• Hit
    Érveljünk az Írásokból!

    • Hit

      Meghatározás: „A hit a remélt dolgok biztosítékon alapuló várása, a nem látható valóságok nyilvánvaló bizonyítása” (Héb 11:1). Az igazi hit nem hiszékenység, amikor az ember kész elhinni valamit megbízható bizonyítékok nélkül, vagy egész egyszerűen azért, mert el akarja hinni. Az igazi hit alaptudást feltételez, megkívánja a bizonyítékok ismeretét, valamint annak az őszinte értékelését, amire a bizonyítékok mutatnak. Így bár pontos ismeret nélkül lehetetlen valódi hitre szert tenni, a Biblia azt mondja, hogy „a szívével” gyakorol hitet az ember (Róma 10:10).

      Miért nincs hitük sokaknak?

      A hit része Isten szelleme gyümölcsének, és Isten örömmel ad a szelleméből azoknak, akik kérik tőle (Luk 11:13; Gal 5:22). Így a hit nélküli emberek vagy nem kérik ezt a szellemet, vagy helytelen célból kérik, vagy nem hagyják, hogy hatással legyen az életükre. Sok minden befolyásolja ezt:

      A Biblia pontos ismeretének hiánya: A Biblia Isten szellemének a terméke, isteni ihletésű mű (2Sám 23:2; 2Tim 3:16, 17). Ha az ember elmulasztja ennek tanulmányozását, megakadályozza az igazi hit kialakulását. Az egyházak híveinek van ugyan Bibliájuk, ha azonban Isten Szava helyett emberi elképzeléseket tanítanak nekik, nem fognak igazán hinni Istenben és szándékában. Mindennapi nehézségeik megoldásánál hajlamosak lesznek inkább a saját ötleteikre vagy más emberek elgondolásaira támaszkodni. (Vesd össze: Máté 15:3–9.)

      A vallási kiábrándultság: Sokan kiábrándultak a kereszténység egyházainak képmutatása miatt, amelyek bár azt állítják, hogy Isten Szavát tanítják, mégsem élnek azzal összhangban, amit az tanít. Mások, akik nem keresztény vallásokhoz tartoztak, megfigyelhették saját vallásuk rossz gyümölcsét, vagy megállapíthatták, hogy a hitnézetei nem nyújtanak igazi segítséget az élet gondjainak megoldásához. Mivel nincs pontos ismeretük az igaz Istenről, mindentől visszahúzódnak, aminek valami köze van a valláshoz. (Vesd össze: Máté 7:21–23; Róma 3:3, 4.)

      Nem értik meg, miért engedi meg Isten a gonoszságot: A legtöbben nem értik meg, miért engedi meg Isten a gonoszságot, s emiatt őt teszik felelőssé minden rosszért. Nem ismerik fel, hogy az emberek rosszra való hajlama nem Isten akaratából van, hanem Ádám bűnének a következménye (Róma 5:12). Talán nincsenek tudatában Sátán, az Ördög létezésének, és annak, hogy miként befolyásolja a világ ügyeit, ezért Istennek tulajdonítják a Sátán által elkövetett szégyenteljes dolgokat (1Ján 5:19; Jel 12:12). Még ha tudnak is valamit minderről, talán úgy gondolják, Isten túl lassan cselekszik, mivel nem látnak tisztán az egyetemes szuverenitás vitakérdésében, s nem fogják fel azt a tényt, hogy Isten mind ez ideig tartó türelme folytán megmenekülhetnek, ami ki nem érdemelt lehetőség (Róma 2:4; 2Pét 3:9). Azt sem tudják teljes mértékben felfogni, hogy Isten meghatározott egy időpontot, amikor örökre megsemmisíti mindazokat, akik gonoszságot gyakorolnak (Hab 2:3; Jel 11:18; 22:10–12).

      Testi vágyak és nézőpontok uralta életmód: Akikből hiányzik az igazi hit, azok általában más érdeklődési irányt választanak. Egyesek jóllehet állítják, hogy hisznek a Bibliában, de sohasem tanulmányozták még át alaposan, vagy nem elmélkedtek értékeléssel az olvasottakon és azok okain, sem azon, hogy miként alkalmazhatók azok a saját életükben. (Vesd össze: 1Krónikák 28:9.) Néhány esetben a meglevő hitük erősítése helyett szívük igazságtalan kívánságaira hallgattak, ezért eltávolodtak Istentől és az ő útjaitól (Héb 3:12).