoltárok 32:8).

Ahogyan a kiiskolázott lelkiismeret a javunkra válik

Mózes — ismerve a tökéletlen ember önfejűségét — így figyelmeztette az izraelitákat: „Vegyétek szívetekre mind ezeket az ígéket, a melyekkel én bizonyságot teszek ellenetek e mai napon; és parancsoljátok meg fiaitoknak, hogy tartsák meg és teljesítsék e törvénynek minden ígéjét” (5Mózes 32:46). Nekünk is a szívünkbe kell vésni Isten törvényét. Ha így teszünk, valószínűbb, hogy a lelkiismeretünk irányítja majd a lépteinket, és segít, hogy helyes döntéseket hozzunk.

Természetesen óvatosnak kell lennünk. A bibliai példabeszéd ezt mondja: „Van olyan út, mely helyesnek látszik az ember előtt, és vége a halálra menő út” (Példabeszédek 14:12). Miért van gyakran így? A bibliai megállapítás szerint azért, mert „csalárdabb a szív mindennél, és gonosz az; kicsoda ismerhetné azt?” (Jeremiás 17:9). Ezért kell mindannyiunknak követni a Példabeszédek 3:5, 6-ban található figyelmeztetést: „Bizodalmad legyen az Úrban teljes elmédből; a magad értelmére pedig ne támaszkodjál. Minden te útaidban megismered őt; akkor ő igazgatja a te útaidat.”

[Lábjegyzet]

[Kép a 7. oldalon]

A Biblia alapján kiiskolázott lelkiismeret — akár egy iránytű — helyes irányba vezethet minket

[Forrásjelzés]

Iránytű: Courtesy, Peabody Essex Museum, Salem, Mass.