15. Miért merítkeznek be a keresztelkedésre jelöltek?

¹⁵ Amikor Krisztus által átadjuk magunkat Istennek, akkor azt az elhatározásunkat juttatjuk kifejezésre, hogy életünket a Bibliából megismerhető isteni akarat cselekvésének fogjuk szentelni. A keresztelkedésre jelöltek önátadásuk jelképeként vízbe merítkeznek, éppen úgy, ahogy Jézus megkeresztelkedett a Jordánban, amivel jelképesen bemutatta magát Istennek (Máté 3:13). Érdemes megfigyelni, hogy Jézus imádkozott ezen az igen jelentős alkalmon (Lukács 3:21, 22).

16. Hogyan mutathatjuk ki illő módon az örömünket, amikor látjuk az újakat megkeresztelkedni?

¹⁶ Jézus megkeresztelkedése komoly, ugyanakkor örömteli esemény volt. Ugyanezt mondhatjuk el a mai megkeresztelkedésről. Látva, amint az újak jelképezik, hogy átadták magukat Istennek, örömünket tiszteletteljes tapssal és lelkes helyesléssel mutathatjuk ki. De mivel tiszteletben tartjuk a hitnek ezt a szent kifejezését, kerüljük az éljenzést, fütyülést és ezekhez hasonló megnyilvánulásokat. Méltósággal juttatjuk kifejezésre az örömünket.

17—18. Mi alapján döntik el a vének, hogy valaki alkalmas-e a megkeresztelkedésre?

¹⁷ Azoktól eltérően, akik csecsemőket hintenek meg vízzel, vagy bibliai ismeret híján levő tömegeket kényszerítenek keresztelkedésre, Jehova Tanúi soha nem erőltetik rá senkire, hogy keresztelkedjen meg. Sőt, meg sem keresztelik azokat, akik szellemileg nem alkalmasak erre. Mielőtt valaki a jó hírnek akár csak kereszteletlen prédikálójává válhatna, a keresztény véneknek meg kell győződniük arról, hogy az illető megérti-e a Biblia alaptanításait, összhangban él-e azokkal, és igennel felel-e egy ilyen kérdésre: „Valóban Jehova Tanúja akarsz lenni?”

¹⁸ Ha valaki érdemben részt vesz a Királyság-prédikáló munkában, és kifejezi azt a vágyát, hogy szeretne megkeresztelkedni, a legtöbb esetben az történik, hogy a keresztény vének többször elbeszélgetnek vele, mert meg akarnak bizonyosodni arról, hogy a jelentkező hívővé lett, átadta magát Jehovának, és megfelel a keresztelkedésre vonatkozó, Istentől származó követelményeknek (Cselekedetek 4:4; 18:8). A jelölt több mint száz, bibliai tanításokkal kapcsolatos kérdésre válaszol, és a válaszai alapján a vének el tudják dönteni, hogy megfelel-e a bemerítkezésre vonatkozó, szentírási követelményeknek. Vannak, akik nem felelnek meg, ezért a vének nem járulnak hozzá, hogy az ilyen személyek megkeresztelkedjenek mint keresztények.

Visszatart valami a megkeresztelkedéstől?

19. A János 6:44 fényében kik lesznek Jézus társörökösei?

¹⁹ Sokaknak, akiket arra kényszerítettek, hogy vegyenek részt egy tömeges megkeresztelkedésben, azt mondták, hogy halálukkor a mennybe mennek. Jézus azonban így beszélt azokról, akik a nyomdokában járnak: „Senki sem jöhet hozzám, csak ha az Atya, aki küldött engem, vonzza őt” (János 6:44). Jehova 144 000 embert vonzott Krisztushoz, és ők Jézus társörökösei lesznek az égi Királyságban. Kikényszerített keresztelkedés még soha senkit nem szentelt meg arra, hogy ilyen dicsőséges helyet kapjon Isten elrendezésében (Róma 8:14–17; 2Tesszalonika 2:13; Jelenések 14:1).

20. Mi segíthet olyanoknak, akik még nem keresztelkedtek meg?

²⁰ Különösen az 1930-as évek közepe óta tömegek csatlakoztak Jézus „más juhainak” a soraihoz, és ezek az emberek abban reménykednek, hogy túlélhetik „a nagy nyomorúságot”, utána pedig örökké élhetnek a földön (János 10:16; Jelenések 7:9, 14). Alkalmasak a megkeresztelkedésre, mivelhogy összhangba hozták életüket Isten Szavával, és szeretik Jehovát ’egész szívükkel, lelkükkel, erejükkel és elméjükkel’ (Lukács 10:25–28). Vannak olyan emberek, akik felismerték ugyan, hogy Jehova Tanúi „szellemmel és igazsággal” imádják Istent, de még nem jutottak el odáig, hogy Jézus példáját követve megkeresztelkedjenek, és ezzel nyilvánosan bizonyítsák, hogy őszintén szeretik Jehovát, és kizárólagos odaadással vannak iránta (János 4:23, 24; 5Mózes 4:24; Márk 1:9–11). Ha komolyan és konkrétan imájukba foglalják ezt a létfontosságú lépést, az valószínűleg ösztönzőleg és bátorítólag hat majd rájuk, hogy teljes mértékben alávessék magukat Isten Szavának, feltétel nélkül átadják magukat Jehova Istennek, és megkeresztelkedjenek.

21—22. Milyen okok tartanak vissza némelyeket az önátadástól és a megkeresztelkedéstől?

²¹ Némelyeket az tart vissza az önátadástól és a megkeresztelkedéstől, hogy annyira bele vannak merülve a világ ügyeibe vagy az anyagiak hajszolásába, hogy kevés idejük marad a szellemi tevékenységekre (Máté 13:22; 1János 2:15–17). Milyen boldogok lennének, ha változtatnának a szemléletmódjukon és a céljaikon! Ha közelednének Jehovához, szellemileg gazdagabbá válnának, kevésbé aggodalmaskodnának, ezenkívül eltöltené őket az Isten akaratának cselekvéséből fakadó béke és elégedettség (Zsoltárok 16:11; 40:9; Példabeszédek 10:22; Filippi 4:6, 7).

²² Mások azt mondják, hogy szeretik Jehovát, de azért nem adják át neki magukat, és azért nem keresztelkednek meg, mert így szerintük nem vonhatók felelősségre. Pedig mindannyiunknak számot kell adnunk Isten előtt. Már azóta terhel minket a felelősség, amióta hallottuk Jehova szavát (Ezékiel 33:7–9; Róma 14:12). Az ókori Izrael ’választott nép’ volt, így az izraeliták olyan nemzetbe születtek, amely át volt adva Jehovának. Ezzel az a kötelezettség járt, hogy hűségesen, az előírásainak megfelelően kellett szolgálniuk Istent (5Mózes 7:6, 11). Ma senki sem válik Istennek átadott szolgává a születésénél fogva, de ha a Szentírás pontos ismeretére oktattak bennünket, akkor aszerint kell élnünk, hittel.

23—24. Milyen félelmeknek nem kell visszatartaniuk senkit sem a megkeresztelkedéstől?

²³ Lehet, hogy némelyeket az tart vissza a megkeresztelkedéstől, hogy attól félnek, nincs elég ismeretük. De hát mindannyiunknak sokat kell tanulnunk, hiszen „az ember mégsem tudja felfogni Isten alkotásait elejétől végig” (Prédikátor 3:11, Újfordítású revideált Biblia). Gondoljunk az etióp eunuchra. Prozelita lévén volt némi ismerete Isten Szavából, de nem tudta a választ az Isten szándékaival kapcsolatos összes kérdésre. Miután azonban megtanulta, hogy Jehova Jézus váltságáldozata által gondoskodik a megmentésről, azon nyomban megkeresztelkedett vízben (Cselekedetek 8:26–38).

²⁴ Vannak, akik azért halogatják, hogy átadják magukat Istennek, mert félnek a kudarctól. „Azért nem keresztelkedtem még meg, mert félek, hogy nem leszek képes az önátadásomnak megfelelően élni” — vallja be a tizenhét éves Monique. De ha teljes szívünkből bízunk Jehovában, ő ’egyengetni fogja ösvényeinket’, és támogat abban, hogy ’továbbra is az igazságban járjunk’ mint az ő hűséges, önátadott szolgái (Példabeszédek 3:5, 6, Úf.; 3János 4).

25. Milyen kérdésen érdemes most elgondolkodnunk?

²⁵ A Jehovába vetett fenntartás nélküli bizalom és az iránta érzett őszinte szeretet minden évben ezreket indít arra, hogy átadják magukat neki, és megkeresztelkedjenek. És természetesen Isten minden önátadott szolgája szeretne hűséges maradni Jehovához. Csakhogy válságos időkben élünk, és hitünket különféle próbák érik (2Timóteus 3:1–5). Hogyan tudunk a Jehovának tett önátadási fogadalmunknak megfelelően élni? Erről beszélünk majd a következő cikkben.

Továbbra is rendíthetetlen szívvel szolgáljuk Jehovát!

„Szívem rendíthetetlen, ó, Isten, szívem rendíthetetlen” (ZSOLTÁROK 57:7, NW [57:8]).

1. Miért lehetünk meggyőződve arról, amiben Dávid is biztos volt?

JEHOVA tenni tud róla, hogy rendíthetetlenek legyünk a keresztényi hitben, hogy ezáltal önátadott szolgáiként ragaszkodni tudjunk az igaz keresztényiséghez (Róma 14:4). Ezért meg lehetünk győződve arról, amiben a zsoltáríró Dávid is biztos volt. Ő arra érzett indíttatást, hogy így énekeljen: „Szívem rendíthetetlen, ó, Isten!” (Zsoltárok 108:1, NW [108:2]). Ha szívünk rendíthetetlen, akkor ösztönzést érzünk arra, hogy eleget tegyünk az Istennek tett önátadási fogadalmunknak. Ha őrá tekintünk vezetésért és erőért, rendíthetetlenek és szilárdan eltökéltek tudunk lenni, szilárd lesz a hitünk, meg tudjuk őrizni feddhetetlenségünket, és ’mindig bőven lesz tennivalónk az Úr munkájában’ (1Korintus 15:58).

2—3. Mi a jelentősége Pál buzdításának, melyet az 1Korintus 16:13-ban jegyzett fel?

² Pál apostol ugyan Jézusnak az ókori Korintusban élő követőihez intézte a következő buzdítást, de természetesen a mai keresztények is alkalmazhatják ezt: „Maradjatok ébren, álljatok szilárdan a hitben, viselkedjetek férfi módra, legyetek erőssé” (1Korintus 16:13). Ezek a felszólítások a görög szövegben jelen időben vannak, így folyamatos cselekvésre buzdítanak. Mi a jelentősége ennek az intésnek?

³ Szellemileg úgy ’maradhatunk ébren’, ha ellenállunk az Ördögnek, és közel maradunk Istenhez (Jakab 4:7, 8). A Jehovába vetett bizalom hozzájárul, hogy töretlen maradjon az egységünk, és ’szilárdan álljunk a keresztényi hitben’. ’Férfi módra viselkedünk’ — még a közöttünk levő sok nő is — azáltal, hogy bátran szolgáljuk