szórakoztatására. Még hogy elnézzük! Barátaim, egyenesen élvezzük!”

Nemrégiben végzett tudományos kutatások azt sejtetik, hogy mind az agy biológiájának, mind a környezetnek nagy szerepe van az emberi agresszivitásban. „Lassan mind rájövünk, hogy a rossz környezet, amelynek egyre több gyerek van kitéve, valóságos bűnözési járványt hoz létre — mondja dr. Markus J. Kruesi, az Illionis Egyetem Fiatalokkal Foglalkozó Kutatóintézetének munkatársa. — A környezettel kapcsolatos események valójában olyan molekuláris változásokat idéznek elő az agyban, amelyek az embert hirtelen természetűbbé teszik.” Az olyan tényezők, mint például „a család intézményének összeomlása, az egyszülős családok számának emelkedése, az állandó szegénység és a kábítószerrel való krónikus visszaélés valójában átalakíthatja az agy vegyi állapotát úgy, hogy az agresszivitást vált ki — olyasmit, amit korábban elképzelhetetlennek tartottak” — mondja az Inside the Brain című könyv.

Azt mondják, hogy ezek az agyban végbemenő változások magukban foglalják a szerotoninszint csökkenését — úgy gondolják, hogy ez az agyban lévő vegyi anyag tartja féken az agresszivitást. A vizsgálatok feltárják, hogy az alkohol csökkentheti az agy szerotoninszintjét, és ez némi tudományos alapot szolgáltat annak a hosszú ideje ismert összefüggésnek, mely az erőszak és az alkohollal való visszaélés között fennáll.

Más is szerepet játszik abban, hogy a bűnözés napjainkban növekvőben van. Egy megbízható, próféciákat tartalmazó könyv, a Biblia, így figyelmeztet: „Azt pedig tudd meg, hogy az utolsó napokban nehéz idők állanak be. Mert lesznek az emberek magukat szeretők, pénzsóvárgók, kérkedők, kevélyek . . ., szeretet nélkül valók, kérlelhetetlenek, rágalmazók, mértékletlenek [erőszakosak, Today’s English Version], kegyetlenek, a jónak nem kedvelői. Árulók, vakmerők, felfuvalkodottak . . . És ezeket kerüld” (2Timótheus 3:1–5). Igen, a ma tapasztalt erőszak „az utolsó napokról” szóló bibliai prófécia beteljesedése.

De van egy másik tényező, amely különösen veszélyessé teszi ezt az időt. A Biblia ezt mondja: „Jaj a föld és a tenger lakosainak; mert leszállott az ördög ti hozzátok, nagy haraggal teljes, úgymint a ki tudja, hogy kevés ideje van” (Jelenések 12:12). Az Ördög és démonhordái ki lettek vetve az égből, és most gonoszságukat az emberiségre összpontosítják. „A levegőbeli hatalmasság fejedelmeként” az Ördög irányítja azt a szellemet, „mely most az engedetlenség fiaiban munkálkodik”, egyre erőszakosabb hellyé téve a földet (Efézus 2:2).

Hogyan küzdhetünk meg hát napjaink világának erőszakos ’levegőjével’? És hogyan oldhatjuk meg a nehézségeket erőszak nélkül?

A problémák megoldása békés úton

AZ EMBERI erőszak majdnem azóta létezik, mint maga az emberiség. A Biblia az erőszak kezdetét visszavezeti egészen Kainig, aki Ábel testvére, az első emberpár legidősebb fia volt. Amikor Istennek jobban tetszett Ábel ajándéka, mint Kainé, Kain „haragra gerjede”. Hogyan kezelte Kain ezt a helyzetet? „Támada Kain Ábelre az ő atyjafiára, és megölé őt.” Ezek után Kain komoly bajba került Isten előtt (1Mózes 4:5, 8–12). Az erőszak nem oldotta meg azt a problémát, hogy Kain nem volt elfogadható állapotban Teremtője előtt.

Hogyan kerülhetjük el azt, hogy fizikai erőszakhoz folyamodjunk a problémák megoldásában, ahogyan azt Kain tette?

Az erőszaktól a türelemig

Figyeld meg egy olyan férfi esetét, aki helyeslően nézte végig az első keresztény mártír, István meggyilkolását (Cselekedetek 7:58; 8:1). Ez a férfi, a tárzusi Saulus nem értett egyet István vallásos álláspontjával, ezért támogatta erőszakos meggyilkolását; úgy vélték, ez jogos módja annak, hogy leállítsák István tevékenységét. Persze Saulus talán nem volt az élet minden területén erőszakos ember. Mégis kész volt erőszakot alkalmazni a problémák megoldására. Közvetlenül István halála után Saulus „pusztítá” a keresztény „anyaszentegyházat, házról-házra járva, és férfiakat és asszonyokat elővonszolva, tömlöczbe veti vala” (Cselekedetek 8:3).

Albert Barnes bibliatudós szerint az a görög szó, amelyet itt a ’pusztít’ szóval fordítottak, olyan pusztításra utal, amelyet egy vadállat, például az oroszlán vagy farkas tud végezni. Barnes ezt mondja: „Saulus olyan dühödten támadt az egyház ellen, mint valami vadállat — ez olyan erőteljes kifejezés, amely jelzi azt a hevességet és dühöt, amellyel ennek az üldözésnek nekifogott.” Hogy Krisztusnak még több követőjét gyűjtse össze, Saulus Damaszkuszba igyekezett, „még fenyegetéstől és öldökléstől lihegve az Úrnak [Krisztusnak] tanítványai ellen”. Akkor útközben a feltámasztott Jézus beszélt hozzá, és ez azt eredményezte, hogy Saulus kereszténnyé lett (Cselekedetek 9:1–19).

Megtérése után Saulus változtatott a másokkal való bánásmódján. Ezt mutatta egy esemény, amely úgy 16 évvel később történt. Egy csoport jött az otthoni gyülekezetébe, Antiókhiába, és a Mózesi Törvény betartására ösztönözte a keresztényeket. Ebből „nagy háborúság” támadt. Saulus, aki erre az időre Pál néven vált ismertebbé, állást foglalt a vitában. Ez kétségtelenül heves vita volt. De Pál nem folyamodott erőszakhoz. Inkább beleegyezett a gyülekezet döntésébe, hogy az ügyet az apostolok és a jeruzsálemi gyülekezet vénei elé tárják (Cselekedetek 15:1, 2).

Jeruzsálemben ismét „nagy vetekedés támadt”, amikor a vének összejöttek. Pál várt, amíg „elhallgatott . . . az egész sokaság”, és akkor beszámolt azokról a nagyszerű dolgokról, amelyek Isten szellemének hatására történtek a körülmetéletlen hívők között. Az Írásokon alapuló megbeszélés után az apostolok és a jeruzsálemi vének ’egy értelemre jutottak’ abban, hogy ne vessenek a körülmetéletlen hívőkre szükségtelen terhet, hanem figyelmeztessék őket, hogy ’tartózkodjanak a bálványoknak áldozott dolgoktól, a vértől, a fúlva holt állattól és a paráznaságtól’ (Cselekedetek 15:3–29). Igen, Pál megváltozott. Megtanulta, hogyan kell a dolgokat erőszak nélkül megoldani.

Küzdelem az erőszakos hajlammal

Pál később így figyelmeztetett: „Az Úr szolgájának pedig nem kell torzsalkodni, hanem legyen mindenkihez nyájas, tanításra alkalmas, türelmes. A ki szelíden fenyíti az ellenszegülőket” (2Timótheus 2:24, 25). Pál arra buzdította az egyik fiatalabb felvigyázót, Timótheust, hogy higgadtan kezelje a nehéz helyzeteket. Pál reálisan látta a dolgokat. Tudta, hogy a keresztények között is túlhevülhetnek az érzelmek (Cselekedetek 15:37–41). Ezért okkal tanácsolta: „Ám haragudjatok, de ne vétkezzetek: a nap le ne menjen a ti haragotokon” (Efézus 4:26). Az ilyen érzelmekkel való helyes bánásmód azt jelenti, hogy ellenőrzés alatt tartjuk a haragunkat úgy, hogy ne lobbanjon fel ellenőrizhetetlenül. De hogyan lehet ezt megvalósítani?

Nem könnyű a haragot ellenőrzés alatt tartani manapság. Dr. Deborah Prothrow-Stith, a Harvard Közegészségügyi Tanszék dékánsegédje a következőket mondta: „Népszerű a rosszindulatú viselkedés. Valójában gyakran úgy gondolják, hogy a gyenge akaratú embereket jellemzik azok a tulajdonságok, amelyek lehetővé teszik, hogy jól kijöjjünk egymással — például a megegyezésre való készség, a beleérző képesség és a megbocsátás.” Pedig ezek határozott vonások; kulcsfontosságúak abban, hogy ellenőrzés alatt tartsuk az erőszakos hajlamokat, amelyek feltörhetnek bennünk.

Amikor Pál kereszténnyé vált, megtanulta, hogyan lehet helyesebben kezelni a nézetkülönbségeket. Ez a Biblia tanításán alapult. Mivel Pál a judaizmus jól képzett tudósa volt, jól ismerte a Héber Iratokat. Biztosan ismerte az olyan írásokat, mint amilyenek a következők: „Ne irígykedjél az erőszakos emberre, és néki semmi útát ne válaszd.” „Jobb a hosszútűrő az erősnél; és a ki uralkodik a maga indulatján, annál, a ki várost vesz meg.” „Mint a megromlott és kerítés nélkül való város, olyan a férfi, a kinek nincsen birodalma az ő lelkén!” (Példabeszédek 3:31; 16:32; 25:28). A megtérése előtt ez az ismeret mégsem akadályozta meg Pált abban, hogy erőszakhoz folyamodjon a keresztényekkel szemben (Galátzia 1:13, 14). Akkor mi segített Pálnak, miután kereszténnyé lett, hogy az erőszak helyett érveléssel és meggyőzéssel oldja meg a vitás kérdéseket?

Pál rámutatott a kulcsra, amikor ezt mondta: „Legyetek az én követőim, mint én is a Krisztusé” (1Korinthus 11:1). Nagyra értékelte azt, amit Jézus Krisztus tett érte (1Timótheus 1:13, 14). Krisztus példakép lett számára, akit követett. Tudta, hogyan szenvedett Jézus a bűnös emberiségért (Zsidók 2:18; 5:8–10). Pál igazolhatta, hogy Ésaiásnak a Messiásról szóló próféciája Jézuson teljesedett be: „Kínoztatott, pedig alázatos volt, és száját nem nyitotta meg, mint bárány, mely mészárszékre vitetik, és mint juh, mely megnémul az őt nyírők előtt; és száját nem nyitotta meg!” (Ésaiás 53:7). Péter apostol azt írta, hogy Jézus „szidalmaztatván, viszont nem szidalmazott, szenvedvén nem fenyegetőzött; hanem hagyta az igazságosan ítélőre” (1Péter 2:23, 24).

Pál értékelte, ahogyan Jézus Krisztus a feszült helyzeteket kezelte, és ez arra indította őt, hogy megváltozzon. Erre buzdíthatta hívőtársait: „Viseljétek el egymást, és bocsássatok meg egymásnak, ha valakinek panasza van a másik ellen. Ahogy az Úr megbocsátott nektek, ti is bocsássatok meg egymásnak” (Kolossé 3:13, Katolikus fordítás). Nem elég felismerni, hogy el kell kerülnünk az erőszakot. Az értékelés, melyet aziránt érzünk, amit Jehova és Jézus Krisztus tett értünk, segít, hogy indíttatást érezzünk az erőszakos hajlamok leküzdésére.

Lehetséges?

Egy férfinak Japánban ilyen erőteljes indítékra volt szüksége. Édesapja, aki katonatisztként dolgozott, és heves természetű ember volt, erőszakosan uralkodott a családja felett. Mivel az említett férfi az erőszak áldozata volt, és látta, ahogy édesanyja is szenved az erőszaktól, maga is erőszakos természetűvé vált. Volt két különböző méretű szamurájkardja, amelyeket arra használt, hogy azokkal rendezze a problémákat, valamint azokkal fenyegette az embereket.

Amikor a felesége elkezdte tanulmányozni a Bibliát, ő is ott ült a tanulmányozáson, de nem vette azt komolyan. Azonban amikor elolvasta ,A Királyságnak ez a jó híre’a című füzetet, megváltozott. Miért? „Amikor elolvastam a »Jézus Krisztus« és »A váltságdíj« alcím alatti részt, elszégyelltem magam — mondja. — Bár akaratos voltam, közben szerettem kedves lenni azokhoz, akikkel jól kijöttem. Örültem, ha örömet szerezhettem a barátaimnak, de csak addig a pontig, ameddig az nem érintette a saját életemet. Isten Fia, Jézus viszont az életét is feláldozta az emberiségért, olyanokat is beleértve, mint én. Ez annyira ledöbbentett, mintha egy kalapáccsal fejbe vertek volna.”

Ez a férfi megszüntette a kapcsolatát korábbi barátaival, és hamarosan beiratkozott a Teokratikus Szolgálati Iskolába Jehova Tanúi gyülekezetében. Ez az iskola segít a résztvevőknek, hogy elsajátítsák a Biblia tanításának művészetét. Ez a tanfolyam további haszonnal is járt e férfi számára. Így beszél róla: „Amikor fiatal voltam, fenyegetéshez és erőszakhoz folyamodtam, mivel nem tudtam megértetni másokkal az érzéseimet. Amikor megtanultam, hogyan kell közölni a gondolataimat, kezdtem inkább az érvelést használni az erőszak helyett.”

Vajon ő is elsajátította a krisztusi életformát, ahogyan Pál? A hite próbára lett téve, amikor egy korábbi barátja, akihez kölcsönös baráti eskü kötötte, megpróbálta megakadályozni abban, hogy keresztény legyen. Ez a „barátja” megverte őt, és gyalázkodóan beszélt Istenéről, Jehováról. Ez a korábban erőszakos férfi önuralmat gyakorolt, és bocsánatot kért azért, amiért nem tudja megtartani a szövetségüket. „Testvére” csalódottan otthagyta őt.

Azzal, hogy legyőzte erőszakos hajlamait, ez a korábban dühös természetű ember sok szellemi testvért és testvérnőt kapott, akik egységesek az Isten és felebarátaik iránti szeretetben (Kolossé 3:14). Sőt most, több mint 20 évvel azután, hogy önátadott keresztény lett, Jehova Tanúi utazófelvigyázójaként szolgál. Micsoda örömmel mutatja most meg a Bibliából, hogy az állatias viselkedésű emberek megtanulhatják, hogyan oldják meg a nézeteltéréseket erőszak nélkül, ahogyan ő is megtanulta ezt! És milyen nagy kiváltságnak tekinti, hogy rámutathat a következő prófétai szavak nagyszerű beteljesedésére: „Nem ártanak és nem pusztítnak sehol szentségemnek hegyén, mert teljes lészen a föld az Úr ismeretével, mint a vizek a tengert beborítják” (Ésaiás 11:9).

Pál apostolhoz és ehhez a korábban erőszakos férfihoz hasonlóan te is megtanulhatod, hogyan kezeld a kellemetlen helyzeteket úgy, hogy békés úton oldod meg a problémákat. A környékeden élő Jehova Tanúi boldogan segítenek neked ebben.

[Lábjegyzet]

[Oldalidézet az 5. oldalon]

Pál reálisan látta a dolgokat. Tudta, hogy a keresztények között is túlhevülhetnek az érzelmek

[Kép a 7. oldalon]

Ha értékeljük, amit Isten tett értünk, az hozzájárul a békés kapcsolatokhoz