Jehova könyörületesen uralkodik

A TÖRTÉNELEM folyamán sok emberi uralkodó úgy kormányzott, hogy érzéketlenül figyelmen kívül hagyta alattvalóinak a szenvedését. Jehova azonban bebizonyította, hogy ő teljesen más, amikor kiválasztott egy nemzetet, Izráel nemzetét, és könyörületesen uralkodott felette.

Amikor az izraeliták még fogságban voltak az ókori Egyiptomban, Jehova meghallgatta segélykérésüket. „Minden szenvedésöket Ő is szenvedte . . ., szerelmében és kegyelmében váltotta Ő meg őket” (Ésaiás 63:9). Jehova megmentette Izráelt, csodálatos táplálékkal látta el őket, és saját földjükre vitte őket.

Jehova könyörületes tulajdonsága még a törvényekben is megmutatkozott, amelyeket ennek a nemzetnek adott. Megparancsolta az izraelitáknak, hogy bánjanak könyörületesen az árvákkal, az özvegyekkel és az idegen lakosokkal. Nem volt szabad igazságtalanul kihasználniuk a fizikailag károsultakat.

A Törvény a szükséget szenvedők iránt is könyörületet követelt. A szegény tallózhatott az aratás után. Az adósságokat eltörölték a sabbath (hetedik) évben. Minden olyan öröklött földet, amelyet eladtak, a jubileumi (50.) évben vissza kellett adni. Az Ancient Israel​—Its Life and Institutions (Az ókori Izráel élete és intézményei) című mű elmondja: „Izráelben valójában sosem voltak társadalmi osztályok modern értelemben.” „A letelepedés kezdeti napjaiban minden izraelitának nagyjából ugyanolyan volt az életszínvonala” (3Mózes 25:10; 5Mózes 15:12–14; 24:17–22; 27:18).

Utánozzuk Jehova könyörületességét

Isten szolgáira lelkesítő hatással van az ő könyörülete. A történelem folyamán például néhány új király megölte az előbbi királyi dinasztia életben maradt tagjait. De Jehova szolgája, Dávid nem tett így. Saul király halála után Dávid megvédte Méfibósetet, Saul életben maradt unokáját és örökösét. „Kedveze [könyörült, Báró Szepessy-féle fordítás] a király Méfibósetnek, Jonathán fiának, ki Saul fia vala” (2Sámuel 21:7).

Egyetlen ember sem utánozta Jehova könyörületét olyannyira, mint Jézus. Sok csodájára isteni könyörületesség indította. Egyszer egy leprás így kérlelte: „Ha akarod, megtisztíthatsz engem.” Jézus szánalomra indult, és megérintette, ezt mondva: „Akarom, tisztulj meg” (Márk 1:40–42). Egy másik alkalommal nagy tömeg követte Jézust. Jézus a nagy lárma közepette két vakra lett figyelmes, akik így kiáltoztak: „Uram, Dávidnak Fia, könyörülj rajtunk! . . . Jézus pedig megszánván őket, illeté az ő szemeiket; és szemeik azonnal megnyíltak” (Máté 20:29–34).

A nagy tömeg nem ölte ki Jézusból a mások iránti érzéseit. Mivel már nem ettek egy ideje, ezt mondta egy alkalommal: „Szánakozom e sokaságon.” Ezért csodálatos módon táplálta őket (Márk 8:1–8). Jézus a körútjain nemcsak tanította a sokaságot, hanem figyelt a szükségleteikre is (Máté 9:35, 36). Egy ilyen körút után Jézusnak és a tanítványainak még annyi szabad idejük sem volt, hogy egyenek. A bibliai beszámoló elmondja nekünk: „elmenének hajón egy puszta helyre csupán ő magok. A sokaság pedig meglátá őket, a mint mennek vala, és sokan megismerék őt; és minden városból egybefutának oda gyalog, és megelőzék őket, és hozzá gyülekezének. És kimenvén Jézus nagy sokaságot láta, és megszáná őket, mert olyanok valának, mint a pásztor nélkül való juhok. És kezdé őket sokra tanítani” (Márk 6:31–34).

Jézust az embereknek nemcsak a betegsége és a szegénysége indította meg, hanem a szellemi állapota is. Vezetőik kihasználták őket, s ezért Jézus „megszáná őket”. A „megszáná” szóval fordított görög kifejezés jelentése: ’belső részei vágyódnak’. Jézus igazán könyörületes férfi volt!

Könyörületesség egy kegyetlen világban

Jézus Krisztus most Jehova égi Királyságának a Királya. Isten ma könyörületesen uralkodik a népén, miként az ókori Izráellel tette. „Azon a napon, azt mondja a Seregeknek Ura, a melyet én szerzek, tulajdonommá lesznek és kedvezek nékik [könyörületes leszek hozzájuk, Újfordítású revideált Biblia]” (Malakiás 3:17).

Akik szeretnék elnyerni Jehova könyörületét, azoknak őt kell utánozniuk. Igaz, olyan világban élünk, amelyben az embereket jobban érdekli, hogy fenntartsák az életszínvonalukat, mint hogy a szükséget szenvedőkön segítsenek. A hatalmon lévő emberek gyakran úgy törekszenek nyereségre szert tenni, hogy az a munkások és a vevők épségét veszélyezteti. A 2Timótheus 3:1–4-ben a Biblia pontosan írja le korunk erkölcsi légkörét, amely oly sokak szívéből kiölte a könyörületességet.

Ennek ellenére találhatunk alkalmakat a könyörületesség kimutatására. Fel tudnánk ajánlani segítségünket olyasmiben, amire szüksége van felebarátainknak? Van valaki, aki beteg és meglátogathatnánk? Vajon lelket önthetnénk a lehangolt személyekbe, összhangban a tanáccsal: „beszéljetek vigasztalóan a lehangolt lelkekhez, támogassátok a gyengéket”? (1Thessalonika 5:14, NW).

A könyörület segít elkerülnünk, hogy durván reagáljunk, amikor mások hibáznak. Ezt a buzdítást kapjuk: „Minden mérgesség és fölgerjedés és harag és lárma és káromkodás kivettessék közületek minden gonoszsággal együtt; legyetek pedig egymáshoz jóságosak, irgalmasok [könyörületesek, Katolikus fordítás], megengedvén egymásnak, miképen az Isten is a Krisztusban megengedett néktek” (Efézus 4:31, 32).

A könyörület segít elkerülnünk azt is, hogy hajlamosak legyünk visszaélni a hatalommal. A Biblia ezt mondja: „Öltözzetek föl . . . könyörületes szívet, jóságosságot, [elmebeli, NW] alázatosságot, szelídséget, hosszútűrést” (Kolossé 3:12). Az elmebeli alázatosság lehetővé teszi, hogy azok helyzetébe képzeljük magunkat, akik az irányításunk alatt vannak. A könyörületesség alázatosságot és ésszerűséget foglal magában, és nem azt, hogy nehéz a kedvünkre tenni. Ne legyen kifogás a hatékonyság arra, hogy az emberekkel gépalkatrészként bánjunk. Ezenkívül a családban a könyörületes férj nem feledkezik meg arról, hogy a felesége gyengébb edény (1Péter 3:7). Mindebben segíthet, ha Jézus könyörületes példáján elmélkedünk.

Mivel Jézus olyan mélységesen együtt érzett az emberekkel földi szolgálata idején, biztosak lehetünk benne, hogy még most is könyörületes Uralkodó, és az lesz továbbra is. A 72. zsoltár prófétailag ezt írja róla: „Legyen birája a nép szegényeinek, segítsen a szűkölködőnek fiain, és törje össze az erőszakoskodót. És uralkodjék egyik tengertől a másik tengerig, és a nagy folyamtól a föld határáig. Könyörül a szegényen és szűkölködőn, s a szűkölködők lelkét megszabadítja” (Zsoltárok 72:4, 8, 13).

Isten Szava megjövendöli: „Igazságban ítéli a gyöngéket, és tökéletességben bíráskodik a föld szegényei felett [szegényeinek dolgában, Úf] . . . megöli a hitetlent.” Miután leírja, hogyan változtatja meg az életútját még némely kegyetlen, állatias ember is, a prófécia így folytatódik: „Nem ártanak és nem pusztítnak sehol szentségemnek hegyén, mert teljes lészen a föld az Úr ismeretével, mint a vizek a tengert beborítják” (Ésaiás 11:4–9). Ez a prófécia nem kevesebbet ígér, mint egy egész földre kiterjedő emberi társadalmat, amely olyan emberekből tevődik össze, akik ismerik Jehovát, és utánozzák könyörületességét!