Első csodája

Három nap telt el azóta, hogy Nátánael csatlakozott Jézushoz mint az egyik első tanítványa. Jézus most a tanítványaival az északon fekvő Galileába, a szülőföldjükre tart. Úti céljuk Kána, Nátánael szülővárosa. Kána egy hegyvidéki település, északra Názárettől, ahol Jézus felnőtt. Egy esküvőre hívták meg őket.

Jézus édesanyját szintén meghívták az esküvőre. Mária a házasulandó pár közeli barátja, és úgy tűnik, ő is részt vesz a sok vendég kiszolgálásában. Így hamar észreveszi, hogy hiányzik valami. Rögtön szól is Jézusnak: „Nincs boruk” (János 2:3).

Mária tulajdonképpen arra utal, hogy Jézusnak tennie kellene valamit. Jézus viszont egy idiómával fejezve ki az ellenvetését, ezt kérdezi: „Miért aggasszon ez engem vagy téged?” (János 2:4). Isten felkent királyaként Jézusnak égi Atyja utasításait kell követnie, nem pedig a családjáét vagy a barátaiét. Mária bölcsen a fiára bízza a dolgot, és csak ennyit mond a szolgáknak: „Bármit mond, tegyétek meg” (János 2:5).

A házban van hat kő vizeskorsó, amelyek egyenként több mint 40 literesek. Jézus erre ad utasítást: „Töltsétek meg vízzel a korsókat.” Aztán így szól: „Most merítsetek belőle, és vigyétek oda a vőfélynek” (János 2:7, 8).

A vőfélyt lenyűgözi, milyen jó minőségű a bor, azt viszont nem tudja, hogy csoda történt. Odahívja a vőlegényt, és ezt mondja: „Mindenki más a jó bort rakja ki először, és akkor a silányabbat, amikor az emberek már ittasak. Te mostanáig tartogattad a jó bort” (János 2:10).

Ez Jézus első csodája. A történtek megerősítik a tanítványai hitét, akik nemrég lettek a követői. Ezután Jézus, az édesanyja és a féltestvérei Kapernaumba mennek, mely a Galileai-tenger északnyugati partján fekszik.