A zene helye a modernkori imádatban

AZ ÉNEK Isten ajándéka. Énekünkkel élvezetet szerezhetünk magunknak és a Teremtőnknek. Énekekben kifejezhetjük érzelmeinket, szomorúságunkat és örömünket egyaránt. Sőt még az ének Szerzője, Jehova iránti szeretetünket, imádatunkat és dicséretünket is dalba tudjuk foglalni.

A Bibliában lévő mintegy háromszáz, zenére utaló rész legtöbbje Jehova imádatáról szól. Az énekkel az öröm is együtt jár — nemcsak az éneklők örülnek, hanem Jehova is. A zsoltáríró ezt mondta: „zengjenek néki. Mert kedveli az Úr az ő népét” (Zsoltárok 149:3, 4).

De mennyire fontos az ének a modernkori imádatban? Hogyan járhat ma Jehova népe énekhangjával Istenének a kedvében? Milyen helyet kell betöltenie a zenének az igaz imádatban? Ha megvizsgáljuk a zene történelmét az imádatban, az segíteni fog megválaszolni ezeket a kérdéseket.

A zene történelmi helye az imádatban

Az első bibliai utalás a zenére nem kifejezetten Jehova imádatával kapcsolatos. Az 1Mózes 4:21 Jubálnak tulajdonítja az első hangszerek feltalálását, illetve talán a zenészmesterség bizonyos formájának a megalapítását. De a zene már az emberek megteremtése előtt része volt Jehova imádatának. Több bibliafordítás is azt írja az angyalokról, hogy énekelnek. A Jób 38:7 például angyalokról beszél, akik örvendeznek és „vigadozának”. Így hát szentírási okunk van hinni abban, hogy Jehova imádatában az ének szokás volt jóval azelőtt, hogy az ember színre lépett volna.

Néhány történész úgy véli, az ókori héber zene csupán dallam volt, kísérő harmónia nélkül. De a hárfán — ez egy olyan hangszer, melyet feltűnően sokszor említ a Biblia — egyszerre több hangot is lehet játszani. A hárfások biztosan felismerték a harmóniát, melyet a hangszer különböző hangjainak a kombinációival tudtak megszólaltatni. Zenéjük egyáltalán nem volt kezdetleges, kétségtelenül igen magas fokon művelték. S a Héber Iratok költészetéből és prózájából ítélve arra következtethetünk, hogy az izraeliták zenéje nagyon magas színvonalú volt. A zeneszerzésre való ihlet bizony magasztosabb volt, mint a környező nemzeteké.

Az ókori templom szervezeti felépítése összetett zenei feldolgozásokra adott lehetőséget a hangszerelést és az énekhangokat illetően a templomi imádatban (2Krónika 29:27, 28). Voltak ’vezetők’, „mesterek”, „tanítványok” és „énekesek fejei” (1Krónika 15:21; 25:7, 8; Nehémiás 12:46, Izr. Magyar Irodalmi Társulat fordítása). Magas fokú zenei képzettségükre utalva Curt Sachs történész ezt írta: „A jeruzsálemi templomhoz tartozó kórusok és zenekarok magas színvonalú zenei oktatásra, képzettségre és ismeretre mutatnak . . . Bár nem tudjuk, hogyan hangozhatott ez az ókori zene, de elegendő bizonyítékunk van arra, hogy erőteljes, méltóságteljes és mesteri volt” (The Rise of Music in the Ancient World: East and West, 1943, 48. és 101—102. oldal). Az Énekek Éneke jól mutatja a héber zeneművek teremtő erejét és sajátosságát. Ez egy librettóhoz vagy egy opera szövegéhez hasonló történet dalba foglalva. Az ének elnevezése a héber szövegben is „énekek éneke”, vagyis a legkiválóbb ének. Az ókorban a héberek számára az ének imádatuk szerves része volt. Lehetővé tette, hogy építő, érzelmes kifejezésekkel dicsérjék Jehovát.

Az első századi keresztények éneklése

A korai keresztények között a zene továbbra is rendszeresen az imádatuk része volt. Azonkívül, hogy megvoltak az ihletett zsoltárok, úgy tűnik maguk is szereztek az imádatukhoz zenét és lírai műveket, példát hagyva a keresztény énekek modernkori megírására (Efézus 5:19). Waldo Selden Pratt The History of Music (A zene története) című könyve ezt így magyarázza: „Közös és egyéni imádatukban az ének természetes volt a korai keresztények között. A zsidó megtérteknek ez csupán a zsinagógai szokások folytatódása volt . . . A héber zsoltárokat kiegészítve . . . az új hit minduntalan arra hajlott, hogy új himnuszokat alkosson; először nyilván rapszódiáka formájában.”

Az éneklés értékének a kiemeléseként: amikor Jézus bevezette az Úr Vacsoráját, tanítványaival együtt valószínűleg a Hallel-zsoltárokat énekelte (Máté 26:26–30). Ezek a Zsoltárok könyvében feljegyzett, Jehovát dicsőítő énekek voltak, és a pászka ünnepén énekelték (Zsoltárok 113—118).

A hamis imádat hatása

Az úgynevezett sötét középkorban a zene gyászos énekké silányult. I. sz. 200 körül Alexandriai Kelemen ezt mondta: „Egyetlen hangszerre van szükségünk: az imádat békés szavára, nem kellenek hárfák, dobok, sípok vagy trombiták.” Korlátozásokat vezettek be, az egyházzene csak énekhangból állhatott. Ez a stílus egyházi vagy gregorián ének néven vált ismertté. „Kevesebb mint negyven évvel azután, hogy felépítették Konstantinápolyt, a laodiceai zsinat (a. D. 367) megtiltotta a hangszerek és a gyülekezet részvételét a liturgián. Az ortodox zene csak énekhangból áll” — mondja az Our Musical Heritage (Zenei örökségünk) című könyv. (Kiemelés tőlünk.) Ezeknek a korlátozásoknak nem a korai keresztényiség volt az alapja.

A sötét középkor idején a Biblia egy ismeretlen könyv volt az átlagemberek előtt. Ha egy kereszténynek vakmerő módon saját példánya volt, vagy olvasta a Bibliát, akkor üldözték, sőt meg is ölték. Nem csoda hát, hogy az Istent dicsőítő éneklés szokása majdhogynem eltűnt ebben a sötét korszakban. Végül is, ha az átlagemberek nem férhettek hozzá az Írásokhoz, honnan tudhatták volna, hogy a teljes Bibliának az egytizede ének? Ki tudatta volna velük, hogy Isten ezt parancsolta imádóinak: „Énekeljetek az ÚRnak új éneket, dicséretet a hívek gyülekezetében!” (Zsoltárok 149:1, Újfordítású revideált Biblia).

A zene újra a régi helyére kerül az imádatban

Jehova szervezete sokat tett azért, hogy a zene és az ének a megfelelő helyre kerüljön az imádatban. A Zion’s Watch Tower 1896. február 1-jei száma például csak énekekből állt. A címe a következő volt: „Sion vidám reggeli énekei”.

A gyülekezeti összejöveteleken 1938-ban általában nem volt éneklés. De hamarosan előtérbe került az a bölcs gondolat, hogy kövessék az apostoli példát és útmutatást. Az 1944-es kerületkongresszuson F. W. Franz megtartotta a „Királyság-szolgálati ének” című előadást. Rámutatott, hogy Isten égi teremtményei már jóval az ember teremtése előtt dicsérő énekeket ajánlottak Jehovának, és ezt mondta: „Helyénvaló, és tetszik Istennek, ha földi szolgái szó szerint énekben hallatják hangjukat.” Miután kifejtette, miért énekeljünk az imádat részeként, bejelentette a Királyság-szolgálati énekeskönyv közreadását, amelyet a heti szolgálati összejövetelen használtak.b Majd 1944 decemberében az Informátor [ang.] (ma A mi Királyság-szolgálatunk) bejelentette, hogy más összejöveteleken is lesznek nyitó és záró énekek. Az ének újra részévé vált Jehova imádatának.

’Énekeljünk szívünkben az Úrnak’

A Kelet-Európában és Afrikában élő testvéreink, akiknek éveken keresztül ellenségeskedéssel és üldözéssel kellett szembenézniük, rávilágítanak, milyen értékes a szívből jövő ének. Lothar Wagner hét évet töltött magánzárkában. Hogyan bírta ki? „Heteken át arra összpontosítottam, hogy »tárházamat« Királyság-énekekkel töltsem meg. Ha nem jutott eszembe a pontos szöveg, egyszerűen hozzáköltöttem egy-két versszakot . . . Milyen sok buzdító és építő gondolat van a Királyság-énekeinkben!” (Jehova Tanúi évkönyve 1974, 226—228. oldal [ang.]).

Az öt év magánzárka alatt, amelyet azért kapott, mert hűségesen kitartott, Harold King vigaszt talált abban, hogy Jehovát dicsőítő énekeket komponált és énekelt. Jehova Tanúi ma számos szerzeményét éneklik az imádatukban. Az énekkel járó öröm segít a kitartásban. De nem kell ahhoz üldözésen keresztülmennünk, hogy meggyőződjünk arról, milyen értékes az Istent dicsőítő ének.

Jehova népe közül mindenki találhat örömet az éneklésben. Még ha egy kicsit gátlásosak vagyunk is, amikor szavakban kell kifejeznünk magunkat, Jehova iránti érzéseink szabadon szállhatnak, amikor dalban zengjük el. Pál apostol megemlítette, hogyan találhatunk örömet a dicsőítő énekekben, amikor arra figyelmeztette a keresztényeket, hogy ’beszélgessenek egymás között zsoltárokban és dicséretekben és lelki énekekben, énekelvén és dicséretet mondván szívükben az Úrnak’ (Efézus 5:19). Ha szívünk szellemi gondolatokkal teli, akkor erőteljesen tudjuk kifejezni magunkat énekelve. A jobb éneklés nyitja tehát a helyes szívbéli hozzáállás.

A Jehovával való jó kapcsolatból örömteli szellem fakad, ami arra indít minket, hogy beszéljünk, énekeljünk és ujjongjunk, dicsérve Jehovát (Zsoltárok 146:2, 5). Szívesen éneklünk olyan dolgokról, amelyeket élvezünk. S ha tetszik az ének, vagy az ének tartalma, akkor igen valószínű, hogy őszinte érzésekkel fogjuk énekelni.

Nem kell ahhoz hangosan énekelni, hogy érzéssel énekeljünk. A hangos éneklés nem szükségszerűen jelent jó éneklést; de az olyan éneklés sem, amelyet nem lehet hallani. Néhány hang talán a természetes csengésével kihallatszik, pedig lehet, hogy éneke lágy. Részben az okoz nehézséget a csoportos éneklésben, hogy megtanulunk-e egybeolvadni. Akár ugyanazt a szólamot énekled, akár kísérő szólamot énekelsz, ha a tied a közeledben lévők hangerejével megegyező, ez kellemessé és egységessé teszi az éneket. A keresztényi szerénység és a figyelmes fül segíthet abban, hogy megtaláljuk az egyensúlyt, és élvezettel énekeljünk, de mégse harsogjunk túl másokat. Ha azonban valaki jól énekel, vagy különösen szép hangja van, sose féljen kiereszteni a hangját. A gyönyörű hang nagyban segíthet a gyülekezetnek Jehova dicséretének az éneklésében.

Gyülekezeteinkben az énekeknél jó alkalmunk van rá, hogy a dallamokkal harmonizáló szólamokat énekeljünk. Akiknek jó fülük van a harmóniához, vagy el tudják olvasni és énekelni az énekeskönyvben lévő kísérő szólamokat, azokat arra buzdítjuk, hogy illeszkedjenek be az éneklésbe, és fokozzák a zene szépségét.c

Néhányan talán azt mondják: „Nem tudok tisztán énekelni” vagy „Borzalmas a hangom; megtörik a magas hangoknál.” Ezért bátortalanul énekelnek, még a Királyság-teremben is. Az igazság az, hogy egyetlen olyan hang sem „borzalmas” Jehova előtt, amelyik őt dicsérve száll fel hozzá. Mint ahogyan a beszédhangon is javíthatunk a gyakorlással, és azzal, ha követjük a Teokratikus Szolgálati Iskolán kapott hasznos tanácsokat, ugyanúgy az éneklésen is lehet javítani. Néhányan úgy javítottak a hangjukon, hogy egyszerűen csak dudorásztak, miközben a mindennapi házi teendőiket végezték. A dudorászás által csiszoltabbá válik a hang. S ha megfelelő alkalom adódik, miközben egyedül vagyunk, vagy olyan helyen dolgozunk, ahol nem zavarunk másokat, akkor a Királyság-dallamok éneklése kiváló gyakorlás a hangunknak, s ezáltal örömteli és nyugodt lesz a kedélyállapotunk.

Szorgalmazhatjuk azt is, hogy a társas összejöveteleken énekeljünk néhány Királyság-éneket. Az ilyen éneklés, melyet egy hangszer, mondjuk gitár, zongora vagy a Társulat zongorás felvétele kísér, szellemi színezetet ad az összejövetelnek. Segít abban is, hogy megtanuljuk az énekeket, és jól énekeljük őket a gyülekezeti összejöveteleken.

A Társulat, hogy segítsen a gyülekezeteknek lelkesen énekelni az összejöveteleken, kazettás zenekíséretről gondoskodott. A lejátszásánál a hangosító berendezést kezelő testvérnek ügyelnie kell a hangerőre. Ha a zene nem elég hangos, a gyülekezet talán bátortalanul fog énekelni. Ha a hangosítást kezelő testvér együtt énekel a gyülekezettel, akkor meg tudja határozni, hogy a zenekíséret megbízhatóan vezet-e, vagy sem.

Daloljatok Jehovának

Az éneklés lehetőséget ad arra, hogy kifejezzük Teremtőnk iránti érzéseinket (Zsoltárok 149:1, 3, Úf). Ez nem csupán érzelmi kitörés, hanem ellenőrzés alatt tartott, ésszerű és örömteljes kifejezése a dicséretnek. Ha szívvel éneklünk a gyülekezeti éneklésnél, akkor ez segíthet abban, hogy megfelelő legyen a hangulatunk és a szívállapotunk az azt követő programra, és arra sarkallhat minket, hogy nagyobb részt vállaljunk Jehova imádatában. Bár az éneklés érzelmi töltést ad, de a szavak oktathatnak is minket. Ha ilyen módon fejezzük ki magunkat, akár egy, akár több szólamban, akkor szerényen és alázatosan felkészítjük a szívünket, hogy mint összegyűlt nép együtt tanulhassunk. (Vö. Zsoltárok 10:17.)

Az éneklés mindig része lesz Jehova imádatának. Ezért kilátásunk van rá, hogy örökké oszthatjuk a zsoltáríró érzéseit: „Dicsérem az Urat, a míg élek; éneklek az én Istenemnek, a míg vagyok” (Zsoltárok 146:2).

[Lábjegyzetek]

[Kiemelt rész a 27. oldalon]

Néhány javaslat, hogy jobban énekelj

1. Tartsd magasan az énekeskönyvet, amikor énekelsz. Ez segít abban, hogy természetesen lélegezz.

2. Vegyél jó nagy levegőt minden frázis kezdetén.

3. Kicsit jobban nyisd ki a szád, mint ahogy kényelmesnek éreznéd először, ez erősebbé és zengőbbé teszi a hangot.

4. Mindenekelőtt pedig figyelj az ének tartalmára.