Szerénység az öltözködésben és az ápoltságban
1 „Minden férfi nyakkendőt visel, sőt mi több, még a kisfiúk is. A nők és a lányok — tinédzserek és kisebbek — ruhában vagy szoknyában vannak. Senkit sem látni farmerban vagy lezserül kigombolt gallérral. Itt mindenki csak úgy sugárzik az örömtől.” Vajon milyen csoportról szólt ez a tudósítás? Egy politikai gyűlés résztvevőiről? Egy sporteseményen, vagy esetleg egy rockkoncerten jelenlevőkről? Dehogy! Testvérek és testvérnők egy csoportját mutatta be, akik tavaly nyáron egy nagy kerületkongresszuson vettek részt.
2 Egy másik kongresszusi városban egy újságíró így jellemezte a Tanúk tömegét: „Minden férfi tiszta, és öltönyt meg nyakkendőt visel. A nők szerényen, de elegánsan vannak felöltözve.” Egy biztonsági őr így nyilatkozott: „Önök jó modorú, tisztelettudó, tiszta és rendes emberek. Csodálatos látványt nyújtanak. Ebben a szennyes világban képesek voltak megszabadulni a piszoktól!” Milyen elismerő szavak ezek! Biztosan örülünk, hogy ilyen jó vélemények hangzanak el a testvéreinkről. A tömegben természetesen mindenki hozzájárult a kedvező beszámolókhoz azzal, hogy példás volt a megjelenése.
3 Világszerte arról ismernek minket, hogy határozottan mások vagyunk a megjelenésünkben (Mal 3:18). Vajon miért? Azért, mert megfogadjuk azt a szentírási intést, hogy ’jól rendezett ruhában, szerénységgel és elmebeli józansággal ékesítsük magunkat, úgy, ahogy a magukat Istent tisztelőnek valló emberekhez illik’ (1Tim 2:9, 10).
4 Milyen üzenetet közvetít a ruhád és az ápoltságod? Ruhánk és az, ahogyan viseljük, határozott üzenetet közvetít rólunk — hitünkről, gondolkodásmódunkról és szándékainkról. A stílusunkból meg lehet állapítani, hogy kik vagyunk, és mit képviselünk. Soha ne támogassuk a világban népszerű gondolkodásmódot és viselkedést. Nem az foglalkoztat bennünket, hogy egy bizonyos stílus túlságosan divatos-e, hanem hogy illik-e egy olyan személyhez, aki Isten szolgájának vallja magát (Róma 12:2). Nem szeretnénk, ha a megjelenésünk független szellemet vagy erkölcstelen életstílust tükrözne, inkább azt akarjuk kifejezni, hogy őszintén ’dicsőítjük Istent’ (1Pét 2:12).
5 Az újak, a tapasztalatlanok és a szellemileg gyenge személyek időnként elfogadják azt, amit a világ kínál az öltözködésben és az ápoltságban, nem gondolják át, hogy ez milyen fényt vet Jehovára és a szervezetére. Mindannyian tarthatunk önvizsgálatot, hogy nincs-e ránk hatással a világ gondolkodása. Odamehetünk egy szellemileg érett és köztiszteletben álló testvérhez vagy testvérnőhöz, és megkérhetjük, hogy őszintén mondjon véleményt az öltözködési és ápoltsági szokásainkról. Azután komolyan mérlegeljük a javaslatait.
6 Némelyek teljesen egyetértenek azzal, hogy amíg a kongresszuson vannak, figyelniük kell az öltözködésükre, de a program utáni szabad idejükben lejjebb engedik a mércét. Mindig őrizzük meg a keresztény szolgákhoz illő magas mércét! (2Kor 6:3, 4). Amikor csak emberek közt vagyunk, a kongresszusi kitűzőkártyánk, valamint a megfelelő öltözék és ápoltság Jehova Tanúiként azonosít minket. Ezért a ruhánk mindig legyen rendezett és szerény, jelezze, hogy nem vagyunk „része a világnak” (Ján 15:19).
7 Tegyünk meg minden tőlünk telhetőt a „Buzgó Királyság-hirdetők” kerületkongresszuson annak bizonyítására, hogy Jehova, a mi Istenünk „szent népe” vagyunk. Az emberekben kialakuló jó benyomás növeli Jehova ’tiszteletét, hírnevét és dicsőségét’ (5Móz 26:19, Katolikus).
[Kiemelt rész a 6. oldalon]
Hogyan dicsőíthetjük Jehovát?
■ Isten szolgájához illő módon öltözködjünk!
■ Kerüljük a világias szellemet tükröző stílusokat!
■ Mutassunk szerénységet, amely elmebeli józanságra vall.