Igazi jogosság — Mikor és hogyan?

AZ ÁRTATLANNAK egyáltalán nem kell félnie az igazi jogosságtól. Igen, az állampolgároknak szinte mindenütt van miért hálásnak lenniük, ha az országuknak olyan jogrendszere van, amely megpróbál jogosságot biztosítani. Az ilyen rendszer jogszabályokat foglal magában, rendőri hatalmat, mely ezeket betartatja, és bíróságokat, amelyek jogot szolgáltatnak. Az igaz keresztények tisztelik azt a bírósági rendszert, amelyben élnek, összhangban a bibliai figyelmeztetéssel, hogy ’rendeljük alá magunkat a felsőbb hatalmaknak’ (Róma 13:1–7, NW).

De több országban is a bírósági rendszerek ártalmas és zavarba ejtő hibákat követtek el.a Ahelyett, hogy a bűnöst büntették volna meg, és megvédték volna az ártatlant, időnként ártatlan embereket büntettek meg olyan bűntettekért, amelyeket nem is követtek el. Mások pedig éveket töltöttek börtönben, s csak nem sokkal azelőtt engedték őket szabadon, mielőtt letelt volna a büntetésük, s komoly kétségek voltak afelől, hogy bűnösök voltak-e, és hogy valóban indokolt volt-e az ítélet. Sokan kérdezik ezért, hogy lesz-e valamikor igazi jogosság mindenki számára. S ha igen, mikor és hogyan? Kiben bízhatunk, hogy megvédi az ártatlanokat? És milyen remény van a jogtalanság áldozatai számára?

Elferdült a jogosság

Németországban az emberek az 1980-as években „a háború utáni időszak egyik legszenzációsabb bírósági eljárásának” voltak a tanúi, ekkor egy anyát két lányának a meggyilkolásáért életfogytiglani szabadságvesztésre ítéltek. Évekkel később azonban újraértékelték az ellene szóló bizonyítékokat, és a következő tárgyalásig szabadon engedték. A Die Zeit azt írta 1995-ben, hogy az eredeti ítélet „bírói tévedés lehetett”. A cikk megírásáig ez az asszony kilenc évet töltött börtönben, s még az sem volt biztos, hogy bűnös-e vagy ártatlan.

1974 egyik novemberi estéjén Angliában Birmingham városközpontját két bomba robbanása rázkódtatta meg, mely 21 embert ölt meg. Ez olyan esemény volt, melyet „egyetlen birminghami sem fog elfelejteni soha” — írta Chris Mullen parlamenti képviselő. Később „hat ártatlan embert ítéltek el a brit történelem legnagyobb gyilkosságáért”. Ítéletüket megsemmisítették, de csak miután a férfiak 16 évet töltöttek a rácsok mögött!

Ken Crispin jogtanácsos beszámolt egy esetről, amely „olyan nagy mértékben felkeltette a nyilvánosság érdeklődését, amire még nem volt példa Ausztrália jogászati történelmének a feljegyzéseiben”. Egy család az Ayers Rock közelében kempingezett, amikor kisgyermekük eltűnt, és nem találták meg többé. Az anyát gyilkossággal vádolták, elítélték, és életfogytiglani szabadságvesztésre ítélték. 1987-ben, miután több mint három évet töltött börtönbe zárva, egy hivatalos vizsgálat során kiderült, hogy az ellene szóló bizonyíték alapján nem volt jogos az ítélet. Szabadon bocsátották, és elengedték a büntetését.

1986-ban megöltek egy 18 éves lányt, aki az Egyesült Államok déli részén lakott. Egy középkorú férfi ellen emeltek vádat, elítélték, és halálbüntetést kapott. Hat évet töltött a halálraítéltek között, mielőtt megállapították, hogy semmi köze nem volt a bűntényhez.

Vajon ezek a bírói hibák ritka példái? David Rudovsky, az University of Pennsylvania Law School munkatársa megjegyzi: „Már vagy 25 éve vagyok a jogrendszerben, és már sok esetet láttam. Azt mondanám, hogy az elítéltek közül azoknak a száma, akik valójában ártatlanok . . . szerintem 5-10 százalék közé esik.” Crispin felteszi a következő zavarba ejtő kérdést: „Lehet, hogy vannak további ártatlan emberek is, akik kedveszegetten a börtöncellákban ülnek?” Hogyan követhetnek el ilyen tragikus hibákat?

Emberi bírósági rendszer — emberi gyarlóságokkal 

„Nincs olyan emberi rendszer, amelytől tökéletességet várhatnánk” — hangsúlyozta ki 1991-ben a Brit Fellebbviteli Bíróság. Egy bírósági rendszer csupán annyira lehet igazságos és megbízható, amennyire az emberek, akik kigondolják és működtetik. Az emberek hajlamosak a tévedésre, a becstelenségre és az előítéletre. Éppen ezért ne érjen minket meglepetésként, hogy az emberi bírósági rendszerekről pontosan ugyanilyen tévedések bizonyosodnak be. Figyeljük meg a következőket.

A német Rolf Bender bíró szerint a bűntények 95 százalékánál a tanúk állítását döntő bizonyítékként veszik. De vajon a bíróságon a tanúk mindig megbízhatók? Bender bíró szerint nem. Becslése szerint a bíróságon megjelenő tanúknak a fele valótlan dolgokat állít. Bernd Schünemann-nak — a müncheni egyetem (Németország) büntetőjoggal foglalkozó professzorának — hasonlóak a tapasztalatai. A Die Zeit által készített interjúban Schünemann megerősítette, hogy a tanúk kijelentései — megbízhatatlanságuk ellenére — a fő bizonyítékok. „Azt mondanám, a jogszolgáltatás tévedéseinek jellemző oka, hogy a bíró a tanúk megbízhatatlan kijelentéseire támaszkodik.”

A tanúk esendők, akárcsak a rendőrség. A rendőrség különösen akkor érez nagy nyomást arra, hogy letartóztasson valakit, ha a bűntény közfelháborodást kelt. Ilyen körülmények között egyes rendőrök engedtek a kísértésnek, hogy bizonyítékokat koholjanak, vagy hogy vallomásra kényszerítsék a gyanúsítottat. Amikor szabadon engedték a birminghami bombarobbantásért elítélt hat férfit, a brit The Independent újság a következő szalagcímmel jelent meg: „A korrupt rendőrség hibás a hat férfi elítéléséért”. A The Times szerint: „A rendőrség hazudott, összejátszott másokkal, és sokakat becsapott.”

Néhány esetben az előítélet arra viheti a rendőröket és a nyilvánosságot, hogy bizonyos rasszhoz, valláshoz vagy nemzetiséghez tartozó embereket gyanúsítson. Az U.S.News & World Report megjegyzi, hogy a bűntény felderítése ilyenkor „faji kérdéssé” válhat, amikor nem „az ésszerűség dominál”.

Ha egy eset bíróságra kerül, a döntést valószínűleg nemcsak a tanúk szava, hanem a tudományos bizonyítékok is befolyásolják. Az egyre bonyolultabb kriminalisztika szakterületén bírót vagy esküdtszéket kérhetnek fel arra, hogy ballisztika, ujjlenyomatok, kézírás, vércsoport, hajszín, textilszálak, illetve a DNS-minta azonosítása alapján döntse el, hogy bűnös vagy ártatlan a vádlott. Egy ügyvéd megjegyezte, hogy a bíróságok „a szakértők sorával” kerülnek szembe, „akik zavarba ejtő bonyolultsággal írják le a folyamatokat”.

Ezenkívül a Nature folyóirat megjegyzi, hogy nem mindegyik tudós ért egyet a kriminalisztikai bizonyítékok értelmezésében. „Valóságos ellentétek lehetnek a kriminalisztikai szakértők között.” Sajnos azt kell hogy mondjuk, „a kriminalisztika által szolgáltatott téves bizonyítékok nagyon sok téves döntésért voltak már felelősek”.

Bárhol éljünk is, a jelenleg működő bírósági rendszerek közül mindegyik az emberi hiányosságokat tükrözi vissza. Kiben bízhatunk meg akkor, hogy megvédi az ártatlant? Bízhatunk mi abban, hogy lesz valamikor igazi jogosság? S milyen reménye lehet a bírói tévedés áldozatainak?

„Én, az Úr, a jogosságot szeretem”

Ha netán te vagy családod egyik tagja bírói tévedés áldozata, Jehova Isten és a Fia, Jézus látja, hogy min mentek keresztül. Minden idők legszörnyűbb jogtalanságát akkor követték el, amikor kivégezték Krisztust egy kínoszlopon. Péter apostol elmondja nekünk, hogy Jézus „bűnt nem cselekedett”. Mégis hamis tanúk vádja alapján bűnösnek találták, és kivégezték (1Péter 2:22; Máté 26:3, 4, 59–62).

Képzeld csak el, hogyan érezhetett Jehova, amikor ilyen gonoszul bántak a Fiával! Hiszen Jehova egyik fő tulajdonsága az igazságosság. A Biblia ezt mondja nekünk: „minden ő úta igazság [igazságosság, NW]!” (5Mózes 32:4; Zsoltárok 33:5).

Jehova kiváló bírósági rendszert adott Izráelnek. Felderítetlen gyilkosság esetén a halott miatt engesztelő áldozatot mutattak be. Nem nehezedett nyomás rájuk, hogy derítsenek fel minden bűntényt, kockáztatva, hogy ártatlan embert ítélnek el. Senkit sem lehetett gyilkosságért elítélni csupán a közvetett vagy tudományos bizonyítékok alapján; legalább két szemtanúra volt szükség (5Mózes 17:6; 21:1–9). Ezek a példák azt mutatják, hogy Jehovának magas irányadó mértékei vannak, és gondja van rá, hogy megfelelőképpen szolgáltassanak jogot. Igen, ezt mondja: „én, az Úr, a jogosságot szeretem” (Ésaiás 61:8).

Izráel bírósági rendszere természetesen emberek kezében volt, akiknek a mienkéihez hasonló hiányosságaik voltak. Előfordult, hogy rosszul alkalmazták a törvényt. Salamon király ezt írta: „Ha a szegényeknek nyomoríttatását, és a törvénynek és igazságnak elfordíttatását látod a tartományban: ne csudálkozzál e dolgon” (Prédikátor 5:8).

Jehova korrigálni tudta a jogtalanságot, melyet Fia ellen követtek el. Ennek a bizonyossága erősítette meg Jézust, aki „az elé helyezett örömért kínoszlopot tűrt kitartással”. Ehhez hasonlóan az az örömteli kilátás, hogy örökké élhetünk paradicsomban a földön a Messiás uralma alatt — amelyben igazi jogosság fog uralkodni —, megerősíthet minket, hogy kitartsunk, amikor ebben a régi rendszerben jogtalanságról hallunk, vagy éppen még át is éljük. Nincs olyan kár vagy sérelem, amelyet Jehova ne tudna helyrehozni az őáltala megítélt kellő időben. Még akik életüket vesztik is valamilyen bírói hiba miatt, feltámadhatnak (Zsidók 12:2, NW; Cselekedetek 24:15).

Ha jogtalanság áldozataiként szenvedünk, hálásak lehetünk, hogy sok bírósági rendszernek vannak olyan jogi eszközei, amelyek lehetővé teszik, hogy javítsunk a helyzeten. A keresztények felhasználhatják az ilyen eszközöket. De szem előtt tartják a következő tényt: a tökéletlen bírósági rendszerek olyan emberi társadalomnak a visszatükröződései, amelynek nagyobb átszervezésre van szüksége. Ennek hamarosan meg is kell történnie — Isten viszi ezt véghez.

Jehova hamarosan megszünteti a dolgoknak ezt az igazságtalan rendszerét, és egy új rendszerrel váltja fel, amelyben „igazság lakozik”. Teljes mértékben bízhatunk abban, hogy Teremtőnk ekkor jogot fog szolgáltatni messiási Királyán, Jézus Krisztuson keresztül. Közel az igazi jogosság mindenki számára! Milyen hálásak lehetünk ezért a kilátásért! (2Péter 3:13).

[Lábjegyzet]

[Oldalidézet a 27. oldalon]

A tökéletlen bírósági rendszerek — a korrupt kormányzattal, az erkölcsileg romlott vallással és a lelkiismeretlen kereskedelemmel együtt — olyan emberi társadalomnak a visszatükröződései, amelynek nagyobb átszervezésre van szüksége

[Kiemelt rész a 28. oldalon]

Vigasz a Szentírásból

1952 novemberében Derek Bentley és Christopher Craig Londonhoz közel, Croydonban (Anglia) betört egy raktárba. Bentley 19 éves volt, Craig 16. Kihívták a rendőrséget, és Craig agyonlőtte az egyik rendőrt. Craig kilenc évet töltött börtönben, ezzel szemben Bentleyt 1953 januárjában felakasztották gyilkosságért.

Bentley testvére, Iris 40 éven át küzdött azért, hogy tisztára mossa testvére nevét egy olyan gyilkosságtól, amelyet nem is követett el. 1993-ban a királyi hatalom elengedte a büntetést, beismerve, hogy Derek Bentleyt egyáltalán nem kellett volna felakasztani. Iris Bentley írt az esetről a Let Him Have Justice (Szolgáltassanak neki igazságot) című könyvben:

„Körülbelül egy évvel a lövöldözés előtt találkozott Jehova egyik Tanújával az utcán . . . Lane testvérnő nem messze tőlünk, a Fairview Roadon lakott, és meghívta Dereket, hallgasson meg bibliai történeteket . . . Jó volt, hogy Lane testvérnőnek megvoltak a bibliai történetek kazettán, amelyeket kölcsönadott neki [mivel Derek rosszul olvasott] . . . Amikor Derek megjött, elmondta, mit mondott neki a testvérnő. Olyan dolgokról mesélt, hogy majd újra életre fogunk kelni, ha meghalunk.”

Iris Bentley meglátogatta testvérét kivégzése előtt a halálraítéltek között. Mit érzett a testvére? „Azok a dolgok, amelyeket Lane testvérnő mondott neki, átsegítették ezen az utolsó néhány napon.” (Kiemelés tőlünk.)

Ha bírói tévedésből származó viszontagság miatt szenvedsz, jót tenne, ha bibliai igazságokról olvasnál, és elmélkednél rajtuk. Ez nagy vigaszt nyújthat neked, hiszen Jehova Isten „az irgalmasságnak atyja és minden vígasztalásnak Istene; a ki megvígasztal minket minden nyomorúságunkban” (2Korinthus 1:3, 4).

[Kép a 29. oldalon]

Szörnyűséges jogtalanságot követtek el, amikor kivégezték Krisztust