Bár az első századi vezetőtestület már döntött a körülmetélkedésről, egyesek, akik kereszténynek tartották magukat, továbbra is feszegették ezt a kérdést. Pál apostol hamis testvéreknek nevezte őket, akik „ki akarják forgatni a Krisztusról szóló jó hírt” (Gal 1:7; 2:4; Tit 1:10).
Ezeknek a judaistáknak feltehetően az volt a céljuk, hogy a zsidók kedvében járjanak, és így leállítsák a keresztények elleni üldözést (Gal 6:12, 13). Azt mondták, hogy csak az lehet igazságos, aki betartja a mózesi törvényt, például az étkezéssel, a körülmetélkedéssel és a zsidó ünnepekkel kapcsolatban (Kol 2:16).
Érthető módon azok, akik így gondolkodtak, kényelmetlenül érezték magukat a nem zsidó keresztények társaságában. Sajnos még a gyülekezet élén álló, zsidó származású keresztények közül is így éreztek néhányan. Például amikor a jeruzsálemi gyülekezet képviselői ellátogattak Antiókiába, többen félrehúzódtak a nem zsidó testvéreiktől. Még Péter sem volt hajlandó velük enni, pedig addig élvezte a társaságukat. Igen, pont azokkal az alapelvekkel ment szembe, amelyekért korábban bátran kiállt. Pál ezért szigorúan megfeddte őt (Gal 2:11–14).