112. fejezet

Elérkezett az utolsó pászka Jézus számára

NISZÁN 11-én, amikor kedd a végéhez közeledik, Jézus befejezi az apostolok tanítását az Olajfák hegyén. Micsoda mozgalmas, kimerítő nap volt! Most, amikor talán éppen visszatérőben vannak Bethániába, hogy ott töltsék az éjszakát, Jézus ezt mondja apostolainak: „Tudjátok, hogy két nap múlva lesz a pászka, és az Emberfiát kiszolgáltatják, hogy oszlopra függesszék.”

Jézus látszólag nyugodt elvonultságban tölti apostolaival a következő napot, Niszán 12-ét, szerdát. Az előző napon nyilvánosan megdorgálta a vallási vezetőket, és jól tudja, hogy most azon vannak, hogy megöljék őt. Szerdán tehát nem mutatkozik nyilvánosan, mivel nem akarja, hogy bármi is közbejöjjön, ami meggátolhatná a pászka megtartását másnap este az apostolaival.

A magasabb rangú papok és a nép vénei időközben egybegyűltek Kajafás főpap udvarában. Neheztelve Jézus előző napi támadása miatt, azt tervezik, hogy ravasz csellel elfogják és halálra adják őt. De egyre csak ezt hajtogatják: „Ne az ünnepen, nehogy zavargás támadjon a nép között.” Félnek ugyanis a néptől, amely jóindulattal van Jézus iránt.

Mialatt a vallási vezetők gonosz összeesküvést szőnek Jézus megölésére, látogatójuk érkezik. Nagy meglepetésükre Jézus egyik apostola, Iskariót Júdás keresi fel őket, akibe Sátán beültette azt a gondolatot, hogy elárulja Mesterét! Micsoda öröm hatja át őket, amikor Júdás megkérdezi: „Mit adtok nekem, ha elárulom őt?” Örömmel egyeznek bele, hogy 30 ezüstpénzt fizessenek neki, vagyis a mózesi törvényszövetség szerint egy rabszolga árát. Attól kezdve Júdás keresi a kedvező alkalmat, hogy elárulja nekik Jézust anélkül, hogy tömeg lenne a közelükben.

Szerdán napnyugtakor kezdődik Niszán 13-a. Jézus pénteken érkezett meg Jerikóból, tehát ez a hatodik és utolsó éjszaka, amit Bethániában tölt. Másnap, csütörtökön kell az utolsó szükséges előkészületeket megtenni a pászkára, ami napnyugtakor kezdődik. Amikor is le kell vágni a pászkabárányt és egészben megsütni. De hol fogják megtartani az ünnepet, és ki tegye meg az előkészületeket?

Jézus nem beszélt ezekről a részletekről, talán azért, hogy Júdás ne értesíthesse a vezető papokat és ne zaklathassák Jézust a pászka megünneplésekor. De most, valószínűleg csütörtökön kora délután, Jézus elküldi Pétert és Jánost Bethániából, mondván: „Menjetek, készítsétek el nekünk a pászkát, hadd együk meg.”

„Hol akarod, hogy elkészítsük?” — kérdezték.

„Amikor bementek a városba — magyarázza nekik Jézus — egy emberrel találkoztok majd, aki egy agyagkorsót visz. Kövessétek abba a házba, ahova bemegy. És mondjátok a ház urának: ’A Tanító üzeni neked: Hol van az a vendégszoba, ahol megehetem a pászkát a tanítványaimmal?’ Az ember mutat majd nektek egy bebútorozott, nagy felső szobát. Ott készítsétek el.”

Nem kétséges, a ház ura Jézus egyik tanítványa, aki talán megelőzte Jézus kérését, hogy erre a különleges alkalomra az ő házát vegye igénybe. Mindenesetre, amikor Péter és János megérkezik Jeruzsálembe, mindent pontosan úgy talál, ahogy Jézus előre megmondta. A két apostol tehát intézkedik, hogy el legyen készítve a bárány és minden egyéb, amire a pászka 13 megünneplőjének, vagyis Jézusnak és 12 apostolának szüksége van. Máté 26:1–5, 14–19; Márk 14:1, 2, 10–16; Lukács 22:1–13; 2Mózes 21:32.

▪ Minden jel szerint mit tesz Jézus szerdán, és miért?

▪ Milyen összejövetelre kerül sor a főpap otthonában, és milyen célból tesz látogatást Júdás a vallási vezetőknél?

▪ Kiket küld Jézus Jeruzsálembe csütörtökön, és milyen céllal?

▪ Mit találnak ott ezek a kiküldött személyek, ami megint csak Jézus csodatevő hatalmát bizonyítja?

113. fejezet

Alázatosság az utolsó pászka alkalmával

A JÉZUSTÓL kapott útmutatás szerint Péter és János már megérkezett Jeruzsálembe, hogy előkészületeket tegyen a pászka megtartására. Jézus a többi tíz apostollal a késő délutáni órákban érkezik. A nap éppen lenyugszik a látóhatáron, amikor Jézus és csoportja leereszkedik az Olajfák hegyének lejtőjén. Ekkor látja Jézus a várost nappali fényben utoljára erről a hegyről egészen a feltámadását követő időig.

Jézus és csoportja hamarosan megérkezik a városba és elindul ahhoz a házhoz, ahol megünnepli a pászkát. Felmennek a lépcsőn a nagy emeleti terembe, ahol minden előkészítve várja őket a pászka zártkörű megünnepléséhez. Jézus nagyon várta már ezt az alkalmat, ahogy meg is mondja: „Nagyon vágytam már arra, hogy megegyem veletek ezt a pászkát, mielőtt szenvedek.”

A pászkavacsorán résztvevők hagyományosan négy pohár bort fogyasztanak. Miután átveszi azt a poharat, amely nyilvánvalóan a harmadik pohár, Jézus hálát ad és ezt mondja: „Vegyétek és adjátok tovább egymásnak magatok között, mert mondom nektek, mostantól kezdve nem iszom a szőlő terméséből mindaddig, amíg el nem jön az Isten királysága.”

Valamikor az étkezés folyamán Jézus felkel, leveti felsőruháit, fog egy törülközőt és megtölt egy edényt vízzel. Rendszerint a házigazda gondoskodik arról, hogy a vendégei lábát megmossák. De mivel ennél az alkalomnál nincs jelen a házigazda, Jézus gondoskodik erről a személyre szóló szolgálatról. Az apostolok közül bárkinek módja lett volna megtenni ezt, de — valószínűleg a köztük még mindig fennálló versengés miatt — senki sem tette meg. Most zavarban vannak, amikor Jézus elkezdi mosni a lábukat.

Amikor Jézus Péterhez ér, az apostol tiltakozik: „Te ugyan sohasem fogod megmosni az én lábamat.”

„Ha csak meg nem moslak, semmi részed velem” — mondja Jézus.

„Uram — feleli Péter — ne csak a lábamat, hanem a kezemet és a fejemet is.”

„Aki már megfürdött — válaszol Jézus — annak csupán arra van szüksége, hogy a lábát mossák meg, mivel egészen tiszta . . . ” Ezt azért mondja, mert tudja, hogy Iskariót Júdás azt tervezi, hogy elárulja őt.

Miután Jézus megmosta mind a 12-nek a lábát, árulóját, Júdást is beleértve, felveszi a felsőruháit és újból az asztalhoz telepedik. Majd megkérdezi: „Tudjátok-e mit tettem veletek? Ti ’Tanító’-nak és ’Úr’-nak hívtok engem, és helyesen teszitek, mert az vagyok. Tehát ha én, Úr és Tanító létemre megmostam a lábatokat, nektek is meg kellett volna mosnotok egymás lábát. Mert én példát mutattam nektek, ahogyan én tettem veletek, ti is úgy tegyetek. Bizony, bizony mondom nektek, a rabszolga nem nagyobb az uránál, sem az, akit elküldtek nem nagyobb annál, aki őt elküldte. Ha tudjátok ezeket, boldogok vagytok, ha megcselekszitek.”

Milyen szép lecke ez az alázatos szolgálatból! Az apostoloknak nem szabadna az első helyre törekedni, azt gondolva, hogy ők olyan fontos személyiségek, hogy mások kötelesek folyton kiszolgálni őket! A Jézus által felállított modellt kell követniük. Ez nem egy szertartásos lábmosás. Nem, hanem az a készség, hogy részrehajlás nélkül szolgáljunk, tekintet nélkül arra, hogy mennyire jelentéktelen vagy kellemetlen is a feladat. Máté 26:20, 21; Márk 14:17, 18; Lukács 22:14–18; 7:44; János 13:1–17.

▪ Mi az egyedülálló Jézus számára Jeruzsálem látványában, amikor megérkezik a városba, hogy megünnepelje a pászkát?

▪ A pászka alatt nyilvánvalóan melyik poharat adja Jézus tovább a 12 apostolnak, miután áldást mondott?

▪ Milyen személyre szóló gondoskodást elvégzése volt szokásos a vendég részére, amikor Jézus a földön volt, és miért nem történt erről gondoskodás, mialatt Jézus és az apostolok ünnepelték a pászkát?

▪ Mi Jézus célja azzal az alantas szolgálattal, hogy megmossa a tanítványainak lábát?

114. fejezet

Az emlékvacsora

MIUTÁN Jézus megmosta apostolainak lábát, a Zsoltárok 41:9. [41:10, Károli] verséből idéz és ezt mondja: „Aki a kenyeremet ette, az is felemelte sarkát ellenem. — Majd szellemben megrendülve megmagyarázza: — Valaki közületek elárul engem.”

Az apostolok elszomorodnak és egyenként megkérdezik Jézustól: „Én vagyok-e az, Uram?” Még Iskariót Júdás is a kérdezők között van. János, aki az asztalnál közvetlenül Jézus mellett foglal helyet, visszahajol Jézus keblére és megkérdezi: „Uram, ki az?”

„Aki a tizenkettő közül velem együtt mártja a kezét a közös tálba — válaszolja Jézus. — Igaz, az Emberfiának el kell menni, amint meg van írva felőle, de jaj annak az embernek, aki az Emberfiát elárulja! Jobb volna annak az embernek, ha meg sem született volna.” Ezután Sátán ismét bement Júdásba, kihasználva azt, hogy az megnyitotta szívét, amely gonosszá lett. Később, még azon az éjszakán, Jézus okkal nevezi Júdást „a pusztulás fiá”-nak.

Jézus most ezt mondja Júdásnak: „Amit tenni szándékozol, tedd meg minél hamarabb.” A többi apostol közül senki sem érti, mit akar Jézus mondani. Egyesek azt gondolják, hogy mivel Júdásnál van a pénzes doboz, Jézus azt mondja neki: „Vedd meg, amire szükségünk van az ünnepre”, vagy hogy menjen el és adjon valamit a szegényeknek.

Miután Júdás eltávozik, Jézus egy egészen új ünneplést vagy megemlékezést vezet be hű apostolaival. Vesz egy kenyeret, hálaimát mond, megtöri a kenyeret és nekik adja ezekkel a szavakkal: „Ve­gyé­tek, egyétek. — Meg is magyarázza: — Ez jelenti az én testemet, amely tiértetek adatik. Ezt cselekedjétek az én emlékezetemre.”

Amikor mindenki evett a kenyérből, Jézus vesz egy pohár bort, nyilván a pászkaünnepen használt negyedik poharat. Ismét hálaimát mond felette, az apostoloknak adja, hogy igyanak belőle, és kijelenti: „Ez a pohár jelenti az új szövetséget az én vérem által, amely tiérettetek ontatik ki.”

Ez tehát valójában Jézus halálának az emlékünnepe. Minden évben Niszán 14-én kell megismételni, ahogy Jézus mondja, a róla való megemlékezésül. Az ünneplőket arra emlékezteti, amit Jézus és az ő égi Atyja tett, hogy az emberiség megmenekülhessen a halálos ítélettől. A zsidók részére, akik Krisztus követőivé lesznek, ez az ünnep lép a pászkaünnep helyébe.

Az újszövetség Jézus vére által lép hatályba, a régi törvényszövetség helyébe. Jézus Krisztus a közbenjáró a két fél között — egyrészről Jehova Isten, másrészről a 144 000 szellemtől nemzett keresztény között. A bűnök bocsánatán kívül a szövetség egy király-papokból álló égi nemzet megalakulását is lehetővé teszi. Máté 26:21–29; Márk 14:18–25; Lukács 22:19–23; János 13:18–30; 17:12; 1Korinthus 5:7.

▪ Milyen bibliai próféciát idéz Jézus az egyik társával kapcsolatban, és hogyan alkalmazza ezt?

▪ Miért szomorodnak el oly nagyon az apostolok, és mit kérdeznek meg mindannyian?

▪ Minek a megtételére szólítja fel Jézus Júdást, ámde hogyan értelmezi ezeket az utasításokat a többi apostol?

▪ Milyen ünnepet vezet be Jézus, miután Júdás eltávozott, és milyen célt szolgál ez az ünnep?

▪ Kik a szerződő felek az újszövetségben, és mit valósít meg ez a szövetség?

115. fejezet

Hirtelen vita támad

KORÁBBAN az est folyamán, Jézus szép leckét adott az alázatos szolgálatból, amikor megmosta apostolainak lábát. Később bevezette közelgő halálának Emlékünnepét. Most pedig igazán meglepő esemény történt, különösen arra való tekintettel, amire éppen az imént került sor. Jézus apostolai heves szóváltásba keverednek afelett, hogy ki tűnik közülük a legnagyobbnak! Úgy látszik, ez egy folyamatban levő vitának a része.

Emlékezz vissza arra, hogy miután Jézus átváltozott a hegyen, az apostolok afelett vitatkoztak, ki a legnagyobb közöttük. Azonkívül Jakab és János kiemelkedő helyet kért magának a Királyságban, ami további versengést idézett elő az apostolok között. Most, a velük töltött utolsó éjszakán, mennyire elszomoríthatta Jézust, amikor azt kell látnia, hogy újra civakodnak! Vajon ő mit tesz most?

Ahelyett, hogy megdorgálná az apostolokat viselkedésükért, Jézus türelmesen újra megmagyarázza nekik: „A nemzetek királyai uralkodnak felettük, és akik hatalmat gyakorolnak, azokat jótevőknek hívják. Köztetek azonban ne így legyen . . . Mert ki nagyobb, aki az asztalnál foglal helyet, vagy aki felszolgál? Ugye az asztalnál helyet foglaló? — Ezután a saját példájára emlékeztetve őket ezt mondja: — Én azonban olyan vagyok köztetek, mint aki felszolgál.”

Az apostolok tökéletlenségük ellenére is kitartottak Jézus mellett az ő próbái alatt. Ezért ezt mondja nekik: „Szövetséget kötök veletek, ahogy az Atyám szövetséget kötött velem egy királyságra.” Ez a személyes szövetség Jézus és lojális követői között egyesíti őket vele, hogy részük legyen az ő királyi uralmában. Végül 144 000-re korlátozódik azoknak a száma, akiket felvesznek ebbe a Királyság-szövetségbe.

Bár az apostolok előtt az a csodálatos kilátás tárul fel, hogy részt vehetnek Krisztussal a Királyság-uralomban, ők szellemi vonatkozásban még gyengék. „Ezen az éjszakán ti mindannyian megütköztök bennem” — mondja Jézus. Elmondva azonban Péternek, hogy imádkozott érte, Jézus így buzdítja: „Ha majd megtérsz, erősítsd testvéreidet!”

„Kisgyermekeim — magyarázza Jézus —, még egy kevés ideig veletek vagyok. Keresni fogtok engem; és amiként a zsidóknak már megmondtam, most nektek is mondom: ’Ahová én megyek, ti oda nem jöhettek.’ Új parancsolatot adok nektek, hogy egymást szeressétek; ahogy én szerettelek titeket, ti is úgy szeressétek egymást. Abból tudja meg mindenki, hogy az én tanítványaim vagytok, ha szeretet van köztetek.”

„Uram, hová mégy?” — kérdezi Péter.

„Ahová én megyek, oda most nem követhetsz — válaszolja Jézus —, de utólag követni fogsz.”

„Uram, miért nem követhetlek most? — szeretné tudni Péter. — A lelkemet adom oda érted.”

„A lelkedet adod oda értem? — kérdezi Jézus. — Bizony mondom neked, hogy még ma, igen, ma éjjel, mielőtt a kakas kétszer kukorékol, te háromszor tagadsz meg engem.”

„Még ha meg kellene is halnom veled — tiltakozik Péter —, semmiképpen nem tagadlak meg téged!” És míg a többi apostol is ugyanezt mondja, Péter így kérkedik: „Még ha a többiek mind megütköznek is benned, én soha nem ütközök meg.”

Arra az időre utalva, amikor kiküldte apostolait a galileai prédikáló munkára erszény és tarisznya nélkül, Jézus megkérdezi tőlük: „Volt-e hiányotok valamiben?”

„Semmiben!” — válaszolják.

„Most azonban, akinek erszénye van, vegye elő, hasonlóképpen az is, akinek tarisznyája van — mondja Jézus —, és akinek nincsen kardja, adja el a felsőruháját és vásároljon kardot. Mert azt mondom nektek, hogy ennek az írásnak be kell teljesednie rajtam: ’A törvénytiprók közé számították.’ Mert ami rám vonatkozik, most van beteljesedőben.”

Jézus rámutat arra az időre, amikor gonosztevőkkel vagy törvénytiprókkal feszítik meg. Azt is megmondja, hogy a követőinek később kegyetlen üldözéssel kell szembenéznie. „Uram, íme, van itt két kard!” — mondják neki.

„Annyi elég” — válaszolja. Amint látni fogjuk, az a tény, hogy kardjaik vannak, nemsokára alkalmat ad Jézusnak arra, hogy egy másik életbe vágó leckét adjon az apostolainak. Máté 26:31–35; Márk 14:27–31; Lukács 22:24–38; János 13:31–38; Jelenések 14:1–3.

▪ Miért olyan meglepő az apostolok szóváltása?

▪ Hogyan kezeli Jézus ezt a szóváltást?

▪ Mit tesz lehetővé az a szövetség, amelyet Jézus köt a tanítványaival?

▪ Milyen új parancsolatot ad Jézus, és mennyire fontos az?

▪ Milyen túlzott önbizalmat nyilvánít ki Péter, és mit mond neki Jézus?

▪ Miért különbözik a korábban adott tanácstól az, amit Jézus ez alkalommal mond az erszénnyel és a tarisznyával kapcsolatban?

116. fejezet

Az apostolok felkészítése az ő eltávozására

AZ emlékvacsora véget ért, de Jézus és az apostolai még ott maradnak az emeleti szobában. Bár Jézusnak nemsokára távoznia kell, még sok mondanivalója van. „Ne nyugtalankodjék a szívetek — vigasztalja őket. — Higgyetek Istenben!” De hozáteszi: „Énbennem is higgyetek!”

„Az én Atyám házában sok lakóhely van — folytatja Jézus. — Elmegyek, hogy helyet készítsek számotokra . . . hogy ahol én vagyok, ti is ott legyetek. És ahová megyek, tudjátok az utat.” Az apostolok nem értik, hogy Jézus az égbemeneteléről beszél, ezért Tamás megkérdezi: „Uram, mi nem tudjuk hová mégy, hogy tudhatnánk az utat?”

„Én vagyok az út, az igazság és az élet” — válaszol Jézus. Igen, csak úgy mehet be valaki az Atya égi házába, ha elfogadja Jézust és követi életpályáját, mert ahogy Jézus mondja: „Senki se jön az Atyához csak énáltalam.”

„Uram, mutasd meg nekünk az Atyát — könyörög Fülöp — és az elég nekünk.” Fülöp nyilvánvalóan azt akarja, hogy Jézus Isten látható megnyilvánulását tegye lehetővé, ahogy az a múltban történt látomás által Mózes, Illés és Ésaiás esetében. De az apostolok valójában sokkal jobb dologban részesültek az ilyenfajta látomásoknál, ahogyan Jézus meg is jegyzi: „Oly hosszú ideje vagyok veletek és te, Fülöp mégsem ismertél meg engem? Aki engem látott, látta az Atyát is.”

Jézus oly tökéletesen visszatükrözi Atyja személyiségét, hogy aki vele van és megfigyeli őt, valójában mintha tényleg látná az Atyát. Az Atya azonban nagyobb a Fiúnál, ahogy Jézus elismeri: „Azok a dolgok, amelyeket mondok nektek, nem tőlem származó beszédek.” Jézus nagyon helyesen mindent, amit tanít, az égi Atyjának tulajdonít.

Milyen buzdító lehet az apostolok számára, amikor hallják, mit mond most Jézus: „Aki hitet gyakorol énbennem, az is megcselekszi majd azokat a dolgokat, amelyeket én cselekedtem, sőt ezeknél nagyobb dolgokat is cselekszik!” Jézus nem azt akarja mondani, hogy a követői nagyobb csodatevő hatalmat gyakorolnak majd, mint ő. Nem, de azt akarja mondani, hogy sokkal hosszabb időn át végzik majd a szolgálatot, sokkal nagyobb területen, és sokkal több emberrel kapcsolatban.

Jézus a távozása után sem hagyja magukra a tanítványait. „Bármit kértek az én nevemben — ígéri nekik — én megteszem nektek. — Ezután ezt mondja: — Én kérni fogom az Atyát és ő megadja nektek a másik segítőt, az igazság szellemét, hogy az örökké veletek legyen.” Később, miután Jézus felmegy az égbe, kiárasztja a tanítványaira a szent szellemet, ezt a másik segítőt.

Közeledik Jézus távozása, ezért így szól: „Egy kis idő még, és a világ nem lát engem többé.” Jézus szellemi teremtménnyé lesz, akit egyetlen ember sem láthat. De Jézus újra megígéri hű apostolainak: „Ti látni fogtok engem, mert én élek, és ti is élni fogtok.” Igen, Jézus nem csupán megjelenik előttük a feltámadása után emberi alakban, hanem kellő időben életre támasztja fel őket, hogy mint szellemteremtmények vele legyenek az égben.

Jézus most egy egyszerű szabályt ad: „Az szeret engem, akinél ott vannak a parancsolataim és megtartja azokat. Azt pedig, aki engem szeret, szeretni fogja az Atyám, és én is szeretni fogom és teljesen megmutatom magamat neki.”

Ekkor Júdás apostol, akit Taddeusnak is hívnak, félbeszakítja: „Uram, mi történt, hogy nekünk szándékozol teljesen megmutatni magad, nem pedig a világnak?”

„Ha valaki szeret engem — válaszol Jézus —, az megtartja a szavamat, és az én Atyám szeretni fogja őt . . . Aki nem szeret engem, az nem tartja meg a beszédeimet.” Engedelmes követőivel ellentétben a világ nem veszi tudomásul Krisztus tanításait. Ezért ő sem tárja fel magát előttük.

Földi szolgálata alatt Jézus sok mindent tanított az apostolainak. Hogyan fognak visszaemlékezni mindazokra, különösen arra való tekintettel, hogy eddig oly sok mindent képtelenek voltak megérteni? Örülhetnek azonban, hogy Jézus megígéri: „A segítő, a szent szellem, amelyet az Atya küld majd az én nevemben, mindenre megtanít majd titeket, és eszetekbe juttatja mindazt, amit én mondtam nektek.”

Újból vigasztalva őket, Jézus ezt mondja: „Békességet hagyok nektek, az én békességemet adom nektek . . . Ne nyugtalankodjék a ti szívetek. — Igaz, Jézus eltávozik, de megmagyarázza: — Ha szeretnétek engem, örülnétek, hogy elmegyek utamra az Atyához, mert az Atya nagyobb nálam.”

Jézus már csak rövid ideig marad velük. „Már nem sokat beszélek veletek — mondja —, mert jön a világ fejedelme. És neki semmi hatalma nincs felettem.” Sátán, az Ördög, aki képes volt Júdásba bemenni és hatalmat gyakorolni felette, ő a világ fejedelme. De Jézusban semmi bűnös gyengeség nem található, amit Sátán megragadhatna, hogy eltérítse őt Isten szolgálatától.

A bensőséges kapcsolat öröme

Az emlékvacsora után Jézus meghitt, kötetlen beszélgetésben buzdítja apostolait. Már éjfél is elmúlhatott. Ezért Jézus sürgeti őket: „Keljetek fel, menjünk el innen!” De mielőtt eltávoznának, Jézus — irántuk való szeretetből — egy buzdító példázattal folytatja a beszélgetést.

„Én vagyok az igazi szőlőtő, és az én Atyám a szőlőműves” — kezdi a példázatot. A Nagy Szőlőműves, Jehova Isten akkor ültette ezt a jelképes szőlőt, amikor felkente Jézust szent szellemmel az alámerítkezésekor, i. sz. 29 őszén. De Jézus a továbbiakban megmutatja, hogy a szőlőtő többet is jelent, mint csupán őt magát, és megjegyzi: „Minden szőlővesszőt, amely gyümölcsöt nem terem, lemetsz rólam, amely pedig gyümölcsöt terem, azt megtisztítja, hogy még több gyümölcsöt teremjen . . . Ahogy a szőlővessző sem képes gyümölcsöt teremni magától, ha nem marad a szőlőtőn, úgy ti sem, ha nem maradtok egységben velem. Én vagyok a szőlőtő, ti vagytok a vesszők.”

Pünkösdkor, 51 nappal később, az apostolok és mások a szőlőtő vesszőivé lettek, amikor kitöltetett rájuk a szent szellem. Idővel 144 000 személy lesz a jelképes szőlőtő vesszőjévé. A szőlőtővel, Jézus Krisztussal együtt ezek egy jelképes szőlőt alkotnak, amely megtermi az Isten Királysága gyümölcseit.

Jézus megmagyarázza, mi a gyümölcstermés kulcsa: „Aki egységben marad velem és én egységben vele, az sok gyümölcsöt terem; mert tőlem elkülönülten egyáltalán semmit sem tehettek.” Ha pedig valaki nem terem gyümölcsöt, arról Jézus azt mondja, hogy „azt kivetik, mint a szőlővesszőt és elszárad; az emberek pedig összeszedik azokat a szőlővesszőket, tűzre vetik és elégetik”. Másrészt Jézus megígéri: „Ha megmaradtok bennem, és beszédeim bennetek maradnak, kérjetek bármit, amit kívántok, és az meglesz néktek.”

Jézus ezután ezt mondja apostolainak: „Az dicsőíti Atyámat, ha sok gyümölcsöt teremtek és tanítványaimnak bizonyultok”. A gyümölcs, amit Isten megkíván a szőlővesszőktől, az, hogy krisztusi tulajdonságokat nyilvánítsanak ki, főleg a szeretetet. Azonkívül, mivel Krisztus az Isten Királyságának hirdetője volt, a megkívánt gyümölcsnek magában kell foglalni a tanítványképzésre vonatkozó tevékenységet is, miként ő tette.

„Maradjatok meg szeretetemben” — buzdítja őket Jézus. De hát hogyan tehetik meg ezt az apostolok? „Ha megtartjátok parancsolataimat — mondja — megmaradtok szeretetemben.” Jézus így folytatja magyarázatát: „Ez az én parancsolatom, hogy úgy szeressétek egymást, ahogyan én szerettelek titeket. Senkiben sincs nagyobb szeretet, mint amikor valaki a lelkét adja oda barátaiért.”

Néhány óra múlva Jézus ki fogja nyilvánítani ezt a mindent felülmúló szeretetet azáltal, hogy életét adja az apostolaiért és mindazokért, akik hitet gyakorolnak őbenne. Példája arra indítja majd követőit, hogy ugyanolyan önfeláldozó szeretetet tanúsítsanak egymás iránt. Erről a szeretetről lehet majd felismerni őket, ahogyan Jézus korábban kijelentette: „Abból tudja meg mindenki, hogy az én tanítványaim vagytok, ha szeretet van köztetek.”

Megmutatva, kik a barátai, Jézus ezt mondja: „Ti a barátaim vagytok, ha megteszitek, amit parancsolok nektek. Nem nevezlek többé titeket rabszolgának, mert a rabszolga nem tudja, mit cselekszik az ura. Én azonban barátaimnak neveztelek titeket, mert mindent tudtotokra adtam, amit az Atyámtól hallottam.”

Micsoda értékes kapcsolatot jelent Jézus bensőséges barátaivá lenni! De ahhoz, hogy továbbra is élvezhessék ezt a kapcsolatot, a követőinek „gyümölcsöket kell teremniük”. Ha ezt teszik, „bármit kértek az Atyától az én nevemben, ő megadja nektek” — mondja Jézus. Ez bizony nagyszerű jutalom a Királyság-gyümölcsök megterméséért! Miután Jézus újra buzdítja az apostolokat, hogy „szeressék egymást”, kifejti, hogy a világ gyűlölni fogja őket. De így vigasztalja őket: „Ha a világ gyűlölni fog titeket, tudjátok meg, engem előbb gyűlölt tinálatok. — Jézus ezután ismerteti, miért gyűlöli a világ az ő követőit, mondván: — Mivel nem vagytok a világból valók, hanem én választottalak ki titeket a világból, ezért gyűlöl titeket a világ.”

További magyarázatot adva a világ részéről megmutatkozó gyűlölet okára, Jézus így folytatja: „Mindezt az én nevemért teszik veletek, mivel nem ismerik azt [Jehova Istent], aki küldött engem.” Jézus csodatettei valójában bűnösnek nyilvánítja azokat, akik őt gyűlölik, ahogy megállapítja: „Ha nem cselekedtem volna közöttük azokat a tetteket, amelyeket senki más nem cselekedett, nem volna bűnük, most azonban láttak és gyűlöltek engem és az Atyámat egyaránt.” Ezért, ahogy Jézus mondja, beteljesedett az írás: „Ok nélkül gyűlöltek engem.”

Amint már korábban is, Jézus most újra vigasztalja őket, megígérve, hogy elküldi a segítőt, a szent szellemet, amely Isten hatalmas tevékeny ereje: „Az tanúskodik majd rólam; és nektek is tanúskodnotok kell.”

További búcsúintelmek

Jézus és az apostolok készülnek eltávozni az emeleti szobából. „Azért mondtam nektek ezeket, hogy meg ne botránkozzatok — folytatja Jézus. — Ezután ezt az ünnepélyes figyelmeztetést adja: — Az emberek kiűznek majd titeket a zsinagógáikból. Igen, eljön az óra, amikor bárki, aki megöl titeket, azt képzeli, hogy szent szolgálatot végez Istennek.”

Az apostolokat nyilvánvalóan mélyen megrendíti ez a figyelmeztetés. Jóllehet Jézus korábban már elmondta nekik, hogy gyűlölni fogja őket a világ, azt még nem mondta, hogy meg is fogják ölni őket. „Előbb nem mondtam [ezt] nektek — magyarázza Jézus — mert veletek voltam.” Mégis, milyen nagyszerű, hogy így előre felkészíti őket ezzel a tájékoztatással, mielőtt eltávozna tőlük!

„De most — folytatja Jézus — elmegyek ahhoz, aki elküldött engem, és mégsem kérdezi meg senki közületek: ’Hová mész?’ ” Korábban az est folyamán már érdeklődtek afelől, hogy hová megy, de most olyan megrázkódtatás érte őket amiatt, amit elmondott nekik, hogy elfelejtették tovább kérdezni őt erről. Amint Jézus mondja: „Mivel ezeket mondtam nektek, szívetek megtelt szomorúsággal.” Az apostolok nem csupán amiatt szomorkodnak, mert megtudták, hogy rettenetes üldözést fognak elszenvedni és megölik őket, hanem azért is, mert Mesterük eltávozik tőlük.

Ezért Jézus megmagyarázza: „A ti érdeketekben távozom. Mert ha nem megyek el, a segítő semmiképpen nem jön el hozzátok; de ha elmegyek, elküldöm őt nektek.” Mint ember Jézus egyszerre csak egy helyen lehet, de amikor az égben van, el tudja küldeni a segítőt, Isten szent szellemét a követőihez, bárhol legyenek is azok a földön. Jézus távozása tehát jótékony hatású lesz.

A szent szellem, mondja Jézus „a világnak meggyőző bizonyítékot nyújt a bűnre vonatkozóan, az igazságosságra vonatkozóan és az ítéletre vonatkozóan”. A világ bűne, az a mulasztása, hogy nem gyakorolt hitet Isten Fiában, lelepleződik. Azonkívül Jézus igazságosságának meggyőző bizonyítékát jelenti az Atyához való felmenetele. Sátánnak és gonosz világának a kudarca azt illetően, hogy megtörje Jézus feddhetetlenségét, annak meggyőző bizonyítéka, hogy a világ uralkodója elmarasztaló ítéletben részesült.

„Még sok mondanivalóm van számotokra — folytatja Jézus —, de jelenleg még nem vagytok képesek elviselni.” Ezért Jézus megígéri nekik, hogy amikor kitölti rájuk a szent szellemet, ami Isten tevékeny ereje, az elvezeti őket e dolgoknak a megértéséhez, a felfogóképességüknek megfelelően.

Az apostolok főleg azt képtelenek megérteni, hogy Jézus meg fog halni és aztán megjelenik nekik a feltámadása után. Ezért azt kérdezik egymástól: „Mit jelent az, amit nekünk mondott: ’Egy kevés idő még, és nem láttok engem, majd ismét egy kevés idő és megláttok engem’, és ’mert az Atyámhoz megyek’?”

Jézus tisztában van azzal, hogy kérdezni akarnak valamit, ezért megmagyarázza: „Bizony mondom nektek, sírni és jajveszékelni fogtok, a világ pedig örülni fog; ti szomorkodni fogtok, szomorúságotok azonban örömre fordul.” Másnap délután, amikor Jézust megölik, a világi vallásvezérek örvendeznek, a tanítványok pedig szomorkodnak. Szomorúságuk azonban örömre fordul, amikor Jézus feltámad! És örömük tovább tart, amikor erővel ruházza fel őket pünkösdkor, hogy az ő tanúivá legyenek, kitöltve rájuk Isten szent szellemét!

Összehasonlítva az apostolok helyzetét egy olyan asszonyéval, akit szülési fájdalmak lepnek meg, Jézus ezt mondja: „Fájdalma van az asszonynak, amikor szül, mert elérkezett az ő órája.” Jézus azonban megjegyzi, hogy az asszony nem emlékszik többé nyomorúságára, ha már megszülte gyermekét, és így bátorítja apostolait: „Ti is tehát most szomorkodtok; de újra látlak majd titeket [miután feltámadtam] és örvendezni fog a szívetek és örömötöket senki sem fogja elvenni tőletek.”

Eddig az ideig az apostolok soha semmit se kértek Jézus nevében. De most azt mondja: „Ha valamit kértek az Atyától, megadja azt nektek az én nevemben . . . Mert az Atya vonzalmat érez irántatok, mert ti is vonzalmat éreztetek irántam, és elhittétek, hogy az Atya képviselőjeként jöttem. Eljöttem az Atyától és eljöttem a világba. Újra elhagyom a világot és az Atyához megyek.”

Jézus szavai nagy buzdítást jelentenek az apostoloknak. „Ebből elhisszük, hogy az Istentől jöttél” — mondják. „Most hisztek? — kérdezi Jézus. — Íme, eljön az óra, és már el is jött, amikor szétszóródtok, ki-ki a saját házába és magamra hagytok engem.” Bármennyire hihetetlennek tűnik is, ez megtörténik, mielőtt véget ér az éjszaka!

„Ezeket azért mondtam el nektek, hogy békességetek legyen — fejezi be Jézus. — A világban nyomorúságotok lesz, de legyetek bátrak! Én legyőztem a világot.” Jézus azáltal győzte le a világot, hogy hűséggel teljesítette Isten akaratát mindannak ellenére, amit Sátán és a világa megpróbált elkövetni, hogy megtörje Jézus feddhetetlenségét.

Bejező ima az emeleti szobában

Jézus, az apostolai iránt érzett mélységes szeretettől indíttatva, felkészítette őket a küszöbön álló távozására. Most, miután hosszan intette és vigasztalta őket, szemeit az égre emeli, és Atyjához fohászkodik: „Dicsőítsd meg a fiadat, hogy a fiad is dicsőíthessen téged annak megfelelően, ahogyan te hatalmat adtál neki minden hústesten, hogy mindazoknak, akiket neki adtál, örökké tartó életet adhasson.”

Milyen felpezsdítő témát vezet be itt Jézus — örökké tartó élet! Mivel ’hatalmat kapott minden hústesten’, Jézus az egész haldokló emberiségnek képes a javára fordítani váltságáldozatának előnyeit. De csak azoknak adományoz „örökké tartó életet”, akiket az Atya helyesel. Az örökké tartó élet témájára építve Jézus így folytatja imáját:

„Az jelent örökké tartó életet, hogy megismerjenek téged, az egyedüli igaz Istent, és akit elküldtél, Jézus Krisztust.” Igen, a megmentés attól függ, milyen ismeretet szerzünk mind Istenről, mind a Fiáról. De ennél az ismeretnél többre van szükség.

Egy személynek bensőségesen kell őket megismernie, megértő barátságot kell velük kötnie. Úgy kell éreznie, ahogyan ők éreznek bizonyos dolgok felől, az ő szemükkel kell néznie a dolgokat. És mindenekfelett igyekezni kell az ő páratlan tulajdonságaikat utánozni a másokkal való bánásmódjában.

Jézus ezután így imádkozik: „Dicsőítettelek téged a földön és végrehajtottam a munkát, amelyet elvégezni rám bíztál.” Mivel elvégezte eddig a pontig a megbízatását, és bízik jövőbeli sikerében, Jézus így könyörög: „És most te dicsőíts meg engem Atyám magad mellett azzal a dicsőséggel, amely az enyém volt temelletted, mielőtt a világ létrejött volna.” Igen, most azt kéri, hogy kapja vissza korábbi égi dicsőségét a feltámadás által.

Összegezve a földön teljesített főbb tetteit, Jézus ezt mondja: „Nyilvánvalóvá tettem a te nevedet azoknak, akiket nekem adtál a világból. A tiéd voltak és te adtad őket nekem, és ők megtartották a te szavadat.” Jézus használta Isten Jehova nevét a szolgálata során és bemutatta annak pontos kiejtését, de többet is tett annál, mint csupán nyilvánvalóvá tette Isten nevét az apostolok előtt. Kibővítette a Jehovával, az ő személyiségével és az ő szándékaival kapcsolatos ismeretüket és értékelésüket.

Jehovát önmaga felett állónak ismerve el, olyannak, Akit ő maga is szolgál, Jézus alázatosan elismeri: „Nekik adtam a te beszédedet, amelyet nekem adtál, és ők elfogadták azt és valóban megtudták, hogy úgy jöttem el, mint a te képviselőd, és elhitték, hogy te küldtél engem.”

Megkülönböztetve követőit az emberiség többi részétől, Jézus ezután így imádkozik: „Nem a világ miatt kérlek, hanem azokért, akiket nekem adtál . . .  Amikor velük voltam, őrködtem felettük . . .  és megtartottam őket és egyikük sem pusztult el, kivéve a pusztulás fiát”, név szerint Iskariót Júdást. Épp ebben az időben teljestíti Júdás aljas küldetését, hogy elárulja Jézust. Ezzel Júdás akaratlanul is beteljesíti az Írásokat.

„A világ gyűlölte őket — folytatja Jézus az imáját. — Nem arra kérlek, hogy vedd ki őket a világból, hanem, hogy őrködj felettük a gonosz miatt. Ők nem része a világnak, amiként én sem vagyok része a világnak.” Jézus követői a világban vannak, ebben a Sátán által megszervezett emberi társadalomban, de elkülönülnek attól, és mindenkor elkülönülve is kell maradniuk a világtól és annak gonoszságától.

„Szenteld meg őket az igazság által — folytatja Jézus — a te szavad igazság.” Jézus itt „az igazság”-nak nevezi az ihletett Héber Iratokat, amelyekből állandóan idéz. De amire ő tanította a tanítványait és amit később ők írtak meg ihletés alatt mint Keresztény Görög Iratokat, hasonlóképpen „az igazság” volt. Ez az igazság képes megszentelni az egyént, teljesen megváltoztatni az életét és a világtól elkülönült személlyé tenni őt.

Jézus most „nemcsak ő érettük” imádkozik, „hanem azokért is, akik majd hisznek [őbenne] az ő szavaikra”. Jézus tehát azokért imádkozik, akik felkent követői lesznek és más jövőbeni tanítványokért is, akiket még be kell majd gyűjteni az „egy nyáj”-ba. Vajon mit kér mindezek számára?

„Hogy ők is egyek lehessenek, mint ahogy te, Atyám, egységben vagy velem és én is veled . . .  hogy ők is egyek legyenek, miként mi is egyek vagyunk.” Jézus és az ő Atyja nem betű szerinti értelemben egyetlen személy, hanem abban, hogy ők mindenben egyetértenek. Jézus azért imádkozik, hogy a követői ugyanilyen egységnek örvendhessenek és „a világ megtudja, hogy te küldtél engem és úgy szeretted őket, ahogy engem szerettél”.

Azokért, akik felkent követői lesznek, Jézus égi Atyjához könyörög. Vajon miért? „Hogy ahol én vagyok, ők is velem lehessenek, hogy láthassák dicsőségemet, amelyet nekem adtál, mivel szerettél a világ megalapítása előtt”, vagyis mielőtt Ádám és Éva leszármazottai megfogantak volna. Jóval azelőtt Isten már szerette egyetlen-nemzett Fiát, aki Jézus Krisztussá lett.

Imája befejezéseként Jézus újra hangsúlyozza: „Megismertettem velük a te nevedet és ezután is megismertetem, hogy az a szeretet, amellyel te szerettél engem, őbennük is meglegyen, és én egységben legyek velük.” Az apostolok számára Isten nevének a megismerése azt jelentette, hogy személy szerint is eljutottak Isten szeretetének a megismerésére. János 14:1—17:26; 13:27, 35, 36; 10:16; Lukács 22:3, 4; 2Mózes 24:10; 1Királyok 19:9–13; Ésaiás 6:1–5; Galata 6:16; Zsoltárok 35:19; 69:4 [69:5, Károli]; Példabeszédek 8:22, 30.

▪ Hová megy Jézus, és milyen választ kap Tamás az oda vezető út tekintetében?

▪ Nyilvánvalóan mit kér Jézustól Fülöp, amint azt a kéréséből sejteni lehet?

▪ Miért látta az Atyát is az, aki látta Jézust?

▪ Milyen értelemben cselekszenek nagyobb dolgokat Jézus követői annál, amit ő tett?

▪ Milyen értelemben nincs Sátánnak semmi hatalma Jézus felett?

▪ Mikor ültette Jehova a jelképes szőlőt, és mikor és hogyan lettek mások is a szőlőtő részévé?

▪ Idővel hány vesszőnek kell lenni a jelképes szőlőtőn?

▪ Milyen gyümölcsöt követel meg Isten a veszőktől?

▪ Hogyan lehetünk Jézus barátai?

▪ Miért gyűlöli a világ Jézus követőit?

▪ Jézus melyik figyelmeztetése rendíti meg az apostolokat?

▪ Miért nem kérdezik meg az apostolok Jézustól, hová készül elmenni?

▪ Mi az, amit különösképpen nem értenek meg az apostolok?

▪ Hogyan szemlélteti Jézus azt, ahogyan az apostolok szomorúsága örömmé fog változni?

▪ Jézus szavai szerint mit tesznek nemsokára az apostolok?

▪ Hogyan győzi le Jézus a világot?

▪ Milyen értelemben kapott Jézus ’hatalmat minden hústest fölött’?

▪ Mit jelent megismerni Istent és az ő Fiát?

▪ Milyen módon teszi Jézus nyilvánvalóvá Isten nevét?

▪ Mi „az igazság”, és hogyan ’szenteli az meg’ a keresztényt?

▪ Mennyiben egyek Isten, az ő Fia, és az igaz imádók?

▪ Mikor volt „ a világ megalapítása”?