Fiatalok kérdezik:
Hogyan tudom összpontosítani a figyelmemet?
„Éveken keresztül ott ültem az összejöveteleken, de nem sok minden maradt meg bennem. Csak úgy elkalandozott az elmém” (Matthew).
MEGESETT már veled, hogy ott ültél a tanteremben vagy a keresztény összejövetelen, és hirtelen azon vetted észre magad, hogy fogalmad sincs, miről van szó? Ha hajlamos vagy rá, hogy időnként elkalandozzon az elméd, akkor nem vagy egyedül. Amint arra egy korábbi cikka rámutatott, a fiatalok körében nem ritka, hogy csak rövid ideig tudnak figyelni. De ha egy kis erőfeszítést teszel, és ha egy kicsit változtatsz a magatartásodon, akkor megtanulhatod, miként növeld összpontosító képességedet.
Érdeklődj
Gondolj egy képzett sportolóra. „Mindaz . . . a ki pályafutásban tusakodik, mindenben magatűrtető” — állítja Pál apostol. Ha egy sportoló engedi, hogy figyelme akár csak egy pillanatra is elterelődjön, akkor még a játékot is elvesztheti. Ahhoz, hogy győzzön, meg kell tanulnia összpontosítani — figyelmen kívül kell hagynia az üvöltöző tömeg hangját, a saját fájdalmát és kimerültségét, valamint el kell vetnie még a gondolatát is annak, hogy kudarcot vall. De mi ösztönzi a sportolókat ilyen rendkívüli erőfeszítésre? Pál apostol szerint az, hogy „romlandó koszorút nyerjenek” — a győzteseknek járó trófeát és jutalmat (1Korinthus 9:25).
Ehhez hasonlóan neked is ösztönözve kell érezned magad arra, hogy figyelj! William H. Armstrong a Study Is Hard Work című könyvben ezt mondja: „A tanuló felelőssége, hogy érdeklődjön. Senki sem tud helyetted érdeklődni, és senki sem növelheti érdeklődésedet, ha te nem akarod.” Az ismeret kulcstényező abban, hogy megértsd a körülötted lévő világot. Minél többet tudsz, annál többet tudsz tanulni. A Példabeszédek 14:6 azt állítja, hogy „a tudomány . . . az eszesnek könnyű”. Talán nem emlékszel mindarra, amit az iskolában tanulsz, de legalább abban segít neked az iskola, hogy tápláld és ápold a gondolkodóképességedet. (Vesd össze: Példabeszédek 1:4.) Ha fegyelmezed az elmédet, és ha képes vagy összpontosítani, akkor annak egész életedben hasznát fogod venni.
Unott és unalmas tanárok
De néhány tizenéves azért panaszkodik, mert úgy tűnik, hogy még a tanáraikból is hiányzik az érdeklődés. Egy fiatal, akit Jessenek hívnak, ezt mondja: „Ott állnak a tanárok előtted, mondanak valamit, kiadják a feladatodat, majd elmennek. Úgy gondolom, felületesen végzik a munkájukat. A tanárok nem úgy viselkednek, mintha fontos dologról lenne szó, így mi sem érezzük szükségesnek, hogy figyeljünk.”
Azt a következtetést kell hát levonnod, hogy időpocséklás figyelni? Nem feltétlenül. Sok tanár esetleg egyszerűen csak belekerült egy ördögi körbe. Egy Collin nevű tizenéves elmondja: „Senki sem figyel a tanárokra, ezért a tanárok úgy gondolják, hogy senki sem akar tanulni. Így nem fektetnek sok energiát a tanításba, és nem is lelkesednek érte.”
Ha hiszed, ha nem, talán képes lehetsz arra, hogy segíts megtörni ezt a kialakult szokást. Hogyan? Egyszerűen úgy, ha figyelsz. Ha csak egyetlen érdeklődő tanuló van, már az is elég lehet ahhoz, hogy egy unott tanár megújult érdeklődéssel végezze a munkáját. Az igaz, hogy néhány tanár egyszerűen nem képes fenntartani az osztály érdeklődését. Mielőtt azonban engednéd, hogy elábrándozzál, kérdezd meg magadtól: „Tudja a tanár, hogy miről beszél?” Ha igen, határozd el magadban, hogy tanulni fogsz tőle valamit. Hallgass figyelmesen — összpontosíts! Ha valamit megbeszéltek az osztályban, te is vegyél részt benne. Tegyél fel odaillő kérdéseket. A How to Study in High School című könyv megjegyzi: „Sok tanuló hasznosnak találja, ha lerajzolja az ábrákat, leírja azokat a szavakat, táblázatokat, meghatározásokat és fő pontokat, amelyeket a tanár a táblára ír, vagy másképpen hangsúlyoz.”
„Még jobban kell figyelnünk”
Sokkal nagyobb a tét azonban akkor, ha a keresztény összejöveteleken való figyelésről van szó. Jesse bevallja: „A fiatalok időnként nem figyelnek oda olyan alkalmakon, mint az összejövetelek, mivel nem ismerik fel, mennyire fontosak is azok.” A Zsidók 2:1-ben (Újfordítású revideált Biblia) azt a parancsot kapjuk, hogy „még jobban kell figyelnünk a hallottakra, hogy valamiképpen el ne sodródjunk”. Miután ott voltál egy gyülekezeti összejövetelen, vissza tudsz emlékezni valamire minden egyes programból? Vagy megesik, hogy még csak arra sem emlékszel, hogy kik működtek közre a programban?
Itt újra az a helyzet, hogy lásd meg annak fontosságát, amit tanulsz. Hiszen az életedről van szó! (János 17:3). A következőt is vedd fontolóra: Amikor a Bibliából tanulsz, megtanulsz úgy gondolkozni, mint maga Isten! (Ésaiás 55:8, 9). Ha pedig alkalmazod is a tanultakat, akkor magadra öltöd azt, amit a Biblia „új embernek” nevez (Kolossé 3:9, 10). Ezzel szemben, ha nem figyelsz, talán nem teszed meg a kellő előmenetelt az életedben, és akadályozod a saját szellemi fejlődésedet. Jehova tudja, mindannyian hajlamosak vagyunk arra, hogy hagyjuk, hogy figyelmünk elterelődjön. Erre kér hát minket: „Hallgassatok, hallgassatok reám . . . Hajtsátok ide füleiteket és jertek hozzám; hallgassatok, hogy éljen lelketek” (Ésaiás 55:2, 3).
Így meríthetnél nagyobb hasznot az összejövetelekből
Először még így is nehéz lehet nagyon figyelni az összejöveteleken. A kutatók azonban azt állítják, hogy minél többet gyakoroljuk az összpontosítást, annál ügyesebb lesz az agyunk ezen a téren. Matthew, akit a cikk elején idéztünk, felülkerekedett azon a hajlamán, hogy elkalandozzon a figyelme az összejövetelek alatt. Ezt mondja: „Úgy éreztem, fegyelmeznem kell magam, hogy figyeljek. Egy idő után ez jobban megy, és hosszabb ideig tudsz figyelni.” Matthew még arra is rámutat, hogy neki mi teszi leginkább élvezetessé az összejöveteleket. Ezt állítja: „Előre átnézem az anyagot.” Egy fiatal, Charese hasonlókat mond: „Ha felkészülök, úgy érzem, jobban részévé válok az összejövetelnek. Az előadások jobban lekötnek és jelentőségteljesebbek számomra.”
Az is fontos, hogy kizárjuk a zavaró gondolatokat. Az igaz, hogy számos olyan dolog járhat a fejedben, amely jogosan tölt el nyugtalansággal — például a következő héten dolgozatot írsz, személyes nézeteltérésed van valakivel és emiatt stresszben vagy, illetve felmerült valamilyen költség, amelyet ki kell fizetned. Ennek ellenére Jézus ezt tanácsolta: „Kicsoda pedig az közületek, a ki aggodalmaskodásával megnövelheti termetét egy araszszal? Ne aggodalmaskodjatok tehát a holnap felől; mert a holnap majd aggodalmaskodik a maga dolgai felől. Elég minden napnak a maga baja” (Máté 6:27, 34). Ha a gyülekezeti összejöveteleken koncentrálsz, azzal még nem fognak megoldódni a gondjaid, de segíteni fog abban, hogy megújítsd szellemiségedet, hogy így jobban meg tudj küzdeni a gondokkal. (Vesd össze: 2Korinthus 4:16.)
Az is segít, hogy folyamatosan tudj koncentrálni, ha figyelmesen hallgatsz. Matthew ezt mondja: „Megpróbálom előre kitalálni, mit fog kiemelni előadásában az előadó, majd megfigyelem, hogyan csinálja ezt.” Kérdezd meg magadtól: „Mik az előadás fő pontjai? Hogyan használhatnám fel a tanultakat?” Az is segít, hogy az elméddel összpontosíts, ha előre kitalálod, miről fog beszélni az előadó a következőkben. Próbáld követni érvelését. Jegyezd meg, milyen szentírási érveket használ. Figyeld meg és foglald össze a fő pontokat. Készíts rövid, tartalmas jegyzeteket. Ha a programrész megkívánja a hallgatóság részvételét, működj közre! Ha ezt teszed, az segíthet abban, hogy elmédet lekösd, és abban is, hogy gondolataid ne kalandozzanak el.
A hallgatás kétségkívül kihívás lehet, ha az adott előadó nem lelkes vagy unalmas az előadásmódja. Emlékezz arra, hogy néhány első századi keresztény elmondta, hogyan tekinti Pál apostol beszédképességét: „a maga jelenvolta erőtelen, és beszéde silány” (2Korinthus 10:10). Pál azonban így válaszolt erre a bírálatra: „Ha pedig avatatlan vagyok is a beszédben, de nem az ismeretben” (2Korinthus 11:6). Igen, ha a hallgatói nem ragadtak volna le Pál beszédképességénél, és arra koncentráltak volna, amit mond, sokat tanulhattak volna „Isten mélységeiről” (1Korinthus 2:10). Hasonlóképpen, még egy „unalmas” előadótól is tanulhatsz, ha összpontosítasz és hallgatsz. Ki tudja? Egy írásszöveg valamilyen jelentésárnyalatát vagy alkalmazását talán éppen úgy említi meg, ahogyan arra azelőtt még sohasem gondoltál.
Jézusnak a Lukács 8:18-ban (Úf) feljegyzett szavai nagyszerű összegzést tartalmaznak: „Vigyázzatok tehát, hogyan hallgatjátok!” Az igaz, hogy erőfeszítést és gyakorlást kíván, ha meg akarod tanulni, hogyan figyelj oda valamire, és hogyan akadályozhatod meg, hogy elkalandozzon a figyelmed. De idővel ez a hasznodra fog válni. Ha megtanulod, hogyan kell összpontosítani, akkor jobb jegyeket szerezhetsz — de ami még ennél is fontosabb, szellemi növekedést érhetsz el!
[Lábjegyzet]
a Lásd az 1998. július 22-i számunkban megjelent, „Fiatalok kérdezik: Miért nem tudok összpontosítani?” című cikket.
[Kép a 20. oldalon]
A hallottak iránti érdeklődés kifejlesztésében kulcsszerepet játszik a figyelés