Ne engedd, hogy úrrá legyen rajtad az aggodalmaskodás

„NE AGGODALMASKODJATOK . . . a holnap felől; mert a holnap majd aggodalmaskodik a maga dolgai felől. Elég minden napnak a maga baja” (Máté 6:34). Jézus Krisztusnak e tanácsa kétségkívül mindannyiunknak hasznos napjaink rohanó és feszültséggel teli társadalmában.

De ha reálisan szemléljük a dolgokat, lehetséges egyáltalán, hogy ne aggodalmaskodjunk a nehézségeink, a döntéseink, a kötelezettségeink és a felelősségeink miatt? Sok millió ember érzi magát lesújtottnak, lehangoltnak és túlterheltnek. Ezért jelentenek a nyugtatószerek többmilliós üzletet.

Ahol meg kell húznunk a határt

Ahhoz, hogy eleget tegyünk a kötelezettségeinknek, a megbízatásainknak, hogy döntéseket hozzunk és megoldjuk a problémáinkat — akár sürgetőek azok, akár nem —, tervezésre és előkészületekre van szükség. A Biblia arra buzdít minket, hogy mielőtt bármilyen nagyobb lépést tennénk, ’üljünk le, és számítsuk fel a költségeket’ (Lukács 14:28–30). Ez azt jelenti, hogy felmérjük, milyen választási lehetőségek vannak, átgondoljuk a lehetséges következményeket, és felmérjük, mennyi időbe, energiába és pénzbe fog kerülni.

Bár alaposan át kell gondolnunk, milyen dolgok következhetnek be, nem tudunk minden lehetséges helyzetet előre átgondolni, és ez nem is válna javunkra. Például a családod biztonsága érdekében talán átgondolhatod, mit tennél, ha tűz ütne ki a házatokban. Vehetsz füstjelzőket és tűzoltó készülékeket, és felszerelheted azokat. Megtervezhetitek és elpróbálhatjátok, hogyan lehet kimenekülni a ház különböző pontjairól. De mikor következik be az, hogy felhagysz a józan, gyakorlatias tervekkel, és kezdesz túlzottan, indokolatlanul aggodalmaskodni? Az ilyen aggodalmaskodás akkor kezdődik, amikor számtalan elképzelt, feltételezett helyzet miatt kezded gyötörni magad, olyanok miatt, amelyek közül sok talán csak puszta képzelődés szüleménye. Ezek a nyugtalanító gondolatok eluralkodhatnak rajtad, és azt az érzést kelthetik benned, hogy biztosan elmulasztottál figyelembe venni valamit, vagy hogy nem tettél meg mindent, hogy megvédd a családodat. Ez az önmarcangoló gyötrődés olyan súlyos terhet jelenthet az elmédnek, hogy talán még aludni sem tudsz miatta.

Mózes a fáraó előtt

Jehova Isten nehéz feladattal bízta meg prófétáját, Mózest. Mózesnek először is el kellett mennie az izraelitákhoz, és meg kellett győznie őket arról, hogy Jehova őt bízta meg azzal, hogy kivezesse a népet Egyiptomból. Ezután Mózesnek meg kellett jelennie a fáraó előtt, és azt kellett kérnie tőle, hogy bocsássa el az izraelitákat. Végül Mózesnek egy többmilliós népet kellett a pusztán keresztül elvezetnie egy olyan földre, amelyet ellenséges nép bitorolt (2Mózes 3:1–10). Mindez igen félelmet keltő lehetett, de vajon Mózes hagyta, hogy az elméjét e felelősségek miatti felesleges aggodalmaskodás uralja?

Nyilvánvaló, hogy Mózest sok kérdés foglalkoztatta. Ezt kérdezte Jehovától: „Ímé én elmegyek az Izráel fiaihoz és ezt mondom nékik: A ti atyáitok Istene küldött engem ti hozzátok; ha azt mondják nékem: Mi a neve? mit mondjak nékik?” Jehova megadta neki a választ (2Mózes 3:13, 14). Mózest az is érdekelte, mi lesz, ha a fáraó nem hisz majd neki. Jehova újra válaszolt a prófétának. Végül pedig Mózes utolsó gondja az volt, hogy elismerte magáról: ’nem ékesen szóló.’ Mit lehetett tenni? Jehova gondoskodott arról, hogy Áron beszéljen Mózes helyett (2Mózes 4:1–5, 10–16).

Mivel Mózes választ kapott a kérdéseire, és hitt Istenben, nekilátott, hogy úgy cselekedjen, ahogyan Jehova parancsolta. Nem gyötörte magát félelmet keltő gondolatokkal azzal kapcsolatban, hogy mi történhet majd a fáraó előtt; Mózes inkább pontosan ’úgy cselekedett’ (2Mózes 7:6). Ha hagyta volna, hogy eluralkodjon rajta az aggodalmaskodás, az könnyen meggyengítette volna hitét és bátorságát, pedig éppen ezekre volt szüksége ahhoz, hogy végrehajtsa megbízatását.

Az a kiegyensúlyozottság, ahogyan Mózes végrehajtotta a megbízatását, jó példa arra, amiről Pál apostol beszélt — ez pedig a „józan gondolkodás szelleme” (2Timótheus 1:7, NW; Titus 2:2–6). Ha Mózes nem gondolkodott volna józanul, könnyen lesújtotta volna megbízatásának félelmet keltő volta, olyannyira, hogy talán el sem fogadja azt.

Tartsd ellenőrzés alatt a gondolataidat

Ha a mindennapi életed során hitpróbákkal vagy megpróbáltatásokkal találod szembe magad, hogyan reagálsz? Hajlamos vagy arra, hogy megrémülj, és csak az előtted álló akadályokra és kihívásokra gondolj? Vagy kiegyensúlyozottan tekinted őket? Ahogyan mondani szokták, „várd ki a végét”. Lehet, hogy végül egyáltalán nem is kerül sor arra, amitől tartottál. Miért kellene hát olyasmi miatt gyötrődnöd, ami talán sosem fog bekövetkezni? A Biblia ezt mondja: „Aki aggódik szívében, az levertté lesz” (Példabeszédek 12:25, Újfordítású revideált Biblia). Az aggodalmaskodás sokszor azt eredményezi, hogy az ember csak halogatja a döntést, egészen addig, amikor már túl késő.

De a túlzott aggodalmaskodás ennél sokkal súlyosabb károkat is okozhat szellemi téren. Jézus Krisztus arra figyelmeztetett, hogy a „királyság szava” iránt érzett értékelést teljesen elnyomhatja a gazdagság csalóka ereje és „a dolgok ezen rendszerének aggodalma” (Máté 13:19, 22, NW). Mint ahogyan a tövisek megakadályozhatják, hogy a palánta kifejlődjön és gyümölcsöt teremjen, úgy a vissza nem fogott aggodalmaskodás megakadályozhat minket abban, hogy szellemileg előrehaladjunk, és gyümölcsöt teremjünk Isten dicséretére. Ez az önmarcangoló, pusztító gyötrődés némelyeket még attól is visszatarthat, hogy átadják magukat Jehovának. Így aggodalmaskodnak: „Mi lesz, ha majd nem tudok eleget tenni az önátadásomnak?”

Pál apostol azt mondta, hogy szellemi fegyverviselésünkben erőfeszítéseket teszünk arra, hogy ’foglyul ejtsünk minden gondolatot, hogy engedelmeskedjen a Krisztusnak’ (2Korinthus 10:5). Ősellenségünk, Sátán, az Ördög nagyon is elégedett lenne, ha kihasználhatná aggodalmainkat arra, hogy elbátortalanítson, és fizikailag, érzelmileg és szellemileg legyengítsen minket. Ő mestere annak, hogyan lehet felhasználni a kétségeskedéseket arra, hogy csapdába ejtse az elővigyázatlanokat. Ez az, amiért Pál arra is figyelmeztette a keresztényeket, hogy ’ne adjanak helyet az Ördögnek’ (Efézus 4:27). Mint „e világ Istene”, Sátán sikeresen ’megvakítja a hitetlenek elméit’ (2Korinthus 4:4). Bárcsak soha ne engednénk, hogy ő irányítsa az elménket!

Elérhető segítség

Amikor egy gyermek nehézségekkel találja magát szembe, szerető apjához fordulhat, ahol útmutatást és vigaszt talál. Ehhez hasonlóan mi is fordulhatunk égi Atyánkhoz, Jehovához a gondjainkkal. Sőt Jehova kér minket, hogy vessük rá terheinket és aggodalmainkat (Zsoltárok 55:23). És ahogyan a gyermek nem aggodalmaskodik tovább a gondja miatt, miután édesapja megnyugtatta őt, úgy nekünk sem csupán annyit kell tennünk, hogy Jehovára vetjük a terheinket, hanem nála is kell hagynunk azokat (Jakab 1:6).

Hogyan vethetjük az aggodalmainkat Jehovára? A Filippi 4:6, 7 így válaszol erre: „Semmi felől ne aggódjatok, hanem imádságotokban és könyörgéstekben minden alkalommal hálaadással tárjátok fel kívánságaitokat az Isten előtt. És az Istennek békessége, mely minden értelmet felül halad, meg fogja őrizni szíveiteket és gondolataitokat a Krisztus Jézusban.” Igen, válaszul állhatatos imáinkra és könyörgéseinkre Jehova belső nyugalmat tud adni nekünk, amely megóvja elménket a nyugtalanságtól, melyet az indokolatlan aggodalmaskodás okoz (Jeremiás 17:7, 8; Máté 6:25–34).

Azonban ahhoz, hogy cselekedeteink összhangban legyenek imáinkkal, nem szabad elszigetelnünk magunkat sem fizikailag, sem szellemileg (Példabeszédek 18:1, Úf). Inkább javunkra válna, ha megvizsgálnánk a bibliai alapelveket és az útmutatást, amely a mi problémánkra vonatkozik, hogy így elkerüljük, hogy a saját értelmünkre támaszkodjunk (Példabeszédek 3:5, 6). Fiatalok és idősek egyaránt fordulhatnak a Bibliához és az Őrtorony-kiadványokhoz, ahol bőséges felvilágosítást találhatnak döntések meghozatalához és különféle nehézségek kezeléséhez. Ezenkívül a keresztény gyülekezetben részünk lehet abban az áldásban, hogy a bölcs és tapasztalt vének, valamint más érett keresztények mindig készek beszélgetni velünk (Példabeszédek 11:14; 15:22). Azok, akik érzelmileg nem érintettek a kérdésben, és akik Isten gondolkodásmódját követik, általában segíteni tudnak nekünk abban, hogy más szemszögből nézzük a problémánkat. És bár nem fognak dönteni helyettünk, a bátorítás és vigasztalás rendkívüli forrásai lehetnek.

„Várakozzál Istenre”

Mindenki egyetért azzal, hogy épp elég stresszt jelent nap mint nap megküzdeni a már létező problémáinkkal, és nem szükséges ezt még tetéznünk azzal, hogy képzelt bajok miatt aggodalmaskodunk. Ha amiatt aggodalmaskodunk, ami esetleg megtörténhet, és ezért nyugtalankodunk és szorongunk, akkor forduljunk Jehovához imában és könyörgésben. Tekintsünk Szavára és szervezetére vezetésért, bölcsességért és józan gondolkodásért. Tapasztalni fogjuk, hogy bármilyenek legyenek is a körülmények, van elérhető segítség ahhoz, hogy kezeljük azokat.

Amikor megterheltnek és zaklatottnak érezte magát a zsoltáríró, ezt énekelte: „Miért csüggedsz el lelkem, és miért nyughatatlankodol bennem? Bízzál Istenben [várakozzál Istenre, Izr. Magyar Irodalmi Társulat fordítása], mert még hálát adok én néki, az én szabadítómnak és Istenemnek” (Zsoltárok 42:12). Legyen nekünk is ilyen a gondolkodásmódunk.

Igen, tervezz előre azt illetően, hogy mi az, amire ésszerű keretek között számítani lehet, a váratlan eseményeket pedig bízd Jehovára. „Minden gondotokat ő reá vessétek, mert néki gondja van reátok” (1Péter 5:7).

[Kép a 23. oldalon]

Te is Jehovára veted a terheidet és az aggodalmaidat, mint Dávid?