110. ének
Isten csodálatos művei
Megjelenítés képként
1. Ó, Istenem, jól ismersz engem,
hogy mikor fekszem, s mikor ébredek.
Kutatod gondolataim, a bensőm.
Mit szólok, milyen utat járok,
figyeled.
Mikor titokban alkottattam,
csontjaim láthatók voltak neked.
Dicsérem én hatalmad, csodás voltod.
Ott volt a formáltatásom is
könyvedben.
Félelmet keltő, mily nagy a tudásod.
Jól tudja lelkem, mily csodálatos.
Ha rettegnék, hogy sötétség borul rám,
szellemed még ott is reám talál.
Hol rejtőzhetnék el előled?
Hova bújnék és hova futhatnék?
Sem a magasban, sem a seol mélyén
nincs semmi hely, sehol sem a föld kerekén.
(Lásd még: Zsolt 66:3; 94:19; Jer 17:10.)