Baál-imádat — Az izraeliták szívéért folyó harc

Közel ezer éven át dúlt a harc az izraelita nemzet tagjainak szívéért. A babonás félelem és a szexuális rítusok harcoltak a velük szemben álló hit és a lojalitás ellen. Ez az élet-halál küzdelem szembefordította Baál imádatát Jehova imádatával.

VAJON Izráel nemzete hűen ragaszkodott az igaz Istenhez, aki kivezette őket Egyiptomból? (2Mózes 20:2, 3). Vagy átpártoltak Baálhoz, Kanaán kedvenc istenéhez, aki azt ígérte, hogy termékennyé teszi az országot?

Ez a szellemi harc, melyet több ezer évvel ezelőtt vívtak, lényeges számunkra. Miért? Pál apostol a következőt írta: „Mindez . . . figyelmeztetésül íratott meg nekünk, akik az utolsó időkben élünk” (1Korinthus 10:11, Újfordítású revideált Biblia). Még jelentőségteljesebbé válik a fontos figyelmeztetés e történelmi összecsapást illetően, ha megértjük, ki volt Baál, és mit foglalt magában a Baál-imádat.

Ki volt Baál?

Az izraeliták akkor kerültek kapcsolatba Baállal, amikor i. e. 1473 körül megérkeztek Kanaánba. Látták, hogy a kananeusok istenek sokaságát imádják, akik hasonlítottak Egyiptom isteneihez, jóllehet másként hívták őket, és volt néhány eltérő tulajdonságuk. A Biblia azonban kiemeli Baált, mint a kananeusok fő istenét, és az archeológiai felfedezések megerősítik felsőbbrendűségét (Bírák 2:11). Noha Baál nem volt panteonjuk legfőbb istensége, ő volt az az isten, akit a kananeusok a legfontosabbnak tartottak. Abban hittek, hogy hatalma van az eső, a szél és a felhők felett, és hogy egyedül ő képes megmenteni az embereket — valamint az állataikat meg a termésüket — a meddőségtől, sőt még a haláltól is. Baál oltalma nélkül Mót, a bosszúszomjas kananeus isten biztosan csapással sújtaná őket.

A Baál-imádatot szexuális rítusok vezérelték. Szexuális jelentésük volt még a Baállal kapcsolatos vallási tárgyaknak is, például a szent oszlopoknak és a szent rudaknak. A szent oszlopok — fallikus jelkép formájú sziklák vagy faragott kövek — nyilvánvalóan Baált jelképezték, a nemi egyesülés férfi résztvevőjét. A szent rudak viszont fából készült tárgyak vagy fák voltak, melyek Aserát, Baál hitvesét és egyben a női résztvevőt jelképezték (1Királyok 18:19).

A templomi prostitúció és a gyermekáldozatok egy másik jelentős részét alkották a Baál-imádatnak (1Királyok 14:23, 24; 2Krónika 28:2, 3). „A kananeusok templomaiban férfi és női prostituáltak (»szent« férfiak és nők) voltak, és a szexuális kicsapongás minden formáját gyakorolták. [A kananeusok] abban hittek, hogy ezek a szertartások valahogyan előidézik, hogy bő legyen a termés és szapora a nyáj” — írja a The Bible and Archaeology című könyv. Ez volt legalábbis a vallási indoklás, jóllehet ez az erkölcstelenség kétségkívül az imádók testi vágyaira gyakorolt vonzerőt. Miként térítette hát el Baál az izraeliták szívét?

Miért oly csábító?

Feltehetőleg sok izraelita jobban szeretett olyan vallást gyakorolni, amely csak kevés követelményt támaszt velük szemben. Baált imádva megkímélhették magukat a Törvény betartásától, például a sabbatot és a sok erkölcsi korlátozást tekintve (3Mózes 18:2–30; 5Mózes 5:1–3). Valószínűleg a kananeusok anyagi jóléte arra a meggyőződésre vezetett másokat, hogy Baált ki kell engesztelni.

A kananeus szentélyek, melyek magaslatokként ismertek, és hegynyúlványok erdős ligeteiben helyezkedtek el, bizonyára vonzó hátteret adtak az itt gyakorolt termékenységi rítusoknak. Hamarosan az izraeliták már nem elégedtek meg azzal, hogy sűrűn ellátogassanak a kananeusok szent helyeire; még saját szentélyt is építettek. „Ők is emeltek magaslati szentélyeket, kőoszlopokat és szent fákat [szent rudakat, NW] minden kiemelkedő dombra meg minden zöldellő fa alá” (1Királyok 14:23, Katolikus fordítás; Hóseás 4:13).

A Baál-imádat azonban főként a testre gyakorolt vonzerőt (Galátzia 5:19–21). A buja viselkedés felülmúlta a bő termés és a gazdag nyáj utáni vágyakozást. Dicsőítették a nemiséget. Ezt bizonyítja, hogy sok szobrocska került elő az ásatások során, eltúlzott nemi jellegzetességekkel, a nemi izgalmat ábrázolva. Lakmározás, tánc és zene adta meg a hangulatot a féktelen viselkedéshez.

Elképzelhetünk egy kora őszi jellemző jelenetet. Lenyűgöző természeti környezetben az imádók a lakmározástól eltelve és a bortól felélénkülve táncolnak. Termékenységi táncukkal kívánják felébreszteni Baált nyári tétlenségéből, hogy a földet esővel áldja meg. Körbe-körbe táncolják a fallikus oszlopokat és a szent rudakat. A mozgásuk, főleg a templomi prostituáltaké, erotikus és érzéki. A zene és a közönség ösztönzi őket. És feltehetőleg, amikor a tánc eléri csúcspontját, a táncosok Baál házának termeibe vonulnak, hogy erkölcstelenkedjenek (4Mózes 25:1, 2; vesd össze: 2Mózes 32:6, 17–19; Ámós 2:8).

Látás szerint jártak, nem pedig hitben

Amellett, hogy az imádatnak ez az érzéki formája sokakat vonzott, a félelem szintén a Baál-imádathoz vezette az izraelitákat. Amint az izraeliták elveszítették hitüket Jehovában, a haláltól és a jövőtől való félelem, valamint az okkultizmus bűvölete a spiritizmus gyakorlásához vezette őket, amely viszont a lehető legperverzebb szertartásokat foglalta magában. Egy enciklopédia (The International Standard Bible Encyclopedia) így írja le, hogy miként tisztelték a kananeusok az eltávozott szellemet az ősök imádatának részeként: „Ünnepséget . . . ültek a családi sírboltban vagy a sírhantoknál, rituális részegeskedéssel és nemi aktusokkal egybekötve (melybe valószínűleg a vérfertőzés is beletartozott), és azt gondolták, hogy ezekben az elhunyt is részt vesz.” Azáltal, hogy ilyen lealacsonyító spiritiszta gyakorlatokban vettek részt, az izraeliták egyre jobban eltávolodtak Istenüktől, Jehovától (5Mózes 18:9–12).

A bálványok — és a hozzájuk kapcsolódó szertartások — szintén vonzották azokat az izraelitákat, akik jobban szerettek látás szerint járni, mint hit szerint (2Korinthus 5:7). Még azután is, hogy látványos csodákat láttak, melyeket Jehova láthatatlan keze vitt véghez, az Egyiptomból kivonult izraeliták közül sokan úgy érezték, hogy szükségük van egy látható emlékeztetőre Istennel kapcsolatban (2Mózes 32:1–4). Némely leszármazottjuk hasonló módon valami láthatót szeretett volna imádni, mint például a Baál-bálványokat (1Királyok 12:25–30).

Ki lett a győztes?

Az izraeliták szívéért folyó harc századokon keresztül dúlt, attól az időtől fogva, hogy az Ígéret földjére való belépés előtt nem sokkal megérkeztek Moáb mezőségére, egészen addig az időig, amikor Babilonba hurcolták őket. Láthatólag hol az egyik, hol a másik oldal volt fölényben. Olykor az izraeliták többsége lojális maradt Jehovához, de gyakran fordultak Baálhoz is. A fő oka ennek az volt, hogy barátkoztak a körülöttük élő pogány népekkel.

Miután a kananeusok katonai vereséget szenvedtek, sokkal körmönfontabb módon folytatták a harcot. Az izraeliták mellett éltek, és arra ösztönözték legyőzőiket, hogy vegyék át annak a földnek az isteneit. Bátor bírák, mint Gedeon és Sámuel is, szembeszálltak ezzel az irányzattal. Sámuel így figyelmeztette a népet: „távolítsátok el az idegen isteneket és . . . szívetek ragaszkodjék az Úrhoz és ne szolgáljatok másnak, csak neki.” Egy időre az izraeliták megfogadták Sámuel intését, és „eltávolították a Baalokat és Asztartéket, és csak az Úrnak szolgáltak” (1Sámuel 7:3, 4, K. f.; Bírák 6:25–27).

Saul és Dávid uralkodását követően Salamon idős korában idegen isteneknek kezdett áldozni (1Királyok 11:4–8). Izráel és Júda más királyai is így tettek, és megadták magukat Baálnak. Mindazonáltal a hithű próféták és királyok, mint például Illés, Elizeus és Jósiás, a Baál-imádat elleni harc élére álltak (2Krónika 34:1–5). Továbbá Izráel történelmének ezen időszakában mindvégig voltak olyan egyének, akik hűségesek maradtak Jehovához. Még Akháb és Jézabel idejében is, amikor a Baál-imádat a tetőfokára hágott, hétezren utasították el, ’hogy térdet hajtsanak Baálnak’ (1Királyok 19:18).

Végül is, azt követően, hogy a zsidók visszatértek a babiloni fogságból, már nincs megemlítve többé a Baál-imádat. Azokhoz hasonlóan, akikre az Ezsdrás 6:21. verse utal, mindannyian ’elkülönítették magukat a föld népeinek tisztátalanságától, hogy keressék az Urat, Izráel Istenét’.

A Baál-imádatra vonatkozó figyelmeztetés

Noha a Baál-imádat már régóta megszűnt, e kananeus vallásban és a mai társadalomban van valami közös — a nemiség dicsőítése. Az erkölcstelenség csábítása úgy tűnik, még a levegőben is benne van, amit belélegzünk (Efézus 2:2). „E sötét világot vezérlő láthatatlan erővel és magának a gonoszság székhelyének a szellemi ügynökeivel állunk szemben” — figyelmeztet Pál (Efézus 6:12, Phillips).

Sátánnak e ’láthatatlan ereje’ mozdítja elő a nemi erkölcstelenséget, hogy szellemileg a rabjaivá tegye az embereket (János 8:34). Napjaink engedékeny társadalmában a nemi szabadosságot nem termékenységi rítusként gyakorolják, hanem mint egy módot arra, hogy személyes beteljesülést találjanak, vagy hogy azt tegyék, amit jónak látnak. A propaganda pedig ugyancsak ösztönző. A szórakozás, a zene és a reklámok által az emberek tudata átitatódik a szexuális üzenetekkel. Isten szolgái nem immúnisak e támadással szemben. Valójában azok között, akiket kiközösítettek a keresztény gyülekezetből, túlnyomórészt olyan személyek vannak, akik nem tudtak ellenállni az ilyen gyakorlatoknak. Csakis azáltal marad majd tiszta egy keresztény, ha állandóan visszautasítja ezeket az erkölcstelen kísértéseket (Róma 12:9).

A fiatal Tanúk különösen ki vannak téve a veszélynek, mivel sok mindent vonzónak találhatnak, amelyet szexualitásba „csomagoltak”. Ami pedig még nehezíti a helyzetet, az az, hogy ellen kell állniuk más fiatalok befolyásának, akik ilyen tettekre ösztönzik őket. (Vesd össze: Példabeszédek 1:10–15.) Nem kevesen kerültek bajba, például nagy társas összejöveteleken. Akárcsak az ókori időkben a Baál-imádatokon, a zene, a tánc és a nemi vonzerő ma is egy mámorító egyveleg (2Timótheus 2:22).

„Mi módon őrizheti meg tisztán az ifjú az ő útát . . . ?” — tette fel a kérdést a zsoltáríró. Válasza így szólt: „a te beszédednek [Jehova beszédének] megtartása által” (Zsoltárok 119:9). Miként Isten Törvénye megparancsolta az izraelitáknak, hogy kerüljék el a kananeusokkal való szoros kapcsolatot, a Biblia ugyanúgy figyelmeztet minket is, hogy veszélyes az oktalanok társasága (1Korinthus 15:32, 33). Érettségre vall, ha egy fiatal keresztény nemet mond arra, ami talán érzékien vonzó, de amelyről tudja, hogy erkölcsileg káros. Miként a hűséges Illés, úgy mi sem engedhetjük meg, hogy a folyton változó, népszerű vélemények formálják döntésünket (1Királyok 18:21; vesd össze: Máté 7:13, 14).

A hit elvesztésével kapcsolatban egy másik veszély a bennünket „megkörnyékező bűn” (Zsidók 12:1). Úgy látszik, hogy sok izraelita még mindig hitt Jehovában, de Baált tekintette annak az istennek, aki megvédi majd a termését, és gondoskodik a napi szükségleteiről. Talán úgy érezték, hogy Jehova temploma, mely Jeruzsálemben volt, túlságosan messze van, és hogy az ő törvényeinek megtartása a gyakorlatban megvalósíthatatlan. A Baál-imádat annyira igénytelen és kényelmes volt; a füstáldozatot még a saját házuk tetején is felajánlhatták Baálnak (Jeremiás 32:29). Valószínűleg azáltal sodródtak bele a Baál-imádatba, hogy részt vettek némely szertartáson, sőt még Jehova nevében is áldoztak Baálnak.

Hogyan veszíthetjük el a hitünket, és távolodhatunk el lassanként az élő Istentől? (Zsidók 3:12). Fokozatosan elveszíthetjük azt az értékelést, melyet korábban éreztünk az összejövetelek és a kongresszusok iránt. Az ilyen magatartás arról árulkodik, hogy nem bízunk abban, hogy Jehova gondoskodik szellemi ’eledelről a maga idejében’ (Máté 24:45–47). Így legyengülve esetleg már nem elég erősen ’ragadjuk meg az élet beszédét’, sőt még megosztottá is válhat a szívünk, mely talán nem tud ellenállni az anyagi törekvéseknek vagy az erkölcstelenségnek (Filippi 2:16, NW; vesd össze: Zsoltárok 119:113, K. f.).

Szilárdan ragaszkodva feddhetetlenségünkhöz

Nincs kétség afelől, hogy napjainkban harc folyik a szívekért. Lojálisak maradunk majd Jehovához, vagy mellékvágányra terel minket e világ züllött életmódja? Sajnos, miként az izraeliták vonzódtak a förtelmes kananeus szokásokhoz, némely keresztény férfit és nőt ma is rávettek szégyenletes tettek elkövetésére. (Vesd össze: Példabeszédek 7:7, 21–23.)

El lehet kerülni az effajta szellemi vereséget, ha Mózeshez hasonlóan ’kitartunk, mint akik látják a láthatatlant’ (Zsidók 11:27, Úf). Valóban, ’kemény harcot kell vívnunk a hitért’ (Júdás 3, NW). De ha lojálisak maradunk Istenünkhöz és az ő alapelveihez, akkor előretekinthetünk arra az időre, amikor a hamis vallás örökre megszűnik. Miként a Baál-imádat felett diadalmaskodott Jehova imádata, ugyanolyan biztosak lehetünk abban, hogy rövidesen „teljes lészen a föld az Úr ismeretével, mint a vizek a tengert beborítják” (Ésaiás 11:9).

[Kép a 31. oldalon]

A Baál-imádatban használt szent oszlopok romjai Gézerben

[Kép forrásának jelzése a 28. oldalon]

Musée du Louvre, Paris