Miért tartsd meg az ígéreteidet?

„SZAVAZZ arra, aki a legkevesebbet ígéri; benne fogsz legkevésbé csalódni” — mondta Bernard Baruch, egykori elnöki tanácsadó. A mai világban úgy tűnik, folyton megszegik az ígéreteket, legyen az egy házassági fogadalom, üzleti megállapodás, vagy egy ígéret, hogy több időt töltünk a gyermekeinkkel. Sok helyen semmibe veszik azt a régi szállóigét, hogy „az ember annyit ér, amennyit az adott szava”.

Persze vannak, akiknek eszükbe se jut, hogy megtartsák az ígéreteiket. Mások elhamarkodott ígéreteket tesznek, amelyeknek képtelenek eleget tenni, vagy egyszerűen csak azért nem tartják meg a szavukat, mert ez tűnik a legegyszerűbb megoldásnak.

Ha előre nem látott körülmények adódnak, az kétségtelenül megnehezítheti az ígéret megtartását. De tényleg olyan nagy kárt okoz, ha nem tartjuk meg az ígéretünket? Tényleg komolyan kell venned az ígéreteket? Ha röviden áttekintjük, milyen példát mutat ebben Jehova Isten, az segít megértenünk, miért kell komolyan vennünk ezt a témát.

Jehova megtartja az ígéreteit

Olyan Istent imádunk, akinek már a neve is szoros kapcsolatban áll az ígéretei megtartásával. A bibliai időkben a név sokszor magában foglalt a viselőjéről egy megállapítást. Így van ez a Jehova név esetében is, amely azt jelenti: ’előidézi, hogy legyen’. Az isteni név tehát magában foglalja azt a gondolatot, hogy Isten megtartja az ígéreteit, és véghezviszi szándékait.

Nevéhez hűen Jehova megtartotta minden ígéretét, melyet az ókori Izráel nemzetének tett. Ezekkel az ígéretekkel kapcsolatban Salamon király elismerte: „Áldott az ÚR, aki nyugalmat adott népének, Izráelnek egészen úgy, ahogyan megígérte. Egyetlen szó sem veszett el mindabból a jó ígéretből, amit megígért szolgája, Mózes által” (1Királyok 8:56, Újfordítású revideált Biblia).

Jehova annyira szavahihető, hogy Pál apostol ezt mondhatta: „az Isten, mikor ígéretet tett Ábrahámnak, mivelhogy nem esküdhetett nagyobbra, önmagára esküdött” (Zsidók 6:13). Igen, Jehovának a neve és a személyisége a garancia arra, hogy nem szegi meg a szavát, még ha az talán sokba is kerül neki (Róma 8:32). Az a tény, hogy Jehova beteljesíti az ígéreteit, reményt ad nekünk, amely lelkünk, életünk horgonya (Zsidók 6:19).

Jehova ígéretei és a jövőnk

Reményünk, hitünk, sőt az életünk függ attól, hogy beteljesednek-e Jehova ígéretei. Milyen reményt tartunk oly nagy becsben? „Új eget és új földet várunk az [Isten] ígérete szerint, a melyekben igazság lakozik” (2Péter 3:13). A Szentírás megalapozza az abba vetett hitünket, hogy „lesz feltámadásuk a halottaknak, mind igazaknak, mind hamisaknak” (Cselekedetek 24:15). És abban is biztosak lehetünk, hogy többre számíthatunk, mint csupán erre a jelenlegi életre. Igen, János apostol azt mondta, hogy „az ígéret” maga „az örök élet” (1János 2:25). De Jehovának a Szavában található ígéretei nem korlátozódnak csupán a jövőre. Már most, nap mint nap értelmet adnak az életünknek.

A zsoltáríró így énekelt: „Közel van az Úr minden őt hívóhoz . . . ; kiáltásukat meghallgatja és megsegíti őket” (Zsoltárok 145:18, 19). Isten arról is biztosít minket, hogy „erőt ad a megfáradottnak, és az erőtlen erejét megsokasítja” (Ésaiás 40:29). És micsoda vigaszt jelent tudni, hogy ’Isten nem hagy minket feljebb kísértetni, mint elszenvedhetjük; sőt a kísértéssel egyetemben a kimenekedést is megadja majd’! (1Korinthus 10:13). Ha személyesen is tapasztaltuk ezen ígéretek bármelyikének a teljesedését, akkor tudjuk, hogy teljes mértékben bízhatunk Jehovában. Tekintettel arra a sok áldásra, mely az Isten által tett és valóra váltott ígéretekből fakadt, vajon hogyan kell tekintenünk a saját ígéreteinket, melyeket mi tettünk neki?

Tartsuk meg Istennek tett ígéreteinket

Az Istennek való önátadásunk kétségtelenül a legfontosabb ígéret, melyet tehetünk. Ezzel a lépéssel kinyilvánítjuk, hogy örökké Jehovát kívánjuk szolgálni. Bár Isten parancsolatai nem nehezek, talán mégsem mindig könnyű az akaratát cselekednünk a dolgok e gonosz rendszerében (2Timótheus 3:12; 1János 5:3). De ha egyszer már ’az eke szarvára tettük a kezünket’, és Jehova önátadott szolgái lettünk, valamint Fia, Jézus Krisztus tanítványai, akkor nem szabad visszatekintenünk a világ dolgaira, amelyeket magunk mögött hagytunk (Lukács 9:62).

Amikor Jehovához imádkozunk, arra érezhetünk indíttatást, hogy ígéretet tegyünk neki arra, hogy dolgozni fogunk egy gyengeség leküzdésén, egy keresztény tulajdonság kimunkálásán, vagy hogy előre fogunk haladni a teokratikus tevékenység valamely területén. Mi segíthet nekünk abban, hogy megtartsuk ezeket az ígéreteket? (Vesd össze: Prédikátor 5:2–5.)

Az őszinte ígéretek a szívben és az elmében gyökereznek. Ezért a Jehovának tett ígéreteink komolyságát bizonyítsuk azzal, hogy megnyitjuk előtte szívünket imában, őszintén kifejezzük a félelmeinket, a vágyainkat és beszélünk a gyengeségeinkről. Ha imába foglalunk egy ígéretet, az megerősít abban az elhatározásunkban, hogy meg is tartjuk azt. Tekinthetjük úgy az Istennek tett ígéreteinket, mint adósságot. Ha sok az adósságunk, a tartozást fokozatosan kell visszafizetnünk. Ehhez hasonlóan, ha sok mindent ígérünk Jehovának, időbe telik, mire teljesíteni tudjuk. De ha rendszeresen megadjuk neki, ami tőlünk telik, azzal azt mutatjuk ki, hogy komolyan gondoltuk, amit mondtunk, ő pedig ennek megfelelően megáld minket.

Azzal is kimutathatjuk, hogy komolyan vesszük az ígéreteinket, ha rendszeresen megemlítjük azokat az imáinkban, talán mindennap. Égi Atyánk így látni fogja, hogy ezek az ígéretek szívből jövők. Ezenkívül így állandóan emlékezetünkben tarthatjuk azokat. Dávid jó példát mutatott ebben. Egy énekben így könyörgött Jehovához: „Hallgasd meg, oh Isten, az én kiáltásomat; figyelmezzél az én könyörgésemre . . . éneklem majd a te nevedet szüntelen, hogy beteljesítsem az én fogadásaimat minden napon” (Zsoltárok 61:2, 9).

Az ígéretek megtartása bizalmat ébreszt

Ha az Istennek tett ígéreteinket nem szabad könnyedén vennünk, akkor ugyanez a helyzet a keresztény hittársainknak tett ígéretekkel is. Velük sem viselkedhetünk másképp, mint Jehovával. (Vesd össze: 1János 4:20.) Jézus a Hegyi beszédben ezt mondta: „A ti beszédetekben az igen legyen igen, a nem pedig nem” (Máté 5:37, Úf). Ha igyekszünk, hogy a szavaink mindig megbízhatóak legyenek, akkor ezzel ’jót teszünk mindenkivel, leginkább pedig azokkal, akik testvéreink a hitben’ (Galátzia 6:10, Úf). Minden ígéret, melyet megtartunk, bizalmat ébreszt.

A kár, melyet az ígéret megszegésével okozunk, sokszor nagyobb, ha pénzt is magában foglal. Legyen szó akár egy kölcsön visszafizetéséről, egy szolgáltatásról, vagy egy üzleti megállapodás teljesítéséről, a kereszténynek állnia kell a szavát. Ez helyes Isten előtt, és megerősíti a kölcsönös bizalmat, amely nélkülözhetetlen ahhoz, hogy ’a testvérek egyetértésben éljenek’ (Zsoltárok 133:1, Úf).

Ha valaki nem teljesíti az ígéretét, az káros lehet a gyülekezetre, és azokra is, akik közvetlenül érintettek. Egy utazófelvigyázó megfigyelte: „Az üzleti viták, amelyek mindig egy olyan megállapodással kapcsolatosak, melyet legalább az egyik fél figyelmen kívül hagyott, gyakran köztudottá válnak. A testvérek között ezért megosztottság támad, és a Királyság-teremben feszültté válhat a légkör.” Mennyire fontos hát körültekintően kezelnünk a megállapodásainkat, és írásba foglalni a részleteket!a

Óvatosnak kell lennünk akkor is, amikor értékes dolgokat adunk el vagy beruházásokat javasolunk, különösen ha ebből személyes hasznunk is származik. Ehhez hasonlóan igen körültekintőnek kell lennünk abban is, hogy ne akarjunk túl nagy jelentőséget tulajdonítani bizonyos árucikkeknek vagy egészségügyi termékeknek, és ne ígérgessünk valószerűtlen dolgokat a beruházások megtérüléséről. A szeretetnek arra kell indítania a keresztényeket, hogy részletesen tájékoztassák a másikat az ügy kockázatairól is (Róma 12:10). Mivel a legtöbb testvérnek nincs túl sok tapasztalata üzleti téren, ezért valószínűleg megbíznak a tanácsunkban, egyszerűen azért, mert testvéreik vagyunk a hitben. Milyen végzetes lenne, ha aláásnánk ezt a bizalmat!

Keresztényekként nem folyamodhatunk olyan üzleti taktikákhoz, amelyek becstelenek, vagy amelyekkel figyelmen kívül hagynánk mások érdekeit (Efézus 2:2, 3; Zsidók 13:18). Ahhoz, hogy elnyerjük Jehova tetszését, és így ’sátrának vendége’ lehessünk, szavahihetőnek kell lennünk. ’Ne vonjuk vissza eskünket, még ha kárt vallunk is’ (Zsoltárok 15:1, 4, Úf).

Izráel egyik bírája, Jefte fogadalmat tett, hogy ha Isten győzelemre segíti őt az ammoniták felett, akkor azt, akivel a harcból hazatérve először szembetalálkozik, felajánlja Jehovának égőáldozatként. Végül Jefte egyetlen gyermeke lett ez a személy, de Jefte nem vonta vissza a szavát. Lánya teljes szívű beleegyezésével felajánlotta őt az Isten szentélyénél való állandó szolgálatra — olyan áldozat volt ez, amely kétségtelenül fájdalmat és veszteséget jelentett több okból is (Bírák 11:30–40).

A gyülekezeti felvigyázóknak különösképpen felelősségük, hogy állják a szavukat. Az 1Timótheus 3:2 szerint a felvigyázó legyen „feddhetetlen”. Ezzel a szóval adták vissza azt a görög kifejezést, amelynek jelentése: ’nem lehet rajtakapni, hibátlan, kifogástalan’. Ez „nemcsak arra utal, hogy az embernek jó hírneve van, hanem hogy ki is érdemelte ezt a jó hírnevet” (A Linguistic Key to the Greek New Testament). Mivel egy felvigyázónak feddhetetlennek kell lennie, ezért az ígéretei is legyenek mindig megbízhatók.

Más területek, ahol meg kell tartanunk az ígéreteinket

Hogyan tekintsük azokat az ígéreteket, amelyeket nem a keresztény hittársainknak teszünk? Jézus ezt mondta: „Úgy fényljék a ti világosságtok az emberek előtt, hogy lássák a ti jó cselekedeteiteket, és dicsőítsék a ti mennyei Atyátokat” (Máté 5:16). Ha bizonyítékát adjuk annak, hogy álljuk a szavunkat, azzal vonzóbbá tehetjük mások előtt a keresztény üzenetünket. Bár a becsületesség irányadó mértékei világszerte hanyatlóban vannak, a legtöbb ember mégis értékeli a becsületességet. Ha megtartjuk az ígéreteinket, azzal kimutatjuk az Isten és az embertársaink iránti szeretetünket, és vonzzuk az igazságszeretőket (Máté 22:36–39; Róma 15:2).

Az 1998-as szolgálati évben Jehova Tanúi több mint egymilliárd órát töltöttek Isten Királysága jó hírének nyilvános prédikálásával (Máté 24:14). Ha nem álljuk a szavunkat az üzleti ügyekben vagy más kérdésekben, akkor ennek a prédikálásnak egy része talán süket fülekre fog találni. Mivel az igazság Istenét képviseljük, az emberek joggal várják el, hogy becsületesek legyünk. Ha szavahihetők és becsületesek vagyunk, ’a mi megtartó Istenünknek tudományát ékesítjük mindenben’ (Titus 2:10).

A szolgálatunkban lehetőségünk van arra, hogy bebizonyítsuk: álljuk a szavunkat, amikor újra meglátogatjuk azokat, akik érdeklődést mutattak a Királyság-üzenet iránt. Ha azt mondjuk, hogy újból felkeressük, akkor tényleg úgy is kell tennünk. Ha visszatérünk, ahogy azt megígértük, akkor ’nem fogjuk meg a jótéteményt azoktól, akiket illet’ (Példabeszédek 3:27). Egy testvérnő így magyarázta ezt: „Többször találkoztam olyan érdeklődő személyekkel, akik elmondták, hogy egy Tanú megígérte nekik, hogy visszajön, de aztán nem jött vissza. Persze lehet, hogy a házigazda nem volt otthon, vagy talán olyan dolgok jöttek közbe, amelyek megakadályozták, hogy a Tanú visszamenjen. De nem szeretném, ha rólam bárki is ugyanezt mondaná, ezért megteszek mindent, amit csak tudok, hogy újra otthon találjam az illetőt. Úgy gondolom, ha csalódást okozok valakinek, az rossz fényt vet Jehovára és a testvéreimre is.”

Néha talán úgy érezzük, nem érdemes visszamenni, mert az illető nem érdeklődött igazán. Az előbb említett testvérnő ezt mondja: „Nem próbálom eldönteni, milyen mértékű az illető érdeklődése. A saját tapasztalatom megtaníttatta velem, hogy az első benyomás sokszor félrevezető. Ezért megpróbálok bizakodó lenni, és minden személyt lehetséges testvérnek vagy testvérnőnek tekinteni.”

A keresztény szolgálatban és sok más területen is ki kell mutatnunk, hogy szavahihetők vagyunk. Igaz, sokszor könnyebb mondani valamit, mint megtenni. A bölcs férfi megjegyezte: „A legtöbb ember talál valakit, a ki jó hozzá; de hű embert, azt ki találhat?” (Példabeszédek 20:6). Ha szilárd az elhatározásunk, úgy hűségesen meg tudjuk tartani a szavunkat.

Istentől jövő gazdag áldások

Ha szándékosan üres ígéreteket tennénk, az tisztességtelen lenne — olyan lenne, mintha aláírnánk egy csekket, miközben tudjuk, hogy nincs a bankszámlánkon semmi, amivel fedezni tudnánk. De micsoda jutalmat és áldásokat kapunk, ha megtartjuk az ígéreteinket! A szavahihetőség egyik áldása a jó lelkiismeret. (Vesd össze: Cselekedetek 24:16.) A bűntudat gyötrő érzése helyett megelégedettség és béke tölt el. Sőt, ha álljuk a szavunkat, azzal hozzájárulunk a gyülekezet egységéhez, amely a kölcsönös bizalmon alapul. ’Igazmondásunkkal’ ajánljuk magunkat, mint az igazság Istenének szolgái (2Korinthus 6:3, 4, 7).

Jehova állja a szavát, és gyűlöli „a hazug nyelvet” (Példabeszédek 6:16, 17). Ha utánozzuk égi Atyánkat, azzal közelebb kerülünk hozzá. Minden okunk megvan hát arra, hogy megtartsuk az ígéreteinket.

[Lábjegyzet]

[Képek a 10. oldalon]

Jefte megtartotta az ígéretét, még akkor is, ha ez fájdalmat okozott neki

[Képek a 11. oldalon]

Ha megígérted, hogy vissza fogsz menni, akkor tégy meg mindent, hogy tényleg vissza is menj