„A lélek halhatatlansága görög elképzelés, az ókori titkos vallások talaján keletkezett, és a filozófus, Platón dolgozta ki” (Presbyterian Life. 1970. május 1., 35. o.).

„Azt gondoljuk-e, hogy a halál valami? . . . Vajon mi más, mint a lélek elválása a testtől? És ez a meghalás, hogy a test a lélektől különválva önmagában valóvá lesz, és a lélek is a testtől különválva önmagában valóvá? Nem más valami a halál, csupán ez? . . .”

— Ugye a lélek nem fogadja be a halált?

— Nem.

— Tehát a lélek halhatatlan?

— Halhatatlan.

(Phaidón. Platón összes művei, Kerényi Grácia fordítása, Európa Könyvkiadó, 1984, 64c, 1032—3. o., LV, 105e, 1101. o.)

„Amint láttuk, a babilóniai teológusok komoly figyelmet fordítottak a halhatatlanság problémájára . . . Sem a nép, sem vallási vezetői nem fogadták el soha azt a lehetőséget, hogy ami egyszer már létrejött, az teljesen megsemmisül. A halál másfajta élethez vezető kaput jelentett” (The Religion of Babylonia and Assyria. [Boston, 1898] M. Jastrow, Jr., 556. o.).

Lásd még a „Halál” címszó alatt a 132—3. oldalt.

Mit tanulhatunk a Máriáról szóló bibliai feljegyzésekből?

1. Azt, hogy milyen fontos készségesen odafigyelnünk arra, amit Isten üzen a küldöttei által, még akkor is, ha az, amit hallunk, elsőre talán zavarba ejt minket, vagy lehetetlennek tűnik előttünk (Luk 1:26–37).

2. Azt, hogy bátran cselekedjünk aszerint, amit Isten akaratának ismertünk meg, és teljes mértékben bízzunk Istenben. (Lásd: Lukács 1:38. Amint arra az 5Mózes 22:23, 24 rámutat, egy hajadon zsidó lány súlyos következményekkel számolhatott, ha kiderült róla, hogy teherbe esett.)

3. Azt, hogy Isten kész az embereket társadalmi helyzetüktől függetlenül is felhasználni. (Vesd össze a Lukács 2:22–24-et a 3Mózes 12:1–8-cal.)

4. Azt, hogy elsőbbséget kell biztosítani a szellemi érdekeknek. (Lásd: Lukács 2:41; Cselekedetek 1:14. A zsidó feleségektől nem követelték meg, hogy elkísérjék férjüket az évenkénti pászka idején a hosszú jeruzsálemi útra, Mária azonban megtette ezt.)

5. Azt, hogy értékeljük az erkölcsi tisztaságot (Luk 1:34).

6. Azt, hogy a gyermekekkel szorgalmasan meg kell ismertetni Isten Szavát. (Ezt tükrözte az, amit Jézus tizenkét éves korában tett. Lásd: Lukács 2:42, 46–49.)

Valóban szűz volt Mária Jézus születésekor?

A Lukács 1:26–31 (Kat.) beszámol arról, hogy Gábriel egy „szűzhöz”, Máriához vitte a következő üzenetet: „Gyermeket fogansz, fiút szülsz, és Jézusnak fogod elnevezni.” Ezután a 34. vers kijelenti: „Mária megkérdezte az angyalt: »Hogyan válik ez valóra, amikor férfit nem ismerek [„nincs nemi kapcsolatom férfival”, ÚV]?«” A Máté 1:22–25 (Kat.) hozzáteszi: „Ezek azért történtek, hogy beteljesedjék, amit az Úr a próféta szavával mondott: Íme a szűz fogan és fiat szül, Emmánuel lesz a neve. Ez azt jelenti: Velünk az Isten. József erre fölébredt álmából és úgy tett, ahogy az Úr angyala parancsolta. Magához vette feleségét, de nem ismerte meg, míg világra nem hozta fiát, akinek a Jézus nevet adta.”

Ésszerű ez? Biztosan nem volt lehetetlen a Teremtőnek, aki az ember szaporítószervét tervezte, hogy természetfölötti módon előidézze Mária méhében egy petesejt megtermékenyülését. Jehova csoda útján átvitte elsőszülött égi Fiának életerejét és személyiségét Mária méhébe. Isten tevékeny ereje,