A szívek elérése a meggyőzés művészetével

SOK ember gyanakvóan tekint a „meggyőzés” szóra. Egyeseknek talán egy rámenős üzletember jut róla eszükbe, vagy egy reklám, amelyet azért készítettek, hogy félrevezessék vagy befolyásolják a vásárlót. Néha még a Bibliában is kedvezőtlen jelentése van a meggyőzés fogalmának, amely korrupcióra vagy félrevezetésre utal. Például a keresztény Pál apostol ezt írta a galátziabelieknek: „Jól futottatok; kicsoda gátolt meg titeket, hogy ne engedelmeskedjetek az igazságnak? Ez a hitetés [meggyőzés, NW] nem attól van, a ki titeket hív” (Galátzia 5:7, 8). Pál a kolossébelieket is figyelmeztette, hogy ne engedjék senkinek, hogy ’megtévessze őket meggyőző érvelésekkel’ (Kolossé 2:4, NW). Az ilyen meggyőzés hamis alapokra épülő, ügyes érvelésen múlik.

A Timótheushoz írt második levelében azonban Pál apostol a meggyőzés fogalmát más értelemben használta. Ezt írta: „maradj meg azokban, a miket tanultál és a mik reád bízattak [amelyeket meggyőzetve elhittél, NW], tudván kitől tanultad” (2Timótheus 3:14). Abban, hogy Timótheus ’meggyőzetve hitt’, nem befolyásolta őt az édesanyja és a nagyanyja, akiken keresztül a szentírási igazságokat tanulta (2Timótheus 1:5).a

Pál, mialatt házi őrizetben volt Rómában, alapos tanúskodást tett sokaknak azáltal, hogy „reggeltől estig igyekezett őket meggyőzni Jézusról Mózes törvénye és a próféták alapján” (Cselekedetek 28:23, Újfordítású revideált Biblia). Vajon Pál félrevezette hallgatóságát? Semmi esetre sem! Nyilvánvaló tehát, hogy a meggyőzés nem mindig helytelen.

Pozitív értelemben használva a „meggyőz” kifejezéssel fordított görög alapszó azt jelenti: ’bebizonyít, megváltoztatja egy személy szemléletét józan, logikus érveléssel’. Egy tanító így Írás szerint jár el, amikor meggyőzést alkalmaz, hogy beleplántálja másokba a bibliai igazságokról való meggyőződést (2Timótheus 2:15). Valójában Pál szolgálatának egyik jellemzője volt ez. Még Demeter, az ezüstműves is — aki a keresztény tanításokat hamisnak tekintette — megjegyezte: „ez a Pál . . . nemcsak Efezusban, hanem majdnem egész Ázsiában nagy tömegeket meggyőzött. Azt tanítja, hogy kézzel alkotott istenek nincsenek” (Cselekedetek 19:26, Katolikus fordítás).

Meggyőzést alkalmazva a szolgálatban

Jézus Krisztus így utasította követőit: „Elmenvén azért, tegyetek tanítványokká minden népeket, megkeresztelvén őket az Atyának, a Fiúnak és a Szent Léleknek nevében, tanítván őket, hogy megtartsák mindazt, a mit én parancsoltam néktek: és ímé én ti veletek vagyok minden napon a világ végezetéig” (Máté 28:19, 20). Több mint 230 országban Jehova Tanúi engedelmeskednek ennek a parancsnak. Az 1997-es szolgálati évük folyamán minden hónapban átlagosan 4 552 589 házi bibliatanulmányozást vezettek világszerte.

Ha kiváltságodban áll házi bibliatanulmányozást vezetni, olyan kihívásoknak nézhetsz elébe, amelyek megkívánják, hogy alkalmazd a meggyőzés művészetét. Tegyük fel például, hogy a következő tanulmányozáson felmerül egy kérdés a Háromsággal kapcsolatban. Mi a helyzet akkor, ha tudod, hogy a tanulmányozód hisz ebben a tantételben? Adhatnál neki egy kiadványt, amely ezt a témát fejtegeti. Miután elolvasta, úgy érezheted, meggyőzetett arról, hogy Isten és Jézus nem egy személy. De hogyan folytathatod, ha fennmarad néhány kérdés?

Hallgass figyelmesen. Ez segíteni fog, hogy meghatározd, mi az, amit a tanulmányozód már hisz egy adott témában. Például ha a tanulmányozód azt mondja, hogy „Hiszek a Háromságban”, talán gyorsan belekezdesz egy Írás szerinti beszélgetésbe, hogy megcáfold ezt a tantételt. De a Háromsággal kapcsolatban számos különböző hitnézet uralkodik. A tanulmányozód talán olyasmiben hisz, ami teljesen különbözik attól, amit te a Háromság tantételének neveznél. Ugyanez mondható el más hitnézetekről, mint amilyen a lélekvándorlás, a lélek halhatatlansága és a megmentés. Így hát hallgass figyelmesen, mielőtt beszélnél. Ne legyenek feltevéseid arról, mit hisz a tanulmányozó (Példabeszédek 18:13).

Tegyél fel kérdéseket. Például ilyeneket: „Mindig is hitt a Háromságban? Végzett már mélyreható tanulmányozást arról, mit mond a Biblia ebben a témában? Ha Isten egy Háromság része volna, vajon Szava, a Biblia nem beszélne nekünk erről világosan és érthetően?” Miközben tanítod a tanulmányozót, rendszeresen állj meg, és tegyél fel ilyen kérdéseket: „Logikusan hangzik számára, amit eddig megtárgyaltunk?” „Egyetért ezzel a magyarázattal?” A kérdések ügyes használatával bevonod a tanulmányozót a tanulási folyamatba, és nem csak egyszerűen hallgatnia kell téged, amint részletesen megmagyarázol egy témát.

Használj józan érvelést. A Háromság tantételének megvizsgálásánál például ezt mondhatnád a tanulmányozódnak: „Amikor Jézus megkeresztelkedett, egy hang hallatszott az égből, amely ezt mondta: »Te vagy amaz én szerelmes Fiam.« Ha Isten tényleg a földön lenne, és megkeresztelkedne, vajon az égbe irányítaná a hangját, azután pedig vissza úgy, hogy azokat a szavakat hallani lehessen a földön? Nem lenne ez félrevezető? Vajon az »igazmondó« Isten cselekedne ilyen megtévesztő módon?” (Lukács 3:21, 22; Titus 1:1, 2).

A józan érvelés, melyet tapintatos módon adnak elő, gyakran igen eredményes. Figyeld meg egy hölgy példáját, akit Barbarának fogunk nevezni. Egész életében abban hitt, hogy Jézus az Isten, és része egy háromságnak, amelybe a szent szellem is beletartozik. Jehova Tanúinak egyike azonban azt mondta neki, hogy Isten és Jézus két külön egyén, és írásszövegeket mutatott neki, hogy alátámassza állítását.b Barbara nem tudta megcáfolni a Bibliát. Ugyanakkor ez a helyzet felzaklatta. A Háromság tantétele végtére is kedves volt a szívének.

A Tanú türelmesen érvelt Barbarának. Ezt kérdezte:

— Ha megpróbálná megtanítani nekem, hogy két személy egyenlő, melyik családi kapcsolatot használná fel szemléltetésül?

A hölgy egy pillanatra elgondolkodott, majd így felelt:

— Azt hiszem, két testvérhez hasonlítanám.

A Tanú így válaszolt:

— Úgy van. Sőt, talán egypetéjű ikrekhez. De milyen üzenetet fejezett ki Jézus azzal, hogy azt tanította: Istent az Atyának, őt magát pedig a Fiúnak tekintsük?

— Értem, ezzel egyiküket úgy írja le, mint aki idősebb, és nagyobb hatalma van — válaszolta Barbara tágra nyílt szemekkel.

— Igen, és Jézus zsidó hallgatói, mivel patriarchális társadalomban éltek, még inkább erre a következtetésre jutottak — válaszolta a Tanú. Hogy kihangsúlyozza ezt a pontot, a Tanú így következtetett:

— Ha egy ilyen találó szemléltetést találtunk ki az egyenlőség tanítására — a testvérek vagy egypetéjű ikrek példáját —, Jézus, a Nagy Tanító biztosan ugyanígy tehetett volna. Ő azonban ehelyett az „apa” és „fiú” kifejezéseket használta, hogy leírja a közte és Isten között fennálló kapcsolatot.

Barbara végül megértette ezt a kérdést, és elfogadta azt. Szívét elérték a meggyőzés művészetével.

Az érzelmekkel való bánás

Az erősen beivódott vallásos hitnézetekben gyakran az érzelmek is szerepet játszanak. Figyeld meg egy hithű katolikus, Edna esetét. Tizenéves unokái világos, szentírási bizonyítékot mutattak neki arról, hogy Isten és Jézus nem egy személy. Edna megértette, amit hallott. Mégis kedvesen, de határozottan kijelentette: „Én hiszek a Szentháromságban.”

Lehet, hogy neked is volt hasonló tapasztalatod. Sokan úgy tekintik vallásuk tantételeit, mint amelyek egyéniségük részét alkotják. Hogy meggyőzd az ilyen bibliatanulmányozókat, többre van szükség, mint hűvös logikára, vagy jó néhány írásszövegre, amely tévesnek bizonyítja a személy nézőpontját. Az ilyen helyzetek jól kezelhetők, ha egyensúlyban tartjuk a meggyőzés művészetét a könyörülettel. (Vesd össze: Róma 12:15; Kolossé 3:12.) Igaz, egy eredményes tanítónak erőteljes meggyőződése kell hogy legyen. Pál olyan kifejezéseket használt, mint például „meg vagyok győződve”, valamint „tudom és meg vagyok győződve az Úr Jézusban” (Róma 8:38; 14:14). De amikor kifejezzük a meggyőződésünket, nem szabad dogmatikus, önigazoló hangvételt felvennünk, és nem szabad gúnyosnak vagy lekezelőnek lennünk a bibliai igazságok feltárásakor. Biztosan nem akarjuk megbántani vagy megsérteni a tanulmányozót (Példabeszédek 12:17).

Sokkal eredményesebb, ha tiszteletben tartjuk a tanulmányozó hitnézeteit, és elismerjük, hogy joga van azokhoz. A kulcs az alázatosság. Egy tanító, aki elmebeli alázatosságot mutat fel, nem érzi úgy, hogy természeténél fogva különb a tanulmányozójánál (Lukács 18:9–14; Filippi 2:3, 4). Az Istennek tetsző meggyőzés alázatosságot foglal magában, amely tulajdonképpen ezt mondja: „Jehova irgalmasan segített, hogy megértsem ezt. Hadd osszam meg veled.”

Pál ezt írta a Korinthusban élő keresztény társainak: „vitézkedésünk fegyverei nem testiek, hanem erősek az Istennek, erősségek lerontására; lerontván okoskodásokat és minden magaslatot, a mely Isten ismerete ellen emeltetett, és foglyul ejtvén minden gondolatot, hogy engedelmeskedjék a Krisztusnak” (2Korinthus 10:4, 5). Ma Jehova Tanúi Isten Szavát használják, hogy lerombolják az erősen beivódott hamis tantételeket, és a mélyen meggyökeresedett gyakorlatokat és jellemvonásokat, amelyek Isten nemtetszését vonják magukra (1Korinthus 6:9–11). Miközben így tesznek, a Tanúk emlékeznek arra, hogy Jehova szeretetteljesen türelmes hozzájuk. Milyen boldogok, hogy birtokukban van Szava, a Biblia, és hogy ezt az erőteljes eszközt felhasználhatják annak érdekében, hogy kiirtsák a hamis tanításokat, és elérjék a szíveket a meggyőzés művészetével!

[Lábjegyzetek]

[Kiemelt rész a 23. oldalon]

Érd el a tanulmányozód szívét

◻ Imádkozz Jehova vezetéséért, hogy elérd a bibliatanulmányozó szívét (Nehémiás 2:4, 5; Ésaiás 50:4).

◻ Ismerd meg, mit hisz a tanulmányozó, és miért tarthat egy hamis hitnézetet vonzónak (Cselekedetek 17:22, 23).

◻ Kedvesen, türelmesen építs fel logikus, Írás szerinti érvelést, mialatt fenntartod a közös alapot (Cselekedetek 17:24–34).

◻ Ha lehetséges, erősítsd meg a bibliai igazságokat hatásos szemléltetésekkel (Márk 4:33, 34).

◻ Mutasd meg a tanulmányozónak, hogyan válik javára, ha elfogadja a Bibliából származó pontos ismeretet (1Timótheus 2:3, 4; 2Timótheus 3:14, 15).