Hit által járjunk, ne látás által!

Röviddel Jeruzsálem ostroma és pusztulása előtt Pál apostol azt írta a keresztényeknek, hogy „Krisztus Jézus jó [katonáiként]” nehézségekkel kell számolniuk. Nem engedhetik meg maguknak, hogy az foglalja le őket, hogyan tehetnék az életüket kényelmessé és élvezetessé (2Tim 2:3, 4). Erre az istentelen világra még sok nyomorúság vár, ezért a hitünknek szilárdnak kell lennie, hogy Jehova szolgálatával legyünk elfoglalva (2Kor 4:18; 5:7). Nézd meg a Hit által járjunk, ne látás által! című filmet. (A jw.org honlapon találod a KIADVÁNYOK > FILMEK rész alatt.) Figyeld meg, hogyan okozta Naham és Abitál vesztét, hogy ragaszkodtak az anyagi javaikhoz. Majd gondolkodj el a következő kérdéseken:

1. Mi volt az első században a pusztító utálatosság, mely a szent helyen állt, és mit kellett tenniük a Jeruzsálemben élő keresztényeknek? (Máté 24:15, 16). 2. Miért kellett hit ahhoz, hogy elmeneküljenek a városból? 3. Milyen áldozatokkal járt a város elhagyása? 4. Miért habozott Naham és Abitál? (Máté 24:17, 18). 5. Különösen mi tette próbára Ráhel hitét, amikor elhagyták Jeruzsálemet? (Máté 10:34–37; Márk 10:29, 30). 6. Hogyan mutatott Etán szép példát azzal, hogy hitt és bízott Jehovában? 7. Milyen nehézségeik voltak a keresztényeknek Pellában? 8. Hogyan gyengült meg fokozatosan Naham és Abitál hite? 9. Hogyan gondoskodott Jehova a Pellában élő keresztényekről? (Máté 6:33; 1Tim 6:6–8). 10. Hogyan követhetjük Ábrahám és Sára példáját, amint közeleg e világnak a vége? (Héb 11:8–10). 11. Mivel győzte meg magát Naham és Abitál, hogy vissza kell térniük Jeruzsálembe, és miért gondolkodtak helytelenül? (Luk 21:21). 12. Milyen volt az élet igazából Jeruzsálemben, amikor Naham és Abitál visszatért? 13. Miért kell már most megszilárdítani a hitünket, még mielőtt ez a világ véget érne? (Luk 17:31, 32; 21:34–36).

Hit által járni azt jelenti, hogy 1. bízunk Jehova vezetésében, 2. követjük az útmutatásait, és 3. az anyagi javaknál értékesebbnek tartjuk a szolgálatát. Bárcsak sohasem inogna meg a hitünk, és teljesen biztosak lennénk abban, hogy „a világ elmúlóban van, s ugyanígy a kívánsága is, de aki az Isten akaratát cselekszi, megmarad örökké”! (1Ján 2:17).