Jehova akaratát cselekedték

Jób feddhetetlensége jutalommal járt

JÓB könyörületes ember volt, özvegyek, árvák és lesújtottak védelmezője (Jób 29:12–17; 31:16–21). Azután, egészen hirtelen, szörnyű helyzetbe került, elveszítette a vagyonát, a gyermekeit és az egészségét. Sajnos ez az előkelő férfi, aki egykor az elnyomottak támasza volt, nem sok segítséget kapott akkor, amikor ő szorult rá. Még a saját felesége is ezt mondta neki: „Átkozd meg az Istent, és halj meg!” „Barátai”, Elifáz, Bildád és Czófár sem nyújtottak vigaszt. Inkább arra célozgattak, hogy Jób bűnt követett el, és ezért megérdemli a fájdalmait (Jób 2:9; 4:7, 8; 8:5, 6; 11:13–15).

A sok szenvedés ellenére Jób hűséges maradt. Ezért Jehova végül kiterjesztette irgalmát Jóbra, és megáldotta őt. A feljegyzés, amely arról szól, hogyan tette meg ezt, biztosítékot nyújt Isten minden szolgájának, akik megőrzik feddhetetlenségüket, hogy idővel ők is megjutalmaztatnak majd.

Szabadítás és helyreállítás

Jehova először Elifázt, Bildádot és Czófárt fedte meg. Elifázhoz szólva, aki nyilvánvalóan a legidősebb volt, ezt mondta: „Haragom felgerjedt ellened és két barátod ellen, mert nem szóltatok felőlem igazán, mint az én szolgám, Jób. Most azért vegyetek magatokhoz hét tulkot és hét kost, és menjetek el az én szolgámhoz Jóbhoz, és áldozzatok magatokért égőáldozatot; Jób pedig, az én szolgám, imádkozzék ti érettetek” (Jób 42:7, 8). Gondolj csak bele, mit jelentett ez!

Jehova tekintélyes áldozatot követelt meg Elifáztól, Bildádtól és Czófártól, talán azért, hogy elméjükbe vésse bűnük súlyát. Valójában akár szándékosan, akár akaratlanul, de káromolták Istent, azt mondva, hogy ’nem bízik szolgáiban’, és hogy nem igazán érdekli, hogy Jób hűséges-e vagy sem. Elifáz még azt is mondta, hogy Isten szemében Jób nem értékesebb egy molynál! (Jób 4:18, 19; 22:2, 3). Nem csoda, hogy Jehova azt mondta, hogy ’nem szóltak felőle igazán’!

De ez nem volt minden. Elifáz, Bildád és Czófár személy szerint Jóbbal szemben is bűnösök voltak, mivel azt mondták neki, hogy a gondjait saját magának köszönheti. Alaptalan vádjaik és az együttérzés teljes hiánya annyira elkeserítette és lehangolta Jóbot, hogy így kiáltott fel: „Meddig búsítjátok még a lelkemet, és kínoztok engem beszéddel?” (Jób 10:1; 19:2). Képzeld el e három férfi szégyenkező arckifejezését, amint most meg kellett jelenniük Jób előtt, áldozattal a saját bűnükért!

De Jób nem érzett kárörömet a megalázásuk miatt. Valójában Jehova megkívánta, hogy imádkozzon a vádlóiért. Jób éppen azt tette, amire utasítást kapott, és ezért áldásban részesült. Először is, Jehova meggyógyította rettenetes betegségéből. Azután eljöttek Jób testvérei és korábbi társai, hogy vigasztalják őt, „és kiki ada néki egy-egy pénzta, és kiki egy-egy aranyfüggőt”. Azonfelül Jóbnak „lőn . . . tizennégyezer juha, hatezer tevéje, ezer igás ökre és ezer szamara [nőstényszamarab, Kámory fordítás]”. Jób felesége pedig kétségtelenül kibékült vele. Idővel Jób megáldatott hét fiúval és három lánnyal, és olyan sokáig élhetett, hogy leszármazottainak négy generációját láthatta (Jób 42:10–17).

Tanulság számunkra

Jób kiemelkedő példát állított fel Isten modernkori szolgái számára. „Feddhetetlen, igaz” ember volt, akit Jehova büszkén hívott ’szolgájának’ (Jób 1:8; 42:7, 8). Ez azonban nem jelenti azt, hogy Jób tökéletes volt. Próbái idején egyszer helytelenül azt feltételezte, hogy Isten okozta szerencsétlen helyzetét. Sőt, bírálta azt is, ahogyan Isten az emberekkel bánik (Jób 27:2; 30:20, 21). És inkább magát jelentette ki igazságosnak, mintsem Istent (Jób 32:2). De Jób nem volt hajlandó hátat fordítani a Teremtőnek, és alázatosan elfogadta Istentől a helyreigazítást. „Balgán beszéltem olyanról, ami tudásomat messze meghaladja! — mondja. — Korholom tehát önmagamat, bánom bűneimet porban és hamuban!” (Jób 42:3, 6, Káldi-Neovulgáta Bibliafordítás).

Amikor próba alatt vagyunk, mi is gondolkodhatunk, beszélhetünk vagy cselekedhetünk helytelenül. (Vesd össze: Prédikátor 7:7, Újfordítású revideált Biblia.) Ennek ellenére, ha mély az Isten iránti szeretetünk, nem fogunk lázadni ellene, vagy elkeseredni, amiért megengedi, hogy nehézségeket éljünk át. Inkább feddhetetlenek maradunk, és így gazdag áldást aratunk majd. A zsoltáríró ezt mondta Jehováról: „A hűségeshez hűséges vagy” (Zsoltárok 18:26, Úf).

Mielőtt Jób egészségét helyreállította volna, Jehova megkívánta, hogy imádkozzon azokért, akik vétkeztek ellene. Milyen kiváló példa ez nekünk! Jehova megkívánja, hogy bocsássunk meg azoknak, akik vétkeznek ellenünk, mielőtt megbocsátja a mi hibáinkat (Máté 6:12; Efézus 4:32). Ha nem vagyunk készek megbocsátani másoknak, amikor annak valódi alapja van, vajon joggal várhatjuk, hogy Jehova irgalmas lesz hozzánk? (Máté 18:21–35).

Időről időre mindannyian próbákkal nézünk szembe (2Timótheus 3:12). Mégis, Jóbhoz hasonlóan megőrizhetjük feddhetetlenségünket. Ha így teszünk, gazdag jutalomban részesülünk. Jakab ezt írta: „Ímé, boldogoknak mondjuk a tűrni tudókat. Jóbnak tűrését hallottátok, és az Úrtól való végét láttátok, hogy igen irgalmas az Úr és könyörületes” (Jakab 5:11).

[Lábjegyzetek]