Megfelelő hangerő

HA EGY előadó nem beszél elég hangosan, a hallgatóságból némelyek elbóbiskolhatnak. Ha egy hírnök a szántóföldi szolgálatban túlságosan halkan beszél, talán nem fogja lekötni a házigazda figyelmét. Ha pedig az összejöveteleken a hallgatók hozzászólásai nem elég hangosak, a jelenlévők nem fogják megkapni a szükséges bátorítást (Héb 10:24, 25). Másrészt, ha az előadó rosszkor emeli fel a hangját, a hallgatók nyugtalanná, sőt bosszússá válhatnak (Péld 27:14).

Vedd figyelembe a hallgatóságot! Kihez beszélsz? Egyetlen személyhez? Családhoz? Kis létszámú csoporthoz a szántóföldi összejövetelen? Az egész gyülekezethez? Vagy kongresszusi hallgatósághoz? Világos, hogy az a hangerő, amely az egyik esetben megfelelő, a másikban talán nem az.

Isten szolgái olykor nagy létszámú hallgatóság előtt beszéltek. Salamon napjaiban a jeruzsálemi templom felavatásakor nem volt hangosítóberendezés. Salamon ezért egy emelvényre állt, és „felszóval” megáldotta a népet (1Kir 8:55; 2Krón 6:13). Évszázadokkal később, miután i. sz. 33 pünkösdjén kitöltetett a szent szellem, a Jeruzsálemben lévő keresztények kicsiny csoportja köré sokaság gyűlt – voltak, akik érdeklődtek, mások viszont gúnyolódtak. Gyakorlati bölcsességet tanúsítva Péter „felállt”, és „felemelte a hangját” (Csel 2:14). A tanúskodása erőteljes volt.

Hogyan lehet lemérni, hogy megfelelő hangerővel beszélsz-e egy adott helyzetben? A hallgatóság reakciója az egyik legjobb visszajelzés. Ha észreveszed, hogy némelyeknek szinte erőlködniük kell, hogy halljanak téged, akkor változtatnod kell a hangerőn.

Akár egyvalakihez, akár egy egész csoporthoz beszélsz, bölcs dolog megfigyelni, kik alkotják a hallgatóságot. Ha valaki nagyothall, talán hangosabban kell beszélned. Kiabálással viszont nem fogod magad belopni azoknak a szívébe, akik idős koruknál fogva egyszerűen csak egy kicsit lassabban reagálnak. Sőt, a kiabálást a durvaság jelének is vehetik. Néhány kultúrában a túlságosan hangos beszédet a harag, illetve a türelmetlenség bizonyítékának tekintik.

Vedd számításba a figyelemelvonó zajokat! Amikor részt veszel a szántóföldi szolgálatban, a körülmények minden bizonnyal hatással vannak arra, hogy milyen hangerővel tanúskodsz. Esetleg a forgalom zaját, lármás gyermekeket, ugató kutyákat, hangos zenét vagy bömbölő televíziót kell túlkiabálnod. Másrészt vannak olyan területek, ahol a lakások közel vannak egymáshoz, és ezért a házigazdát zavarhatja, ha olyan hangosan beszélsz, hogy a szomszédok figyelmét is felkelted.

A gyülekezetben vagy kongresszusokon előadást tartó testvéreknek is nagyon sokféle körülménnyel kell számolniuk. Egészen más a szabadban beszélni egy hallgatósághoz, mint egy teremben, amelynek jó az akusztikája. Latin-Amerikában például két misszionárius nyilvános előadást tartott egy érdeklődő személy zárt, belső udvarában, miközben a közeli téren tűzijáték volt, és nem messze tőlük egy kakas kukorékolt kitartóan!

Előadás közben történhet valami, ami miatt vagy szünetet kell tartani, amíg a zavaró körülmény el nem múlik, vagy fokozni kell a hangerőt. Például ha az összejövetel bádogtetős építményben van megtartva, egy hirtelen kerekedett felhőszakadás zaja szinte teljesen elnyomhatja az előadó hangját. A gyermeksírás vagy a későn érkezők okozta zaj biztosan próbára tesz, ha előadást tartasz. Tanuld meg, miként lehet ellensúlyozni a zavaró körülmények figyelemelterelő hatását, hogy a hallgatóid teljesen hasznot tudjanak meríteni az általad elmondott információból.

A hangerősítő berendezés hasznosnak bizonyulhat, ha rendelkezésre áll, de az előadónak még így is fokoznia kell a hangerőt, ha azt megköveteli a helyzet. Egyes helyeken, ahol gyakran van áramszünet, az előadók kénytelenek mikrofon nélkül folytatni az előadásukat.

Vedd figyelembe az anyagodat! Az előadásod anyagának a természetétől is függ, milyen hangerőt kell alkalmaznod. Ha a téma erőteljes előadásmódot kíván meg, akkor ne gyengítsd az előadásodat azzal, hogy túlságosan szelíd hangon beszélsz. Például ha ítéletüzeneteket olvasol fel a Szentírásból, a hangodnak erősebbnek kell lennie, mint amikor a szeretet kimutatásáról olvasol fel valamilyen tanácsot. A hangerődnek illenie kell az anyaghoz, de légy óvatos, nehogy ezzel magadra vond a figyelmet.

Gondold át, mi a célod! Ha buzgó tevékenységre akarod ösztönözni a hallgatóidat, talán egy kicsit erőteljesebb hangon kell beszélned. Ha meg akarod változtatni a gondolkodásukat, ne hozd őket kellemetlen helyzetbe azzal, hogy túl hangosan beszélsz. Ha vigasztalni szeretnél, akkor általában jobb, ha szelídebb a hanghordozásod.

A fokozott hangerő hatásos használata. Ha olyan valakinek a figyelmét próbálod felkelteni, aki elfoglalt, azt gyakran fokozott hangerővel tudod elérni. A szülők jól tudják ezt, s ezért felemelik a hangjukat, amikor behívják a gyermekeiket a játékból. Akkor is szükség lehet a fokozott hangerőre, amikor a gyülekezetben vagy kongresszuson az elnöklő felszólítja a hallgatókat, hogy üljenek a helyükre. Amikor a hírnökök részt vesznek a szántóföldi szolgálatban, talán jó hangosan kell köszönniük a szabadban dolgozó embereknek.

Még azután is fontos, hogy folyamatosan megfelelő hangerővel beszélj, ha már felkeltetted valakinek a figyelmét. A nagyon halk beszéd azt a benyomást keltheti, hogy a beszélő nincs jól felkészülve, vagy nincs eléggé meggyőződve arról, amit mond.

Az emelt hangon közölt utasítás tettre sarkallhatja az embereket (Csel 14:9, 10). Máskor meg elejét veheti egy szerencsétlenségnek. Filippiben egy börtönőr már éppen azon volt, hogy megöli magát, mert úgy gondolta, hogy a rabjai elszöktek. „Pál . . . hangos szóval felkiáltott, ezt mondva: »Ne tégy kárt magadban, hisz mind itt vagyunk!«” Ezzel megakadályozta az öngyilkosságot. Pál és Szilász ezután tanúskodott a börtönőrnek és családjának, és mindnyájan elfogadták az igazságot (Csel 16:27–33).

Hogyan érheted el, hogy megfelelő hangerővel beszélj? Vannak, akiknek külön erőfeszítésbe telik, hogy megtanuljanak megfelelő hangerővel beszélni. Valaki talán azért beszél halkan, mert gyenge a hangja. Kitartó munkával azonban fejlődhet, bár lehet, hogy még ezután is szelíd hangon fog beszélni. Ügyelj a légzésre és a testtartásodra! Gyakorold, hogy egyenes tartással ülj és állj! Húzd hátra a válladat, és lélegezz mélyeket, tüdőd alsó részét töltsd meg levegővel! Ha jól használod fel ezt a levegőmennyiséget, az segít a hangerőd szabályozásában.

Másoknak az okoz gondot, hogy túl hangosan beszélnek. Talán azért alakult ki náluk ez a szokás, mert a szabadban vagy zajos környezetben dolgoznak. Vagy esetleg olyan helyen nőttek fel, ahol mindenki kiabálva beszélt, és ahol gyakran egymás szavába vágtak. Ezért úgy érzik, hogy csak úgy tudnak szóhoz jutni, ha hangosabban beszélnek a többieknél. Amint ezek a személyek fokozatosan megvalósítják a Biblia tanácsát, magukra öltve „a könyörület gyöngéd vonzalmát, a kedvességet, az elmebeli alázatosságot, a szelídséget és a hosszútűrést”, változtatni fognak a hangerejükön, amikor másokkal beszélgetnek (Kol 3:12).

A jó felkészülés, a rendszeres szántóföldi szolgálatban szerzett tapasztalat és a Jehovához intézett ima segítségedre lesz abban, hogy megfelelő hangerővel tudj beszélni. Akár az emelvényről beszélsz, akár a szántóföldi szolgálatban beszélgetsz valakivel, igyekezz arra összpontosítani, miként lesz segítségére másoknak az, hogy hallják, amit mondasz (Péld 18:21).