Őrtorony ONLINE KÖNYVTÁR
Őrtorony
ONLINE KÖNYVTÁR
magyar
  • BIBLIA
  • KIADVÁNYOK
  • ÖSSZEJÖVETELEK
  • bt 8. fej. 60–67. o.
  • A gyülekezet „békés időszakba lépett”

A kijelölt részhez nincs videó.

Sajnos a videót nem sikerült betölteni.

  • A gyülekezet „békés időszakba lépett”
  • Alaposan tanúskodj Isten királyságáról!
  • Alcímek
  • Hasonló tartalom
  • „Miért üldözöl engem?” (Cselekedetek 9:1–5)
  • „Saul, testvér, engem az Úr Jézus küldött” (Cselekedetek 9:6–17)
  • „Elkezdte hirdetni... Jézusról, hogy ő Isten Fia” (Cselekedetek 9:18–30)
  • „Sokan hinni kezdtek az Úrban” (Cselekedetek 9:31–43)
  • Jézus kiválasztja Sault
    Bibliai történetek gyerekeknek
  • Nagy világosság tárul az üldöző elé
    Az Őrtorony hirdeti Jehova királyságát – 2000
  • A damaszkuszi úton
    Az én könyvem bibliai történetekről
  • Saul találkozása régi barátokkal és egykori ellenségekkel
    Az Őrtorony hirdeti Jehova királyságát – 2007
Továbbiak
Alaposan tanúskodj Isten királyságáról!
bt 8. fej. 60–67. o.

8. FEJEZET

A gyülekezet „békés időszakba lépett”

Saul, a keresztények ádáz üldözője Krisztus odaadó követője lesz

A Cselekedetek 9:1–43 alapján

1–2. Mit akar tenni Saul Damaszkuszban?

NÉHÁNY férfi Damaszkusz felé tart. Egy gonosz tervet akarnak véghezvinni. Erőszakkal ki akarják vonszolni Jézus tanítványait a házaikból, hogy megkötözzék, megalázzák, és Jeruzsálembe hurcolják őket, ahol a szanhedrin fog ítélkezni felettük.

2 Ennek a felbőszült csoportnak a vezetője, Saula már bűnrészes egy gyilkosságban. Nem sokkal korábban a fanatikus társai megkövezték Istvánt, Jézus egyik odaadó tanítványát, ő pedig végignézte és helyeselte mindezt (Csel 7:57–8:1). Saul annyira gyűlöli Jézus követőit, hogy nemcsak Jeruzsálemben, hanem más városokban is üldözni kezdi őket. El akarja törölni a föld színéről ezt az ártalmas szektát, melyet az Útként ismernek (Csel 9:1, 2; lásd a „Saul hatásköre Damaszkuszban” című kiemelt részt).

3–4. a) Mi történt Saullal? b) Milyen kérdéseket fogunk megbeszélni?

3 Hirtelen ragyogó fény veszi körül Sault. Az útitársai látják a fényt, de a meglepettségtől meg sem tudnak szólalni. Saul megvakul és összeesik. Egyszer csak egy hang így szól hozzá az égből: „Saul, Saul, miért üldözöl engem?” Saul csodálkozva ezt kérdezi: „Ki vagy, Uram?” A válasz minden bizonnyal nagyon megdöbbenti: „Jézus vagyok, akit te üldözöl” (Csel 9:3–5; 22:9).

4 Mit tanulhatunk abból, amit Jézus Saulnak mondott? Miért hasznos megvizsgálnunk Saul megtérésének a körülményeit? És milyen tanulságokat vonhatunk le abból, ahogyan a gyülekezet kihasználta a Saul megtérése utáni békés időszakot?

SAUL HATÁSKÖRE DAMASZKUSZBAN

Ki hatalmazta fel Sault arra, hogy egy idegen városban letartóztasson keresztényeket? A szanhedrinnek és a főpapnak mindenütt óriási befolyása volt a zsidókra. Abban, hogy mi számít helyesnek és helytelennek, az ő szavuk volt a mérvadó. A jelek szerint az is a főpap hatáskörébe tartozott, hogy kiszolgáltasson bűnözőket a hatóságoknak. Ezért ha a damaszkuszi zsinagógák vénei levelet kaptak a főpaptól, akkor az abban foglaltak szerint jártak el (Csel 9:1, 2).

A rómaiak megengedték a zsidóknak, hogy a saját jogi ügyeiket maguk rendezzék. Ez megmagyarázza, hogy miért tudtak Pál apostolra ötször is „egy híján 40 botütést” mérni (2Kor 11:24). A Makkabeusok első könyve idéz egy levélből, melyet i. e. 138-ban egy római konzul írt VIII. Ptolemaiosz egyiptomi uralkodónak: „Ha tehát valamely gonosztevő országukból [Júdeából] hozzátok menekül, adjátok ki Simon főpapnak, hogy a törvényük szerint megbüntethesse” (1Mak 15:21). I. e. 47-ben Julius Caesar megerősítette a főpap jogait, beleértve azt a jogát is, hogy bíráskodjon, ha valamilyen zsidó szokással kapcsolatban kérdés merül fel.

„Miért üldözöl engem?” (Cselekedetek 9:1–5)

5–6. Mit tanulhatunk abból, amit Jézus Saulnak mondott?

5 Amikor Jézus megállította Sault a Damaszkuszba vezető úton, nem azt kérdezte tőle, hogy „miért üldözöd a tanítványaimat?”, hanem azt, hogy „miért üldözöl engem?” (Csel 9:4). Igen, Jézus együttérez a követőivel, amikor szenvednek, vagy próbákon mennek át (Máté 25:34–40, 45).

6 Ha rosszul bánnak veled, mert Krisztus követője vagy, biztos lehetsz benne, hogy Jehova és Jézus tisztában van a helyzeteddel (Máté 10:22, 28–31). És ha most nem is szűnik meg a próbád, erőt adnak a kitartáshoz. Jézus tudta, hogy Saulnak köze volt István halálához, és azt is látta, amikor kivonszolta a hűséges jeruzsálemi tanítványokat az otthonaikból (Csel 8:3). Bár akkor nem lépett közbe, Jehova Jézus által megadta az erőt Istvánnak és a többieknek, hogy meg tudják őrizni a hűségüket.

7. Mit kell tenned, hogy ki tudj tartani az üldözés ellenére?

7 Te is ki tudsz tartani az üldözés ellenére! Hogyan? 1. Határozd el, hogy bármi történjen is, hűséges maradsz! 2. Kérj segítséget Jehovától! (Flp 4:6, 7). 3. Hagyd Jehovára a bosszút! (Róma 12:17–21). 4. Bízz abban, hogy Jehova megadja a kitartáshoz szükséges erőt, amíg jónak nem látja, hogy megszüntesse a próbát! (Flp 4:12, 13).

„Saul, testvér, engem az Úr Jézus küldött” (Cselekedetek 9:6–17)

8–9. Milyen érzéseket válthatott ki Anániásból a megbízatása?

8 Miután Jézus válaszolt Saulnak arra a kérdésére, hogy „Ki vagy, Uram?”, ezt mondta neki: „kelj fel, menj be a városba, és majd megmondják neked, mit kell tenned” (Csel 9:6). Mivel Saul nem látott, kézen fogva vezették el a damaszkuszi szálláshelyére. Ott három napon át böjtölt és imádkozott. Ez idő alatt Jézus beszélt Saulról Anániásnak, egy damaszkuszi tanítványnak, „aki jó hírben állt minden ott élő zsidó körében” (Csel 22:12).

9 El tudod képzelni, milyen érzések kavaroghattak Anániásban? A gyülekezet feje, a feltámasztott Jézus Krisztus személyesen beszélt vele! Egy különleges feladattal bízta meg, ami óriási megtiszteltetés volt, de egyben ijesztő is. Amikor megtudta, hogy Saullal kell beszélnie, ezt mondta: „Uram, sokaktól hallottam erről a férfiról, hogy mennyi ártalmas dolgot tett a tanítványaiddal Jeruzsálemben. Itt is felhatalmazása van a magas rangú papoktól, hogy letartóztassa mindazokat, akik segítségül hívnak téged” (Csel 9:13, 14).

10. Mit tanulhatunk abból, ahogyan Jézus Anániással bánt?

10 Jézus nem feddte meg Anániást, amiért elmondta az aggodalmait, ugyanakkor egyértelmű útmutatást adott neki. Megtisztelte azzal, hogy elmondta, miért szeretné, ha ellátná ezt a különleges feladatot. Ezt mondta neki Saulról: „kiválasztottam őt, hogy tanúskodjon rólam a nemzeteknek és a királyoknak, és az izraelitáknak is. Világosan megmutatom neki, mennyi mindent kell elszenvednie az én nevemért” (Csel 9:15, 16). Anániás rögtön engedelmeskedett Jézusnak. Felkereste Sault, és így szólt hozzá: „Saul, testvér, engem az Úr Jézus küldött el – aki megjelent neked az úton, melyen jöttél –, hogy visszanyerd a látásod, és áthasson téged a szent szellem” (Csel 9:17).

11–12. Mit tanulhatunk a Saul megtéréséről szóló beszámolóból?

11 Több mindent is tanulhatunk ebből a beszámolóból. Például azt, hogy Jézus irányítja a prédikálómunkát, ahogy azt megígérte (Máté 28:20). Bár ma senkivel sem beszél személyesen, kinevezett a háziszolgái fölé egy hű rabszolgát, és rajta keresztül irányítja a jó hír hirdetését (Máté 24:45–47). A vezetőtestület irányításával a hírnökök és az úttörők felkutatják azokat, akik szeretnének többet tudni Krisztusról. Ahogy az előző fejezetben láttuk, sokan röviddel azelőtt imádkoztak Isten segítségéért, hogy a Tanúk felkeresték őket (Csel 9:11).

12 Anániás teljesítette a megbízatását, és ezért áldásban részesült. Te is engedelmeskedsz Jézus parancsának? Alaposan tanúskodsz még akkor is, ha fenntartásaid vannak? Néhányan félnek házról házra prédikálni és idegenekkel beszélgetni. Másoknak az jelent nehézséget, hogy a munkahelyükön, utcán, telefonon vagy levélben prédikáljanak. Anániás le tudta győzni az aggodalmait, és így abban a megtiszteltetésben volt része, hogy Saul általa kaphatott a szent szellemből.b Ebben az segített neki, hogy bízott Jézusban, és úgy gondolt Saulra, mint a testvérére. Mi is legyőzhetjük a félelmeinket, ha Anániáshoz hasonlóan meg vagyunk győződve arról, hogy Jézus irányítja a prédikálómunkát, együttérzőek vagyunk az emberekkel, és még a legfélelmetesebbnek tűnő személyben is a leendő testvérünket látjuk (Máté 9:36).

„Elkezdte hirdetni... Jézusról, hogy ő Isten Fia” (Cselekedetek 9:18–30)

13–14. Mit tanulhatsz Saul példájából, ha tanulmányozod a Bibliát, de még nem vagy megkeresztelkedve?

13 Sault azonnal tettekre indította, amit megtudott. Miután meggyógyult, megkeresztelkedett, és sok időt töltött a damaszkuszi tanítványokkal. De még mást is tett: „azonnal elkezdte hirdetni a zsinagógákban Jézusról, hogy ő Isten Fia” (Csel 9:20).

14 Ha tanulmányozod a Bibliát, de még nem vagy megkeresztelkedve, tudnád követni Saul példáját, és minél előbb megtenni a szükséges változtatásokat az életedben? Igaz, Saul esetében biztos nagy szerepe volt annak, hogy személyesen átélte Krisztus egyik csodáját. De mások is látták Jézus csodáit. Például több farizeus végignézte, amint meggyógyít egy sorvadt kezű férfit, és rengeteg zsidó tudott róla, hogy feltámasztotta Lázárt. A többségük azonban nem lett Jézus követője, vagy még ellenségessé is vált (Márk 3:1–6; Ján 12:9, 10). De Saullal más volt a helyzet. Mi volt az oka, hogy ő megváltozott, míg a többiek nem? Neki fontosabb volt Isten véleménye, mint az embereké, és igazán hálás volt azért, hogy Krisztus irgalmas volt hozzá (Flp 3:8). Ha te is így érzel, akkor semmi sem tud majd megakadályozni abban, hogy elkezdj prédikálni, és alkalmassá válj a keresztelkedésre.

15–16. Mit csinált Saul a zsinagógákban, és hogyan fogadták ezt a damaszkuszi zsidók?

15 El tudod képzelni, hogyan reagáltak az emberek, amikor Saul elkezdett Jézusról prédikálni a zsinagógákban? Ez sokakat biztosan meglepett, megdöbbentett, vagy akár még fel is háborított. Ezt kérdezték: „Hát nem ez az, aki Jeruzsálemben az életükre tört azoknak, akik segítségül hívják Jézust?” (Csel 9:21). Saul elmagyarázta, hogy miért változott meg Jézusról a véleménye, és „logikusan bebizonyította, hogy Jézus a Krisztus” (Csel 9:22). De nem mindenkit lehet logikus érvekkel meggyőzni. Vannak, akiket a büszkeség és a hagyományokhoz való ragaszkodás meggátol ebben. Saul azonban nem adta fel.

16 Három évvel később a damaszkuszi zsidók még mindig vitatkoztak Saullal. Végül kitervelték, hogy megölik (Csel 9:23; 2Kor 11:32, 33; Gal 1:13–18). Amikor kitudódott az összeesküvés, Saul úgy döntött, hogy titokban elhagyja a várost. Éjjel a városfal egyik nyílásán át leengedték egy kosárban. Lukács Saul tanítványainak nevezi azokat, akik segítettek neki elmenekülni (Csel 9:25). Ebből arra következtethetünk, hogy azok közül, akik hallották Sault prédikálni Damaszkuszban, legalább néhányan Krisztus követői lettek.

17. a) Hogyan fogadják általában az emberek az igazságot? b) Mire kell törekednünk, és miért?

17 Amikor először beszéltél a rokonaidnak, barátaidnak és másoknak arról, amit a Bibliából megtudtál, biztosan arra számítottál, hogy mindenki el fogja fogadni az igazságot, hiszen annyira logikus! És bár néhányan talán elfogadták, a legtöbben valószínűleg nem. Sőt lehet, hogy egy-két családtagod ellenségesen kezdett bánni veled (Máté 10:32–38). De ha igyekszel fejlődni abban, hogy jobban tudj érvelni az Írásokból, és keresztényhez méltón viselkedsz, idővel még az ellenséges személyeknek is megváltozhat a véleményük (Csel 17:2; 1Pét 2:12; 3:1, 2, 7).

18–19. a) Milyen eredménye volt annak, hogy Barnabás kiállt Saul mellett? b) Hogyan utánozhatjuk Barnabást és Sault?

18 Amikor Saul Jeruzsálembe ment, a tanítványok érthető módon először nem hitték el, hogy ő is tanítvány lett. De miután Barnabás kiállt mellette, az apostolok elfogadták őt, és egy darabig velük maradt (Csel 9:26–28). Bár körültekintő volt, nem szégyellte a jó hírt (Róma 1:16). Bátran prédikált Jeruzsálemben, ahol korábban elkezdte üldözni Jézus Krisztus tanítványait. A jeruzsálemi zsidók forrtak a dühtől, amikor megtudták, hogy Saul elpártolt tőlük, és meg akarták ölni. A beszámoló így folytatódik: „Amikor ez a testvérek tudomására jutott, levitték [Sault] Cezáreába, és elküldték Tárzuszba” (Csel 9:30). Saul követte az irányítást, melyet Jézustól kapott a gyülekezeten keresztül. Ez nemcsak neki volt érdeke, hanem a gyülekezetnek is.

19 Figyelemre méltó, hogy Barnabás kész volt segíteni Saulnak. A kedvessége bizonyára hozzájárult ahhoz, hogy szoros barátság alakult ki közöttük. Te is készségesen segítesz az újaknak a gyülekezetben, mint Barnabás? Elmész velük a szolgálatba, és segítesz nekik közelebb kerülni Jehovához? Sok áldásban lesz részed, ha készséges vagy. Ha pedig nemrég kezdted el hirdetni a jó hírt, elfogadod mások segítségét, mint ahogy Saul tette? Ha tapasztaltabb hírnökökkel mész a szolgálatba, ügyesebben tudsz majd prédikálni, nagyobb örömed lesz benne, és életre szóló barátságokat köthetsz.

„Sokan hinni kezdtek az Úrban” (Cselekedetek 9:31–43)

20–21. Hogyan használták ki Isten szolgái a békés időszakokat a múltban, és hogyan teszik ezt napjainkban?

20 Azután, hogy Saul megtért, és biztonságban elhagyta Jeruzsálemet, „a gyülekezet... egész Júdeában, Galileában és Szamáriában békés időszakba lépett” (Csel 9:31). Hogyan használták ki a tanítványok ezt a kedvező időszakot? (2Tim 4:2). A Biblia szerint a gyülekezet épült. Az apostolok és a többi felelős testvér erősítette a tanítványok hitét, és segített nekik, hogy mélységesen tiszteljék Jehovát, és megerősödjenek a szent szellem által. Péter például arra használta ezt az időszakot, hogy Lidda városában erősítse a tanítványokat, mely Sáron síkságán feküdt. Ennek hatására azon a vidéken sokan „hinni kezdtek az Úrban” (Csel 9:32–35). A tanítványok önfeláldozóan segítettek egymásnak, és hirdették a jó hírt. Nem engedték, hogy bármi is elterelje a figyelmüket erről. Milyen eredménye lett ennek? A gyülekezet egyre gyarapodott.

21 A XX. század vége felé Jehova Tanúi sok országban békés időszakba léptek. Azok a hatalmak, melyek évtizedeken át elnyomták Isten népét, hirtelen eltűntek a színről, és enyhültek vagy megszűntek a prédikálómunkára vonatkozó korlátozások. Tanúk tízezrei ragadták meg a lehetőséget, hogy nyilvánosan prédikáljanak, és az eredmények lenyűgözőek.

22. Hogyan tudod a legjobban kihasználni azt, ha szabadon gyakorolhatod a vallásodat?

22 Olyan országban élsz, ahol vallásszabadság van? Ha igen, jól kihasználod, hogy szabadon gyakorolhatod a vallásodat? Sátán azt akarja elérni, hogy a pénzt hajszold, és ne Jehova szolgálata legyen a legfontosabb az életedben (Máté 13:22). De ne hagyd, hogy elérje a célját! Bölcsen használd fel ezt az időszakot! Tekintsd lehetőségnek arra, hogy alaposan tanúskodj, és építsd a gyülekezet tagjait. Ne feledd, a körülményeid bármelyik pillanatban megváltozhatnak!

23–24. a) Mit tanulhatunk Tábita történetéből? b) Mit határozzunk el?

23 Figyeljük meg, mi történt Tábitávalc, azaz Dorkásszal, aki a Liddához közeli Joppéban élt. Ez a hűséges testvérnő bölcsen használta fel az idejét, a javait és a képességeit: „nagyon sok jót tett, és bőkezűen adományozott.” De aztán hirtelen megbetegedett és meghalt. A halála nagyon elszomorította a Joppéban élő tanítványokat, főként az özvegyeket, akiknek különösen jólesett Tábita kedvessége. Péter elment abba a házba, ahol Tábita testét felkészítették a temetésre. Ott egy olyan csodát tett, amilyet Jézus Krisztusnak még egyetlen apostola sem. Imádkozott, és feltámasztotta Tábitát. El tudod képzelni, mennyire örülhettek az özvegyek és a többi tanítvány, amikor Péter behívta őket a szobába, és látták, hogy Tábita újra él? Ez biztosan nagyon sok erőt adott nekik az előttük álló próbák elviseléséhez. Nem meglepő, hogy a csoda „ismertté vált egész Joppéban, és sokan hinni kezdtek az Úrban” (Csel 9:36–42).

Egy testvérnő virágot ad egy idős, beteg testvérnőnek.

Hogyan utánozhatod Tábitát?

24 Két fontos dolgot tanulhatunk ebből a megható történetből: 1. Az élet nagyon rövid. Ezért amíg lehetőségünk van rá, tegyünk meg mindent, hogy jó hírnevünk legyen Isten előtt (Préd 7:1). 2. A feltámadás reménysége biztos. Jehova figyelmét nem kerülte el, hogy mennyi jót tett Tábita, és megjutalmazta ezért. Jehova a mi munkánkról sem feledkezik el, és fel fog támasztani minket, ha Armageddon előtt meghalunk (Héb 6:10). Így hát akár nehéz, akár békés időszakban élünk, továbbra is alaposan tanúskodjunk Krisztusról! (2Tim 4:2).

SAUL, A FARIZEUS

A „fiatal férfi... akit Saulnak hívtak”, és akivel akkor ismerkedünk meg, amikor a Cselekedetek könyve István megkövezéséről ír, Tárzuszból származott. Ez volt a fővárosa a római Cilicia tartománynak, mely a mai Törökország déli részén feküdt (Csel 7:58). Egy nagy zsidó közösség élt itt. Saul ezt írta magáról: „Körülmetéltek a nyolcadik napon, Izrael nemzetségéből, Benjámin törzséből való vagyok, héberektől született héber, és farizeus, aki betartotta a törvényt.” A zsidók szemében kifogástalan volt a származása (Flp 3:5).

Saul, a farizeus.

Saul szülővárosa egy nagy, virágzó kereskedelmi város volt, a görög kultúra egyik központja. Mivel Saul itt nőtt fel, beszélt görögül. Alapoktatást valószínűleg zsidó iskolákban kapott. Sátorkészítést tanult, mely egy elterjedt szakma volt arrafelé. Minden jel arra mutat, hogy a szakmáját még fiatalon tanulta meg az édesapjától (Csel 18:2, 3).

A Cselekedetek könyvéből az is kiderül, hogy Saul római állampolgárnak született (Csel 22:25–28). Ez azt jelenti, hogy az egyik felmenője megszerezte a római állampolgárságot, de hogy hogyan, azt nem tudjuk. Mindenesetre ezzel a kiváltsággal az elit társadalmi réteghez tartoztak. Saul a származása és a tanulmányai folytán a zsidó, a görög és a római kultúrában is otthonosan mozgott.

Még 13 éves sem lehetett, amikor a Tárzusztól 840 kilométerre levő Jeruzsálemben folytatta a tanulmányait. Gamálielnél tanult, aki nagyra becsült tanítója volt a farizeusi hagyományoknak (Csel 22:3).

A jeruzsálemi tanulmányai ma egyetemi szintű oktatásnak felelnének meg. A tanulókat az Írásokra és a zsidó szóbeli törvényekre oktatták, és sok mindent kívülről is meg kellett tanulniuk. Az, aki jó eredménnyel végzett Gamálielnél, fényes karrier elé nézett, és Saul bizonyára ilyen tanuló volt. Később ezt írta: „Jártasabb voltam a judaizmusban, mint sok kortársam a népemből, mivel sokkal buzgóbban követtem az ősapáim hagyományait” (Gal 1:14). Saul pont amiatt lett az újonnan megalakult keresztény gyülekezet hírhedt üldözője, mert buzgón követte a farizeusi hagyományokat.

TÁBITA NAGYON SOK JÓT TETT

Tábita ajándékot ad egy rászorulónak.

Tábita egy kikötővárosban, Joppéban élt, és az ottani keresztény gyülekezetnek volt a tagja. A hittársai szerették, mert „nagyon sok jót tett, és bőkezűen adományozott” (Csel 9:36). Sok zsidónak, aki olyan helyen lakott, ahol zsidók és nem zsidók is éltek, két neve volt: egy héber vagy arámi eredetű, és egy görög vagy latin eredetű. Így Tábitának is két neve volt. A görög Dorkász névnek a Tábita volt az arámi megfelelője. Mindkét név azt jelenti, hogy ’gazella’.

Tábita megbetegedett, és hirtelen meghalt. Az akkori szokások szerint megmosták a testét, hogy előkészítsék a temetésre. Egy felső szobába fektették, valószínűleg a saját házában. A közel-keleti forró éghajlat miatt a halottakat még a haláluk napján vagy másnap eltemették. A joppéi keresztények hallották, hogy Péter apostol a közeli Liddában van. Péternek volt ideje még Tábita temetése előtt Joppéba menni, mivel a két város csak 18 kilométerre volt egymástól, ami körülbelül négyórás gyalogutat jelentett. A gyülekezet tehát elküldött Péterért két férfit, hogy minél hamarabb menjen Joppéba (Csel 9:37, 38). Egy tudós ezt mondja: „Általános szokás volt a korai judaizmusban, hogy kettesével küldték ki a hírvivőket, többek között azért, hogy az egyik meg tudja erősíteni a másik szavát.”

Mi történt, amikor Péter megérkezett? A beszámoló elmondja: „felvezették a felső szobába. Az özvegyek pedig mind elé álltak, sírtak, és sok olyan ruhát és köntöst mutattak, amelyet Dorkász készített, amíg velük volt” (Csel 9:39). Tábitát többek között azért szerette annyira a gyülekezet, mert ruhákat varrt a testvéreknek. Készített tunikákat, azaz alsóruhákat, és köntösöket is, melyeket a tunikára vettek fel. Azt nem tudjuk, hogy Tábita vásárolta-e az anyagot is a ruhákhoz, vagy csak megvarrta azokat. De az biztos, hogy nagyon szerették a kedvességéért és a nagylelkű adományaiért.

Péternek biztosan megindító volt látni, hogy a testvérek ennyire szomorúak Tábita halála miatt. „Ez nemcsak külsőség volt. Itt teljesen másként gyászoltak, mint Jairus házában, ahová siratóasszonyokat és fuvolásokat hívtak” – mondja egy tudós, Richard Lenski (Máté 9:23). Őszintén, szívből gyászolták Tábitát. Mivel sehol sem történik utalás a férjére, sokan arra következtetnek, hogy Tábita egyedülálló volt.

Amikor Jézus elküldte az apostolait prédikálni, arra is felhatalmazta őket, hogy halottakat támasszanak fel (Máté 10:8). Péter látta Jézust halottakat feltámasztani, például Jairus lányát (Márk 5:21–24, 35–43). De ez az első feljegyzés arról, hogy egy apostol támasztott fel valakit. Péter kiküldött minden jelenlevőt a felső szobából, majd Jehovához könyörgött. Ekkor Tábita kinyitotta a szemét, és felült. Mennyire örülhettek a joppéi tanítványok és özvegyek, hogy Péter feltámasztotta szeretett Tábitájukat! (Csel 9:40–42).

a Lásd a „Saul, a farizeus” című kiemelt részt.

b A szent szellem ajándékait általában az apostolok adták át másoknak. De úgy tűnik, ebben a kivételes esetben Jézus Anániást hatalmazta fel arra, hogy adjon a szellem ajándékaiból Saulnak. Bár a megtérése után Saul még hosszabb ideig nem találkozott a 12 apostollal, kétségkívül ez idő alatt is tevékenyen hirdette a jó hírt. Tehát Jézus nyilvánvalóan erőt adott neki ahhoz, hogy teljesíteni tudja a megbízatását.

c Lásd a „Tábita nagyon sok jót tett” című kiemelt részt.

    Magyar kiadványok (1978–2025)
    Kijelentkezés
    Bejelentkezés
    • magyar
    • Megosztás
    • Beállítások
    • Copyright © 2025 Watch Tower Bible and Tract Society of Pennsylvania
    • Felhasználási feltételek
    • Bizalmas információra vonatkozó szabályok
    • Adatvédelmi beállítások
    • JW.ORG
    • Bejelentkezés
    Megosztás