Ahogyan eljutott hozzánk a Biblia (Első rész)a

A NYOMDÁSZ és fiatal inasai ütemesen járatták fakeretes nyomdagépüket egy kicsiny műhelyben, miközben az üres papíríveket gondosan a betűkre helyezték. Amikor leválasztották őket, ellenőrizték a nyomtatott szöveget. A kettéhajtott oldalakat faltól falig kifeszített zsinegekre függesztették fel, hogy megszáradjanak.

Hirtelen heves dörömbölés hallatszott az ajtón. A megrémült nyomdász kireteszelte az ajtót, s egy csapat felfegyverzett katona tódult be. A legelítélendőbb tiltott irodalom után kezdtek kutatni: a köznép nyelvén megjelenő Biblia után!

Túl későn érkeztek. Mivel a fordítót és segédjét figyelmeztették a veszélyre, már korábban a műhelybe rohantak, felnyaláboltak egy-egy köteg lapot, és már menekültek is a Rajnán. Legalább a munkájuk egy részét megmentették.

A történetben szereplő fordító William Tyndale volt, aki 1525-ben Kölnben (Németország) próbálta elkészíteni betiltott, angol nyelvű „Újszövetség”-ét. Mint kiderült, tapasztalata egyáltalán nem volt egyedülálló. A Biblia megírásának befejezése óta eltelt közel 1900 év során sok férfi és nő mindent arra tett fel, hogy lefordítsa és terjessze Isten Szavát. Még napjainkban is hasznot merítünk a munkájukból. Hogy mit tettek? Hogyan jutott el hozzánk a Biblia, melyet most a kezünkben tartunk?

Korai bibliamásolás és -fordítás

Isten igaz szolgái mindig is nagy becsben tartották az ő Szavát. A New Catholic Encyclopedia így nyugtázza ezt: „Zsidó elődeikhez hasonlóan a korai keresztények is nagyra becsülték a Szent Könyvek olvasását. Jézus példáját követve (Mt 4,4; 5,18; Lk 24,44; Jn 5,39) az apostolok az Ósz[övetség] beható ismeretének örvendtek, ami azt feltételezi, hogy hosszasan és figyelmesen olvastak és tanulmányoztak, s a tanítványaikat is erre ösztönözték (Róm 15,4; 2Tim 3,15-17).”

Ebből a célból másolatokat kellett készíteni a Bibliáról. A keresztény korszak előtti időkben ennek a munkának a nagy részét jól képzett, ’jártas írástudók’ végezték, akik rettegtek attól, hogy hibát ejtenek (Ezsdrás 7:6, 11, 12, Újfordítású revideált Biblia). Mivel tökéletességre törekedtek, magas normát állítottak fel minden későbbi bibliamásoló számára.

Időszámításunk előtt a negyedik században azonban nehézség támadt. Nagy Sándor azt akarta, hogy az egész föld népét a görög kultúrára oktassák. Hódításai nyomán a Közel-Keleten mindenütt egyetemes nyelvvé nőtte ki magát a görög köznyelv, a koiné. Ennek eredményeképpen sok zsidó úgy nőtt fel, hogy soha nem tanult meg héberül olvasni, s így az Írásokat sem tudta olvasni. Ezért i. e. 280 körül héber tudósok egy csoportja gyűlt össze Alexandriában (Egyiptom), hogy lefordítsa a héber Bibliát a népszerű koiné nyelvre. Fordításuk Septuaginta néven vált ismertté — ez a latin szó azt jelenti: ’hetven’, s azoknak a hozzávetőleges számára utal, akikről úgy gondolták, hogy részt vettek a fordításban. A Septuagintát i. e. 150 körül fejezték be.

Jézus idejében még beszélték a héber nyelvet Palesztinában. Mégis a koiné volt az uralkodó nyelv itt és a római világ kiterjedt provinciáiban is. A keresztény bibliaírók ezért a görögnek ezt a köznyelvi formáját alkalmazták, hogy a lehető legtöbb más nemzetbeli embert érjék el. A Septuagintából is szabadon idéztek, és sok kifejezését felhasználták.

Mivel a korai keresztények buzgó misszionáriusok voltak, már rövid időn belül ügyesen használták fel a Septuagintát ahhoz, hogy bebizonyítsák: Jézus a régóta várt Messiás. Ez felkavarta a zsidókat, és arra sarkallta őket, hogy új fordításokat készítsenek görög nyelven, melyeket arra a célra terveztek, hogy megfosszák a keresztényeket az érveiktől, mivel átdolgozták a keresztények kedvenc bizonyító írásszövegeit. Az Ésaiás 7:14-ben például a Septuaginta olyan görög szót használt, melynek jelentése: ’szűz’, s amely a Messiás anyjára utal prófétailag. Az új fordítások egy ettől eltérő görög szót használtak, melynek jelentése: ’fiatal nő’. Az, hogy a keresztények továbbra is a Septuagintát használták, végső soron arra indította a zsidókat, hogy teljes egészében álljanak el taktikájuktól, és hogy segítsék elő a héber szöveghez való visszatérést. Kiderült, hogy ez az eljárás végső soron jó szolgálatot tett a későbbi bibliafordításoknak, mert segített abban, hogy a héber nyelv élő nyelv maradhasson.

Az első keresztény könyvkiadók

A lelkes korai keresztények hozzáfogtak, hogy olyan sok másolatot készítsenek a Bibliáról, amennyit csak tudnak, s mindet kézzel másolták. Úttörők voltak a kódex használatában is, melynek lapjai voltak, mint a korszerű könyveknek, és ezentúl már nem a tekercseket használták. Azonfelül, hogy sokkal kényelmesebb volt gyorsan megtalálni benne az írásszövegeket, a kódex egyetlen kötetben több mindent tartalmazhatott, mint amennyit egyetlen tekercsre feljegyezhettek — például a Görög Iratok egészét vagy akár a teljes Bibliát is.

A Keresztény Görög Iratok kánonja i. sz. 98. táján lett teljessé az utolsó, még életben lévő apostol, János könyveivel. János evangéliuma egyik másolatának létezik egy töredéke, melyet Rylands-papirusz 457-nek (P⁵²) neveznek, s melynek a keletkezési idejét legkésőbb az i. sz. 125. évre teszik. Jusztin vértanú egyik tanítványa, Tatianosz már az i. sz. 150—170-ig tartó időszakban elkészítette a Diatesszaront, amely Jézus életéről szóló, különböző részekből álló beszámoló, melyet ugyanabból a négy evangéliumból állított össze, amely a jelenlegi Bibliánkban is megtalálható.b Ez arra utalt, hogy ő csak ezeket az evangéliumokat ítélte hitelesnek, és hogy ezek akkor már közkézen forogtak. I. sz. 170 körül készült el az „Újszövetség” könyveinek legrégebbi, ismert katalógusa, a Muratori-töredék. Ez a Keresztény Görög Iratok könyveinek nagy részét felsorolja.

A keresztény hit terjedése hamarosan megkövetelte a Keresztény Görög Iratok, valamint a Héber Iratok lefordítását is. Végül sok fordítás készült olyan nyelveken, mint a grúz, a kopt, az örmény és a szír. Sokszor külön ábécéket kellett megtervezni, kimondottan erre a célra. A római egyház negyedik században élt püspöke, Ulfila például állítólag azért találta fel a gót írást, hogy lefordítsa a Bibliát. A Királyok első és második könyvét azonban kihagyta, mivel úgy vélte, hogy azok támogatnák a gótok háborús hajlamait. Ez a tett azonban nem állta útját annak, hogy a „keresztény hitre áttért” gótok i. sz. 410-ben kifosszák Rómát!

Latin és szlavón nyelvű Bibliák

Időközben a latin jelentős nyelv lett, és számos ólatin fordítás jelent meg. Ám ezek stílusukat és pontosságukat illetően is különböztek. Ezért I. Damasus pápa i. sz. 382-ben azzal bízta meg az írnokát, Jeromost, hogy készítsen egy hiteles latin nyelvű Bibliát.

Jeromosnak a volt az első dolga, hogy átdolgozza a Keresztény Görög Iratok latin nyelvű fordításait. Ami azonban a Héber Iratokat illeti, ragaszkodott ahhoz, hogy ezeket az eredeti héberből fordítsa. Ezért i. sz. 386-ban Betlehembe költözött, hogy tanulmányozza a héber nyelvet, és hogy egy rabbi segítségét kérje. Ezzel az egyházi körökben heves vitát szított. Egyesek — köztük Jeromos kortársa, Ágoston is — úgy vélték, hogy a Septuaginta ihletett, és azzal vádolták Jeromost, hogy „átpártolt a zsidókhoz”. Jeromos töretlenül haladt előre, s i. sz. 400 körül el is készült művével. Azzal, hogy közel került az eredeti nyelvek és dokumentumok forrásához, és azzal, hogy az akkori élő nyelvre fordította le ezeket a dokumentumokat, Jeromos ezer évvel megelőzte a modern fordítási módszereket. Műve Vulgata, vagyis „általánosan ismert fordítás” néven vált ismertté, és évszázadokon át hasznukra volt az embereknek.

A kereszténység keleten élő tagjai közül sokan még mindig el tudták olvasni a Septuagintát és a Keresztény Görög Iratokat. Ámde idővel a szlavón vagy szláv nyelvcsalád nyelveit és nyelvjárásait kezdték beszélni széles körben Európa keleti részein. I. sz. 863-ban két görög ajkú testvér, Cirill és Metód Morvaországba ment (mely ma a Cseh Köztársaságban található). Kezdték lefordítani a Bibliát ószlavón nyelvre. Ehhez megtervezték a glagolita ábécét, amelyet később a cirill írás váltott fel, mely Cirill után kapta a nevét. Ez volt a forrása a jelenlegi orosz, ukrán, szerb és bolgár írásrendszernek. A szlavón Biblia sok emberöltőn át hasznára volt az abban a térségben élő embereknek. Ám, mivel a nyelvek változtak, az átlagember számára idővel már nem volt érthető.

A héber Biblia fennmarad

Ez idő alatt — körülbelül i. sz. a VI. századtól a X. századig — a maszorétáknak nevezett zsidó csoport a másolási módszerek rendszerét fejlesztette ki, hogy megőrizze a Héber Iratok szövegét. Még azt is megtették, hogy minden sort, sőt minden egyes betűt megszámoltak, a kéziratok közötti eltéréseket feljegyezték, s tették mindezt arra való törekvésükben, hogy hiteles szöveget őrizzenek meg. Törekvésük nem volt hiábavaló. Csak egy példát említve: a modern maszoréta szövegek és a holt-tengeri tekercsek — melyek i. e. 250 és i. sz. 50 között íródtak — összehasonlítása azt mutatja, hogy több mint 1000 év alatt semmiféle hittételbeli változtatás nem történt.c

Európában a középkor általában a sötét kort jelentette. Az olvasás és a tanulás alacsony színvonalú volt a nép körében. Végül már a papok túlnyomó része sem volt képes arra, hogy az egyház nyelvén, latinul olvasson, sőt sokszor még az anyanyelvükön sem tudtak olvasni. Európában ez annak az időszaka is volt, hogy a zsidókat gettókba telepítették. Részben ennek az elszigeteltségnek köszönhetően maradt fenn a héber bibliai műveltség. Ám az előítélet és a bizalmatlanság miatt a zsidó műveltség sokszor nem volt elérhető a gettón kívül. Nyugat-Európában a görög műveltség is hanyatlott. A helyzetet tovább súlyosbította az, hogy a nyugati egyház mélységesen tisztelte Jeromos latin nyelvű Vulgatáját. Általánosan úgy tekintették, mint ami az egyetlen jóváhagyott fordítás, még ha a maszoréta időszak végére a latin egyre inkább holt nyelvvé vált is. Ezért az, hogy a Biblia megismerésének vágya lassan kezdett kibontakozni, hatalmas küzdelmet készített elő.

A Biblia fordítása ellenállásba ütközik

VII. Gergely pápa 1079-ben adta ki az elsőt abból a rengeteg középkori egyházi rendeletből, mely a nemzeti nyelveken megjelenő fordítások készítését és néha még a birtoklását is tiltotta. Visszavonta az arra vonatkozó engedélyt, hogy a misét szlavón nyelven tartsák, azon az alapon, hogy az megkövetelné a Szentírás bizonyos részeinek lefordítását. A korai keresztények álláspontjával szöges ellentétben ezt írta: „A Mindenható Istennek az válik kedvére, hogy a szentírás bizonyos helyeken titok legyen.” Mivel ez lett az egyház hivatalos álláspontja, azokat, akik támogatták a Biblia olvasását, egyre veszélyesebbeknek tekintették.

A kedvezőtlen légkör ellenére továbbra is folyt a Biblia másolása és köznyelvekre történő lefordítása. Európában számos nyelven megjelent fordítások forogtak közkézen titokban. Ezek mind kézzel írottak voltak, mivel a mozgatható betűkkel történő nyomtatást majd csak az 1400-as évek közepén találták fel Európában. De mivel a másolatok drágák voltak, és korlátozott volt a számuk, egy hétköznapi ember már akkor boldognak számíthatott, ha akár a Biblia egyik könyvének csak egy része, vagy csupán néhány oldala volt is a tulajdonában. Egyesek hosszú részeket, akár a teljes Keresztény Görög Iratokat is megtanulták kívülről!

Idővel azonban széles körű mozgalmak indultak az egyház megreformálása céljából. Ezeknél részben az volt a hajtóerő, hogy ismét tudatára ébredtek annak, milyen jelentősége van Isten Szavának a mindennapi életben. Vajon hogyan érintették ezek a mozgalmak és a nyomtatás fejlődése a Bibliát? És mi lett William Tyndale-lel meg a bibliafordításával, melyet a cikk elején említettünk? Elkövetkezendő számainkban egészen napjainkig követjük majd nyomon ezt a magával ragadó történetet.

[Lábjegyzetek]

[Táblázat a 8–9. oldalon]

Kulcsidőpontok a Biblia továbbadásában

(A teljes beszerkesztett szöveget lásd a kiadványban.)

IDŐSZÁMÍTÁSUNK ELŐTT (i. e.)

A Héber Iratok elkészülnek kb. i. e. 443-ban

i. e. 400

Nagy Sándor (i. e. 323-ban halt meg)

i. e. 300

Hozzálátnak a Septuagintához kb. i. e. 280-ban

i. e. 200

i. e. 100 A legtöbb holt-tengeri tekercs kb. i. e. 100-tól i. sz. 68-ig

IDŐSZÁMÍTÁSUNK SZERINT (i. sz.)

Jeruzsálem pusztulása i. sz. 70-ben

A Görög Iratok elkészülnek i. sz. 98-ban

i. sz. 100

János evangáliumának Rylands-papirusza (i. sz. 125 előtt)

i. sz. 200

i. sz. 300

i. sz. 400 Jeromos latin nyelvű Vulgatája kb. i. sz. 400-ban

i. sz. 500

i. sz. 600

Elkészül a maszoréta szöveg

i. sz. 700

i. sz. 800

Cirill Morvaországban i. sz. 863-ban

i. sz. 900

i. sz. 1000

Rendelet a nemzeti nyelven megjelenő Biblia ellen i. sz. 1079-ben

i. sz. 1100

i. sz. 1200

i. sz. 1300

[Kép a 9. oldalon]

A korai keresztények úttörők voltak a kódex használatában

[Kép a 10. oldalon]

Jeromos Betlehembe ment, hogy tanulmányozza a héber nyelvet